Az elmúlt években a mémek szerepe látványosan megváltozott az interneten. Ami korábban gyors, könnyen dekódolható poén volt, ma sokszor szándékosan zavaros, értelmetlen vagy kifejezetten kényelmetlen. Ezt a jelenséget nevezik egyre többen Great Meme Resetnek: nem egy konkrét eseményről van szó, hanem egy kulturális eltolódásról, amelyben a régi mémnyelv kifulladt, és helyét egy radikálisan más humorforma vette át. Régen a mémek közös nyelvet jelentettek. Voltak sablonok, amelyeket mindenki ismert. Egy kép, egy betűtípus, egy adott struktúra, és az üzenet azonnal átment. Ezek a mémek gyakran társadalmi helyzetekre, emberi reakciókra vagy popkulturális utalásokra épültek. A sikerük kulcsa az volt, hogy egyszerűek voltak, gyorsan fogyaszthatók, és könnyű volt őket tovább osztani. Ez a rendszer azonban túltelítődött. A közösségi oldalak algoritmusai felerősítették ugyanazokat a formátumokat, a márkák és cégek rátelepedtek a mémnyelvre, a poénok kiszámíthatóvá váltak. A mémek elvesztették spontaneitásukat, és sok esetben inkább marketingeszközzé, mint kulturális reakcióvá váltak. Ezzel párhuzamosan az emberek figyelme is töredezettebb lett, az ingerhatár megnőtt, a „klasszikus” poénok már nem ütöttek akkorát.
Innen indul a Great Meme Reset.
Az új mémek gyakran szándékosan nem érthetők elsőre. Nincs egyértelmű poén, nincs üzenet. Sokszor értelmetlen képek, rossz minőségű videók, torz hangok, indokolatlan szövegek jelennek meg együtt. Ezek a mémek nem magyaráznak, nem tanítanak, és nem akarnak mindenkinek tetszeni. A humor forrása gyakran maga az abszurditás, vagy az a feszültség, amit az okoz, hogy „ennek semmi értelme”. Ez nem véletlen. Az internet felhasználói egy olyan korszakban élnek, ahol a valóság maga is sokszor abszurdnak hat. Gazdasági bizonytalanság, információs túlterheltség, állandó online jelenlét, krízisek egymás után. Ebben a közegben a hagyományos poénok sokszor már nem érnek semmit. Az abszurd mémek viszont tükröt tartanak: zavarosak, néha kifejezetten fárasztóak. Pont, mint az online tér maga.
Fontos különbség, hogy ezek az új mémek nem feltétlenül a nevetésről szólnak. Gyakran inkább egy érzést közvetítenek: kimerültséget, értetlenséget, túlcsordulást. Sok mém nem azért működik, mert vicces, hanem mert az ember rá tudja mondani: „igen, pontosan így érzem magam”. Ez a fajta azonosulás nem poénra, hanem hangulatra épül. A Great Meme Reset része az is, hogy a mémek egyre gyorsabban elhasználódnak. Ami ma működik, holnap már „cringe”. Tudatosan rövid életű tartalmak születnek, amelyek nem akarnak időtállók lenni. Ez szembemegy a korábbi mémkultúrával, ahol egy-egy sablon hónapokig, akár évekig is velünk maradt. Most a lényeg a pillanat, az adott platform, az adott közösség. Érdekes módon ez a fajta humor gyakran kizáró. Nem mindenki érti, és nem is akarja érteni. Ez egyfajta szűrőként működik: aki „benne van”, annak jelent valamit, aki nincs, annak csak zaj. Ez részben reakció arra, hogy az internet túl nyitottá, túl általánossá vált. Az abszurd mémek visszaveszik a humort a kisebb, belső köröknek. A mémek így újra ellenkultúrává válnak. Nem feltétlenül lázadó módon, hanem azzal, hogy szembemennek az elvárásokkal. Nem akarnak tanulságot, nem akarnak virális sikert minden áron, és nem akarnak megfelelni. Ez a reset nem azt jelenti, hogy a régi mémek eltűntek, hanem azt, hogy elvesztették központi szerepüket. Összességében a Great Meme Reset nem hanyatlik, hanem alkalmazkodik.
A mémkultúra mindig reagált arra, ami körülötte történt. Most egy olyan világra reagál, ahol a túl sok információ, a folyamatos jelenlét és az általános bizonytalanság új nyelvet követel. Ez a nyelv sokszor furcsa, kényelmetlen és zavaros, de pontosan ezért működik. A kérdés nem az, hogy „rosszabbak lettek-e a mémek”, hanem az, hogy mit mondanak rólunk. És jelenleg azt mondják: fáradtak vagyunk, túlterheltek, és már nem mindig akarunk nevetni. Néha elég, ha csak együtt nézünk valami teljesen értelmetlen dolgot, és tudjuk, hogy a másik is pontosan érti ezeket.
