Kevés dolog tud annyira összetörni, mint amikor a környezeted nem hisz benned. Amikor terveid vannak, célokat állítasz fel, és minden lépésedet kíséri a kétely, a bizalmatlanság, vagy a cinikus mosoly, mintha azt sugallnák: „úgysem fog sikerülni”. Az ilyen pillanatokban könnyű elveszíteni a hitet önmagadban, és beengedni a gondolatot, hogy talán tényleg igazuk van. Talán tényleg túl nagyot álmodtál, talán tényleg nem vagy képes rá. Mégis, éppen ezekben a mélypontokban rejlik az újrakezdés ereje, mert amikor az ember hátat fordít, akkor tanulod meg igazán, hogy a legnagyobb támasz mindig önmagadban van.
Az újrakezdés sosem egy egyszerű döntés. Olyan, mintha romok között kellene felépítened újra önmagadat, miközben a por és a törmelék még mindig ott van körülötted. De ezek a romok nem az ellenségeid, hanem emlékeztetők. Minden bukás, minden elutasítás, minden félresiklott próbálkozás bizonyíték arra, hogy mertél cselekedni. Hogy nem maradtál mozdulatlan, hanem vállaltad a kockázatot. Ha egyszer már volt benned bátorság elindulni, akkor ott van benned az erő, hogy újra talpra állhass.
Az emberek sokszor azt hiszik, az újrakezdéshez mások elismerésére van szükség. Hogy tapsra, támogatásra és biztatásra várnak, mielőtt ismét nekivágnának. Pedig az igazság az, hogy a legfontosabb döntést magadban kell meghozni. Az újrakezdés nem külső körülményeken múlik, hanem azon, hogy képes vagy-e elhinni, hogy van értelme ismét megpróbálni. Hogy képes vagy-e úgy hinni önmagadban, amikor senki más nem hisz. Ez a hit olyan erő, amelyet semmilyen kritika, semmilyen kétely nem tud igazán megtörni.
Ne feledd, a kétkedők mindig lesznek. Mindig akadnak majd, akik követik a lépéseidet, akik kinevetik a terveidet, vagy akik szánakozva figyelik a próbálkozásaidat. De ők nem a jövődet látják, hanem a bukásodat várják. Nem rólad szól az ítéletük, hanem arról, hogy ők maguk miben nem hittek soha. Ha engeded, hogy ezek a hangok határozzák meg a döntéseidet, akkor nemcsak az álmaidat, hanem az egyéniséged egy részét is elveszíted.
A bukás nem végpont, hanem átmeneti állomás. Gondolj bele: hányszor tanultál a hibáidból többet, mint a sikereidből? Hányszor mutatta meg egy elutasítás, hogy valójában másfelé kell fordulnod, ahol sokkal több vár rád? A kitartás nem azt jelenti, hogy minden elsőre sikerül, hanem azt, hogy akkor is folytatod, amikor mások már rég feladták volna. Ha bízol magadban, akkor azt üzened: „lehet, hogy most nehéz, lehet, hogy most fáj, de tudom, hogy képes vagyok túljutni rajta.” Ez a bizalom lassan, de biztosan átformálja az életedet. Mert aki hisz magában, az másként jár, másként beszél, másként tekint a világra. Aki hisz magában, az nem omlik össze az első falnál, hanem keres egy ajtót rajta, vagy ha kell, átugrik felette.
Ne hagyd, hogy a félelem, a kétség vagy mások véleménye eltántorítson. Az nem hisz benned. Bízz magadban, mert minden nagy álom, minden áttörés, minden csoda úgy kezdődött, hogy valaki egyszer azt mondta: „nem adom fel”. Ha te is így emberek mindig mondani fognak valamit: hogy túl merész vagy, túl sokat akarsz, túl nagyot álmodsz. De sosem az ő véleményük formálja a jövődet, hanem a te kitartásod. A történelem legnagyobb sikerei mögött mindig ott volt valaki, aki egyszerűen nem volt hajlandó feladni. Te is képes vagy erre, mert benned is ott él az az erő, amely újra és újra talpra állít. Bízz magadban akkor is, amikor senki más döntesz, akkor nincs az az akadály, ami megállíthatna.
