Az irigység egy olyan jelenség, amivel mindenki találkozik, amint egy kicsit jobban kilép a komfortzónájából, és elkezd valamit felépíteni magának. Amikor sikereket érsz el, amikor más szemében is láthatóvá válik a kitartásod, a munkád gyümölcse vagy egyszerűen a magabiztosságod, szinte törvényszerű, hogy lesznek olyanok, akiknek mindez nem örömet, hanem feszültséget okoz. Az irigység sokszor rosszindulatban, pletykákban, lekezelő megjegyzésekben nyilvánul meg, és első pillantásra talán úgy tűnik, ezek mind téged gyengítenek. Az igazság azonban ennek épp az ellenkezője: az irigység valójában egy olyan energia, amit, ha jól kezelsz, képes leszel önbizalommá és hajtóerővé alakítani. A legtöbben ott követik el a hibát, hogy az irigyek véleményét személyes sértésként élik meg. Belül elkezdenek kételkedni magukban, és azon rágódnak, vajon valóban túl sokat mutatnak-e, vagy talán tényleg nincs joguk ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Pedig az irigység sosem rólad szól, hanem arról az emberről, aki érzi a hiányt a saját életében. Ha valaki rosszallóan néz rád, az nem azt jelenti, hogy rossz úton jársz, hanem épp azt, hogy jó úton vagy. Olyan helyen vagy, ahol más is szeretne lenni, csak nem mert, nem tudott vagy nem volt hozzá elég kitartása.
Ha így tekintesz az irigységre, rögtön másként látod az egészet. Minden beszólás, minden pletyka egy torz bók, hiszen senki sem foglalkozna veled, ha nem lennél látható, ha nem lenne súlya annak, amit képviselsz. Az irigység tehát a leghangosabb elismerés, amit csak kaphatsz, még ha kellemetlen formában is érkezik. Ezért is érdemes átfordítani magadban a negatív megnyilvánulásokat: ne bántásként kezeld őket, hanem bizonyítékként arra, hogy hatással vagy a környezetedre!
Az irigyek gyakran próbálnak kizökkenteni, elbizonytalanítani. Ezzel szemben a legnagyobb erő az, ha nem adsz nekik hatalmat. Nem kell magyarázkodnod, és nem kell minden helyzetben megvédened magad. A csend, a nyugodt jelenlét, a következetesség sokkal nagyobb fegyver, mint bármilyen visszaszólás. Amikor ugyanis nem reagálsz, hanem folytatod a saját utadat, azt üzened: erősebb vagy annál, mint hogy egy rosszindulat kizökkentsen. Érdemes figyelned arra is, mit irigyelnek benned mások. Ez ugyanis sokszor pontosan megmutatja, mi az a tulajdonság, amiben valóban kiemelkedő vagy. Ha valaki a stílusodról beszél, talán épp a magabiztosságod a legnagyobb erőd. Ha a munkád sikerét kicsinyítik, az azt jelenti, hogy ott van benned a szorgalom és a kitartás, ami másnak hiányzik. Ezek mind visszajelzések, amelyek megerősíthetnek abban, hogy jó úton jársz, és hogy van valami, amit érdemes tovább építeni.
Ha senki nem irigyelne, az valószínűleg azt jelentené, hogy nem mersz elég nagyot álmodni, nem mersz kilépni a sorból. Az árnyék csak ott jelenik meg, ahol fény is van – és ha árnyék vetül rád, az egyetlen dolgot bizonyítja: ragyogsz. Ezért ne félj az irigyeidtől. A valódi önbizalom nem akkor születik meg, amikor mindenki tapsol neked, hanem akkor, amikor a zaj ellenére is mersz haladni a saját utadon. Az irigyek valójában a legjobb edzőid: ingyen tanítanak kitartásra, bátorságra és arra, hogy hű maradj önmagadhoz.
De gondolj bele: miért kellene kisebbnek lenned csak azért, hogy más ne érezze magát kényelmetlenül? Az életedet nem szabad visszafogni mások hiányérzése miatt. Az erő abban rejlik, ha mered felvállalni, ki vagy és mit értél el, akkor is, ha ez szúrja valaki szemét. Minden irigy pillantás, minden rosszindulat valójában csak újabb bizonyíték arra, hogy számítasz. Van még valami, amit sokan nem vesznek észre: az irigység néha inspirációvá is válhat. Ahogyan mások figyelnek rád, ahogyan próbálnak utolérni, az visszajelzés arról, hogy érdemes volt lépned, érdemes volt kitartani. Sőt, néha azok, akik ma irigykedve beszélnek rólad, holnap követőid lesznek, vagy akár csendben tanulnak tőled.
