Sokan úgy képzelik, hogy a kisbaba melletti edzés egy jól szervezett, hibátlan rutin része. A baba alszik, az anya mosolyogva előveszi a jógamatracot, elindít egy videót, és negyven perc múlva kisimultan, energikusan folytatja a napot. A valóság azért ennél jóval kuszább. Van, hogy a baba pont akkor ébred fel, amikor végre elkezdenél mozogni. Van, hogy egész nap arra vársz, mikor lesz egy fél órád, aztán mire lenne, te fáradsz el teljesen. És van olyan is, hogy már napok óta tervezed az edzést, de egyszerűen mindig közbejön valami. Mégis azt gondolom, hogy az otthoni edzés babával igenis megoldható. Nem tökéletesen, nem minden héten ugyanúgy, és nem úgy, ahogy a közösségi oldalakon néha mutatják. Hanem a maga igazi, életszagú formájában. Kicsit átszervezve a napot, kicsit rugalmasabban gondolkodva, és sokkal több önelfogadással.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy anyaként újra kell értelmezni a szabadidő fogalmát. Mert az már nem ugyanaz, mint régen volt. Nem biztos, hogy lesz egy teljes üres délutánod. Nem biztos, hogy lesz két órád csak magadra. De ettől még lehetnek kisebb lyukasórák, amikből szépen össze lehet rakni valamit. Néha húsz perc. Néha harminc. Néha csak annyi, amíg a baba nyugodtan elvan. És igen, ez is számít. A szabadidő beosztása ilyenkor szinte mindennél fontosabb. Nem kell szigorú menetrendet gyártani, de sokat segít, ha fejben előre látod, mikor lehet esélyed énidőre. Például ha tudod, hogy a baba délelőtt általában alszik egy nagyobbat, máris ott lehet egy rövid mozgásra alkalmas sáv. Ha délután van egy nyugodtabb időszak, azt is meg lehet fogni. Nem az a lényeg, hogy minden nap ugyanakkor eddz, hanem az, hogy figyeld a nap ritmusát, és abba illeszd bele a mozgást. Anyaként a rugalmasság nem kiskapu, hanem túlélőfelszerelés.
Az online edzés ráadásul azért is jó, mert sokkal jobban igazítható a saját élethelyzetedhez. Nem kell azon szoronganod, hogy mások előtt hogyan teljesítesz, nem kell tökéletesnek lenned, és akkor is meg tudod oldani, ha közben néha félbe kell szakítani. Egy baba mellett ez aranyat ér. Az ember ilyenkor nem a tökéletes teljesítményt keresi, hanem azt, hogy egyáltalán legyen valami kapaszkodó a napban, ami róla is szól. Ha vannak otthon eszközök, akkor tényleg szinte bármit meg lehet oldani. Egy pár kézisúlyzó, gumiszalag, step pad, kettlebell, szobabicikli vagy akár csak egy matrac is elég lehet ahhoz, hogy az ember otthon is dolgozzon a testén. Sokszor nem a lehetőség hiányzik, hanem az engedély, hogy igen, most erre is szánhatok időt. Pedig kellene. Ez nem önzőség, hanem befektetés magadba.
A mozgás ebben az időszakban elképesztően sokat számít mentálisan is. Talán még többet, mint fizikailag. Mert nem csak formál, nem csak erősít, hanem kiszellőzteti a fejet. Levezeti a feszültséget. Segít visszakapcsolódni önmagadhoz egy olyan időszakban, amikor az anya nagyon könnyen elveszhet a teendők, az etetések, az altatások, a folyamatos figyelem és készenlét sűrűjében. Egy kis mozgás néha nem is edzésnek érződik, hanem mentőövnek. Mert amikor az anya jobban van, abból az egész nap profitál. Nem kell tökéletesnek lenned. Ha jól érzed magad a bőrödben az többet ad, mint gondolnád.
