A vallomás Már három óra telt el, és Amara azóta sem jött vissza. Az ablak mellett ülve figyeltem, ahogy az alkonyat lassan átadja helyét az éjszakának, a távolban a sötétség kíméletlenül bekebelezte a tájat. A fejemben ezernyi kérdés kavargott, de egyikre sem tudtam választ adni. Hol lehet most? –Maradj itt
November 19, 2024
Míra nyomában A kocsi ajtaja halk nyikorgással tárult ki, ahogy kiléptem a frissen felsöpört járdára. A hideg levegő azonnal körülölelt, és a napfény halványan csillant meg a még nedves macskaköveken. A iskola épülete előtt álltam, annak a helynek a kapujában, ami egykor a mindennapjaim színtere volt. Furcsa érzés volt itt
November 19, 2024
Amara A konyhában vagyunk. A víz lassan forr a tűzhelyen, miközben előveszem a teafüvet. Amara szinte nesztelenül mozog a helyiségben, de a kíváncsiság ott van minden mozdulatában. A szeme minden apró részletet végigpásztáz: a modern konyhapult sima felületét, a digitális órát a mikró oldalán, és a sarokban hagyott mobiltelefonomat. Az
November 19, 2024