Réka 9. fejezet

Újra tervezés

-Köszönöm szépen! Boldog új évet!- köszöntem a taxisnak, majd becsuktam az ajtót. Megérkeztem Milláékhoz és mielőtt becsengetnék egy kicsit megállok a kapu előtt. Tudtam, hogy Eliot is itt van már, és most kissé zavarban vagyok. Még mindig feszültnek érzem magam azóta, hogy utoljára találkoztunk, és nem vagyok benne biztos, hogy Eliot tárt karokkal várna. Néhány másodpercig álltam a kapu előtt, miközben a belső hangokkal vívódva arra jutottam, mégiscsak becsengetek és lesz, ami lesz. Lassan közelítettem a csengőhöz és aztán megnyomtam. Egy kicsit várok, majd látom,ahogyan felkapcsolódik a villany és becsapódik az ajtó valaki mögött. Hallom, hogy csörög a kulcs a zárban, majd Ábel kitárja előttem a kapu ajtót. -Szia Réka! Bújj be!- puszival köszöntött, majd besétáltam az udvarra. Ábel előre indult a bejárat felé, de én nekem még mindig földbe gyökerezett a lábam. -Jössz?- kérdezte mosolyogva. -Itt van még Eliot ugye?- kérdeztem idegesen. Ábel felém sétált és elém állt, majd mindkét karomat megfogta.-Megígérem, hogy nem lesz semmi baj. Eliot egy kicsit ivott már, de résen leszünk. Félsz, hogy bántani fog?- kérdezte. Megráztam a fejem, hogy nem, majd mély levegőt vettem, hogy végre beszélni tudjak.-Csak egy kis szünetet tartunk a kapcsolatunkban. Bár igazából nem tudom hányadán állunk… Egy biztos: rettenetesen hiányzik nekem. -vallottam be. 

Amikor beléptem a házba Irina egyből a nyakamba ugrott.-Boldog új évet drága!- köszöntött. -Neked is.- és megpusziltuk egymást. Miután beljebb kerültem egyből egymásra pillantottunk Eliottal. A szívem majd’ kiugrott a helyéről a pulzusom pedig az egekig szökkent. Hirtelen azt sem tudom ki vagyok és merre vagyok. A férfi közelebb jött felém közben zsebre tett kézzel végig a szemembe nézett. Vajon milyen gyorsan érkezik a halál? Csak azért kérdezem, mert menten összeesem Eliot jelenlététől. Asszem a szívem kihagyott pár ritmust. A lélegzetem pedig egyenetlenné válik. “Csak nyugalom Réka!” mantráztam.  -Szia!- köszönt Eliot és rám mosolygott.-Szia!- mondtam neki, majd a földet kezdtem el nézni. -Szóval….Itt is sikerült összefutni.-kezdett bele a pasi. -Irina akarta, hogy jöjjek át és…- néztem hátrafelé, aztán éreztem, hogy Eliot megfogja a karomat és magához von. Az egyik kezem a mellkasához ért a másikat meg szorosan fogta. Olyan forróság lepte el a testemet, hogy azt hittem mindjárt meggyulladok. -Magyarázd meg nekem, hogy miért kerülsz folyton?- kérdezte suttogva közben a hangja simogatta az érzékeimet. -Ki mondta neked, hogy kerüllek Téged?- kérdeztem vissza. -Réka… Amióta megjöttünk Párizsból hébe-hóba felbukkansz, majd eltűnsz. -magyarázta. -Nekem mondod? Te tűntél el a lakásomból! A mobilodon se értelek el.- vágtam vissza. -Szívem csak lemerült a mobilom.- válaszolta. -Persze! Nekem ezt ne meséld be!- majd próbáltam kiszabadítani magam, de nem sikerült. Eliot a testemhez simult és megérintette a mutatóujjával az arcomat, majd a szám felé vándorolt. Erre lassan lehunytam a szemem és próbáltam higgadt maradni, de nen ment. Érzem, hogy vágyik rám és én is rá. Aztán hirtelen felindulásból megragadtam a vállánál fogva, és háttal támasztottam Őt a falhoz. -Réka…- suttogta a nevem.Láttam a meglepetést a szemében, de egyben valami mást is kiolvastam belőle: a szenvedélyt. Egy pillanatig egymás tekintetébe révedtünk, majd megfogtam Eliotot a nyakánál és azonnal megcsókoltam Őt. A feszültség lassan oldódni kezdett köztünk. Miután eltávolodtam tőle Eliot mosolyogva megkérdezte. -Ennyire hiányoztam bébi?- közben megérintette a szája szélét és rám nézett. Felnéztem rá közben az ajkaimba haraptam és ezt válaszoltam neki. -Az az igazság, hogy borzasztóan hiányzol nekem…- vallottam be neki.-Te is nekem…- a pasi elsimitott egy hajtincset a fülem mögé. -Akkor most hogyan tovább?- tettem fel neki a kérdést. Eliot megfogta a fejemet és a mellkasához vonva átölelt engem. -Nem tudom, de mindent megpróbálunk, hogy működjön köztünk a dolog.- mondta a hajamba. Én meg mindkét kezemmel átfogtam a derekát és magamhoz szorítottam Őt. Egy darabig csendben álltunk és nem mozdultunk el egymástól. Nem tudom, hogy mit hoz nekünk a jövő, de egy biztos: megpróbálunk minden elénk gördülő akadályt legyőzni.

Félévvel később…

-Hiányozni fogsz drágám!- öleltük át egymást Irinával. Éppen a repülőtérre érkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Martin közelebb lépett Eliothoz és átölelték egymást. -Vigyázzatok magatokra. -mondta neki az öccse. -Rendben. Ti is figyeljetek egymásra.- fél szemmel láttam, ahogy felém biccent Martin. Miután elváltunk Irinával a barátnőm a férje mellé állt és megfogta a bőröndöt. -Hát akkor ég veletek! Ha megérkeztünk mindenképpen hívunk Titeket!- ezzel búcsúzott Irina. -Sziasztok!- integettem utánuk. Amikor Irináék bementek a terminálba közben ránk dudált egy taxis és egyszerre néztük oda Eliottal. -Gyere üljünk be!- szólt hozzám és azonnal a kocsiba pattantunk. Hazafelé menet éreztem, hogy egyre nagyobb a feszültség köztem és Eliot között. Esküszöm nem jut eszembe semmi sem arról, hogy miről is tudnánk beszélgetni. Párszor elkaptuk egymás tekintetét, majd Eliot az utat nézte, én meg az ablakon kezdtem el bámészkodni. Iszonyú zavarban voltunk és nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy túl sokat dolgozom mostanában, és ez befolyásolja a viselkedésemet? Vagy esetleg valami más probléma van a háttérben, amit nem veszek észre? Próbálok visszaemlékezni az elmúlt időszak eseményeire, hogy találjak valami magyarázatot erre az egészre.És semmi okot nem találtam. Lehet, hogy valamiért lejjebb vettük a lángot, vagy nem tudom. De az biztos, hogy engem zavar a jelenlegi helyzetünk. Mindenesetre el kell döntenem, hogy megpróbálok-e valamit tenni ez ügyben vagy hagyom, hogy magától rendeződjön a dolog. Nem szeretném, ha ez a távolság továbbra is ott lebegne közöttünk. Talán egy őszinte beszélgetés mindent tisztázna, és akkor visszatérhetnénk oda, ahol abba hagytuk. Egy pillanatra ránézek Eliotra és látom, hogy nem zavartatja magát: továbbra is csendben vezet. Mivel elkezdtem unatkozni ebben a nagy csendben kitaláltam, hogy bekapcsolok egy kis zenét. Amikor a rádióhoz akartam nyúlni hirtelen összeért a kezünk Eliotéval. -Bocsi, nem tudtam, hogy Te is pont zenére vágysz.- mosolygott rám, majd elhúzta a kezét. -Khm.- ennyit tudtam kinyögni, aztán bekapcsoltam a zenét. Ezután hátradőltem az anyósülésen és újra kibambultam az ablakon keresztül.

-Köszönöm, hogy haza hoztál.- hálálkodtam Eliotnak a kocsiból kiszállva. -Nincs mit.- majd Ő is kiugrott a kocsiból és felém sétált. Amikor a pasi megállt előttem zsebre tett kézzel nézett rám. -Szóval… Akkor ennyi volt?- kérdeztem tőle. -Igen…-halkan válaszolt, majd ismét a szemembe nézett. -Nem is tudom mit mondjak erre.- közben éreztem, hogy nem érhet így véget ez az egész. -Nemsokára kezdődik a turné, így muszáj volt ezt a nehéz döntést meghoznunk.- emlékeztetett. Ó a fenébe! Azért nem randizunk már többé, mert nekem jövő héten elkezdődik a turném. -Igen persze, emlékszem.- közben felsóhajtottam a szomorúságtól. Mielőtt elindultam volna a lakás felé Eliot még gyorsan megfogta a kezem és megállított. -Sok szerencsét!- mondta szelíden. -Köszönöm.- bólintottam, aztán lassan elhúztam a kezem az övéből. Előre néztem és egyenesen az ajtóhoz mentem. A küszöbön állva próbáltam erős maradni és nem visszanézni. Elővettem a kulcsot és bedugtam a zárba, majd sóhajtva hátranéztem és Eliotnak már nyoma sem volt. Ledobtam a kulcsot a komódra és bezártam magam után az ajtót. Most úgy érzem, mintha elvitt volna egy darabot belőlem. Legszívesebben vissza hívnám Őt és visszavonnék mindent, amit eddig mondtam neki. Hiszen szükségem van rá. Nem tudom mivel töltsem ki azt az ürességet a lelkemben, amit most okozott nekem. Néha azon kapom magam, hogy állandóan elmosolyodom és elárasztanak a közös emlékeink. Azon gondolkozom, hogy vajon én is hiányzom-e neki? Vajon Eliotnak is nehéz most, hogy elváltak útjaink? Most már kezdem érezni, hogy elfáradtam ettől a naptól. Bementem a fürdőszobába és engedtem a kádba egy jó kis fürdőt. Mire megtelt a kád levettem a ruhámat és a fehérneműmet és beültem relaxálni egy kicsit. Mielőtt belültem volna, előtte meggyújtottam egy illatos gyertyát, aminek eper illata van. Annyira imádom az illatokat! Ettől biztosan kifognak simulni az idegszálaim. 

Arra eszméltem, hogy egy kicsit elbóbiskoltam a meleg víztől. Azonnal felébredtem és éreztem, hogy már kezd kihűlni a fürdő. Ezért felálltam és kihúztam a dugót a kádból, majd ezután kiszálltam onnan. Magamra tekertem a puha és illatos törölközőmet és a nappali felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt és elkezdtem törölközni, majd felvettem a pizsamámat. Leültem a tévé elé és elkezdtem kapcsolgatni, hátha találok valamilyen műsort. Körülbelül öt perce nyomkodtam a távirányítót, aztán feladtam és eldobtam. Úgyhogy ma este nem lesz filmnézés. Ránéztem az időre és konstatáltam, hogy mennyire elszaladt az idő. Fogtam és elindultam a hálószobába lefeküdni. Mielőtt elaludtam volna elővettem a kedvenc regényemet és addig olvastam, amíg el nem bóbiskoltam.

-Jó reggelt Réka! Hahó!- dübörgött Luca a menedzserem. Amikor felébredtem hirtelen elfelejtettem, hogy ma jön hozzám a nő. Gyorsan kipattantam az ágyból és magamra vettem egy köntöst, aztán az ajtó felé rohantam. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, három kamera nyomult egyenesen az arcomba és benyomultak a lakásba. -Réka! A helyzet a következő. A Netflix megkért minket, hogy dokumentáljuk a turné előtti napokat. Természetesen busás összegért cserébe.- számolt be Luca. -Az igen. Most is forgatnak?- néztem fel a pasikra. -Még nem, majd akkor fognak, ha Te mondod. Illetve ha ennek a beszélgetésnek vége. Újra kell vennünk, ahogy bejövünk hozzád.- közben elküldte a stábot. -Hát jól van.- sóhajtottam és bementem a konyhába. -Közben csinálj kávét, tegyél úgy, mintha most látnád őket először!- kiabálta felém a nő. -Oké!- mondtam és elkezdtem pakolászni. Aztán hirtelen elfogott az izgalom és vágy, hogy végre megmutathatom a rajongóimnak hogyan is élek valójában. A stáb tagjai ezentúl minden reggel ide fognak jönni mikrofonokkal és kamerákkal felszerelkezve, hogy minden fontos pillanatot dokumentáljanak rólam. Majd lassan hozzá kell szoknom, hogy a nyomomban van a stáb és nem vagyok egyedül. A turné napjai általában túlzsúfoltak és mozgalmasak. Próbák, interjúk, fotózások, és persze maga a koncert -ezáltal a nézők bele láthatnak a kulisszák mögé. A forgatások során majd megpróbálok őszintén megnyílni, és beszélni fogok a régi traumákról is. Szeretném, ha a dokumentumfilm valóban megmutatná a valódi életemet, a színpadon és azon kívül is. -Maradj ott ahol vagy, máris hívom a srácokat.- mutatott rám Luca. -Oké.- vigyorogtam. Aztán egyszercsak megjelentek a fiúk és egyből venni kezdtek engem. Elkezdtem készíteni a kávémat közben beszámoltam arról, hogyan szoktam indítani a napomat. A kamerások végig követték a napomat és még a stúdióba is elkísértek. Amikor ebédszünet volt akkor leállt a forgatás. A tagok letették a kamerákat és elindultak enni. -Nem tartasz velünk?- kérdezte tőlem az egyik pasi. Azonnal felnéztem a tabletemből és elmosolyogtam. -Kicsit később eszem.- válaszoltam neki. -Hát jól van Te tudod.- közben egyre közelebb jött hozzám. -Na jól van. Igazad van.- sóhajtottam és letettem a gépet. -Szuper! Tudok egy jó helyet a közelben.- javasolta. -Te is erre felé laksz?- csodálkoztam. -Igen.- bólintott aztán felkapta a bőrdzsekijét. Én pedig a fogashoz mentem és levettem onnan a kis táskámat. Mielőtt a bedobtam volna a mobilomat pont ebben a pillanatban hívott engem Eliot. Egy darabig merengve néztem a kijelzőt, majd megvártam míg abba marad a csörgés. -Jössz már?- türelmetlenkedett a pasi. -Máris.- szóltam neki és bedobtam a telót a táskámba. Ezután felkaptam a vállamra a cuccot és elindultam a pasi után. 

-Még be sem mutatkoztam Nolen a nevem.- nyújtotta felém a kezét a pasas. -Örvendek.- és megráztam a kezét. -Szóval ez lenne ez a hely.- néztem az épületre ezután Nolen ajtót nyitott nekem és beinvitált a helyiségbe. Mivel ebédidő van a bisztró most tele volt zsúfolva emberekkel. Amikor körbenéztem rájöttem, hogy itt még sosem jártam. A falra bakelit lemezek voltak felakasztva és különböző virágos képekkel volt kiegészítve. Nekem nagyon bejön a dekoráció. -Jó kis helyre hoztál hallod. -megböktem a könyökömmel Nolent. -Nemrég nyitottak, úgyhogy még újdonságnak számít.- informált. Nolen jobbra biccentett és leültünk az egyik boxba. Ahogy elhelyezkedtünk máris jött egy pincér. -Sziasztok! Voltatok már itt?- érdeklődött az egyik pincér lány, aki a mellkasához szorította a tabletet. -Én már voltam, de a hölgy viszont most jár itt először.- Nolen először a lányra nézett, majd rám. -Rendi. Ajánlom a házi burger különlegességeket. Természetesen van vegán verzióban is. -mondta izgatottan. -Kérnék szépen egy sima burgert kis krumplival.- máris leadtam a rendelést. Nolen is ugyanezt kérte, csak közepes krumplival és kólával. -Rendi! Nemsokára jövök!- közben bepötyögte az adatokat, majd elsétált tőlünk. -Szuper hely.- néztem körül. -Örülök, hogy ennyire tetszik.- közben Nolen letette a mobilját az asztalra. -Mióta dolgozol a filmiparban?- kérdeztem tőle. -Hú hát elég régóta. Lassan tíz éve.- válaszolta. -Ha jól gondolom, akkor ez a szakma már kiskorod óta érdekel.- fülig érő szájjal néztem rá. -Végülis, ha így nézzük igen. Amikor ötéves voltam, akkor meg rendező szerettem volna lenni. Ahogy teltek az évek végül kipróbáltam magam a  rendezésben is. Nem is említettem neked, hogy amerikából származok. -avatott be Nolen. -Ó! Valóban?- csodálkoztam. -Igen. Los Angelesben születtem. A szüleim forgatókönyvíróként dolgoztak kint. A mai napig is ott élnek. Aztán pár évvel később Apám az egyik filmstúdió fejese lett. -mosolygott. -Azta!- csak úgy ittam a szavait. -Izgalmas ugye?- kérdezte Nolen. -Az ám! Nos, és mit keresel akkor itthon, ha kint több lehetőség akad?- érdeklődtem. Ahogy Nolen mesélt az ott töltött éveiről, egyre inkább lenyűgözött a nyitottsága és a tapasztalata. Mivel Nolen közvetlensége és érdeklődése felkeltette a kíváncsiságomat, ezért egyre többet beszélgettünk egymással. Bevallom nagyon tetszik a humora és imádom ahogyan rám mosolyog. -Nos, megmondom őszintén: imádok amerikában élni, de idővel elkezdett hiányozni Budapest. Hiányoztak az itt élő barátaim és rokonaim, és eldöntöttem, hogy örökre itt szeretnék élni.- számolt be. -Örülök, hogy itt megtaláltad a számításaidat.- közben bele kortyoltam a limonádéba. Időközben megérkezett a hamburgerünk is. -Köszönjük!- mondta Nolen és elkezdtünk enni. -Mióta dolgozol ezzel a stúdióval? Miért éppen dokufilm?- kíváncsiskodtam. -Érdekel más emberek élete és szeretném megörökíteni az adott pillanatokat. Az egyetemen fotózás volt a hobbim és a mai napig is az. Néha előveszem, ha eszembe jut a fényképezés.- mosolygott. -Van egy Irina nevű barátnőm, akinek a városban van egy saját fotóstúdiója. Aztán kiköltöztek a férjével és a lányukkal Párizsba, így egy barátnőnk viszi tovább.- meséltem. -Valóban?- kérdezte közben ránézett az órájára.- Ne haragudj, de lassan vissza kéne mennünk.- közölte. Én is gyorsan elővettem a telefont és nem az időt néztem rajta, hanem a 10 nem fogadott hívást. -Egy pillanat! Mindjárt jövök!- szóltam Nolennek és kiszaladtam a bisztró elé az utcára. Megcsörgettem Eliotot és vártam, hogy végre felvegye nekem. -Szia!- köszönt bele vidáman. -Szia! Látom milliószor kerestél. Elvoltam foglalva.- mondtam neki. -Ó! Igazán? Csak érdeklődni szeretnék, hogy ráérsz-e ma este?- kérdezte. Hirtelen belém fagyott a szó és nem jött ki a torkomon. Komolyan randizni akar velem? Vagy mi? Vettem egy mély levegőt és ezt válaszoltam neki. -Tulajdonképpen rosszkor hívsz.- közben beharaptam az ajkaimat. -Mi az? Máris randizol? Mert úgy hangzott az előbb. -nevetett. -Dehogyis, csak az egyik stábtaggal ebédeltem.- árultam el. -Szóval akkor az egy randi ebéd. Ez gyors volt.- majd megköszörülte a torkát. -Mivel Te meg én nem járunk, így azzal ebédelek akivel akarok.- világosítottam fel. Eliot egy darabig csendben volt, majd megszólalt. -Legalább jól érezted magad vele?- kérdezte a hangjában némi gunnyal fűszerezve. -Miért érdekel ez téged ennyire?- közben hátra pillantottam Nolenre, aki éppen a karóráját fürkészte. -Miért ne érdekelne? Hiszen barátok vagyunk vagy sem?- kérdezte.-Tudod mit Eliot? Mi nem vagyunk barátok és ezentúl nem fogok beszámolni neked a szerelmi életemről. Ja és hozzáfűzném: Nolen nem a pasim. -duzzogtam. -Áh, szóval Nolennek hívják.- közölte büszkén. -Igen…- közben elcsuklott a hangom. -Mit terveztek a továbbiakban?-éreztem a hangjában, hogy direkt ugrat. Szerintem egy kicsit féltékeny is. -Nem bírom ezt tovább hallgatni, mennem kell.-adtam a tudtára. Eliot felsóhajtott, majd ezzel búcsúzott. -Akkor minden jót Réka. Vigyázz magadra! Szia!- köszönt a pasi. -Szia!- és ezzel kinyomtam a vonalat. Miután betettem a telefont a táskámba, hirtelen Pannával találtam szembe magam. Mindketten tátott szájjal néztünk a másikra és hirtelen megfagyott közöttünk a levegő. Úristen ez nagyon kemény, hiszen nem volt szép a válásunk. Egy pasi miatt ment tönkre a barátságunk. Való igaz én mentem bele, de visszanézve a múltat, nagy hiba volt. Panna elhúzta a száját és megvetően nézett rám. Szerintem Ő is ugyanezeket gondolja, mint én. -Szia!- köszöntem neki. -Helló…-sóhajtotta. Még mindig érzem a köztünk lévő hideg távolságot. Tudom, hogy csúnyán elárultam a barátnőmet, pedig nem volt szándékos. A mai napig Rolit hibáztatom mindazokért, amiket velem tett. Na jól van, azért bevallom ebben az egészben én is ludas vagyok. Tessék kimondtam. Hogy mi is volt valójában? Pár éve történt az eset.