Réka 8. fejezet

Felejthetetlen randevú

Miután hazaértünk Párizsból pár napra rá Eliot elhívott engem randizni. Egy kávézóban beszéltük meg a találkozót, így alig vártam már a délutánt. Munka után azonnal átvettem a randizós ruhámat és lecsekkoltam magam a tükörben. Az utcára érve leintettem egy taxit és bemondtam neki a címet. Húsz perc alatt megérkeztem a megbeszélt helyszínre és amikor megláttam valójában hova is jöttem teljesen el voltam ájulva. Egy Smúz Café Budapest nevű kávézó előtt álltam, ami virágokkal volt dekorálva. Hűha! Eliot ennyire romantikus pasi lenne? A mellkasomra helyeztem a tenyeremet és teljesen meg voltam hatva a helyszíntől. Szívem mélyén csak remélni tudom, hogy talán Ő lesz az igazi a számomra. Hiszen olyan régóta vágyom már egy tartós kapcsolatra. Soha többé nem szeretnék Igorhoz hasonló románcot. Az annyira megterhelő és stresszes volt a számomra, hogy a mai napig sem értem mit ettem azon a pasin? Na mindegy. Szóval előre nyújtottam a karomat és benyomtam a kilincset. Miután benyitottam a kávézóba egyből elkezdtem keresni Eliotot. A pasi hátulról elkezdett integetni, így abba az irányba indultam el. Eliothoz menet jól körbenéztem a helyen és rájöttem, hogy nekem egyre jobban tetszik ez a kávézó. -Szia!- köszöntött a férfi és felállt a helyéről és felém lépett. Először csak álldogáltunk egymás előtt, mivel most nem tudtuk, hogy mi legyen. Végül a pasi az arcomat puszilta meg, majd levette rólam a kabátomat. Miközben háttal álltam neki egy kicsit oldalra lestem és végig néztem a kezétől kezdve egészen a könyökéig. Amikor már nem volt rajtam a kabát, az egyik kezével óvatosan megérintette a karomat és azonnal elfogott engem a jóleső bizsergés. Aztán szembefordultam vele és egyenesen a szemébe néztem. Próbáltam kifürkészni a tekintetéből, hogy vajon most mit érezhet irántam. Miért nem csókolt meg az előbb? Hiszen már egyszer lefeküdtünk egymással, most mi változott meg benne? -Üljünk le.- szólt hozzám Eliot és kihúzta a széket előttem. -Köszönöm.- mondtam és leültem a helyemre. A pasi megkerült és leült velem szembe. A pincér adott nekünk egy itallapot és magunkra hagyott. A választásom egy pizzára és egy italra esett. Eliot is hasonlókat választott, majd leadtuk a pincérnek a rendelést. Ezután egymásra pillantottunk és egy darabig csendben figyeltük a másikat. -Szép hely.- próbáltam oldani a köztünk lévő feszültséget. -Direkt választottam ezt a helyet. Azt hallottam, hogy szereted a virágokat.- közben aranyosan beletúrt a hajába. Ki más árulhatta el neki, mint Irina. A drága barátnőm túl jól ismer engem. Aztán az este többi részében hihetetlenül jól éreztem magam Eliot társaságában. Ahogy beszélgettünk és nevettünk, egyre inkább rájöttem arra, hogy nagyon bejön nekem ez a pasi. Hiszen Eliottal olyan könnyedén tudtunk beszélgetni, mintha régóta ismertük volna egymást. Eliot figyelmesen végig hallgatott, majd érdeklődött a munkám iránt. Időnként vicces történetekkel jött elő, amikkel nevetésre késztetett engem. Láttam a pasin, hogy tetszik ahogy rajta nevetek, így egyre többet mesélt magáról. Eliot olyan nyitott és őszinte személyiség volt, hogy minél többször hallgattam Őt, annál jobban éreztem, hogy szerelmes vagyok belé. Amikor távoztunk az étteremből, észrevettem, hogy Eliot hozzáér a kezemhez, majd óvatosan az ujjaim közé fonja az övét. Pironkodva néztem rá, majd útközben hirtelen megálltunk. Éreztem, hogy Eliot egyre közelebb hajolt hozzám,és megcsókolt. Az ajkai finoman érintették az enyéimet, és ez most más volt, mint a múltkori. Lassan lehunytam a szemeimet és átadtam magam a pillanatnak. Előre nyúltam és beletúrtam a pasi hajába és egyre többet akartam belőle, Miután elengedtük egymást azonnal rám eresztette a mosolyát. -Hűha!- sóhajtotta. Én meg beharaptam az ajkaimat és próbáltam visszatérni a jelenbe. Annyira észvesztő volt a csókja, hogy még a lábaim is beleremegtek. Bízom benne, hogy ennek még lesz, majd folytatása.

Az esküvői előkészületek izgalmasnak tűnnek. Martin mindenből kivette a részét és állandóan Irina körül sündörgött. Az igazi meglepetés az volt, amikor Martin ebédet hozott nekünk. -Köszönjük szépen!- hálálkodtam és nekiláttam enni a padhtait.-A kedvencem.- örvendezett Irina és Ő is elkezdett falatozni. Ebéd után felkeltünk a helyünkről és elmosogattuk a villákat a mosogatóba. Ezután lekapcsoltuk a villanyt a konyhában és visszatértünk az irodába. Amikor Irina leült a helyére belekezdtünk egy témába és mivel a terítéken a szerelem volt Irina nem habozott megkérdezni. -Ha már a szerelem a téma.A múltkor feltűnt nekem, hogy nagy az összhang közted és Eliot között.Ti most randiztok?-majd rám kacsintott. Hűha! Irina erre jól rátapintott. Nem is tudom, hogy mondjam el neki…Hirtelen zavarba estem és beharaptam az alsó ajkaimat. -Hát ööö… igen valóban elkezdtünk randizgatni egymással. Tudod nemcsak Párizsban kavartunk egymással, hanem előtte a repülőn is.- ismertem be neki. -Szereted Őt?- tért rá a lényegre. -Imádom! Annyira jó pasi!- lelkesedtem. -Végülis a Lehoczky pasik nem is annyira rosszak.Ugye?- kacsintott rám. -Irina, én olyan boldog vagyok Eliottal, hogy nincsenek rá szavak. Nem is tudom mikor voltam legutóbb ennyire boldog. -áradoztam neki. Irina közelebb lépett és megöleltük egymást. Aztán Irina eltávolodott tőlem, majd megszólalt.-Réka! Leszel a koszorúslányom?- kérdezte. -Naná! -vágtam rá és még jobban magamhoz húztam Irinát. Annyira hálás vagyok neki.

-Te vagy a világ legszebb menyasszonya.- dicsértem meg Irinát. A barátnőm izgatottan állt az egyik lábáról a másikra,és láttam rajta, hogy egyre izgatottabbá válik. -Alig hiszem el, hogy végre hozzá megyek Martinhoz.- közben lenézett a csokorra. -Ne izgulj Irina! A szívem mélyén érzem, hogy varázslatos esküvőtök lesz! -nyugtattam Őt, közben oda sétáltam mellé és megsimogattam a hátát. -Köszönöm.-aztán megöleltük egymást és kimentem, hogy elfoglaljam a helyemet. Amikor előre pillantottam az oltárnál a tekintetem találkozott Eliotéval. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre nézzek zavaromban. Hiszen olyan jól sikerült a randink, hogy azóta is a hatása alatt állok. Egyszer csak felcsendült a zene és a vendégsereg felállt a helyéről és mindenki Irinára figyelt.. Egy valóságos hercegnő volt. Amikor Irina megérkezett az oltárhoz Martin mellé a pap egyből elkezdte a szertartást.

Amikor véget ért a ceremónia, átirányították a vendégeket az esküvői fogadás helyszínére. Oldalra pillantva észrevettem, hogy Milla és Kiara pár percre elragadják Irina figyelmét, ezért úgy gondoltam oda sétálok Martinhoz beszélgetni, de ahogy látom Eliot megelőzött, ezért gyorsan letettem róla. Aztán kinéztem a kert felé, így eldöntöttem, hogy megyek és sétálok egyet. 

Útközben kinéztem magamnak egy helyet ahová leülhetek, így majd élvezhetem a csendes magányomat. Lehunytam a szemem és mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Olyan jól esett hallgatni a tücskök ciripelését a távolból. Egy kicsit mintha el is lazultam volna. Mielőbb még jobban elmélyedtem volna teljes magányomban valaki lágyan megérintette a lapockámat. Én meg úgy megijedtem, hogy a mellkasomhoz kaptam.Eliot jött ki utánam.-Bocsika!- mondta ezután leült mellém a padra. -Semmibaj.- vontam meg a vállam. Egy darabig csendben ültünk, majd Eliot ezt kérdezte:- Nem fázol?Azért délután óta egy kicsit mintha lehűlt volna a levegő..- kérdezte, majd a férfi fogta magát és rám adta a zakóját. Mialatt Eliot rám igazgatta a kabátját sóvárogva néztem rá. Istenem milyen jó lenne újra megcsókolni Őt! Hiszen annyira hiányzik nekem az érintése. Most is, ahogyan hozzám ért, rájöttem, hogy szükségem van ezekre a gesztusokra. Régóta nem kaptam ennyi figyelmet, mint most. Talán egy nap, majd valaki ismét megadja nekem ezeket a dolgokat, amire vágyom. -Köszönöm!- hálálkodtam neki, miközben éreztem, hogy menten lángba borul az arcom. Már megint. Miért váltja ki ezt belőlem? Aztán közelebb hajolt hozzám és ezt mondta.-Bocsi, hogy így eltűntem a randi után. Csomó üzleti dolgot kellett elintéznem, azt hittem már sose lesz vége.- suttogta a fülemhez hajolva. -Értem.- mondtam neki, majd próbáltam nem elalélni a parfümje illatától. Aztán elhajolt tőlem és szembe nézett velem.-Jól vagy? Minden oké?- érdeklődött felőlem. -Persze, csak egy kis frissítőre van szükségem.- pihegtem közben elkezdtem legyezni magam. -Hozzak neked egy italt? Várj egy percet és hozok valamit ami nem alkohol.- Eliot máris eltűnt mellőlem és beszaladt a kastélyba. Amíg vártam rá, addig elővettem a mobilomat és megnéztem az üzeneteimet. A menedzserem Luca írogatott, majd válaszoltam neki és visszatettem a telefont. Aztán láttam a felém közeledő Elitotot, aki vigyorogva adja át nekem az egyik üdítőt. -Na mi az kivel chatelsz?- érdeklődött. -Semmikülönös csak Lucával dumálok.- árultam el. -Értem.- bólintott, majd ekkor megszólalt a mobilom. -Ne haragudj.- mondtam neki és gyorsan kinyomtam a hívást. -Semmi.- dünnyögte közben a kezét felém nyújtotta és a fülem mögé igazította az egyik rakoncátlan hajtincsemet. Egek! Most ilyenkor mit kéne tennem? A fülemben hallottam a szívem dobogását, majd éreztem, hogy ismét elvörösödöm. Eliot vágyakozva pillantott rám, aztán egyre közelebb ült hozzám. Mindkét tenyerem a padon volt, miközben a körmeimet belemélyesztettem a fába. A pasi az egyik kezével megérintette az arcomat a másikkal pedig átfogta a derekamat. -Réka nem tudom mit csinálsz velem, de érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.- majd a tekintete a számra siklott. Aztán Eliot a nyakam hajlatába simította a kezét és egyre jobban az arcomhoz közeledett. -Tudod. Ennél többre vágyom, mint egy puszta kalandra. Ugye megérted?- kérdezte. Közben éreztem, hogy az érintésétől az egész testem megremegett és elkezdett bizseregni a gyomrom. A férfi még közelebb húzódott és az államat a hüvelykujjával felfelé biccentette. Aztán Eliot megcsókolt, és ez a csók annyira más volt a múltkorihoz képest, hogy szinte beleszédültem. Éreztem, hogy átfut a testemen a vágy. Fogtam és a mellkasára tettem a kezem és időnként hátra hanyatlott a fejem is. Eliot nem aprózta el: a nyakamat is elhalmozta apró csókokkal. Mire végzett óvatosan megfogta a fejem és előre döntötte. -Döbbenetes.- szólalt meg. -Mi az?- kérdeztem. -Akármit is csinálok, nem tudok betelni veled.- vallotta be. -Oh.- nyögtem hallkan. Eliot körülnézett majd felpattant. -Tudod mit? Mennem kell...- a szavai elakadnak egy pillanatra, majd Eliot zavarában megérinti a saját haját.  -Eliot én…- próbáltam visszatartani, de neki már mehetnékje volt. -Vigyázz magadra Réka! Szia!- búcsúzott aztán elviharzott mellőlem. Én pedig nagyot sóhajtva néztem utána. Nem tudom mikor fogunk újra találkozni, de már most hiányzik nekem.