Réka 56. fejezet

Visszatérés a köztudatba: a videoklip forgatás

Amikor beléptem a bérelt stúdióba a zene dübörgött, a táncosok melegítettek, közben az asszisztensek és a rendező összegyűlve tanakodtak. -Sziasztok!-köszöntem rájuk. -Itt van Réka!-szólt a többiekhez az egyik lány és páran elém jöttek üdvözölni. Különösen jó volt látni, hogy mindenki mosolygott, nevetgélt, és szinte tapintható volt az energia a levegőben. -Gyere Réka! Kezdjünk hozzá a sminkeléshez!-szólt hozzám Adri az új sminkes lány. -Máris.-és beültem a szobába. Miközben a sminkem készült, hallottam, ahogy a táncosok poénkodnak és nevetgélnek az ajtó előtt. Ahogy végre elkészültem, csatlakoztam hozzájuk. Pillanatok alatt magával ragadott a jókedv.-Mondjátok min nevettek már órák óta?-kérdezem tőlük. Az egyik táncos Dóri, aki egy forgószékben ült. Amikor meglátott, azonnal rám kacsintott. -Réka, próbáltad már ezt a széket? Mintha csak neked találták volna ki!- mondta nevetve, miközben kiszállt belőle. -Hát, most itt az ideje!- válaszoltam, és belevetettem magam a székbe. A szék könnyedén megpördült alattam, és Dóri elkezdett tologatni. Egy ideig csak forogtunk és nevetgéltünk, majd a többi táncos is csatlakozott. Mókáztunk, mint gyerekek a játszótéren, és egy pillanatra el is feledkeztem arról, hogy miért vagyunk itt. Ekkor érkezett meg Javier. Már az ajtóban láttam, hogy valami nincs rendben. Az arca gondterhelt volt, és egy pillanatra sem mosolyodott el rajtunk. Az egyik csajszi még a mobiltelefonját is lehalkította. Mindenki megijedt a főnök láttán. Ahogy belépett, karba tett kézzel áll elénk, majd hirtelen felém int a fejével. Ezután az iroda felé vette az irányt és becsukta maga után az ajtót. Mindenki elcsendesedett, és a jókedvünk is elpárolgott. Valami biztosan történt, így tudtam: azonnal utána kell mennem. -Mindjárt jövök.-mondtam nekik és elindultam Javierhez. Amikor az iroda ajtaját résnyire nyitottam, láttam, hogy Javier az asztalnál ül, és a fejét a kezébe temeti. -Javier, minden rendben?- kérdeztem halkan, ahogy beléptem. Felnézett rám, és láttam a szemében szomorúságot. -Áh dehogy van rendben…Összekaptam Kiarával. Ismét.-válaszolta halkan. Leültem vele szembe, és figyelmesen hallgatni kezdtem. Javier és Kiara kapcsolata sosem volt egyszerű, de mindig sikerült valahogy túljutniuk a nehézségeken. Most viszont úgy tűnt, hogy a helyzet súlyosabb, mint a múltkori. -Mi történt pontosan?-kérdeztem. -Túl sok minden. Az utóbbi időben egyre gyakrabban veszekszünk. Ma reggel megint összevesztünk valami apróságon, és már nem bírom. Úgy érzem, hogy minden, amit mondok vagy teszek, csak ront a helyzeten. Félek, hogy elveszítem őt, Réka. Nem tudom, mit tegyek, hiszen szeretem Kiarát.-sóhajtja. -Javier, nézd, mindketten tudjuk, hogy a házasságotok volt sosem egyszerű. De az is igaz, hogy ti ketten mindig találtatok valami közös pontot, ami összetartott titeket. Talán most csak időre van szükségetek, hogy átgondoljátok a dolgokat. Mi lenne, ha elutaznátok pár hétre?-dobom be neki az ötletet. Javier csendben hallgatott, majd bólintott. -Nem rossz ötlet.. Istenem miért olyan nehéz most minden?-elkeseredetten kérdezi. -Tudom, hogy nehéz, de itt vagyunk mi is, a barátaid, kollégáid és segítünk, amiben csak tudunk. Most próbálj meg egy kicsit kikapcsolni, összpontosítani a munkára. Néha a legjobb megoldás az, ha egy kicsit eltávolodunk a problémától, és más szemszögből nézzük a dolgokat.-vigasztalom. Láttam, hogy Javier arca kissé ellazul, bár még mindig aggódott. -Megpróbálom.-közben hátradől a székén. -Hidd el nem éri meg rágódni. Egyébként meg, ha vége a melónak, hazafelé vegyél egy csokor virágot Kiarának. Főzz neki valami finom vacsorát, aztán a többit rád bízom a hálószobában.-közben rákacsintottam és remélem értette a “célzást.”  Javier homlokráncolva rám nézett, majd elnevette magát. -Komolyan ez lenne a megoldás?-kérdezi vidáman. Legalább a kedve visszatért és ez jó. -Hát persze! Hidd el nincs jobb a békülős szexnél.-közben elvigyorogtam magam. -Persze előtte romantika aztán jöhet a többi.-teszem mellé. -Hát jól van, ha Te mondod.-sóhajt. -Javier, ez tény. Meglátod befog válni, hova tűnt a romantikus éned? -kérdezem tőle. -Magam sem tudom.-közben a plafonra néz. -Na jól van Javier. Tessék felkelni és nyomás a legközelebbi virágárus!-felpattanok és belé karolok. -Hova megyünk?-érdeklődik. Látom rajta, hogy nagyon meglepődött. -Elkísérlek a kocsidhoz és szépen elmész virágot venni. Onnan pedig nyomás egyenesen haza. Világos?- és elindulunk a lift felé. -Persze, mint a nap.-bólogat Javier és beszállunk a liftbe.

Miután elköszöntem Javiertől jókedvűen visszatértem a többiekhez a forgatásra. Amikor kiléptem a liftből Dóri várakozott rám, majd elkapta a kezemet és vele együtt rohantam a stúdióba. -Mi az Dóri? Miért vagy ilyen izgatott?-faggatom Őt útközben. -Itt van Damien!-sikitozik. -Igen és?-nem értem mitől van így oda. -Fordulj meg és meglátod. Annyira jó pasiii!-áradozik és amikor megfordított egy igen jóképű pasival találom szembe magam. -Ó!-ez csúszik ki a számon és elakad minden szavam. Nem rossz. -Szia! Damien vagyok én leszek a táncpartnered a klipben.-majd felém nyújtja a kezét. -Szia, Lehoczky-Szécsi Réka vagyok.-miközben kezet rázunk az új vezetéknevem hallatán elmosolyodom. Imádom. Annyira jó érzés feleségnek lenni. -Nos, hát akkor lássunk munkához!-szól hozzánk a rendező. Egymással szemben állunk, majd elkezdjük a munkát. Damiennel elpróbáltuk a közös jelenetünket, ami egy szenvedélyes tánc volt. Már az elejétől fogva éreztem, hogy van valami a levegőben. Ahogy a zene elkezdődött és közeledni kezdtünk egymáshoz, majd a testünk egybeforrt a tánccal. Mivel a férfi egy tapasztalt és karizmatikus táncos volt, a keze a derekamra fonodott és elkezdett vezetni engem. Valami megmozdult bennem. Nem csak egy koreografált lépés volt, amit követnünk kellett: minden mozdulatunkból áradt a szenvedély és az érzékiség. Éreztem, ahogy a testünk összehangolódik, és minden egyes mozdulatunk tökéletes harmóniában volt. Ahogy a tánc egyre intenzívebbé vált, egyre nehezebb volt megőrizni a professzionális hozzáállásomat. A zene ritmusára ringatva engedtem, hogy az érzéseim vezessenek. Damien minden egyes érintése lángra lobbantotta a bőrömet, és nehezen tudtam elválasztani a valóságot a szereptől, amit játszottunk. Amikor a zene végén a karjaiban tartott, levegő után kapkodva, szinte meg sem tudtam szólalni. Mi a fene volt ez? A rendező, aki mindig szigorúan figyeli a jeleneteket, most egy pillanatra Ő is zavarba jött. Láttam, hogy a szeme csillog, és az arcán egy halvány pír jelent meg. Tudtam, hogy jól sikerült a jelenet, de valami több is volt ott. Aztán eszembe jutott Eliot. -Réka! Damien! Ez valami fantasztikus volt! Csak úgy szikrázott köztetek a levegő!-áradozott a pasi. Damiennel egymásra pillantottunk, majd zavartan félre néztünk. Ha itt lenne Eliot vajon mit szólna ehhez az egészhez? Vajon megértené, hogy ez a munkám része? Damien elengedett, és egy pillanatra csak álltunk ott, egymás szemébe nézve. Éreztem, hogy neki is sokat jelentett ez a tánc, de vajon neki is ugyanolyan bonyolult érzései vannak, mint nekem? -És ennyi! Köszönöm a mait! Holnap folytatjuk!-kiabálta az egyik rendező asszisztens. Úgyhogy mindenki fogta magát és elkezdtek szedelőzködni. Én meg fogtam magam és elindultam az öltöző felé. -Réka! Várj!-szól utánam a férfi és megérinti a kezemet. -Igen?-felé fordulok és kérdőn nézek rá. -Ha nem bánod.. Hazavihetlek?-látom rajta, hogy elég komolyak a szándékai. -Damien figyelj.. Nekem férjem van és két kislányom, akik várnak rám..-próbálom kiábrándítani. -Réka kérlek! Csak egy kicsit lógjunk együtt!-kérlelte. -Jól van, jól van nyugi. Hazavihetsz.-nyugtatom le, majd látom rajta, hogy felcsillan a szeme.

Hazafelé menet éreztem, hogy egyre feszültebb köztünk a hangulat. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. A beszélgetésünk már a megszokott módon zajlott, közben éreztem, hogy valami vibrált közöttünk, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Talán a hosszú nap fáradtsága, talán valami más, de a szavak elfogytak, és csak egymás szemébe néztünk. Éreztem, hogy valami kirobbanni készült köztünk. Damien arca közelebb hajolt hozzám, és én nem mertem mozdulni. A szemem az ajkaira szegeződött, és éreztem, ahogy a lélegzetem is felgyorsul. Az arcom lángolni kezdett, és minden idegszálammal vártam a pillanatra. De miért? Miért most kell lennie? Mi a fene történik már megint? A férfi közelsége egyszerre volt izgalmas és ijesztő. A szívem hevesen vert, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. A következő pillanatban Damien ajkai az enyémekhez értek. Az érintése lágy volt, mégis határozott. A csók lassan kezdődött, mintha mindketten felfedeznénk az ismeretlent. Aztán hirtelen minden megváltozott. A szenvedély, ami eddig elfojtva lappangott, kitört, és a csókunk vadabbá, intenzívebbé kezdett válni. Egész porcikámban éreztem az érintését, miközben hangosan felnyögtem. Damien kezei a derekam köré fonódtak, és közelebb húzott magához. Az ujjaim a hajába túrtak, és teljesen elvesztem ebben a pillanatban. Az agyam egy része tudta, hogy ez helytelen, hogy nem lenne szabad ezt tennem, de a testem nem hallgatott az ész érveire. Csak a vágy létezett, és az a pillanatnyi öröm, amit a csókja okozott. Ahogy egyre mélyebbre merültünk a szenvedélyben, éreztem, hogy a testem remegni kezd. Nem csak a vágytól, hanem a bűntudattól is. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban meg kell állítanom ezt, de nem tudtam, hogyan. Damien ajkai úgy rám tapadtak, hogy minden gondolatot elsöpört az elmémben. Végül mégis sikerült összeszednem magam. Egy erőtlen sóhajjal szakítottam el magam tőle, és a kezemmel az arcát tartva néztem a szemeibe. Damien is zihálva vette a levegőt, és láttam, hogy kíván engem. -Akarlak. Tegyük meg most.-lihegte, majd ismét megcsókolt. Ismét eltoltam magamtól és lágyan felpofoztam. -Nem, Damien, nem tehetjük ezt.-suttogtam, ezúttal szigorú hangon.-Nekem családom van, és ez... ez nem helyes.- közlöm vele a tényeket. Damien lassan elengedett, és én is hátrébb húzódtam, de a közelsége még mindig ott volt. -Sajnálom, Réka.-mondta halkan, és láttam a bánatot a szemében.-Nem akartam bonyodalmat okozni. Csak... nem tudtam ellenállni.- vallja őszintén. Nagyot nyeltem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. -Tudom.De nem engedhetjük meg magunknak. Nekem vissza kell mennem a családomhoz.-válaszoltam. 

Ahogy kiszálltam az autóból, a lábaim még mindig remegtek. Minden egyes lépés olyan nehéz volt, mintha ólom nehezedett volna rájuk. A bűntudat és a vágy hullámai harcoltak bennem, de tudtam, hogy helyesen döntöttem. Egy pillanatra megálltam az ajtóban, és mély levegőt vettem, próbálva visszanyerni a nyugalmamat, mielőtt beléptem volna a házba. Ahogy beléptem a ház ajtaján, Eliot már a nappaliban várt rám, közben nézte a Netflix műsorát. Amint meglátott, azonnal felállt és odajött hozzám. -Hát itt van az én feleségem!-köszöntött és megcsókolt. -Milyen volt a forgatás?-érdeklődik. Próbáltam természetesen viselkedni, de a zavarom nyilvánvaló volt. Az arcom még mindig piros volt, és Eliot nem tudta nem észrevenni. -Szuper volt.-válaszoltam röviden, próbálva kerülni a tekintetét, de Eliot nem engedte ilyen könnyen. -Tényleg?-kérdezte, és láttam, hogy a szemében kíváncsiság csillant. -Mi történt? Miért vagy ennyire kivirulva?- basszus lebuktam. Erre most mit mondjak? Nem volt menekvés. Éreztem, hogy az igazság előbb-utóbb ki kell, hogy bukjon belőlem, de fogalmam sem volt, hogyan kezdjek bele. Próbáltam másfelé terelni a beszélgetést, de Eliot nem hagyta annyiban. -Réka, mi történt? -kérdezte újra, most már komolyabban, és a kezét a karomra tette, mintha ezzel próbálná megnyugtatni a zaklatott lelkemet. -Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.- majd a másik kezével felszegi az államat. -Semmi különös.- mondtam, de a hangom remegett, és tudtam, hogy ez nem fogja meggyőzni őt. -Csak egy hosszú nap volt.- megvonom a vállamat. Eliot közelebb lépett, és a szemembe nézett. Éreztem, hogy összeszorul a torkom, és már nem bírtam tovább titkolózni. Egy mély sóhajjal végül megszólaltam. -Jól van elmondom. Az előbb megcsókoltak a kocsiban.-mondtam ki gyorsan, szinte egy szuszra, mintha attól félnék, hogy ha lassan mondom, akkor még nehezebb lesz. Azonnal elfordítottam a fejem, és vártam a reakcióját. Eliot egy pillanatra megdermedt, mintha nem hitte volna el, amit hallott. Egy darabig csend honolt, majd Ő töri meg. -Ki volt az a szerencsés fickó?-kérdezi mosollyal az arcán. -Az egyik táncosom. Ő hozott haza és bevallotta, hogy oda van értem. Aztán szépen lassan behálózott és megcsókolt engem.-vallom be neki. Láttam, ahogy Eliot arca egy pillanatra elkomorodik, és éreztem, hogy a szívem összeszorul a bűntudattól. Soha nem akartam fájdalmat okozni neki, és most mégis megtettem. Próbáltam megmagyarázni, de a szavak csak nehezen jöttek. -Én... nem akartam, hogy ez történjen..- kezdtem, de Eliot felemelte a kezét, jelezve, hogy álljak meg. -Legalább jó volt? -érdeklődik. Összeszedtem minden bátorságomat, és lassan felelem:-Eliot, nem volt olyan, mint amire számítottam. Volt benne némi szenvedély is, de inkább csak egy hirtelen fellángolás volt, egy pillanatnyi gyengeség. Nem jelentett semmit. Én... én csak téged szeretlek.-közben megfogom a kezét. -Tudod, Réka, nem az a kérdés, hogy milyen volt a csók.-mondta végül halkan.-Hanem az, hogy miért engedted meg, hogy megtörténjen. Miért nem állítottad meg?-megszorítja a kezemet. Ez a kérdés volt a legnehezebb. Hiszen én magam sem tudtam pontosan a választ. Próbáltam visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor Damien közeledett hozzám, amikor az ajkai az enyémhez értek. Emlékeztem a zavarra, a kavarodó érzelmekre, de leginkább arra, hogy abban a pillanatban elvesztettem a kontrollt. -Nem tudom, Eliot.-mondtam végül, őszintén. -Valahogy elvesztettem a fejem. Talán a feszültség, a stressz, vagy csak a pillanat heve. De nem volt igazán fontos. Én csak téged akarlak, és sajnálom, hogy megbántottalak.-remélem megtudtam győzni, mert tényleg így van. Eliot halkan sóhajtott, majd lassan közelebb lépett hozzám. Éreztem, hogy a könnyeim újra elindulnak, és el akartam fordulni, de Eliot gyengéden megfogta a karom, és magához húzott. -Gyere ide bébi. Tudom, hogy sohasem csalnál meg engem. Hiszen én mindenkinél jobb vagyok.-közben éreztem, ahogy belenevet a hajamba. Lassan felnéztem rá és furcsálltam ezt a szitut. Nem borul ki meg ilyenek? -Megbocsájtasz?-meglepetten kérdezem tőle. -Inkább gyere velem.-majd megfogja a kezem és az ebédlőbe vezet. Eliot az asztal elé állított és amikor közelebb hajoltam hozzá, éreztem a testem remegését. Annyira vágytam rá. Az ujjaink összefonódtak az asztal fölött, és ahogy megérintettük egymást, szinte lángolt a bőrünk. Eliot a kezét lassan a nyakamra helyezte, ujjai gyengéden cirógattak, miközben ajkai lassan közeledtek az enyémhez. Amikor végre megcsókolt éreztem rajta a kétségbeesést és a vágyat. Az asztal szélére húzódtam, ahogy közelebb vont magához, éreztem az  altestének keménységét. A kezei felfedező útra indultak a testemen, lassan simogatta végig a hátamat, majd lecsúsztak a derekamra. A kezem önkéntelenül is végigsimított az arcán, éreztem a borostájának érdes érintését, amely még izgalmasabbá tette a pillanatot. Lassan hátradőltem az asztalon, miközben ő fölém hajolt. Eliot ajkai felfedező útra indultak a nyakamon, apró csókokkal borította be a bőrömet, miközben a kezei a blúzom gombjait oldották ki. Ahogy egyre több bőrfelületet szabadított fel, éreztem, hogy a vágyunk egyre erősebbé válik. Az ajkai lejjebb vándoroltak, egészen a melleimig, ahol lassan és érzékien kezdett kényeztetni. A testem nagy ívben feszült meg az érintése alatt, miközben minden egyes csókja beindított. A kezeim szorosan markolták az asztal szélét, ahogy az érzések egyre intenzívebbé váltak. Eliot ajkai tovább haladtak lefelé, egészen a hasamig, majd lassan feljebb húzta a szoknyámat és levette rólam a bugyit. Éreztem a forró leheletét a bőrömön, miközben a kezei végigsimítottak a combjaimon, és szétválasztották őket. A szívem egyre gyorsabban vert, és a testem minden egyes porcikája vágyakozva várta a következő érintését. Akarom Őt. Magamban akarom Őt érezni. Amikor végre belém hatolt azon nyomban felnyögtem és elkezdtem élvezni a pillanatot. Eliot a szemebe nézett és ezt kérdezte. -Kié vagy?-közben egyre jobban döfköd a farkával. -A tiéd vagyok..-nyöszörgöm. -Hangosabban. Kié vagy?-még mindig nem veszi le rólam a tekintetét. Vadságot és szenvedélyt látok benne és ez hol megrémít hol felizgat engem. -A tiéd vagyok!-nyögöm és érzem a kitörni készülő orgazmusomat. -Inkább mondd azt, hogy a tiéd vagyok Eliot!-utasít, majd lassít a tempón és az őrületbe kerget engem.  Mindjárt szétrobbanok. -Ahh!- és abban a pillanatban elfogott a mámor és a gyönyör. Eliot nem hagyta abba: tovább csinálta a dolgot. A végkimerülésig szeretkezett velem. Már kiabálni se volt erőm. Viszont élveztem. Akartam és egy percig sem bántam a dolgot. Amikor lassan lenyugodtunk, Eliot felém hajolt és megcsókolt, majd a végén beleharapott az alsó ajkamba. -Örökre egymáséi leszünk. Senki nem fog majd úgy szeretkezni veled, ahogy én.-búgja, majd lemászik rólam. Mielőtt elvonult volna a hálószobába egy kicsit megállt és visszanézett rám. Olyan mosollyal nézett rám, hogy majdnem elájultam. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy ezt a férfit soha, de soha nem fogom tudni megunni.