Réka 55. fejezet

Újra a rokonok között

Már több mint egy év telt el azóta, hogy utoljára stúdióban voltam. Az ikrek születése után teljesen más élet kezdődött számomra, és most, hogy visszatértem a pop iparba, kicsit olyan érzés, mintha egy második első lépést tennék meg. Az új kislemezem videoklipjének forgatásán vagyunk, és minden annyira izgalmas. A táncosok, a rendezők, az operatőrök mindannyian fantasztikusak, és érzem, hogy valami különleges készül. A szünetben mindig hülyéskedünk vagy gyakoroljuk a tánclépéseket. De többnyire csak hülyülünk. Amikor a rendezői székben ültem, a srácok felkaptak engem és elvittek a terem másik végébe. Az egyik csajszi felvette videóra, majd fel lőtte a közösségi oldalakra. Rengeteg nézettséget produkált a kis videó és ezer komment érkezett. Azt írták, hogy milyen jó formában vagyok két gyerek után.Volt olyan, aki azt írta örökbe fogadtam-e őket? Már megszoktam, hogy az emberek szeretnek találgatni, pletykálni, és néha egészen abszurd dolgokat írnak rólam. Ma sincs ez másképp. Az egyik bulvárlap címlapján hatalmas betűkkel virít: „Réka válófélben van!”, míg egy másik portálon azt olvasom, hogy „Réka titokban új lemezt vett fel a babavárás alatt”. Mindkét állítás teljesen valótlan. Eliottal nagyon is boldogok vagyunk, és ha lett volna időm titokban lemezt felvenni, akkor most nem lennék ennyire izgatott a visszatérésem miatt. Az esküvőnk tavaly nyáron zajlott le végül. Ami varázslatosan gyönyörű volt. Eliot olyan szép szöveget írt hozzám, hogy többször megkönnyeztem. Amikor a szemembe nézett ezt mondta. -Emlékszem az első találkozásunkra, arra a pillanatra, amikor a szemembe néztél, és valami különlegeset láttam bennük. Azon a napon, amikor megláttalak Irina irodájában valami megmozdult bennem. Abban a pillanatban szerettem beléd. A mosolyod, a melegség, amit sugárzol, és az a szeretet, amivel körülveszel, mind boldoggá tesz engem. Most itt állunk, és sokkal többet kaptam, mint amit valaha is elképzeltem. Nem csak társak vagyunk, hanem igazi csapat. Együtt építettük fel a közös jövőnket, és minden egyes nap egy újabb fejezetet írtunk a történetünkbe. Alig hiszem el, hogy végre az enyém vagy, és hamarosan a feleségem leszel. Tudom, hogy bármi történjék is, mindig melletted leszek. Veled akarom megosztani a legboldogabb pillanataimat és a legnagyobb kihívásaimat is. Te vagy az, akivel együtt akarok nevetni, és akivel együtt akarok sírni. A szívem mélyén érzem, hogy minden egyes nap újra és újra beléd fogok szeretni, még akkor is, amikor már ősz hajjal, ráncosan ülünk majd a hintaszékben, emlékezve erre a pillanatra. Réka örökre veled szeretném leélni az életemet.-fejezi be, majd rám húzza a gyűrűt. Ezután én következtem. -Eliot. Megígérem neked, hogy mindig támogatni foglak az álmaidban, és ott leszek, amikor szükséged van rám. Ígérem, hogy soha nem fogom elfelejteni, hogy honnan indult a szerelmünk.Megígérem, hogy mindig tisztellek, megbecsüllek, és hogy soha nem felejtem el, milyen szerencsés vagyok, hogy te vagy életem szerelme. Megígérem, hogy együtt átmegyünk minden féle akadályon, hogy közösen tovább építsük azt a csodálatos életet, amit elkezdtünk. Te vagy a legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem, és most már a férjem is. Alig várom, hogy együtt folytassuk ezt az utazást, hogy együtt fedezzük fel az élet minden csodáját és hogy közösen írjunk még rengeteg felejthetetlen történetet. Szeretlek, Eliot, és mostantól mindörökké a tied vagyok.- ezennel ráhúztam a gyűrűt az ujjára, és azonnal megcsókoltuk egymást. Így lett belőlem Lehoczky-Szécsi Evelin Réka.

-Réka odaadod kérlek Asztrid játékát? Addig nem nyugszik, míg nem kapja meg azt a macit.-szól át hozzám az egyik szobából Eliot. -Mindjárt jövök! Gyorsan megfürdetem Leát!-aztán felkaptam a gyerköcőt és azonnal törölközőbe bugyoláltam. Miközben a lányok szobájába igyekeztünk, addig Lea játszadozni kezdett a hajammal. -Kicsim ne húzd a hajamat.-nevetek, majd leteszem a kiságyra. Ma különösen izgatott vagyok, mert egy nagy családi összejövetelre készülünk, és már alig várom, hogy mindenkivel találkozzunk. Az ikrek is érzik a feszültséget a levegőben,én meg mosolyogva nézem, ahogy Eliot próbálja őket egyszerre szórakoztatni és felöltöztetni. Mindennap történik valami jó dolog az életünkben, ezt imádom az anyaságban. -Segítek.-mondom neki és átveszem az egyik babát közben csókot váltunk. -Jól jön a segítség.-ezután a férjem felnevet, ahogy próbálja elkapni Asztrid kezét, hogy végre belebújthassa a ruhába. -Gyere vedd át Leát, én addig ráadom erre a huncut lányra a ruháját.-vigyorogtam és Eliot karjába adtam Leát, aki az ágyikójába helyezi. Asztrid rám néz, és egy pillanatra megáll, mintha csak arra várna, hogy én is bekapcsolódjak a játékba. Gyorsan, de óvatosan megfogom a kis kezét, és Eliot segítségével sikerül ráadni a ruhát. Közben Lea türelmesen várakozik a kiságyban és a harisnyájával bíbelődik. -Na végre sikerült felöltöztetni őfelségét!-nevetek és puszit nyomok a kislány arcára. -Asztrid nem szereti a divatot.-állapítja meg a férjem. -Lea pont az ellenkezője. Nézd meg most is a harisnyáját piszkálja.- és szeretettel nézek rá. Asztrid kacagása betölti a szobát, és én is nevetni kezdek. Ezek a pillanatok azok, amikért igazán érdemes élni. A közös nevetések, az apró sikerek, amik minden nap újabb és újabb örömet hoznak. Gyönyörűek vagytok. - mondom, és szívből jövő mosollyal nézek rájuk. Eliot rám pillant, és látom a szemében az örömöt és a fáradtságot. Kéz a kézben sétálunk ki a gyerekszobából, készen arra, hogy elinduljunk a családi összejövetelre. Útközben még egy-két apró igazítás szükséges, de ezek már csak részletkérdések. Az autóhoz érve Eliot beülteti a lányokat a gyerekülésbe, és én ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e. Ahogy beszállok az anyósülésre, még egyszer végignézek a családunkon, és hálás vagyok azért, hogy ilyen boldog és teljes életet élhetünk. -Lea ma nagyon virgonc.-jelenti ki Eliot és beszáll mellém. -Akkor indulhatunk?-kérdezem tőle. -Irány Martinékhoz.-válaszolja, majd halkan bekapcsolja a zenét. -Remélem útközben elalszanak egy kicsit. Egész délután pörögtek.-sóhajtom és kiállok a garázsból. Útközben az ikrek elalszanak, és mi csendesen beszélgetünk Eliottal. Megosztjuk egymással a nap eseményeit, a terveinket, és minden nap elmondjuk, hogy mennyire szeretjük egymást. -Akkor a hétvégén szabadok leszünk?-kérdezi Eliot. -Anya szívesen vigyáz rájuk, szóval igen. Remélem bírni fogják. Most lesznek először náluk.-nevetek. -Végre készen vannak a felújításokkal.-közben Eliot hátra néz a lányokra. -Egy mukkanást se hallok, és az jó.-nézek bele a visszapillantó tükörbe. A lányok egymásra dőlve alszanak. Ahogy megérkezünk Irináékhoz a lányok felébrednek, és izgatottan néznek körül. Amikor bementünk mindenki örömmel üdvözöl minket, főleg Anya. -Végre itt vagytok!-majd átveszi tőlem Leát. -Szia Irina!-köszönök a barátnőmnek és megöleljük egymást. -Úgy hiányoztál!-szorít magához. Miután elengedjük a másikat egyből belebotlok Millába. -Szia Réka!-köszönt és vele is össze puszilkodok. Aztán meglátom Calebet és Pollát. -Sziasztok!-ezután Kiara kerül a szemem elé. -Úristen de rég láttalak!-szorosan magamhoz ölelem Őt. -Réka! Nézzenek oda! Gyönyörű vagy!-dicsér meg. -Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz.-bókolok. Amikor túl voltam az üdvözlésen gyorsan elkezdtem keresni Eliotot. A férjem a fotelben ült és a mellette ülő Martinnal beszélgetett. Mosolyogva feléjük mentem és beültem Eliot ölébe. -Szia szívem.-mondom neki, majd megcsókolom, aztán a füléhez hajolok. -Mit szólnál úgy 10 perc múlva a mosókonyhában?-ezután eltávolodom és figyelem az arcát. -Martin, mindjárt jövök.-hallom, ahogy szól a bátyjához, majd leteszi az üres poharat a dohányzóasztalra. Én addig bemegyek, majd halkan csukom be magam mögött az ajtót. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira izgultam. Már rég csináltunk ilyet. Bevallom már kezd hiányozni ez a fajta kalandozás. Amikor halkan kopogtattak óvatosan az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Eliot a nyakkendőjét lazítva nyomult be, majd becsukta a háta mögött az ajtót. Gyorsan kulcsra zárta ezután elkezdte kigombolni az ingét.És ahogy rám nézett, azonnal tudtam, hogy ő is ugyanazt érzi, mint én. Egy lépést tettem felé, ő pedig azonnal elém állt, szorosan magához húzott. Majd mindkét kezével hátranyúlt és lehúzta a ruhámon a cipzárt. Miután földet ért a ruhám a bokámmal kibújtam belőle és a bugyimból is kibújtam. Eliot elkezdett csókolni közben össze-vissza simogatott engem. Kezem a hátára siklott, éreztem, ahogy izmai megfeszülnek az érintésem alatt. Egy pillanatra megszakítottuk a csókot, és mélyen a szemébe néztem. A tekintete tele volt vággyal, és tudtam, hogy az én szememben is ugyanaz a tűz ég. Ujjaimmal végigsimítottam az arcán, majd Eliot lassan felemeli a karomat és a falhoz nyom. A nyakamat csókolja, miközben halkan jelzem neki, hogy milyen jól csinálja és ne hagyja abba. Eliot gyorsan levette magáról az inget és félredobta. A látvány, ahogy ott állt előttem félmeztelenül, minden maradék kételyemet elsöpörte. Ezután Eliot megfogott engem és a mosógép tetejére ültetett engem. A levegő forróságát szinte tapintani lehetett, minden mozdulatunk, minden érintésünk egyre jobban felkorbácsolta a szenvedélyt. A férfi magához húzott, aztán éreztem, ahogyan belém hatol. A mozdulatai először lassúak és érzékiek voltak, majd egyre gyorsabbak és intenzívebbek lettek. Annyira vártam már ezt a pillanatot, hiszen egész nap úgy be voltam indulva rá, hogy bármikor kapható lettem volna egy menetre. Sőt nem is egy, hanem többre is. A lányok miatt egy kicsit visszafogtuk magunkat, ezért megbeszéltük, hogy ha van rá lehetőség azonnal élünk vele. Mint például most. -Uhhh..-nyögök fel, majd átadom magam a pillanat varázsának. Egy kicsit lejjebb csúsztam a mosógépen, így a férjem még jobban hozzám tudott férni. -Annyira izgató vagy.-búgja a fülembe és egyre gyorsabb tempóban döfködött. -Igen?-pihegem, majd érzem, hogy nem bírom tovább tartani. Aztán Eliot kihúzza magát belőlem és hassal ráhajolok a masinára. Miután hátulról is belém hatol azonnal fesikkantok, majd előre nyújtom a karomat és kapaszkodni kezdek. Eliot teljesen kitölt engem és ez még jobban felizgat. A pulzusom felszökött, és a levegőt is ütemesebben vettem.Aztán nem telt bele sok idő azonnal elkapott a kéj és félájultan estem a mosógépre. Még 20 másodpercig rázkódtam a hullámzástól, majd szépen lassan megnyugodtam. Érzem, ahogy a férjem lágyan végigsimít a hátamon. -Ez elég izgi volt. Otthon is csinálhatnánk.-kuncogott. Amikor felöltöztünk egymásra mosolyogtunk, majd a végén elcsattan egy csók is. Néha úgy viselkedünk, mintha szeretők lennénk és ez teszi izgalmassá a házasságunkat.

Ahogy Eliot és én kilépünk a mosókonyhából, érzem a bőrömön az izgalom bizsergését. A többiek már szóvá tették, hogy régóta kerestek minket, miközben sejtelmesen rájuk vigyorgunk és kifogásokat találunk az eltűnésünkre. Egymás kezét szorítva tovább lépdelünk a nappali felé, és a szívem majd kiugrik az izgalomtól. Helyet foglalunk a kanapén, és egész este alig bírom visszafogni a mosolyt, ami az arcomra ül. Ez a délután annyira más, annyira különleges volt. Érzem, ahogy Eliot ujjaival végigsimít a kézfejemen, és egy pillanatra belefeledkezem a tekintetébe. -Remélem továbbra is megtartjuk ezt a jó szokásunkat.- súgom neki halkan, közvetlenül a fülébe, hogy csak ő hallja. Ahogy elhúzódom, látom, hogy a szemei felcsillannak. Ez a pillantás is sokatmondó, hiszen tudom, hogy ő is ugyanígy érez. -Ameddig szeretnéd szívem.-válaszolja lágyan, és a hangjában ott cseng az ígéret. Egy pillanatra elmerülök a gondolataimban, majd nekidőlök a vállának. Amikor az est leszáll, a nappaliban ülve egyre inkább átjár a nyugalom. A beszélgetések lassan elcsitulnak, és a többiek is kezdik érezni a fáradtságot. Mi még mindig kézen fogva ülünk, és nagyokat ásítunk. -Most már mi is indulhatunk.-nézek fel rá. -Jól van.-közben megcsókolja a kézfejemet. -Menjünk fel a lányokért, már biztosan elaludtak.-mondom neki. Lassan elkezdtünk szedelőzködni és felvettük a csajokat a vendégszobából. Miután óvatosan elhelyeztük az ikreket a hordozóba halkan becsuktuk a kocsi ajtót. Egyszerre pattanunk be a kocsiba és fáradtan, de boldogan egymásra mosolygunk. -Szeretlek.-mondja Eliot és megcsókol. -Én is.-mondom neki, amikor elhúzódik tőlem. A férjem még hátra pillant a lányokra, majd elindulunk hazafelé.