Réka 54. fejezet

A legszebb karácsony

Amikor reggel felkeltem és felhúztam redőnyt, alig hittem a szememnek. Esik a hó! Gyermeki boldogsággal húztom el a függönyt és megtámaszkodom az ablakpárkányon. Ma van a Szenteste napja, és most először fogjuk Eliottal együtt feldíszíteni a fát az új házunkban. Szinte hihetetlen, hogy már hat hónapos terhes vagyok, és a tavaszi esküvőnk is egyre közeledik. A múlt héten végeztünk az utolsó simításokkal a gyerekszobában, így fel vagyunk készülve a kicsik érkezésére. Gyorsan felöltöztem és elindultam lefelé a konyhába. Mire leérek finom illatok csapják meg az orromat. -Jó reggel!-köszöntöm a vőlegényemet és hátulról átölelem Őt. -Mindjárt kész a reggeli és oda raktam a halászlevet.-mutat a tűzhely felé. Közelebb mentem és meglestem az edény tartalmát. -Jól néz ki.-mondom neki. Eliot reggel óta serénykedik a konyhában. A pulton sorakoznak a különféle hozzávalók, amit az édesanyjától tanult, most mindent belead, hogy tökéletes legyen. -Remélem jó lesz.-bizakodik. -Már az illata isteni, szóval aggodalomra semmi ok.-nyugtatom és megcsókolom Őt. -Megyek még be kell csomagolni az ajándékokat.-mondom neki és elvonulok a nappaliba.-Jól van.-közben visszanéz rám. -Mindjárt jövök.-mondom neki sejtelmesen és elindulok. Miután beértem leültem a kanapéra és magam elé húztam a doboz tartalmát. Kivettem az ajándékokat és magam mellé helyezem azokat. Ahogy csomagolom az ajándékokat, alig várom, hogy lássam Eliot arcát, amikor kibontja az egyik különleges dobozt. Három napja tudtam meg a babák nemét, és az örömhírt egy nagyon személyes ajándékkal szerettem volna megosztani vele. Egy pár apró rózsaszín cipőt vettem, és már alig bírom kivárni a pillanatot, amikor odaadom neki. Amíg a kezemben forgattam a kis dobozkát, hirtelen megcsörrent a mobilom. Irina hívott. -Szia!-köszönök bele közben elkezdek csomagolni. -Szia Réka! Akkor délután megyünk! Csak előre szólok, hogy viszek bejglit meg zserbót.-közli velem. -Hűha Irina! Köszönjük szépen! Most nem volt időm annyit sütni, ezért hálás vagyok, hogy megcsináltad nekem.-mondom neki. -Ó, semmiség! Szívesen csináltam, hiszen imádok sütni.-nevet. Ez igaz. Irinát mostanában nagyon leköti a sütögetés és a cukrászat. -Na jól van drágám, megyek tovább csomagolni. Nem baj, ha leteszlek?-kérdezem tőle. -Hülyéskedsz? Este úgyis tali!-emlékeztet. -Igen és már alig várom!-majd egy masnit helyezek a dobozra és elkezdem nézegetni. 

Délután, amikor Irina és Martin megérkeznek, azonnal betölti a házat a boldog nevetés és vidám beszélgetés. Amíg Irinával a konyhában sürgünk-forgunk, addig Martin és Eliot a nappaliban beszélgetnek. -Martin kocsival jöttél?-kérdezem tőle. -Most kivételesen taxival jöttünk, így tudok az öcsémmel koccintani.-válaszolja közben megveregeti Eliot vállát. -Na jól van.-boldogan feléjük biccentek. Irina segít a halászlé befejezésében, közben elmeséli az új munkájával kapcsolatos élményeit, és nevetve emlegeti, hogy mennyire szeretné már látni a kisbabákat. -Alig várom már őket. Hiszen nekem is volt egy ikerterhességem, csak…-Irina egy pillanatra elkomorodott, hiszen eszébe jutott a pár évvel ezelőtti vetélése. -Emlékszem még időben kihívtam a mentőket. Az nagyon szomorú nap volt. Jobb nem emlegetni.-sóhajtom keserűen. -Akkor találkoztam először Simonnal is.-emlegeti az exemet. -Jaj ne! Róla aztán főleg ne beszélj!-oldom a hangulatot és megdobom Irinát a konyharuhával.- Miért ne? Hiszen majdnem az Ő felesége lettél.-kacsint rám. -Jaj Irina!-forgatom a szemem,-Inkább gyere és segíts felvágni a bejglit.- majd a kezébe adom a kést, hogy felvághassa a süteményt. -Képzeld, Réka!-kezdte, miközben elkezdi szeletelni a bejglit. -Pedró és Polla nagyon jól megvannak egymással.-örvendezik. -Az nagyszerű! .válaszoltam mosolyogva.-Mesélj még róluk! Mi történt velük mostanában?-érdeklődöm, majd halkan bekapcsolom a karácsonyi dalokat. Elárulta, hogy Pedrónak van egy kisfia az előző kapcsolatából. És ez teljesen meglepett, mert eddig erről nem hallottam semmit. A kisfiú neve Theo, és mindössze három éves. Irina hangja kissé elkomorodott, amikor elmondta, hogy Theo anyja elhagyta őt közvetlenül a születése után, azóta Pedró egyedül neveli a gyermeket. El sem tudtam képzelni, milyen lehet egyedülálló apának lenni. -Polla már ismeri a kisfiút.-folytatta Irina.- Állítólag tök jól kijönnek egymással.-közben Irina lenyalja a fakanálról a pudingot. -Maradjon belőle.-vigyorogva rászólok. -Jól van, jól van.-mondja nekem, majd folytatja a mesélést.-Holnap délután találkozunk velük.-számol be Irina. -Ott lesz Pedró, Theo és Polla meg Martin.-Irina amíg mesél, addig beteszi a pudingot a hűtőbe.-Elhívtak minket, így oda is készültem egy kis sütivel.-magyaráz. -Nagyon kíváncsi leszek majd.-mondom neki ezután ránézek az időre. Nemsokára elkészülünk.

Végre elérkezik a bontogatás pillanata! Szépen sorban mindenki kicsomagolja a saját ajándékát. Irina egy romantikus regényt kapott. Martin pedig egy ejtőernyős tandemugrást kapott, melyre Eliot is menni fog. Irináéktól babakelngyés cuccokat kaptam, míg Eliot egy Forma 1-es versenyre kapott belépőt. -De várom már.-mondta izgatottan. Most pedig én következtem. Leguggoltam a fa alá és kihúztam alóla a csomagot. Amikor Eliot kezébe adom az ajándékot izgatottan figyelem az arcát. Miután a férfi kibontja a dobozt, és meglátja a pici cipőket, azonnal meghatódik. A szeme könnybe lábad, és azonnal megölel engem. -Lányok lesznek.-mondom neki halkan közben megcsókoljuk egymást. Eliot rám néz, a szemében szeretet és boldogság tükröződik. -Két kislány?-kérdezi tőlem, majd megint megtörli a szemét. -Igen.-válaszolom és ezen a ponton már én is elérzékenyültem. -Mi a baj? Miért sírtok?-kérdezi Irina és amikor Eliot felé nyújtja a kis cipőket, Ő is elkezd zokogni. -Úristen! Csajszik lesznek? Gratulálok!-majd azonnal átölel minket. Azt hiszem, ez az egyik legboldogabb pillanat az életemben. Ezt a pillanatot soha nem akarom elfelejteni.-Hát öcskös gratulálok! Nemsokára nőuralom lesz a háznál.-mondja neki Martin és Ők is átölelik egymást. -Mit mondtál Martin? Hallottam ám!-szól rá Irina. -Csak viccelt!-szól vissza Eliot, majd halkan megkérdezi a bátyját.-Ugye tényleg csak viccből mondtad?-közben koccintanak. -Mindjárt kész a vacsora!-kiabálom a konyhából. Irina közben jobbra-balra rohangál mellettem. -Ha kész a rizs teljesen megvagyunk.-csapta össze a tenyerét a barátnőm. 

A vacsora alatt sokat nevetünk és beszélgetünk. Irina és Martin is izgatottak a hír hallatán, és már most elkezdenek ötleteket adni, hogy milyen játékokat és ruhákat vegyünk majd az ikreknek. A halászlé és a rántott hús hatalmas sikert aratott, így büszke vagyok magamra. Az első szentesténk sikeresen lezajlott. Miközben a nappaliban üldögéltünk és beszélgettünk, elégedettnek és boldognak éreztem magam. Egy órával később Irina és Martin elindultak hazafelé, így elköszöntünk egymástól a kapuban. -Vigyázzatok magatokra!-szólok utánuk, majd becsukják az ajtót. -Ez jó volt.-mondja Eliot és homlokon csókol. -Én is elégedett vagyok. Szerintem máskor is csinálhatunk ilyet.-bólintok és a kilincsre helyezem a kezemet.- Gyere igyunk meg egy kis forró csokit mályvacukorral.-a férfi felé intek és besétálok az udvarra.

Eliottal végre leülünk a nappaliban, körülöttünk a karácsonyfa fényei és az ajándékok. Eliot még mindig a kis cipőket nézegeti, és én csak mosolygok rajta. -Még mindig alig hiszem el.-mormogja közben megcsókolja a homlokomat. Ezután egy kicsit előrenyúl és az asztalra helyezi a cipőket. -Örökké elnézegetném.-mondja. -Hamarosan élőben is bűvőlheted azokat a kis lábikókat.-nézek fel rá, miközben rajta fekszem. -Ez volt életem legszebb karácsonya.- jelenti ki Eliot, és én teljesen egyetértek vele.

A reggeli fény lágyan szűrődött be az ablakokon, és a frissen esett hó ropogása minden lépésnél emlékeztetett a varázslatos ünnepi időszakra. Eliot már kint volt az udvaron, a járdáról lapátolta el a havat, hogy szüleim könnyedén bejuthassanak majd. A karácsonyfa fényei beragyogták a nappalit, miközben a díszek csillogásai melegséggel töltötték be a szobát. Éppen készítem a kávét, majd amikor készen leszek felkapom a két bögrét és kifelé sétálok. Mielőtt kilépnék gyorsan felveszem a csizmámat és a téli kabátomat. Amikor kisétálok a hátam mögött bezáródik az ajtó. -Eliot! Kész a kávé!-szólok neki. A férfi felém néz és integetni kezd. -Vigyázz el ne ess!-figyelmeztet, majd folytatja a lapátolást. Ahogy kint járkáltam és a hópelyheket néztem, egyszercsak megláttam a szüleim autóját, ahogy lassan bekanyarodik az úton. Elöntött a büszkeség és a meghatottság. Annyira vártam már ezt a pillanatot! A kapuhoz szaladtam, hogy üdvözöljem őket. Anyu és apu mosolyogva léptek ki az autóból, és gyorsan megöleltek. -Hát szia szépségem!-ölel át Anyu és megpuszilja az arcomat. -Hát ki ez a gyönyörűséges hercegnő?-kérdezi Apu és Ő is megölel. -Jó reggelt! Annyira jó, hogy itt vagytok!-mondtam vidáman, miközben a bejárathoz kísértem őket. -Boldog karácsonyt, kicsim.- mondta anyu, és szorosan magához ölelt.-Olyan gyönyörű itt minden.-látom rajta, hogy valóban tetszik neki a birtok. -Gyertek, megmutatom a házat!- mondtam izgatottan, ezután kézen fogom őket. Először a nappaliba vezetem őket, ahol a kandallóban vidáman pattogott a tűz. -Ez az egyik kedvenc helyem.-kezdtem. -Nagyon sok munkánk van benne. A falakat újrafestették, a bútorokat pedig saját kezűleg restaurálták.-számolok be nekik. Anyu és Apu ámulva néztek körül. -Csodálatos munkát végeztetek!-mondta Anyu, miközben egy pillanatra megállt a kandalló előtt. -Minden részlet olyan tökéletes.-teszi hozzá Apu. -És nézd csak, apu!- mutattam a könyvespolcra, amit a vőlegényem épített. -Ezt Eliot készítette. Együtt válogattuk ki a könyveket, és minden egyes darabnak megvan a maga története.-mutatom. A konyhába léptünk, ahol a reggeli illata terjengett a levegőben. -Ez a konyha a szívem csücske.-mondtam mosolyogva. -Rengeteg időt töltöttünk itt, hogy minden pontosan olyan legyen, amilyennek megálmodtam. A konyhapultot mi csiszoltuk és lakkoztuk.-közben végig simítom a tenyeremet a pulton. -Mesteri munka!-mondja apu elismerően.-Látszik, hogy sok szeretettel készült.-mondja Anyu. A lépcsőhöz vezettem őket, ami az emeletre vitt. -Most nézzük meg a hálószobákat!-lelkesedek, és felmentünk az első emeletre. A hálószobánkba lépve büszkén mutattam meg az ágyat. -Ezt is Eliot készítette saját kezűleg.-meséltem, majd ráhuppantam az ágyra. -Gyönyörűek vagytok. Alig találok szavakat.-mondja Apu. A szüleim minden szobában megálltak, és alaposan körülnéztek. Láttam rajtuk, hogy tényleg lenyűgözte őket az, amit elértünk. Az emeleti körút után lementünk a pincébe, ahol a házimozit mutattam meg nekik. -Ez volt az egyik legnagyobb projektünk.-mondtam büszkén.-A falakat hangszigeteltük, és a padlót is mi raktuk le. Sok film estét töltöttünk itt.-teszem hozzá. -Gyönyörűek vagytok kincsem! Legyen benne sok öröm és boldogság!-közben Anyuval megöleljük egymást. -Köszönöm!-és megsimogatom a hátát. Miután elhúzódtunk egymástól tudtam, hogy eljött az idő a bejelentéshez. Eliot rám nézett és azonnal tudta, hogy mit tervezek, és mosolyogva fogta meg a kezemet. -Gyertek a nappaliba.-invitálom őket és elindulunk. A nappalihoz érve azonnal leültünk a kanapéra beszélgetni. A kandallóban még mindig vidáman ropogott a tűz, és a karácsonyfa fényei barátságos melegséggel töltötték meg a szobát. -Van még valami, amit meg szeretnénk osztani veletek.-kezdtem, és láttam, hogy a szüleim kíváncsian néznek rám. Miután Eliot leül mellém lágyan az ölébe veszi a jobb kezemet. -Mi az, drágám?-kérdezte anyu. -Eliot megkérte a kezemet.-közlöm velük, és boldogan mutatom a gyűrűt az ujjamon. Anyu szemei azonnal könnybe lábadtak, és felugrott a helyéről, hogy megöleljen. -Ó, Réka, ez csodálatos hír! Gratulálok nektek!-mondta, és szorosan magához ölelt. Apu is mosolyogva lépett közelebb, és Eliotnak nyújtotta a kezét. -Gratulálok, fiam. Nagyon örülünk nektek.-mondta apu, miközben kezet rázott Eliottal, majd engem is megölelt. Miközben örömkönnyekkel a szemünkben ünnepeltük az eljegyzést, éreztem, hogy itt az ideje a másik hírt is megosztani. -És van még valami..-nevetve mondtam, és újra megfogtam Eliot kezét. -Várandós vagyok és ikreink lesznek!-sikitom boldogan. A szüleim reakciója minden képzeletemet felülmúlta. Anyu újra felkiáltott örömében, és ismételten megölelt. -Ez a legcsodálatosabb karácsonyi ajándék, amit valaha kaphattunk! Úristen! Nagyszülők leszünk!-mondta nevetve, miközben apu is könnyekkel a szemében mosolygott. -Annyira boldogok vagyunk, kicsim!- feleli apu, és láttam rajta, hogy valóban meghatódott. A szüleim nem győztek gratulálni, és rengeteg kérdést tettek fel a babával és az esküvővel kapcsolatban. Eliot és én elmeséltük, hogy még csak most kezdjük el tervezni az esküvőt, de már van néhány ötletünk. Miközben beszélgettünk a kanapén ülve rádőltem Eliotra, aki örömmel cirógatta a hajamat és a karomat felváltva. -Nem akarom, hogy véget érjen ez a nap.-suttogom neki miközben felnézek rá. -Hidd el én sem.-búgta, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Ezután szorosan magamhoz ölelem a védelmező karját és boldogan tovább hallgatom a szüleim sztorijait az idei évről.