Réka 53. fejezet

A búcsúzás és egy új élet reménye

Másnap délelőtt becsöngettem Trevorhoz. A férfi nagy nehezen kinyitotta az ajtót, majd résnyire nyitotta azt. Egy darabig néztük egymást, majd beengedett. Amikor beléptem a lakásába, láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Fáradt és aggodalmas arccal fogadott, és mielőtt egyetlen szót is szólhattam volna, Ő kezdte el a beszélgetést. -Nórika kórházban van.-mondja szomorúan.-Roller balesetet szenvedett pár órával ezelőtt. Eltört a karja meg a lába.-majd elcsuklik a hangja. Én azonnal közelebb mentem a férfihoz és megölelem Őt. Bár nem én voltam Nórika édesanyja, mégis nagyon közel állt hozzám a kislány, és nem tudtam közömbös maradni. Az autóban ülve szinte levegőt sem kaptam, a szívem kalapált, és ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Mit tehetek érte? Hogy lehet, hogy pont most történik ez, amikor épp a kapcsolatunk végét akarom bejelenteni? Megérkeztünk a kórházba, és azonnal a kislány kórterme felé vettük az irányt. Amikor beléptem a szobába, a számhoz kaptam. Ez a kislány teljesen össze volt törve. Alig hittem a szememnek. Kis ártatlan lélek. Óvatosan felé közelítek és lágyan megfogom a kis kezét. A szívem szakad meg érte. Trevor is bejött és a másik oldalon közelítette meg a lányát. Lassan lehajolt hozzá és a homlokára adott egy puszit. Én addig elindultam az ajtóhoz és kisétáltam a folyosóra. Vettem a büfében két pohár kávét és kint várakoztam Trevorra. Amikor a férfi felém sétált a kezébe nyomtam a kávét. Trevor hálásan bólintott és belekortyolt az italba. Majd szomorú tekintettel rám nézett. -Réka beszélnünk kell.-mondja és leül mellém. -Igen?-kérdezem és aggódva nézek rá. -Tudod, most, hogy kiderült, hogy a gyerek nem az enyém… Már úgy gondolom, hogy többé nem kéne találkoznunk.-majd előre mered és tovább kortyol a kávéjából. -Ez most komoly?-kérdezem tőle. -Igen, ez halálosan komoly. Még valamire megkérlek: soha többé ne környékezd meg a lányomat Eleonórát. Nem akarom, hogy elmélyüljön köztetek a dolog. Már tegnap is Anyunak hívott téged.-sóhajtja. -Kérlek még utoljára engedj be hozzá.-könyörgök neki és könnyes szemekkel nézek rá.-Hogy elköszönhessek tőle.-teszem hozzá. Trevor zsebre tett kézzel állt előttem, majd beletörődően megadta magát. -Jól van, menj.-biccentett a fejével. Miután elköszöntem a kislánytól, arra lettem figyelmes, hogy nagy hangzavar szűrődik be a folyosóról. Halkan az ajtóhoz mentem és kilestem. Trevor és Eliot vitatkoztak egymással. Eliot dühösnek tűnt, arcán a harag jelei látszottak, míg Trevor próbálta megőrizni a nyugalmát. Hallottam, hogy Eliot arról beszél, hogy minek kellett engem ide rángatni. Hiszen semmi közöm nincs már hozzájuk. -Ha mégegyszer elhívod Rékát, esküszöm nagyon megbánod. Ő az enyém.-mondta neki dühösen. Trevor védekezni próbált, de látszott, hogy mélyen bántja a vádaskodás. -Réka úgy szereti Nórit, mintha a sajátja lenne. Nem tudok mit tenni ez ellen.-mondja neki. Én csak álltam ott, és néztem őket. Éreztem, hogy meg kellene tennem valamit, közbe kellene lépnem, de valami visszatartott. Talán az, hogy még mindig nem voltam biztos abban, hogy mit érzek Trevor iránt. Tudtam, hogy imádom a kis Nórikát, és hogy nem akarom őt fájdalomban látni, de ugyanakkor éreztem, hogy nem maradhatok tovább ebben a kapcsolatban. Aztán előbújok és a fiúk felé indulok. Eliot egy pillanatra meglátott, majd biccentett Trevornak, hogy jövök és félrevonult. -Réka..-suttogja és felém lép. -Ne gyere tovább Trevor.-állítom meg Őt. -Nem úgy értettem az előbb…Nem akarlak eltiltani a lányomtól, csak.. -hallkul el, majd folytatja.-Túl sok minden jött egyszerre és...-sóhajt. -Ez nem érdekel, engem Nórika állapota érdekel.-vágok közbe. -Minden rendben van. Elvitték és megröntgenezték, pár töréssel megúszta, ahogy eddig is tudtuk.-válaszolja ingerülten. -Hál istennek. Figyelj nekem most mennem kell. Csomó dolgom van.-közben szomorúan nézek rá. -Réka, tényleg nem akarlak eltiltani a lányomtól csak…fáj látni Téged.-vallja be. -Értem. Viszont örülök, hogy minden rendben van a kislányoddal.-Ezután megöleljük egymást. Az ölelés közben Eliotra pillantottam, akinek az arca mogorván elkomorodott. Láttam, ahogy forgatja a szemét, majd minden további szó nélkül elindul a lépcső felé. Megérintettem Trevor vállát és felálltam. -Mennem kell.-nézek felé és elindulok a lépcsőhöz. Miközben lefelé sietek meglátom Eliotot a kanyarban. Most kettesben maradtunk Eliottal. Mélyen a szemébe néztem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. A kérdése gyorsan érkezett, egyenesen és határozottan:-Mégis mi a fenét keresel itt és most?-nem volt benne harag, inkább csak értetlenség és aggodalom tükröződött. Tudtam, hogy tartozom neki egy magyarázattal. - Valójában azért kerestem fel Trevort, hogy..-kezdtem halkan.- Tisztázzam vele a dolgokat.-vallom be neki. Eliot arca megfeszült, de tovább hallgatott. -Az elmúlt hetek annyira felzaklattak engem. Trevorral való kapcsolatom és a terhességem. Közben kiderült, hogy Te vagy a gyerekeim apja. Aztán itt van Nórika balesete..-sorolom közben elkezdek könnyezni. Eliot arca lágyabbá vált, ahogy beszéltem. Láttam, hogy próbál megérteni, és ez erőt adott. -Szívem, ez igazán rendes tőled, hogy így aggódsz a kislányért. Csodás édesanyja leszel a miénknek.-súgja, majd magához ölel. -Remélem, hogy az leszek.-hüppögöm. -Már most az vagy.-mondja a hajamba és még szorosabban ölel magához. -Hazamegyünk?-nézek fel rá. Eliot bólintott, majd kézen fogva elindultunk a kijárat felé. Azt hiszem itt már nincsen keresnivalóm többé. Örökre lezártnak tekintem a Trevor féle-ügyet. Boldogan Eliot felé tekintek, aki visszanéz rám, majd átkarolva andalgunk a kocsija felé. -Elviszlek valahova.-mondja közben beülünk az autóba. -Hová megyünk?-kérdezem. -Majd meglátod.-válaszolja, majd felém hajol és megcsókol. Eliot elindítja a motort és lassan elkezd hátra tolatni. Miután kiállt a parkolóból, egyből elhajtunk a kórház mellett. Egy kicsit még bámészkodom, aztán előre nézek. Aztán a rádió felé nyúlok és bekapcsolom a zenét. Éppen Cyn-Drinks című száma szól, így feltekerem a hangerőt és elkezdek énekelni. -He got mad, so I got drinks,No, I'm not walking around in circles worried about what he thinks.Out with my friend, drinking a drink,Alexa knows the bartender so all the drinks are free…-majd ülve elkezdek táncolni. Eliot boldogan rám mosolyog, és elkapja az egyik kezemet. Az ajkaihoz emeli és megcsókolja a kézfejemet. -Imádlak.-mondja ezután elengedi a kezem. Ahogy elkezdtünk közeledni Lillafüred felé, kérdőn néztem Eliotra. -Ugye nem valami elvonulásra megyünk?-kérdezem tőle. -Majd meglátod.-válaszolja sejtelmesen. Miközben nézem az útvonalat eszembe jutott, hogy amikor kicsi voltam gyakran jártunk erre a szüleimmel kirándulni, de most valami más volt a levegőben. Éreztem, hogy ez a nap egészen különleges lesz.Ahogy közeledtünk, Eliot egyre izgatottabb lett, én meg próbáltam kitalálni, mi lehet a meglepetése. Nem kellett sokáig várnom, mert hamarosan letérünk az útról és egy keskenyebb, fák övezte úton haladunk tovább. Az erdő csendje és a madarak csicsergése olyan békét sugárzott, amit régóta kerestem. Végül megálltunk egy hatalmas kovácsoltvas kapu előtt. Eliot elővett egy kisebb méretű távirányítót és megnyomta a gombot. Ahogy a kapu lassan kinyílt, elém tárult egy hatalmas birtok, közepén egy mesés villával. Alig bírtam megszólalni, annyira lenyűgöző volt. -Istenem, Eliot, ez csodálatos!-suttogtam elámulva, miközben begurultunk a birtokra. A ház felé menet megláttam a teniszpályát is. Mindig is szerettem a teniszt, és elképzeltem, ahogy a gyerekeink itt futkároznak majd. Eliot mosolyogva nézett rám. -Na, tetszik?Ez a mi otthonunk lesz, Réka. Amint megszületnek a gyerekek, ide költözünk.-mondta, és a szavai olyan hihetetlennek tűnik, hogy szinte álomnak érzem az egészet. -Hihetetlen.-ámulok. Leparkoltunk és kiszálltunk az autóból. Ahogy beléptünk a házba, azonnal elbűvölt a tágas, fényes tér. A hatalmas ablakokon keresztül beáramló napfény melegséggel töltötte meg a szobákat. A modern berendezés és a letisztult design tökéletes harmóniában volt. Minden szoba különleges volt a maga módján, de ami igazán megfogott, az a nappali volt. A padlótól a plafonig érő ablakok előtt állva, elnéztem a gyönyörű kertet és az erdő fáit. Eliot mögém lépett és átölelt, mindketten csendben élveztük a pillanatot. -Látom elbűvölt a lakás.-mondja a fülembe, majd arcon csókol. Én még mindig alig jutok szóhoz. Ez a ház egy álom! A konyha is lenyűgözött, minden modern eszközzel felszerelve. Már látom magam előtt, ahogy itt sütök-főzök a családnak, miközben a gyerekek a kertben játszanak. Az emeleten a hálószobák is tágasak és világosak voltak. A mi hálószobánkhoz egy erkély is tartozott. A gyerekszobából meg kettő-három is van. Kérdőn néztem Eliotra.-Sose lehet tudni.-vigyorog és tovább sétálunk. -Majd meglátjuk hogyan bírunk el kettővel.-mosolygok és kézenfogva bemegyünk a fürdőszobába. Ez is hatalmas nagy volt és a közepén egy kád díszelgett. -Ez tényleg a mi otthonunk lesz, Eliot?-kérdeztem, még mindig hitetlenkedve. Eliot bólintott, és megfogta a kezem. Uramatyám. -Már most belezúgtam ebbe a házba!-majd a férfi nyakába ugrok és megcsókolom Őt. -Akkor mutatok jobbat.-mondja és megfogja a kezemet és kivezet a kertbe. Sejtelmem sem volt arról, milyen csodálatos pillanat vár majd rám. Amikor végre útnak indultunk, kíváncsisággal és vegyes izgalommal vártam a következő lépést. Aztán Eliot szembe fordít és eltakarja a szememet. Ezután megfordít és a fülemhez hajolva ezt kérdezi. -Nos, Réka. Felkészültél?-búgja. Lassan bólogatok és miután leengedi a kezét a szemem előtt, a szőlőültetvények végeláthatatlan sora, a zöldellő domboldalak és a lenyűgöző panoráma látványa tárul elém. A nap még magasan járt az égen, és madarak repkedtek ki a fák lombjai közül. -Ez a hely… olyan, mint egy…mesekönyv.-mondom akadozva. -Tudtam, hogy tetszeni fog.-mondja a és férfi hátulról átkarol engem. Szépen lassan besétáltunk a szőlőtőkék közé és megnézegettük a terméseket. Jó lesz majd ősszel szüretelni, már alig várom. Útközben jobbra néztem és a naplementében gyönyörködtem. Hiszen ez a naplemente minden eddiginél szebb volt, és egy pillanatra teljesen elfeledkeztem a világ minden gondjáról. Arról is, hogy Eliot hirtelen fogta magát és letérdelt előttem. Én meg azonnal hátra fordultam. -Úristen..-a számhoz kapok és próbálok visszatérni a valóságba.Egy kis dobozkát vett elő a zsebéből, majd megfogta az egyik kezemet. -Réka..-kezdte, és hangjában éreztem az érzelmek súlyát.-Amióta megismertelek, az életem sokkal boldogabb és teljesebb lett. És szeretném veled leélni az életemet. Szeretném veled együtt felnevelni a gyerekeket. Szeretnék itt lakni, ameddig élünk…Réka hozzám jössz…-mielőtt befejezhette volna a nagy kérdést, én a nyakába ugrottam és azonnal Igent mondtam neki. -Uhh..-Eliot majdnem hátraesett miattam a földön, de erősen tartott engem. Aztán felálltunk és a férfi óvatosan felhúzta rám a gyűrűt, ezután megcsókolta a kézfejemet. -Szeretlek.-mondom neki. -Én is szeretlek.-Eliot közelebb lép és a hajamat a fülem mögé tűri. Ezután elkap engem és félredöntve megcsókol engem.Amikor végre kibontakoztunk az ölelésből, a férfi megfogta a hasamat. -Alig várom már őket.-mondja. -Hát még én.-mondom és boldogan nevetek fel. Közben lenéztem a kezemre, elkezdtem gyönyörködni az ékszerben. A gyűrű gyönyörű volt, egyszerű és elegáns, pont olyan, amilyennek mindig is képzeltem. Tökéletesen illeszkedett az ujjamra, és amikor felpillantottam Eliot szemébe, tudtam, hogy ez az a pillanat, amiért érdemes volt élni. -Gyere.-mondja lágyan és ismét új helyszínre vezet engem. Nem messze a szőlőktől volt egy megterített asztal. -Ez egy gyertyafényes vacsora?-kérdezem tőle könnyek között. Ahogy a vacsora vége felé közeledtünk, Eliot egy kis ajándékdobozt vett elő a zsebéből. -Ez még nem minden.- mondta mosolyogva, és átnyújtotta nekem. Kíváncsian nyitottam ki a dobozt, és egy gyönyörű nyakláncot találtam benne, egy apró, de ragyogó gyémánttal a közepén. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy felnéztem rá. - Eliot, ez gyönyörű…-suttogom. -Réka, te vagy az én drágakövem - mondta halkan közben kiveszi a nyakláncot a dobozból és a nyakamba akasztja.- És szeretném, ha mindig emlékeznél erre az estére, és arra, hogy mennyire fontos vagy nekem.-és lágyan megsimogatta rajtam a nyakláncot. Alig bírtam megszólalni, annyira meg voltam hatódva. -Szeretlek és köszönöm.-majd szembe állok vele és megcsókolom Őt. Eliot lágyan kibontakozik az ölelésből és az asztalhoz vezet. Miután elfoglalom a helyemet a férfi megáll mellettem és elkezd tálalni. És mielőtt a helyére ment volna, én elkaptam a karjánál és lehúztam magamhoz egy csók erejéig. -Nem fogom kibírni a desszertig.-mondom neki. Eliot meg szélesen elmosolyodott és végigsimított a karomon. - Akkor talán át kellene ugrani a desszertet. - súgta halkan a fülembe, miközben az ujjaival finoman végigsimított az arcomon. Az érintésétől egyből összerándult az ölem és a szívem hevesebben kezdett verni. - Mi lenne, ha tényleg átugranánk? - válaszoltam, a szavak szinte akaratlanul szaladtak ki a számon.Nem tudtam eldönteni, hogy a szavai vagy az érintése volt-e a bódítóbb. -Hát akkor irány a hálószoba.-sóhajtja Eliot, majd felkap a székről és becipel a lakásba. Eliot gyengéden az ágyra fektetett, és lassan fölém hajolt. Az ajkaink újra találkoztak, és az egész testem bizseregni kezdett az érintésétől. Minden egyes csókjába beleszédültem és egyre jobban vágytam a testére. -Csak te meg én.-suttogta két csók között, amikor az ajkai a mellemen jártak. A férfi keze lassan végigsimított az oldalamon, majd a derekamon állapodott meg. -Nem is tudod, mennyire vágytam erre a pillanatra.. - suttogtam, miközben a szemébe néztem. Tekintete olyan szerelemmel ragyogott, mintha csak arra várt volna, hogy kimondjam ezeket a szavakat. -Tudom.. - felelte halkan, majd az ajkai újra megtalálták az enyéimet. A csókunk ezúttal mélyebb és hevesebb volt, mint korábban, mintha már nem tudtunk volna tovább várni. Keze lassan felfedezte testem minden vonalát, miközben egyre közelebb húzott magához. Mire felért a nyakamhoz lágyan beleharapott, amitől hangosan felnyögtem. -Eliot…-és nagy ívben megfeszültem. A testem minden porcikája vágyik rá, már alig várom, hogy bennem legyen. Miután végig ment a csókjaival a felsőtestemen, szépen lassan elindult lefelé. Egyetlen egy részemet sem hagyta ki, majd megállt a bugyimnál, amit azonnal lehúzott rólam. Eliot hasra feküdt és a két lábam között elkezdett nyalni. -Jesszus!-sikítok fel az első érintésre. Ez a dolog mindig újdonságként hat rám és nem tudok betelni vele. A férfi szorgosan járatta bennem a nyelvét, majd rátért a csiklómra, én meg össze-vissza vergődtem az ágyon. Párszor abbahagyta a nyalakodást, majd újra kezdte. Ettől totál megőrülök. -Kérlek..-nyöszörgöm, majd belemarkolok a párnába is. Mielőtt a csúcsra jutottam volna, Eliot visszavonult és felült az ágyon. -Mit csinálsz?-kérdezem kéjesen közben majd elvesztem az eszem. -Gyere.-óvatosan felhúz engem az ágyon, majd az ölébe ültet engem. Eliot ölébe csúszom és a lábamat összekulcsolom a derekánál. Lassan elkezdek ringatózni és szorosan magamhoz ölelem Őt. -Ez mennyei…-nyögöm közben beletúrok a hajába. Lassan, de biztosan odaérek a gyönyör kapujához. Amikor már kezdtem érezni, hogy nincs sok hátra, úgy döntöttem, hogy végre elengedem magam. Erre Eliot megállt és megcsókolt engem. A hajamba túrt és a másik kezével a derekamat fogta. Én mindkét kezemmel a fejét fogva csókoltam, majd letért a nyakamra és lehunytam a szemem. Aztán Eliot hirtelen ötlettel vezérelve ilyet szól:-Menjünk ki az erkélyre!-közben csillogott a tekintete. -Tessék?-nevetek fel. Eliot megfogja a kezemet és kimegyünk. -És ha meglátnak a szomszédok?-kérdezem, de azért hagyom magam. -Hatalmas nagy a birtok és nagyon messze vannak a szomszédok.-mondja és megállunk a teraszon. Eliot magához ránt és megcsókol. Ezután háttal fordít engem és a korláthoz nyom engem. Érzem, hogy már minden ponton készen állok, így hamarosan kiengedem magamból a feszültséget. -Eliot!-kiabálom a nevét miközben eláraszt az észvesztő remegő kéj. Többször is átszalad rajtam a hullám, mintha csak a tengerben ringatóznék.Ezután átfogja a hátamat és csókokkal zárja le az aktust.A karom már remegett a kapaszkodástól, de élveztem a helyzetet. A férfi elenged, majd elé állok. A nyaka köré fonom a karomat és boldogan ezt kérdezem tőle.-Ez volt a házavató buli?-majd mindketten elnevetjük magunkat.