Réka 52. fejezet

Minden amit akartam, Te voltál

Amikor felértem az emeletre benyitok abba a vendégszobába, ahol pár hónapja aludtam. Emlékszem Irina és Martin teljesen kivoltak bukva Simon miatt, így ide kellett költöznöm hozzájuk. Az emlékek hirtelen megrohamoznak. Leültem az ágy szélére és eszembe jutottak az Eliottal töltött szenvedélyes reggelek és éjszakák. Végigsimitok a takarón és boldogan mosolyra húzom a számat. Ezután felállok és odasétálok az ablakpárkányhoz. Megfogom az egyik nagy párnát és elhelyezkedem a párkányon. Szerencsére elég nagy a hely, így két ember is el tud itt férni. Magamhoz ölelem a párnát és kinézek az ablakon. A könnyek észrevétlenül szöknek a szemembe. Egy könnycsepp végig csordul az arcomon, ahogy a kezemet az ablaküveghez támasztom. Az üveg hideg tapintása valamelyest megnyugtat, de a szívem zakatolása nem csillapodik. Annyi minden kavarog most bennem, hogy nem tudok túllépni rajta. Hallom, hogy valaki halkan bekopog, majd benyit a szobába. Eliot az. Nem fordulok felé, de érzem a jelenlétét. Lassan, óvatosan közeledik, mintha csak attól félne, hogy a jelenlétével is összetörhet. Az ablakpárkányhoz és velem szembe ül, és anélkül, hogy egy szót is szólna, előre nyúl és az ölébe veszi a kezemet. Finoman cirógatni kezd, érintése forró és megnyugtató. Felé pillantok és könnyes szemekkel nézek rá. A férfi a másik kezével az arcomhoz ér, és letörli rólam a könnyeket. Nem tudok megszólalni, a szavak valahogy elakadnak a torkomban. Látom a szemében a törődést, az aggodalmat, de közben a szerelmet is. Jól esik, hogy itt van velem. Óvatosan felé hajolok, de Ő nem mozdul, csak néz rám, várakozóan, miközben a tekintetében ott van a vágy is. Ajkaimat az övéihez érintem, és lágyan megcsókolom Őt. Eliot felém nyúl és szenvedélyesen magához ölel, mintha attól tartana, hogy elveszíthet. Az ölelése olyan erős és biztonságos, mintha soha többé nem akarna elengedni. A csókunk egyre mélyebb és szenvedélyesebb, mintha mindketten azt próbálnánk kifejezni, amit szavakkal nem tudunk. A férfi a hajamba túr közben egyre követelőzőbbé válik. Egy pillanatra elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézzek. Eliot tekintete gyengéd és szeretetteljes. -Sajnálom, hogy eddig kellett várnod. -suttogom, és látom, ahogy Eliot szemében felcsillan valami. Talán a megkönnyebbülés, talán a boldogság. Nem tudom pontosan, de most már nem is annyira fontos ez. A férfi az arcomhoz ér és a hüvelykujjával megsimogatja az arcomat. -Kérlek bocsáss meg, nem akartalak ennyire megbüntetni. Durva voltam..Nem akartam, hogy odáig fajuljon a dolog.-emlékeztet a legutóbbi kalandunkra. -Visszagondolva tényleg az volt. Lehet megérdemeltem.-sóhajtom. -Hé, nem. Nem ezt érdemelted.-suttogja lágyan és mélyen a szemembe néz. Majd felém nyúl és magához ölel. Eliot karjaiban úgy érzem, mintha hazataláltam volna. Az érintése, az illata, az egész lénye megnyugtat és boldogsággal tölt el. Minden eddigi fájdalom és bizonytalanság eltörpül mellettem, és csak az számít, hogy itt vagyunk egymásnak. Tudom, hogy nem lesz könnyű út. Viszont egy valamiben biztos vagyok: többé már nem maradok egyedül. 

Eliottal kézenfogva érkezünk le a lépcsőről, majd balra fordulunk és elindulunk a vendégsereg irányába. Érzem, ahogy a tekintetek ránk szegeződnek, és hallom, ahogy páran suttogni kezdenek a hátunk mögött. Egy kósza pillanatra elönt a bizonytalanság, de ahogy Eliot rám mosolyog, abban a másodpercben minden aggodalmam elszáll. Irina mosolyogva nézi, ahogy együtt haladunk előre, és látom, amikor elkezdi bökdösni Martint, hogy nézzen felénk. A férfi először alig hitte el, amit látott, majd vigyorogva felénk int a poharával. Irina megint megböki és kérdőn néz rá. Martin elneveti magát és megcsókolja Irinát. Eliottal lassan átvágunk a szobán és a konyha felé vesszük az irányt. Belépve a csendes helyiségbe, Eliot elenged és bezárja mögöttünk az ajtót. -Most már senki sem figyel ránk.-mondja és a hűtő felé veszi az irányt. Én meg gyorsan körbenéztem és eszembe jutott, hogy éhes vagyok. -Mit eszünk?-kérdezem és felülök a bárszékre. -Hmm.. Mit szólnál egy desszerthez?-kérdezi közben kinyitja a fagyasztó ajtaját. -Fagyira gondolsz?-nevetek és közben felülök a pultra. A férfi nem válaszol. Kivesz egy kis kanalat a fiókból és felém sétál. Eliot huncut mosollyal az arcán kiskanállal felvesz egy kis fagyit, és hirtelen a számra keni. -Hoppá bocsi.-mondja. Ezután közelebb hajol, és lecsókolja rólam az édességet. Hirtelen átfut rajtam a forróság és a vágy. Eliot ismét a fagyiba nyúl a kanállal, majd ismét rám keni, ezúttal a nyakamra. Ahogy a krém elkezd rajtam olvadni, a férfi az ajkaival felém hajol és lenyalja rólam a nedűt. -Uhh..-nyögök fel közben a másik oldalra helyezem a hajamat. Eliot apró csókokkal és nyalogatással ingerli a nyakamat, majd lassan bele harap a fülcimpámba, amitől halkan felnyögök. -Akarlak.-nyögi közben a vállam felé veszi az irányt. Ott is elkeni rajtam a fagylaltot, majd lenyalja. Eliot az ég felé emeli a karomat és leveszi rólam a ruhát. Ezután egy kézzel hátranyúl és kipattintja a melltartómat. Az érintése forró és érzéki, ahogy lassan levetkőztet, minden egyes ruhadarab eltűnésével egyre inkább kiszolgáltatva érzem magam neki, de ez a kiszolgáltatottság izgalommal tölt el. Amikor a bugyim következett fogta és azonnal ketté hasította az anyagot. -Hé.-nevetek fel. Amint az utolsó ruhadarab is lekerül rólam, Eliot még egy kiskanálnyi fagyit vesz elő, és lassan, érzékien elkezd kenegetni vele. A lábamnál folytatja a kalandozást. Miközben csorgott rólam a fagyi Eliot gyorsan odakapott a nyelvével és érzékein lenyalta rólam a nedvességet. Miután mindkét lábammal végzett, ördögi mosollyal nézett fel rám. Tudom, hogy mi következik. Eliot megnyalta a szája szélét és megint kikanalazott egy kisebb adagot a fagyiból. A férfi az ölembe hajtotta a fejét és elkezdett nyalni engem. A hideg fagyi és a forró ajkai közötti kontraszt szinte őrjítő volt. Érzem, ahogy a bőröm libabőrössé válik minden egyes érintésétől, minden egyes lecsókolástól.A fejét magamhoz szorítom miközben próbálom visszatartani a kéjes sikoltásomat. -Egek! Ez annyira jó!-sikitom és hátrahanyatlik a fejem. Szinte az egész testem reszket az izgalomtól és a vágytól. A tudat, hogy kint van a vendégsereg, még nagyobb izgalommal töltött el engem. Éreztem, hogy egyre jobban kiéleződnek az érzékeim és egyre intenzívebben élem meg a pillanatot. Aztán eszembe jut, hogy legutóbb egy hónapja voltunk együtt Eliottal, így a hiánya még jobban rátett egy lapáttal. Az, hogy végre az enyém lett, felülír mindent, amit eddig velem tett. Most már megbocsátottam neki és csak arra vágyom, hogy együtt lehessünk örökkön-örökké. Amikor végül Eliot az utolsó csepp fagyit is lecsókolja rólam, érzem, hogy a testem és a lelkem is egyszerre remeg az élvezettől. Olyan hangosan élvezek el, hogy Eliot azonnal a számhoz kap és mosolyogva befogja. -Hé bébi, azért nem kéne ennyire élvezkedni.-nevet. Nem bírtam rá figyelni, hiszen teljesen kihagyott az agyam és csak a pillanatnak éltem. A testem megfeszült és rázkódni kezdtem az orgazmustól. Annyira erős volt, hogy nem bírtam magammal. -Mmmmm!!-nyögdécselek a férfi tenyere alatt és időközben kicsordulnak a könnyeim a mámortól. Eliot óvatosan leveszi a számról a kezét és csodálattal néz rám. -Ez nagyon dögös volt.-mondja és megcsókol. A nyakához kapok és magam felé húzom Őt. Az egyik kezemmel a nadrágja felé nyúlok és elkezdem kiszabadítani a nadrág fogságából. A férfi besegít, majd az összes ruhadarab lekerül róla. Eliot tovább folytatja a csókot és ledönt a pultra engem. A nyakamra nyomja a puha ajkait és levándorol egészen a mellemig. Ott is beken egy kis fagyival, majd lenyalja rólam. A köldökömnél érzem, ahogyan csorgatja az olvadt fagyit, majd lassan ott is lenyalogat. Aztán szépen lassan elkezd döngetni, én meg feltartom a kezem és hangosan nyögök. Eliot vigyorogva megáll, majd egy tiszta konyharuhát vesz elő az egyik fiókból. Erre felkapom a fejemet. -Most már elég volt a hangoskodásból.-mondja. Lassan ráharapok az anyagra. Eliot megköti, majd ismét ledönt a pultra. Ezután végig csókolja mindkét mellemet. Miután ezzel is végzett visszatért a dugáshoz. Hol nyögve, hol sikítva élvezkedtem a pulton, majd végig karmoltam Eliot mellkasán. A férfi a szemembe nézett és láttam rajta, hogy már nincs sok hátra. Nem telt sok időbe, amikor elemi erővel elkezdett megrázni a kéj és remegve élveztem el a pulton. Majd leveszem a számrol a konyharuhat.-Igen.-válaszolom és a nyaka köré fonom a karomat. -Réka..Tudom, hogy nem ez a megfelelő pillanat, de azt szeretném, ha Te lennél a feleségem.-jelenti ki. Azt hittem rosszul hallok. -Tessék? De hiszen én…Trevor menyasszonya vagyok.-emlékeztetem. -Nem érdekel. Még ma éjjel szakíts vele.-mondja, majd megcsókol. -Hé, várj.-mondom a csók után és kihámozom magam az ölelésből. Eliot a pultra tenyerel és a szemembe fúrja magát. -Mire várjak?Minden rendben van?-kérdezi. Erre fogom magam és leugrok a pultról és felkapom a ruháimat a földről. Éreztem Eliot tekintetét, ahogy minden mozdulatomat követi. A csend fojtogatóvá vált, de tudtam, hogy nem hagyhatom így ezt a beszélgetést. Elkezdtem felöltözni és amikor oldalt felhúztam a cipzárt. Eliot ismét közelebb lépett hozzám. Kezei a derekamra siklottak, de én elléptem tőle, próbálva elkerülni a közelségét, ami most még fájdalmasabbnak tűnt. -Réka ne csináld már.-suttogja rekedten, majd ismét a hátam mögé áll. A derekamra fonja mindkét kezét és az egyikkel simogatja a hasamat. -Réka, kérlek - suttogja rekedten. - Szökjünk meg együtt. Tudod, hogy mennyire szeretlek. Hagyjuk magunk mögött ezt az egészet, és kezdjünk új életet. Csak mi ketten.-közben beleharap a fülcimpámba. A szemhéjam megremeg ettől az érzéstől, majd azonnal magamhoz térek. Egy pillanatra megálltam, és rápillantottam. Az őszinte vágy és remény, amit az arcán láttam, majdnem megingatott. De aztán eszembe jutott Trevor, aki tényleg a vőlegényem és a kislánya Nórika, aki majdnem a lányom. Amit Trevorral együtt felépítettem, nem lehetett csak úgy eldobni. -Eliot, nem tehetem ezt.. - mondtam, és éreztem, hogy a hangom elcsuklik. - Szeretlek, de már Trevorral elköteleztem magam. Nem tudom csak úgy feladni mindazt, amit felépítettem vele.-mondom szomorúan. Eliot arca elsápadt, majd egy pillanatra düh villant a szemében. De hamar elnyomta ezt az érzelmet, és szomorúan bólintott. -Viszont egy valamit sose felejts el: az utolsó leheletemig küzdeni fogok érted. Akár akarod akár nem. Főleg, hogy a szíved alatt hordod a gyermekünket, soha nem fogom feladni a reményt, hogy egy nap az apjuk lehessek. Bármi áron meg fogom szerezni a felügyeletüket. Hiszen Ők az enyémek is. Ha megint keresztbe akarsz tenni, hát tedd. Én tűzön-vízen át harcolni fogok értük. Hiszen Ők a Lehoczky család jogos utódai és örökösei.-mondta határozottan, tekintete kemény volt és elszánt. Minden szava egyre inkább éles tőrré vált, amely a szívembe hatolt. -Eliot, kérlek, gondold át ezt még egyszer. Nem akarom, hogy az ikrek ilyen környezetben nőjenek fel.-mondtam remegő hangon. Tisztában voltam azzal, hogy Eliotnak igaza van. Az ikrek valóban az ő gyerekei is, és joggal tart igényt rájuk. De ugyanakkor a szívem mélyén tudtam, hogy én is megérdemlem a boldogságot. Egy pillanatra elfordultam, hogy elrejthessem könnyeimet, de Eliot nem hagyta, hogy magamra maradjak. Határozottan megfogta az államat, és maga felé fordította a fejemet. -Réka, nem akarok rosszat neked. Csak azt akarom, hogy az ikrek biztonságban legyenek, és megkapják mindazt, amire szükségük van. Trevor nem fogja tudni ezt megadni nekik.-mondta szelídebb hangon, de a határozottság továbbra is ott bujkált a szavai mögött. Mélyen sóhajtottam, és beletörődően bólintottam egyet. Tudtam, hogy bármennyire is fáj, el kell engednem Trevort, ha azt akarom, hogy az ikrek boldogok legyenek. Eliot mindent meg fog tenni értük, és én nem akarok további feszültséget okozni magunknak. A másik ok: nagyon szeretem Eliotot és bármit megtennék érte. Bármit. -Rendben, Eliot. Megértettem. Az ikreknek te is ugyanannyira fontos vagy, mint nekem. Nem fogom megakadályozni, hogy láthasd őket, és hogy részt vegyél az életükben.-közben még jobban remegett a hangom. Eliot tekintete megenyhült, és hálásan bólintott. -Szeretlek, ugye tudod?-kérdezi, majd homlokon csókol. -Én is szeretlek.-mondom neki közben lehunyom a szemem. Ahogy Eliot és én a konyhában beszélgettünk, Irina hirtelen megzavarta a csendet a kopogásával. -Hahó! Miért van zárva az ajtó?-kérdezi. Eliot huncut mosollyal felém néz, majd az ajtó felé rohan és kinyitja. Egymásra néztünk és azonnal tudtuk, hogy el kell tűnnünk innen. Kihasználtam az alkalmat, és Eliot kezét fogva a másik ajtó felé húztam. Halkan nevetgéltünk, ahogy kiszöktünk a konyhából. Átrohantunk az előszobán, majd kisurrantunk a hátsó ajtón, amit gyorsan becsuktunk magunk mögött. Egy pillanatra megálltunk, és egymásra néztünk. A feszültség, az izgalom és a menekülés adrenalinja szinte tapintható volt közöttünk. A pillanat súlya alatt mindketten egyszerre nevettünk fel. Eliot karjai szorosan körém fonták magukat, és én sem tudtam ellenállni a vágynak.A nevetésünk gyorsan elillant, és helyét valami sokkal intenzívebb és mélyebb vette át. Az ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. Eliot a kezeivel simogatni kezdte a hátamat és minden egyes érintésével megőrjített engem. A csók után Eliot ilyet szól: -Tudod, minden amit akartam, Te voltál.