Réka 50. fejezet

Bébi, ugye velem maradsz ma éjjel?

Amikor megérkeztem Polláék házához azonnal becsengettem. A címet Javiertől tudtuk meg és Caleb azonnal diktálta nekem az infókat. -Jól van. Holnap reggel indulunk.-ígértem Calebnek és azonnal elköszöntünk egymástól. Ugyanis Polla közeledett a kapuhoz. Miután kinyitotta a kaput tátott szájjal nézett rám és totál sokkot kapott.  -Szia Réka..én nem hittem, hogy…ilyen gyorsan megtalálsz majd.-hebegte közben gyorsan hátra nézett. -Szia Polla! Holnap haza kéne mennünk. Nagyon sürgős.-közlöm vele, majd benyomulok a kertbe. Egy gyönyörű leander mellett állok és gyorsan körbe pásztázom a kertet. Látszik, hogy kellő figyelemmel ápolják a növényeket, hiszen a virágok gyönyörűen pompáznak. -Szépek vagytok.-dünnyögöm, majd visszanézek Pollára. -Köszönöm. Nos, akkor segítesz csomagolni?-kérdezte a nő. Karba tett kézzel bólintottam és követni kezdtem Őt a szobába.

A landolás után lejöttünk a gépről és azonnal a kijárat felé vettük az irányt. Pedróval felvettük a bőröndöket és elindultunk a parkoló felé. Caleb a chaten írta, hogy megvár minket. Útközben Polla mellém állt és belém karolt. -Szerinted mit fognak szólni a többiek Pedróhoz?-kérdezi izgatottan. -Hát figyelj, a fele társaság már ismeri Őt. Szóval.. nem lesz nagy meglepetés. Inkább az, hogy egy újabb Lehoczky lányt hálózott be.-mondom neki. Amikor a megbeszélt helyszín felé közeledtünk, egy pillanatra megálltam. Valami nagyon nem stimmelt. Nem Caleb várt ránk, hanem Eliot. A szívem egy pillanatra megállt, majd gyorsabban kezdett verni. Mi történt? Miért van itt Eliot? Caleb elmondta neki az igazat? -Hát te?-kérdezem tőle. -Szia Réka! Szép kis üdvözlés!-közben elvette tőlem a csomagot és betette a csomagtartóba. Eliot arca kemény volt, és a szemében harag tükröződött, majd folytatta:- Caleb mindent elmondott nekem.-válaszolta hűvösen. -Azt hiszed, hogy elrejtheted előlem az igazságot? Ez nem volt szép tőled. Pollából még kinézem, de belőled? Abszolút nem számítottam erre. Teljesen kitértem a hitemből, amikor megtudtam miben mesterkedtek.-majd erővel lecsapta a csomagtartó fedelét. Nem tudtam megszólalni. Mit mondjak? Hogy magyarázzam el, hogy miért nem szóltam neki? Pedró és Polla beültek hátra és végig csendben maradtak. Megvártam míg becsukják az ajtót, majd folytattam. -Nem akartam, hogy így tudj meg mindent – suttogtam végül. – Csak időt akartam nyerni. Gondoltam, hogy majd később… -Később? -Eliot hangja egyre keményebb lett. - Mikor? Amikor már túl késő? Miért nem bíztál meg bennem annyira, hogy elmondj mindent?-kelt ki magából. -Azért akartam később, mert Caleb megkért rá!-érzem, hogy kezdek kiabálni. -Réka! Hát nem érted? Pollát nemrég “temettük el.” Most meg hazahozod élve, ráadásul férjjel tér vissza. Mi folyik itt Réka? Mit tudsz még?-csapott a kocsi csomagtartójára, majd a homlokához érintette a kezét. Eliot egy kicsit elsétált és tobzódni kezdett. -Eliot kérlek ne itt..-kérelem Őt, hiszen a körülöttünk sétáló emberek elkezdtek minket nézni. -Nem akartam, hogy így alakuljon. Féltem, hogy haragudni fogsz..- hüppögöm. -És most szerinted nem haragszom? -kérdezte a férfi keserűen. – Tudod, mit? Beszéljünk később. Most menjünk haza.-dünnyögte, majd kikerült engem és beült a volán mögé. Egy könnycsepp csordult ki a szememből, amit gyorsan letöröltem. Aztán fogtam magam és beültem mellé.

Az út a reptértől hazáig feszült csendben telt. Eliot szemei néha rám villantak, majd ismét az útra szegezte a figyelmét. Amikor végre megérkeztünk, Polla és Pedró gyorsan kiszállnak. Akik alig várták, hogy kiszabaduljanak ebből a nyomasztó légkörből. Ahogy becsukják az ajtót, egy pillanatra felnézek Eliot arcára: a szemében még mindig égett a düh, amitől a gyomrom egyből összeszorult. A férfi megvárta, míg eltűnnek Polláék a házban, majd hirtelen mozdulattal bezárja az autót. Az ajtók zárjainak kattanása visszhangzik a fülemben. Most már kettesben vagyunk, és nincs menekvés. -Eliot? Te megbolondultál? Nem szállunk ki?-kérdezem tőle közben a kilincset feszegetem. A férfi elkapja a kezemet és maga felé húzza. -Most beszélni fogunk.-mondta mély hangon. A szívem majd kiugrott a helyéről és próbáltam felkészülni a legrosszabbra. -Miért csináltad ezt, Réka?-kérdezi. Nem néz rám, inkább kifelé mered, mintha ott keresné a választ. Képtelen vagyok azonnal válaszolni. Nyelni próbálok, de úgy érzem, mintha egy csomó lenne a torkomban. Végül mély levegőt veszek, és megszólalok. -Eliot, nem akartam megbántani senkit. Csak úgy éreztem, hogy... -kezdtem bele, de ő közbevág. -Hogy mi, Réka? -most már rám néz, és a tekintete szinte éget. -Hogy elég jó ötlet volt beleavatkozni valamibe, amihez semmi közöd?-kérdezi keserűen. Lassan bólintok, mert valahol mélyen tudom, hogy igaza van. De azt is tudom, hogy amit tettem, azért tettem, mert úgy éreztem, muszáj. Caleb és Eliot családja érdekében tettem. -Eliot, én csak segíteni akartam.- szinte suttogom, és érzem, ahogy a könnyek gyűlnek a szememben. -Tudom, hogy nem jól csináltam, de azt hittem, hogy…-majd elcsuklik a hangom. -Mit hittél? Hiszen tudod jól, hogy Polla a család szeme fénye! Igaz, hogy már nem kislány, hanem felnőtt nő, de nekem akkor is a kishúgom marad. Erre meg mit csinálsz? Fogod magad és elutazol hozzá. Azzal az indokkal, hogy munkaügyben mész. Átverve érzem magam Réka. Engem Te teljesen hülyének nézel..-sóhajt.Elfordítom a fejem, hogy ne lássa a könnyeimet. Annyira szeretném, ha megértené, hogy nem a bizalmát akartam eljátszani, hanem éppen ellenkezőleg-a családját akartam visszahozni. A húgát, akit nagyon imádnak. -Sajnálom, Eliot. -mondom végül halkan, még mindig elfordulva. -Tudom, hogy megbántottalak, és megértem, ha haragszol.-én is sóhajtok. Egy hosszú pillanatig csend van. A motor már leállt, de még mindig érzem az autó rezgéseit. Eliot mély levegőt vesz, és lassan kifújja. Érzem, hogy a beszélgetésünk még nem ért véget, ugyanis a férfi ismét rám nézett. -Réka, azt hiszem, ma éjjel külön kellene aludnunk. -mondja halkan, de határozottan. -Szükségem van egy kis időre és térre, hogy átgondoljam a dolgokat.-a hangja nyers és határozott volt. Nyoma sem volt a szeretetnek vagy annak az a férfinak, akit szeretek. Azonnal összeszorul a gyomrom, és a torkomban gombóc képződik. Nem tudok megszólalni, csak bólintok. A szavai élesen hasítanak belém, és hirtelen minden erőm elszáll. Próbálom tartani magam, de a könnyek önkéntelenül is megjelennek a szememben. Nem szólok semmit. Amikor a kilincs köré fonódik az ujjam tétován hátra nézek. -Legalább engedj ki innen.-suttogom remegő hangon. Erre Ő csak bólint, és megnyom egy gombot. Amikor kikattant a zár, én azonnal kipattantam a kocsiból. A csomagtartóból gyors mozdulattal emeltem ki a bőröndömet, majd levágtam a csomagtartó fedelét. A gondolataim kuszák és zavarosak. Felhúzom a fogantyút és elkezdem húzni magam után a bőröndöt. Egy pillanatra megállok és Eliotra fordítom a tekintetem. A férfi szomorúan rám néz közben erősen markolja a kormányt. -Nagyon sajnálom.-mondja tátogva, majd beindítja a motort és azonnal távozni készül. Azt hittem, hogy jót teszek. Azt hittem, hogy segíthetek neki, de ehelyett csak még több fájdalmat okoztam. Eliot életem szerelme, és nem akarom elveszíteni őt. Tudom, hogy időre van szüksége, és megértem, de a fájdalom, amit most érzek, szinte elviselhetetlen. A könnyeim lassan elapadnak, és a kimerültség végül úrrá lesz rajtam. Most már elindulok Eliot szobája felé és ledőlök aludni.

Másnap reggel halványan pislákoló fényekre ébredem, és ahogy kinyitom a szemem egy pillanatra oldalra nézek. A mellettem lévő matrac érintetlen és minden úgy van, ahogy tegnap éjjel láttam. Szóval Eliot nem jött haza. Felkelek és magamra kapok egy köntöst és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Gyorsan rendbe teszem magam, majd utána fogat mosok. Fogmosás után hirtelen elfogott a pánik és a félelem. Mi van, ha Eliot örökre meggyűlölt engem? Mi van, ha már nem szeret engem? Mi van, ha valami történt vele? Vagy mi van, ha egyszerűen csak elment, mert nem bír a közelemben lenni? Miután végeztem összehúztam magamon a köntöst és komótos léptekkel indultam lefelé a lépcsőn. A konyha felé veszem az irányt, ahol az illatokból ítélve Irina már javában süt valamit. Amint belépek, látom, hogy éppen bundáskenyeret készít. Ahogy meglát, egy kedves mosolyt küld felém, de azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben. -Jó reggelt, Réka! -mondja vidáman, de az arca hamarosan aggódóvá válik. -Valami baj van?- majd a tányérra helyezi a kész kenyeret. -Jó reggelt, Irina!-köszönök vissza, de a hangom gyenge és reszketeg. -Nem láttad Eliotot? Sehol sem találom. Sőt egész éjjel nem jött haza.-végülis mit reméltem… Irina egy pillanatra megdermed, és a szemöldöke összehúzódik a gondolkodástól. Látom rajta, hogy ő sem tud semmit, és ez csak tovább növeli az aggodalmamat. -Nem, sajnos nem láttam.-válaszolja végül, miközben visszafordul a tűzhely felé. Bólintok, de az étel gondolatától egyelőre émelyegni kezdek. Leülök az egyik székre, és próbálom összeszedni a gondolataimat. A tegnap éjszakai veszekedésünk újra és újra lejátszódik a fejemben, és a bűntudat egyre fojtogatobbá válik. -Irina, kérlek, mondd el, ha tudsz valamit.-mondom végül, próbálva visszatartani a könnyeket. -Nagyon aggódom miatta. Bár a tegnap esti beszélgetésünk nem volt túl vidám.-vallom be neki. Irina félreteszi a serpenyőt, és odajön hozzám. Gyengéden megszorítja a vállam, majd leül velem szemben. -Réka, tényleg nem tudok semmit. De Eliot tudja mit csinál.

Biztos vagyok benne, hogy csak egy kis időre van szüksége. Ne aggódj miatta. Hiszen szeret téged, csak most egy kicsit összekuszálódtak a dolgok köztetek.-majd elenged és felkapja a pultról a konyharuhát. Bólintok, de a szavaiból csak kevés vigaszt tudtam meríteni. A gyomrom továbbra is görcsben van, és a szívem nehéz. Végül nem bírom tovább, és előveszem a telefonomat. Többször is hívom Eliotot, de mindannyiszor a hangpostája jelentkezik. Üzenetet hagyok neki, kérlelve, hogy térjen vissza, vagy legalább hívjon fel, hogy tudjam, rendben van. A percek óráknak tűnnek, miközben várom a válaszát, de a telefon néma marad. Irina közben elkészül a reggelivel, és elém tesz egy tányért. -Telefonálás helyett inkább egyél.-mondja, majd kikapja a kezemből a mobilt. -Héé add vissza!-szólok rá. -Előbb egyél. Kész idegroncs vagy. Kérsz kávét?-kérdezi. -Igen..-dünnyögöm majd ezután lassan eszegetni kezdek, de az étel íztelennek tűnik a számomra. Hiszen a  gondolataim folyamatosan Eliot körül forognak. Ahogy telik az idő, a konyha lassan megtelik a reggeli rutin zajaival. Irina próbál beszélgetni velem, de én csak félig-meddig figyelek rá.Végül felállok az asztaltól, és elindulok a bejárati ajtó felé. Kilépek a hűvös reggeli levegőbe, és mélyeket lélegzem. Aztán azonnal eszembe jutott hol lehet Eliot.

Ahogy belépek Eliot klubjába, az izgalom már szinte tapintható rajtam. Össze húzom magamon a kabátot és remegő lábakkal indulok az irodája felé. Tudom, miért vagyok itt, és mit akarok elérni. Mielőtt belépnék, megállok a folyosón egy ajtó előtt, ahol tudom, hogy át tudok öltözni. Gyorsan benyitok a raktárba, majd bezárom magam. A táskámból előhúzok egy dögös fehérnemű szettet. Az anyaga finom, és ahogy felveszem, érzem, hogy önbizalmam egyre csak növekszik. Minden apró részlet tökéletesen áll rajtam, mintha csak rám öntötték volna. Egy pillanatra megállok, és megnézem magam a tükörben. A látvány magabiztossággal tölt el, és egy mosoly kúszik az arcomra. Ettől biztosan eláll Eliot szava. Lassan belépek Eliot irodájába. A helyén ül és a monitorját nézi közben a szájához érinti a tollát. Nem veszi észre, hogy beléptem, így egy pillanatra végig mérem Őt. A komoly arckifejezése, a koncentrált tekintete... tudom, hogy most nekem kell megmutatnom, hogy mennyire szeretem Őt. -Szervusz, Eliot.-mondom halkan, erre ő felkapja a fejét. Lassan elkezdek felé sétálni és megállok az asztala előtt. Felkapok egy ceruzát és elkezdek vele játszadozni. -Réka, te meg..mit csinálsz itt?-kérdezi, de hangjában ott bujkál a meglepetés és az érdeklődés is. Lassan közelítek hozzá, miközben illegetem magam, minden lépéssel közelebb kerülve hozzá. -Csak gondoltam, hogy megleplek egy kicsit.-mondom, és látom, hogy próbál higgadt maradni, mindeközben a tekintete elárulja, hogy nem közömbös irántam. Közel hajolok hozzá, és az ajkammal finoman megérintem a nyakát. Érzem, ahogy megfeszül az érintésem alatt, de nem húzódik el. Csókokkal hintem be a nyakát, lassan haladva felfelé az álláig. Kezei még mindig az asztalon pihennek, mintha próbálná megőrizni a kontrollt, de érzem, hogy ez a védelem hamarosan leomlik. A nyelvemmel végig nyalom a nyakát és megállok a fülénél. Ezután óvatosan beleharapok a fülcimpájába, amitől egy kicsit összerezzen. Tudom, hogy ez Eliot gyenge pontja. -Réka…ezt nem kéne…most..-mondja, de a hangjában némi bizonytalanság tükröződik. -De, Eliot.-suttogom a fülébe.-Pontosan ez az, amire szükséged van.-búgom. A kezeimmel végigsimítok a mellkasán, majd fel az arcára. Megfogom az állát és magam felé fordítom a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Látom benne a vágyat, ami lassan felemészti Őt. Lassan közelítek az arcához, majd lágyan megcsókolom Őt. Beleülök az ölébe és a kezét a derekamra teszem. A férfi megadóan elkezd simogatni közben érzem az ölemben, ahogy éledezni kezd a szerszáma. A csókunk eleinte lassú és finom, de ahogy az érzelmek felszínre törnek, egyre szenvedélyesebbé válik. Eliot végül elveszíti a kontrollt, amit eddig próbált megtartani. Kezei ismét a derekamra siklanak, majd felemel, és az asztalra ültet. Félig fekvő pozícióba helyez, és én hátradőlök, hogy teljesen átadjam magam az érzésnek. A csókok most már egyre hevesebbek, és érzem, hogy minden egyes érintésével közelebb kerülünk egymáshoz. Eliot elkezd kihámozni a fehérneműből, majd félre dobja a cuccokat. -Ezek eltakarják a gyönyörű testedet.-morogja, majd a melleim közé fúrja az arcát. Amikor Eliot beleharapott a mellbimbóba azonnal felsikoltottam. A nyelvével szépen körözni kezdett a mellemen, majd lekúszott a köldökömig. Amikor felnézett rám a tekintetében vad vágy lobbant. Attól a perctől kezdve éreztem, hogy egy darabig fegyverszünetet tartunk. Megemelem a csípőm és elkezdem előtte ringatni. Eliot lassan lehúzta rólam a bugyit és végigsimított a puncimon, megremegtetve a testemet. -Úgy érzem eljött az ideje a büntetésnek.-szólal meg a férfi és eltávolodik tőlem. Eliot lenyúl, majd kihúzza a fiókot. Elővesz egy nyakkendőt és egy szemfedőt. Előre nyújtom a kezemet, majd a férfi a csuklónál fogva megkötöz. Ezután a fejem felé hajtja és úgy maradok. Lágyan felemeli a fejemet és rám húzza a szemfedőt. -Maradj így.-parancsolja, majd teljes sötétségbe borul a látásom.Innen már nincs visszaút. Konkrétan belesétáltam Eliot csapdájába. Hiszen erre a pillanatra várt. Érzem, ahogy Eliot végig nyalja a lábamat, majd felfelé halad az ágyékom felé. Halkan felsóhajtottam, ahogy a jól ismert borzongás futott át rajtam. A szeretkezésünk a szokásostól eltért, és amikor végeztünk én azonnal talpra álltam.Leveszem magamról a szemfedőt és a kezemről a kötést. Sértetten rá nézek és érzem, hogy a könnyeim kicsordulnak. Elioton láttam, hogy már Ő is felfogta mit tett velem. Ezúttal túlment minden határon. -Réka.. Sajnálom..-mondta és próbált felém közelíteni. Én meg hátrálni kezdtem. -Ne érj hozzám!-szipogtam, majd oldalra néztem. Aztán éreztem, ahogy a falhoz ér a hátam. Eliot megállt előttem és lágyan hozzám akart érni, de elfordítottam a fejem. -Eliot!-szólok rá remegő hangon, közben a földet nézem. -Réka én..-próbált volna mondani valamit, de nem ment neki. -Hagyj magamra!-közöltem vele, majd sikerült kikerülnöm Őt. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és a ballon kabátot magamra vettem. Az ajtó felé mentem és még utoljára visszanéztem a férfira. Aztán lesütött szemekkel ráhelyeztem a kezem a kilincsre és csendben távoztam.