Réka 5. fejezet

Lángok között égnek el az álmaim

Szóval a licitálás nem úgy alakult, ahogy terveztük, de én boldog vagyok, hogy megmaradt az állásom. Másnap reggel Irinával odafelé menet próbáltuk megtippelni ki lehet az új tulajdonos. Végül amikor kiderült, hogy Martin az új tulajdonos Irina totál kiakadt a pasijára. Mivel nem akartam zavarni őket, gyorsan felszívódtam és elindultam az irodába dolgozni. Pár héttel később Luca felhívott, még idő előtt jó lenne egy album fotózást lebonyolítani, hiszen nemsokára megfog jelenni a legújabb lemezem. Amikor megkérdeztem Irinát, hogy használhatjuk-e a stúdiónkat azonnal igent mondott rá, úgyhogy az embereim máris neki is láttak a munkálatoknak. Luca is elkísért a fotózásra, aki boldogan figyelte végig az eseményt. A fotózás alatt Irina nagyon profi módon dolgozott, közben mondta nekem az instrukciókat. -Imádom! Gyerünk Réka, most pedig állj a székhez és tedd fel az egyik lábad. Igen. Úgy-úgy! Nem is kell neked mondanom! Tudod, hogy mire gondolok!-mondta nekem. Én pedig úgy pózoltam neki, mint egy profi modell. 

Pár héttel később kaptam egy telefonhívást, miszerint  tűzbe borult a stúdiónk. -Jézusom!- mondtam a telefonban, miközben magamra aggattam pár ruhadarabot. Mivel éjszaka volt és sötét alig láttam valamit a volánnál. Hiába kapcsoltam fel a lámpát a kocsin, körülvett engem a tejköd. Amikor odaértem megláttam a zokogó barátnőmet, aki mindjárt elveszíti az eszméletét. Kiszálltam a kocsiból és Irina felé futottam, majd időben elkaptam mielőtt a vesztébe rohan. -Nem lehet! Nem tűnhetett el! -ordította magából kikelve. Szorosan magamhoz öleltem őt és próbáltam lenyugtatni.-Nem lesz baj. Martin biztosan túléli. Szerintem valahova elbújt.-bizakodva mondtam neki.-Nem…nem halhatott meg..-nyöszörög. Átfogtam Irina derekát és vele együtt a földre zuhantunk és elkezdtem Őt ringatni. -Nem lesz semmi baj szívem. Martin egy erős férfi. Biztosan kimenekült.- mantráztam neki. A szívem mélyen hiszem, hogy Martin még időben elmenekült a tűz elől. 

A temetés után pár héttel..

Egyik nap olyan sok teendőm akadt, hogy majdnem elfelejtettem a Martin utáni kutatásomat. Magamban megfogadtam, ha törik, ha szakad akkor is megtalálom a barátnőm férjét. Aztán valamelyik nap felmentem a közösségi oldalra és rákerestem Martin öccsére Eliotra. Miután rákattintottam a profilképére gyorsan lecsekkoltam, hogy kicsoda Ő. A neten utána néztem és kiderült számomra, hogy Ő a Lehoczky Industries Co. vezérigazgatója. -Jézusom. Szóval övé az a nagy épület, ami itt van pár utcával arrébb. -kaptam a számhoz. Most már biztosra veszem, hogy Ő volt az a pasi, akivel pár éve véletlenül egymásnak ütköztünk az utcán. Hiszen az ő rendszáma is Lehoczky volt. Úristen. Ez nagyon durva lenne, ha pont Őt kéne felkeresem. Vettem egy nagy levegőt és felvettem vele a kapcsolatot a Facebookon. Eliot pár pillanat múlva visszaigazolt és elkezdtünk chatelni. Elmeséltem neki, hogy mik a terveim Martinnal kapcsolatban. Miután mindenről beszámoltam neki, a pasi elkérte a telefonszámomat. -Hűha!- totál meg voltam lepve. Aztán gyorsan elhessegettem azt a gondolatot, hogy esetleg megtetszettem neki. Hiszen nem azért kérte el a számomat, hanem Martin miatt. Istenem,hogy én mennyire lüke vagyok! Pár perc múlva Eliot megkérdezte, hogy esetleg találkozhatnánk-e az irodájában? Úgy megijedtem a kérdésétől, hogy azonnal lecsaptam a laptopom fedelét. Elkezdtem azon filózni, hogy vajon mi sülhet ki ebből a dologból, aztán megráztam a fejem, hiszen Eliotról van szó. Mindketten Martin után kutakodtunk, szóval nem is értem magam. Miért ringatom magam ezekbe a felesleges ábrándokba? Végül vettem egy nagy levegőt és felnyitottam a laptopomat. -Mikor találkozzunk?- kérdeztem tőle. Eliot azonnal visszaírt, mint mindig. -Nálad hánykor szokott ebédszünet lenni?-kérdezett vissza. Gyorsan ránéztem az időre, majd válaszoltam neki. -Félóra múlva esetleg?- érdeklődtem. -Rendben! Találkozzunk a cégem éttermében! Ne feledd nem kell hoznod semmit, majd én állom az ebédet.- írta. Ó, micsoda gavallér! Úgy érzem mindjárt elolvadok a székről.

Itt állok az épület előtt és ismét csodájára járok. Ez a hatalmas üvegpalota ugyanolyan hatással van rám, mint pár évvel ezelőtt. Ennek az épületnek köszönhetem a Shining Reflections című dalszerzeményemet. Úristen alig merem elhinni, hogy a mai napig is ennyire hatással legyen rám egy irodaház. Egy kicsit perverz nem? Vagy én gondolom rosszul? Jézusom, csak nehogy kikotyogjam  Eliotnak, hogy az Ő épületéről írtam egy világslágert. Nyugalom Réka! Vegyél egy mély levegőt és próbálj meg higgadt maradni. Jól van. Most bemegyek és normálisan fogok viselkedni, csak semmi stresszelés meg idegeskedés! Három… kettő…egy.. És végre a kilincsen volt a kezem és benyitottam az irodaházba. A recepcióhoz érve elmondtam a hölgynek, hogy Lehoczky Eliothoz jöttem és merre találom az éttermet. A nő gyorsan eligazított engem, majd elköszöntünk egymástól. Miután megérkeztem elkezdtem a szememmel keresgélni a férfit. Amikor kiszúrtam Eliotot, először nem ismertem fel,mivel Martin sosem említette nekem a testvérét.Másodszor pedig, teljesen elképedtem, hogy mennyire jóképű és vonzó férfi. Ugyanúgy néz ki, mint a bátyja csak fiatalabb kiadásban. Bár, ha jobban megnézem szerintem még jobban néz, mint Martin. Bocsi Irina. Na jól van. Nem tudom mi a fene ütött belém, de úgy érzem kezd kicsúszni a talaj a lábam alól, úgyhogy azonnal cselekednem kell. Nem álmodozni jöttem ide, hanem együttműködni. Aztán közelebb mentem és megérintettem a férfi vállát. Eliot mosolyogva fordult felém, majd letette a tálcáját az asztalra. -Szia Réka! Lehoczky Eliot vagyok. -mutatkozott be és felém tartotta a kezét. Egy kicsit lesütöttem a szemem, majd erőt vettem magamon és én is bemutatkoztam neki. -Szia! Szécsi Evelin Réka vagyok. Hívj csak..- mondtam neki, de Eliot közbevágott. -Tudom, simán csak Réka. -vigyorgott rám. Hűha! Ezt én szoktam mondani, szerintem Martin árulta el neki.-Oké..- és éreztem, hogy mindjárt lángba borul az arcom. Erre nem számítottam, de tényleg. Martin mindig csak arról beszélt, hogy Eliot mennyire sikeres az üzleti életben, de azt sosem említette, hogy ennyire jóképű. Most, hogy itt álltam vele szemben, alig találtam a megfelelő szavakat. A beszélgetés során próbáltam fókuszálni a szavaira és nem azon gondolkodni, mennyire gyönyörűek a szemei. Időnként le pillantottam az ételre, majd ismét Eliot szemeibe mélyedtem. Istenem azok a szemek! Vajon van barátnője? Réka! Azonnal térj észhez! Gyorsan összeszedtem magam és elkezdtem enni a cézár salátát. -Réka? Itt vagy?- Eliot mosolyogva nyújtotta felém az egyik szalvétát. -Tessék?- néztem rá bambán. Láttam, hogy a férfit mulattatja a viselkedésem. -Azt kérdeztem, adjak-e  szalvétát, mert ahogy nézem neked még nincsen. -vigyorgott rám. -Oh, köszike..- megköszöntem neki és valahogy próbáltam leküzdeni a zavaromat. Mivel Eliot jelenlétében eléggé nehezen ment. Ahogy beszélgettünk, lassan kezdtem visszanyerni az önbizalmamat, és közben rádöbbentem, hogy Eliot milyen kedves és jószívű pasi. Örültem, hogy megismerhettem őt, viszont kíváncsi leszek, hova fog majd vezetni ez az új ismeretség.