Réka 49. fejezet

A napfény csókja 

-Tényleg el kell menned erre az útra?-kérdezi az ajtófélfának támaszkodva Eliot. Egy pillanatra ránézek, majd kinyitom a szekrényt. -Igen. Javier talált egy külföldi producert, akivel együtt tudnék, majd működni.- füllentem közben elkezdem válogatni a ruhákat. Olyan rossz Eliotnak hazudnom, de a cél érdekében muszáj. Szeretném hazahozni Pollát. Ahogy elkezdem a ruhákat hajtogatni, az izgalom és az idegesség keveréke uralkodik el rajtam. Előveszem a bőröndömet, és gondosan elkezdem belehelyezni a szükséges dolgokat. Egyáltalán nem akarom elkapkodni, minden apró részletre odafigyelek. Ki szaladok a fürdőbe pár pipere cuccért, miközben Eliot állandóan a nyomomban lohol. Látom rajta, hogy csalódott, de nincs más választásom. Muszáj egyedül mennem. -Hé..-mondja Eliot, amikor szembe fordulok vele és lágyan megfogja a karomat. -Igen?-kérdezem és leengedem az egyik karomat. -Ugye tudod, hogy szeretlek?-kérdezi és megsimogatja az arcomat. -Nem csak tudom, hanem érzem is. Én is szeretlek.-válaszolom neki. A karomat a nyaka köré fonom,majd lábujjhegyen állva megcsókolom Őt. -Ha bármi van szólj és rohanok utánad.-ígéri. -Minden rendben lesz, ne aggódj.- majd elfordulok tőle és folytatom a pakolászást. Háttal álltam neki, majd hirtelen éreztem, hogy Eliot erősen magához ránt. Az egész testem megrezzent, ahogy  a mellkasához simultam. Erős karjai szorosan körém fonódik, mintha soha többé nem akarna elengedni. Az érintése egyszerre volt védelmező és birtokló, miközben a forróság elöntötte a testemet. Lehunyom a szemem, és lassan lélegzek, próbálva átadni magam ennek az intim pillanatnak. Eliot ujjai finoman, de határozottan végig siklanak a nyakamon, és az érintése libabőrössé teszi a bőrömet. Ahogy a keze egyre lejjebb halad, a vállaimat, a kulcscsontomat érintve, minden apró mozdulata olyan, mintha egy különös, lassú táncot járnának. Kellemes borzongás fut végig rajtam, közben halkan sóhajtozom. Az érzékek játéka teljesen magával ragad.Ahogy a keze lejjebb siklik, a bőröm szinte ég az érintése alatt. Az ujjaival épphogy érinti a melleimet, mielőtt tovább haladna a hasam felé. A gyomrom összeszorul, ahogy érzem a keze melegét a vékony ruhán keresztül. Az érintése egyszerre megnyugtató és izgató, ami minden pillanatban egyre mélyebb nyomot hagy bennem. Ó, istenem! Eliot leheletét a nyakamon érzem, forró és nyugodt, mint a tenger hullámai. Az ajkai épphogy súrolják a fülemet, ahogy közelebb hajol, és az illata, az a jól ismert parfümje, még jobban magával ragad engem. Eliot keze tovább siklik a hasamon, érzem, hogy minden egyes érintése újabbnál újabb érzéseket vált ki belőlem. A szívem hevesen dobog, és minden egyes ütése szinte visszhangzik a testemben. Közelebb húzódik hozzám, és az ajkai alig érintik az enyémet. Az érintése könnyű, mintha csak ízelítőt adna abból, ami ránk vár. -Tudod mi fog nekem a legjobban hiányozni?-kérdezi vággyal teli hangon. -Micsoda?-kérdezem szinte beleremegett a hangom. -Ez.-búgja és a keze most a derekamra csúszik, és ujjai finoman simogatják a bőrömet,ami fel-le siklik rajtam. Elengedem magam, hagyom, hogy átjárjon engem a szenvedély és a vágy. Kezem az övére simul, és követem a testem útvonalát. Ő is elmerül a pillanatban, ahogy egyre mélyebben fedezzük fel egymást. Lassan hátrálni kezdünk az ágy felé és hagyom, hogy Eliot fölém hajoljon. A szemei lángolnak a szerelemtől mire a szívem elkezdett hevesen verni. A keze a mellemre csúszik és finoman gyúrogatni és simogatni kezdi. Majd az ajka elhagyja az enyémet, és ismét a nyakamat veszi célba. A testem nagy ívben belefeszül ebbe az érzésbe. -Eliot..-pihegem és egyre jobban kívánom Őt. Lassan feljebb húzza a szoknyámat, és ahogy bőröm a hűvös levegővel találkozik, egy pillanatra megborzongok. Miközben szeretkezett velem végig a szemébe néztem, majd időnként lehunytam a szemem. A lepedőbe markoltam és azonnal elélveztem.

A kezemben szorongatom a jegyemet és az útlevelemet, majd gyorsan átjutok a biztonsági ellenőrzésen. A szerencsére a sorok nem túl hosszúak, így belefért az időmbe egy kis kávézás is. A repülőtér forgatagában végre megtalálom a kaput, és leülök a váróban. A felszállás előtt még volt 10 percem, így vettem egy kis üveg whiskyt a duty free boltban. Nem szoktam sokat inni, de most jól fog esni a lazítás. A legutóbbi repülésem alatt pánikrohamom volt, így tanultam az esetből.Beszálláskor átadom a jegyemet és az útlevelemet az ellenőrző személyzetnek, majd elfoglalom a helyemet az ablak mellett. Amikor a gép végre felszáll, előveszem a whiskyt és megiszom. Az ital kellemesen átmelegít, és tovább kortyolgatom. A felhők között repülve az ital lassan elálmosít, és az unalmas, egyhangú zúgásban lehunyom a szemem. Amikor a gép elkezd ereszkedni, az enyhe rázkódásra ébredek fel. Nyújtózkodom egyet, megigazítom a ruhámat, és kinézek az ablakon. Már látom Mykonos szigetét a távolban. Gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és a part menti kis falvakra. Alig hiszem el, hogy Polla ide menekült. Miután megérkeztem azonnal felvettem a poggyászomat és elindultam a taxik felé. Odakint megcsap a meleg, mediterrán levegő, ami azonnal jókedvre derít. A reptér előtt sorakozó taxik közül kiválasztok egyet, és beszállok. A sofőr barátságosan üdvözöl, és megkérdezi, hova szeretnék menni. Megadtam neki a címet és azonnal elindultunk. Ahogy a taxi elindul, kinézek az ablakon, és élvezem a tájat. Mykonos szépsége már első látásra elbűvöl. A fehérre meszelt házak, a kék tenger és a színes virágok mind varázslatos látványt nyújtanak. A szűk utcákon haladva, a sofőr mesél nekem a sziget történelméről és látnivalóiról. Csodálattal nézem a környéket és a mobilommal fotózgatok. Az út nem túl hosszú, de minden percét élvezem. Mire megérkezünk a nap már lenyugodni készül. A kocsiból kiszállva meg csodálom a naplementét. Ahogy elindulok a szűk utcákon, körülöttem a helyiek kedvesen üdvözölnek. Az egyik kis téren leülök egy kávézó teraszára, és rendelek egy frappét. A hűs ital jól esik a melegben, és miközben kortyolgatom, a körülöttem lévő embereket figyelem. A helyiek nyugodtan beszélgetnek, a gyerekek játszanak, és mindenhol a mediterrán élet vidámsága érezhető. Minden második macska hozzám dörgölőzik, majd elkezdenek dorombolni. Az egyiket felvettem és az ölemben simogattam. -Milyen szép cica vagy!-dicsérem őt és magamhoz ölelem. Ezen a környéken minden olyan idilli és békés. Miután megittam a frappémat elindultam a part felé. A tengerpartra érve megállok egy pillanatra, és élvezem a kilátást. A kristálytiszta víz, a fehér homokos part és a napfény mind olyan tökéletes, mintha egy képeslapról léptek volna elő. Leparkoltam a bőrönddel és levettem a cipőmet a homokban. Beszaladtam a tengerbe és körbe táncoltam a parton. Boldogságot és könnyedséget éreztem.

A szállásom teraszán üldögélve élveztem a tenger látványát és a szellő lágy érintését. Az éjszaka csendje lassan átadta helyét a hajnal neszeinek. Ezért lassan bevonulok és bebújok az ágyamba. Ránéztem a mobilomra és elolvastam Eliot üzeneteit. 

Eliot: Hiányzol.

Eliot: Mikor írsz vissza?

Eliot: Rékaaa!!

Eliot: Rettenetesen hiányzol! 😣

Én: Te is nekem. Csodálatos ez a hely!

Eliot: Bárcsak ott lennék veled! 🙁

Én: Hamarosan otthon leszek. Minden rendben van otthon?

Eliot. Persze…bár még mindig nem vagy itt…

Én: Holnap facetime-ozunk. 🙂

Ezután Eliot öt millió szívecskés szmájlit küldött. Így boldogan hajtottam álomra a fejemet.

A reggeli napfény aranyló sugaraival megvilágított tengerpart látványa lélegzetelállító volt. A kristálytiszta víz, a finom homok és a nyugodt, csendes környezet mind arra csábítottak, hogy azonnal megmártózzak a vízben. De nem ma. Hiszen az a küldetésem, hogy megtaláljam Pollát. Minél előbb annál jobb. Mivel nem tudom, merre járhat, így nagyon remélem,hogy jól van, és hamarosan megtalálom Őt.

Ebédidőben eldöntöttem, hogy beülök egy helyi étterembe és megkóstolom a nevezetes ételeket. Miután találtam egy számomra szimpatikus helyet, azonnal megjelent az asztalnál a pincér. -Jó napot kívánok! Mit hozhatok  Önnek?-kérdezte a nő. -Egy ouzót kérek szépen és egy üdítőt.-válaszoltam neki közben a kezembe nyomta az étlapot. Gyorsan megnéztem a kínálatot, és egyből leadtam a rendelést. -Egy szuvlakit kérek szépen sült krumplival.-mondtam neki angolul. A nő felírta és visszakérte az étlapot. Amíg vártam az ebédre egy ismerős hangfoszlány ütötte meg a fülemet. Hátra fordultam és nem hittem a szememnek. Polla egy idegen pasival cseverészett. Mekkora esélyem volt erre? Elkezdtem fészkelődni és azonnal Calebre írtam. 

Én:Szia! Megtaláltam Pollát. Még mindig azzal a pasival lóg, akit mondtál.

Caleb egy kis idő után visszaírt.

Caleb: Hogy mi? Ez komoly? Alig hiszem el! 😀 Gyors voltál csajszi!

Én: Ugye?

Caleb: Azonnal cselekedj és hozd haza Pollát! Már nagyon hiányzik nekem. 🙁

Én: De édes vagy. 😀 Ha lesz valami fejlemény felhívlak okés?

Caleb: Rendi! Csók kollégina!

Én: Csók, most mennem kell!

Calebbel mindig így szoktunk elköszönni. Ez a köszönési forma az egyik most készülő dalomból lett. Aminek az a címe, hogy Csók, most mennem kell.  Amikor letettem a telefont arra lettem figyelmes, hogy Ők már elkezdtek szedelőzködni. Párszor csókot váltottak egymással, majd kézen fogva elindultak az étteremből. Gyorsan jeleztem a pincérnek, hogy elvitelre viszem az ételt. Pár perc múlva már meg is kaptam a csomagomat. Elvesztettem Pollát, de van egy sejtésem merre mehettek. Amikor leértem a tengerpartra máris kiszúrtam őket az egyik mólónál. Ott andalogtak és Polla össze-vissza mutogatott a pasinak.Végignéztem magamon, majd magabiztos léptekkel feléjük sétáltam. A szívem úgy verdesett, mint az atom. Próbáltam lenyugtatni magam, de nehezen ment. Nagy levegőt vettem és tovább mentem. -Szia Polla!-mondtam közben megkocogtattam a vállát. A nő meglepetten fordult felém és tátott szájjal nézett rám. -Réka! Úristen! Mit keresel itt?-kérdezte meglepetten és megöleltük egymást. Az ölelkezés után elkezdtem kérdezősködni, és ő lassan elmesélte, hogy az elmúlt napokban kezdett kitisztulni a feje, és napról napra jobban érzi magát. Az emlékei is szépen visszatértek, bár még nem teljesen tiszta. Miközben beszélgettünk éreztem rajta, hogy valami még nem stimmel. Végül a nő bevallotta, hogy megismerkedett Pedróval és beleszeretett a férfiba. -Várj, akkor most mit szeretnél? Nem akarsz esetleg hazajönni?- vágok közbe. -Mivel Pedró a férjem.. -kezd bele. -Hé-hé! Nekem nehogy azt mondd, hogy az a Pedró…-a számhoz kaptam a kezem. Kértem, hogy mutassa be nekem a férfit. Ahogy Polla odahívta őt, egyből leesett kiről van szó. Ez a férfi volt Milla ex-férje! Pedro most pedig Pollát vette el. Ez hihetetlen. Jézusom… Egy újabb Lehoczky csajt sikerült befűznie? Mire megy ki ez az egész? Nekem ez a Pedró nagyon gyanús. -Valami gond van Réka?-kérdezte Pedró miközben átkarolta Pollát. -Azonnal haza kell jönnötök velem.-mondtam nekik. Nem tudtam elhinni, amit látok és hallok. Pedro, akit már évek óta nem láttam, és akiről azt hittem, hogy végleg eltűnt Milláék életéből,most itt van előttem, és Polla férje lett. Pedro és én zavartan néztünk egymásra. Ő is felismert engem, és láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan reagáljon. Polla, aki nem tudta a sztorit, kíváncsian figyelt minket. -Jól vagytok?-nézett felénk. Pedró megrázta a fejét, majd megcsókolta a nőt. 

Hát én ezt nem bírom magamban tartani. Caleben kívül másnak is meg kell tudnia az igazat. Amikor egy kicsit egyedül maradtam elővettem a mobilomat és elkezdtem tárcsázni Irinát. A barátnőm azonnal felvette a mobilját és csilingelő hangon szólt bele.-Igen?- szólt bele Irina a telefonba.-Irina, azonnal beszélnünk kell!-kezdtem, és próbáltam elrejteni a hangomban rejlő izgatottságot és nyugtalanságot. -Mi történt Réka? Olyan más a hangod, csak nincs valami baj?-kérdezi. -Képzeld Polla él. Nem halt meg.-kezdtem bele. Egy darabig csend honolt, majd Irina remegő hangon ezt kérdezte. -Te…tessék?Ez..ez ugye nem valami vicc?-jól felhúztam szegényt. -Most értesültem róla, és egyszerűen nem tudtam, mit tegyek, csak az jutott eszembe, hogy azonnal fel kell hívnom téged. Ez nem vicc, halál komoly a dolog.-suttogom. Irina hosszú másodpercekig nem szólt semmit. Szinte hallottam, ahogy próbálta feldolgozni a hallottakat. Pedró és Milla viharos válásra pár évvel ezelőtt történt. Azóta nem hallottak a pasiról. -Ez egyszerűen hihetetlen…-suttogta végül Irina. -Nem is tudom, mit mondjak. Polla? Pont ő? És Pedró? Mióta van ez így?-érdeklődik. -Én sem tudom pontosan, mióta, de úgy tűnik, nem is olyan régóta. Csak azt tudom, hogy most együtt vannak.-közben megvonom a vállam és a másik fülemre helyezem a mobilt. Irina még mindig próbálta összeszedni a gondolatait. -Nem tudom, Réka. Nem tudom, mit gondoljak. De ha Polla és Pedró tényleg együtt vannak, az biztosan sok mindenkit meg fog rázni. Főleg Millát. Nem tudom Milla mennyire szerette a férfit.-tanakodik. -Pontosan erre gondoltam én is.-bólintottam, habár tudtam, hogy Irina ezt nem láthatja.-Milla már így is sok mindenen ment keresztül Pedróval. Most már boldogan együtt él Ábellel és már nagy családdá nőtték ki magukat. Szóval azt se biztos, hogy megrázná a hír. Nem tudom. Vajon Eliot és Martin mit fognak szólni, ha megtudják, hogy a húguk egy régi ismerőssel jött össze?-én is töprengeni kezdtem. -Figyelj, ha sikerül egyeztetni velük, azonnal gyertek haza. Mindenképpen meg kell ezt oldani.- javasolta a barátnőm. Még egy kicsit beszélgettünk, majd elköszöntünk egymástól. A vállamhoz érintettem a telefont és kinéztem a tájra. Rossz lesz itt hagyni ezt a szépséges szigetet.