Réka 47. fejezet

Polla (részlet) (+18)

Amikor gyerek voltam, mindig úgy éreztem, hogy egy aranykalitkába zártak. Anyu és Apu mindent megtettek, azért hogy biztonságban legyek, hogy semmi rossz ne történhessen velem. De az ő biztonságos világukban egy idő után úgy éreztem, hogy nem kapok elég levegőt. Minden lépésemet elkezdték figyelni, és minden döntésemet helyettem hozták meg. Talán azért, mert a két bátyám után én voltam az egyetlen lány testvér. Martin és Eliot mindig is egyenrangúként kezeltek engem és néha több fiús játékkal játszottam, mint a lányok többsége. Amikor hat éves voltam folyton játékautókat kértem. -Kislányom mikor fogsz végre Barbie babázni? Miért kell neked mindig autókkal játszani?-csóválta a fejét Anya. Amikor végre betöltöttem a tizennyolcat, úgy döntöttem, hogy elég volt. Nem akarom többé az ő életüket élni. Én is meg akartam tapasztalni az életet, mint a bátyáim. Tudni akartam mit jelent igazán szabadnak lenni. Így hát elhatároztam, hogy kilépek a családi fészekből, és elkezdem élni a saját életem. Eleinte bulizgatni jártam és elkezdtem különböző társaságokba keveredni. Mindenkinél szerencsét próbáltam: menő lányok, zenész srácok és különböző motoros bandákba is beépültem. Az elején még féltem, hogy lebukom, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan nehéz kijátszani az otthoni rendszert. A buliban megismerkedtem egy csomó új emberrel, és hamarosan bekerültem egy menő baráti társaságba. Egy ideig csak követtem őket, és próbáltam felzárkózni hozzájuk, de aztán észrevettem, hogy valami megváltozott. Hirtelen én lettem a társaság középpontja. Az emberek felfigyeltek rám, és hallgatták, amit mondok, majd egyre többen keresni kezdték a társaságomat. Aztán az egyik koncerten, megismerkedtem egy motoros sráccal. Már messziről kiszúrtam őt, ahogy a motorján ült, és a többiekkel nevetgélt. Valami különleges volt benne, valami, ami azonnal megragadta a figyelmemet. Amikor közelebb mentem hozzá, észrevettem, hogy ő is figyel engem. Először csak néhány szót váltottunk, de aztán egyre többet beszélgettünk. Kiderült, hogy nem csak jól néz ki, de okos is, és rengeteg közös témánk volt. Első látásra beleszerettem. A férfi neve Iván. Az első találkozásunk után szinte minden nap együtt voltunk. Ő volt az első, aki igazán megértett engem, aki nem próbált megváltoztatni, vagy irányítani engem. Ő volt az, aki mellett igazán szabadnak éreztem magam. A kapcsolatunk nem volt mindig könnyű. A szüleim természetesen azonnal ellenezték, amikor megtudták, hogy kivel járok. De én már nem akartam visszatérni az aranykalitkába. Harcoltam értünk, és minden alkalommal, amikor vele voltam, egyre erősebbnek éreztem magam. Ő mutatta meg nekem, hogy az élet lehet izgalmas és kalandos, hogy nem kell mindig a szabályok szerint élni. -Bébi, elviszlek egy ausztriai körutazásra. Motorral megyünk. Szerinted elengednek a szüleid?-kérdezte egyszer. Mivel tudtam, hogy Anyuék úgysem fognak elengedni, ezért azonnal rávágtam, hogy igen. Egyik este, egy hosszú motorozás után, megálltunk egy domb tetején, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Ahogy ott ültünk, egymásba kapaszkodva, rájöttem, hogy soha nem akarom elveszíteni ezt az érzést. Iván megsimogatta az arcomat és az ajkaival felém közelített. Éreztem, hogy itt lesz az alkalom. Mivel még szűz voltam, ezért nem tudtam mit kell tenni. Minden mozdulat ösztönből jött. Ezután a férfi felkapott engem és bevitt az imént felállított sátorba. Iván lefektetett a földre, majd felém hajolt, a szemében csillogott valami különleges, amitől megborzongtam. Talán a szerelem volt az, vagy a pillanat tette velünk, nem tudom, de mindenképp éreztem, hogy ez az este más lesz, mint a többi. Közelebb hajolt hozzám, és én átkaroltam Őt, mintha egész életemben erre a pillanatra vártam volna. Az érintése egyszerre volt gyengéd és szenvedélyes, szívverésem felgyorsult, amikor ajkunk összeért. -Nagyon szeretlek, Polla.-suttogta a fülembe és folytatta a csókot. Majd a pólóm alá nyúlt és elkezdett simogatni. Minden porcikámmal akartam Őt. Sosem éreztem még ilyet. Annyira új volt minden. -Biztos vagy benne?-kérdezte lágyan, ahogy a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy minden idegszálával próbálja visszafogni magát, és ettől csak még jobban éreztem, hogy mennyire kíván engem. Ahogy testünk egyre közelebb került egymáshoz, az érzés egyszerre volt ijesztő és izgalmas. Iván gyengéden simogatta az arcomat, majd lassan elkezdett vetkőzni. Ezután félmeztelenül felém hajolt és lehúzta rólam is a felsőmet. Mindent levettem magamról és a férfi egyből birtokba vette a testemet. A nyakamtól kezdve egészen a hasam aljáig végig csókolt. Az érintése nyomán lángra lobbantam, és az összes korábbi félelmem eltűnt. Iván minden rezdülése, minden sóhaja, minden suttogása megpendítette a lelkem húrjait. Amikor végre belém hatolt egy enyhe fájdalmat éreztem, majd szépen lassan ringatózni kezdtünk a szabad ég alatt. Erősen belekapaszkodtam a férfi hátába és hangos nyögések hagyják el az ajkaimat. A sátor falain kívül a világ megszűnt létezni, csak mi maradtunk és az a pillanat, amit átéltünk. Ahogy a testünk egymáshoz simult, a lélegzetünk is eggyé vált. Szorosan magamhoz ölelem Őt és élvezem, ahogy csókokkal halmozza el a testemet. Iván egyre jobban döfködni kezdett, én meg éreztem, hogy mindjárt el fogok élvezni. -Ahhh!-kiáltok közben. A férfi transzba esve pillant rám és hangokat ad ki magából. Érzem a nedvességet a puncimban, ilyet még sosem tapasztaltam. Annyira felemelő volt az egész, hogy nagy ívben megfeszültem és elkiáltottam magam az élvezettől. Soha életemben nem volt ennyire intenzív az orgazmusom. Hevesen kapkodom a levegőt és érzem, hogy Iván még mindig bennem van. -Iván...-pihegtem és a hajamba túrtam. -Igen?-kérdezi lágyan, majd megcsókol. -Eddig miért nem tettük meg?-utaltam az előző randinkra. -Mert különlegessé akartam tenni neked.-válaszolta és végigsimított az ajkaimon. -Ühüm.-bólintok és rá villantom a mosolyomat. -Polla...Most tudod mi jön.-vigyorog és lemászik rólam. A férfi hanyatt fekszik én meg ölébe mászok. Azonnal elkezdtem Őt kényeztetni a csókjaimmal, majd orálisan kielégítettem. Iván imádja amikor ezt csinálom vele. -Polla!-és erősen belemarkol a hajamba. Akkorát élvezett, mint még azelőtt soha. Gondolom a szabad ég alatt jobban elszabadulnak az indulatok. Az akció után felmászok rá és átöleljük egymást. -Köszönöm.-mondom neki. -Meglátod még több ilyen lesz és csak jobb lesz.-mondta közben a hangja tele volt ígérettel.

Ahogy álmodozva lépdelek a tévéstúdió folyosóin, nem tudom kiverni a fejemből a múltkori kalandot Ivánnal. Az a kaland... olyan, mintha egy másik világban történt volna, ahol minden tökéletes és varázslatos. Azóta nem láttam őt, de a gondolataim mindig visszatérnek hozzá. A szívem szinte állandóan hevesen dobog, és még a legegyszerűbb feladatokra is nehezen tudok koncentrálni. Ezért időnkét megkell állnom és átkell gondolnom a teendőimet. Most is, miközben a kávét viszem a főnökömnek, annyira el vagyok merülve az emlékekben, hogy észre sem veszem a környezetemet. A langyos ital kilöttyen a csészéből, amikor véletlenül nekimegyek valakinek. Azonnal észhez térek és rémülten nézek fel. -Ó, ne haragudj!-szólalok meg gyorsan, és egy pillanatra felnézek és egyből rabul ejt a tekintete. Azok a kék szemek! Nem bírom levenni róla a pillantásomat. Egy fiatal férfi áll előttem, kávé foltokkal a pólóján. Zavartan mosolygok rá, miközben próbálom kitalálni, hogyan javíthatnám ki ezt a helyzetet. -Tényleg őszintén sajnálom.-és elővettem egy zsepit és elkezdtem törölgetni Őt. -Hé semmi baj.-mondja és lágyan megfogja a csuklómat. -Caleb vagyok. Nem rég kezdtem itt.-közben kezet ráztunk. -Polla vagyok.-bemutatkozom, majd elengedjük egymást. -Tényleg sajnálom, annyira ügyetlen voltam.-teszem hozzá. -Polla ne aggódj. Nem tragédia.-mosolyog közben kidobja a papírzsepit a kukába. -Ha kell veszek neked újat, vagy kifizetem.-habogok erre a férfi felnevet. -Ne vedd ennyire a szívedre. Ennél rosszabb dolog soha ne történjen.-kacsint rám, erre elpirulok. Szegénynek jól kezdődik a napja. Balféknek érzem magam. -Ha már így összefutottunk. Mesélj valamit magadról. Régóta dolgozol itt?-kérdezi. Meglepődök a közvetlenségén, de aztán úgy döntök, hogy miért is ne. -Igen, már egy ideje itt vagyok asszisztensként. Szeretem ezt a munkát, mindig történik valami izgalmas.-vigyorgok. Caleb bólint. -Érdekes lehet. Én csak részmunkaidőben dolgozom itt, a főállásom egy másik stúdióban van, ahol zenével foglalkozom. Az egyik barátommal Rékával dolgozom. Éppen az új dalán ügyködök.-avat be a részletekbe. -Azta, tényleg? Az nagyon menő! Imádom Rékát!-lelkesedem. -Én is Őt.-vigyorog.-A viccet félretéve imádom, amit csinálok, de az itteni munkát is élvezem. Sokkal változatosabb így.-majd félrenéz és látom, hogy valamire felfigyel. -Menj csak ha dolgod van. Bocsánat, ha feltartottalak.-megérintem a karját. Egy pillanatra így maradunk és egymás szemébe mélyedünk. Hirtelen vonzalmat éreztem és mivel nem tudtam mire vélni, azonnal levettem róla a kezemet. Elpirultam és a földre pillantottam. -Örülök, hogy találkoztunk, Polla..-mondja Caleb közben az ujjaival lágyan felszegi az államat. -Én is örvendek a szerencsének.-hebegem közben kicsúszik a talaj a lábam alól. Mit tesz velem ez a pasi? Majd egyszer csak Caleb fogja magát és leveszi előttem a pólóját. Egyből elém tárul a formás felsőteste. Egy pillanatra tátott szájjal néztem rá, majd elfordítottam a fejem és eltakarom az arcomat. “Egek”-tátogtam némán és közben kilesek a kezem mögül. A takargatás ellenére időnként kilesek az ujjaim közül, és a szemem ismét Caleb testére vándorol. Nem tudom megállni. Minden egyes izma, minden kis részlet tökéletes harmóniában volt. Éreztem, ahogy a szívem hevesebben dobog, a pulzusom felgyorsul.Caleb elfordulva a mosogatónál elkezdte tisztítani a pólóját, de én még mindig nem tudtam levenni róla a szemem. Ahogy a víz végigcsorgott a pólón, és a háta izmai megfeszültek, még inkább elbűvölt. Próbáltam a gondolataimat összeszedni, de az alsó felem egyből megrándult. Legalábbis remélem, hogy megúszom szárazon. (Vagy nem.) Caleb visszafordult, és rám nézett. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és felfelé néztem. Caleb mindezt észrevette, és egy kis huncut mosoly jelent meg az arcán. -Minden rendben?- kérdezte. A hangja mély és megnyugtató volt, de én csak hebegni tudtam.-I-igen, persze..- válaszoltam, bár magam sem hittem el. Egy gyors mozdulattal megpróbáltam elrejteni a zavaromat, így elkezdtem igazgatni a felsőmet. Caleb közelebb lépett, és éreztem, ahogy az altestem ismét összerándul. Nem hiszem el, de tényleg. Mitől lett Ő rám ilyen hatással? Nem bírom, de komolyan. Nem tudtam, hogyan kellene reagálnom, de éreztem, hogy ez a pillanat különleges volt. Valami, ami talán megváltoztatja a munka kapcsolatunkat. Caleb a kollégám volt és mégis…megmagyarázhatatlan vonzalom ébredt fel bennem iránta. Ivánnal már jó ideje járunk, így nem kéne más pasikat stírölni. Hahó Polla! -Biztos, hogy jól vagy?- kérdezte újra, és a kezét gyengéden a vállamra tette. Az érintése földöntúli és megnyugtató volt, de ugyanakkor fel is izgatott. -Pe…persze..-hebegtem és menten elpirulok. -Megyek felveszek egy új pólót, és örültem, hogy összefutottunk.-kacsint rám, majd elsétál mellettem. Utána nézek és vágyakozva bámulom, ahogy elhalad az öltöző felé.

Hazafelé menet már Caleben gondolkoztam és azon, hogy mi a fene történt délelőtt. Egyszerűen nem térek észhez. A vezetésre is alig bírtam koncentrálni, így totál káosz volt az úton. Persze nem miattam, hanem a körülöttem lévő emberek voltak inkább ingerültek. Fogtam és benyomtam a kedvenc playlistemet. Mélyeket lélegeztem és próbáltam a jelenre fókuszálni. Feltekertem a hangerőt és ritmusra dobolni kezdtem a kormányon. Egészen hazáig buliztam az autóban.

Mikor hazaértem a hosszú munkanap után, fáradtan nyitottam be a lakásba. Az ajtó csendben csukódott mögöttem, és a megszokott nyugalom helyett egy furcsa csend fogadott. A postaládámban talált levelet gyorsan felbontottam, és ahogy olvastam a sorokat, a gyomrom egyre jobban összeszorult. Felmondták a bérleti szerződésemet. Hónapok óta itt lakom, és ez a kis lakás a menedékem a világ elől. Most pedig mindez hirtelen összeomlik körülöttem. Némán a dohányzóasztalra helyeztem a kocsi- és lakáskulcsot, majd csendben leültem a kanapéra. Alig bírom felfogni. Miért pont ilyenkor kellett ez? Fel kell hívnom Ivánt, hogy keresnünk kell egy új lakást. Mivel össze-vissza motorozgat a világban, így nehezen érem el Őt. -Nem veszi fel.-dünnyögöm és ledobom a mobilomat az asztalra. Előre dőlök és a tenyerembe temetem az arcomat, közben nagyokat sóhajtozok. Nincs mese: új albérlet után kell néznem.

Másnap reggel egy kissé lehorgasztott fejjel mentem be dolgozni. Amikor beültem az irodába, azonnal munkához láttam és elkezdtem ügyeket intézni. Az asztalomhoz közeledett Caleb, aki azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Bekopogott az irodámba, majd belépett és érdeklődő tekintettel nézett rám. -Polla, minden rendben? - kérdezte, miközben kék szemei aggódva vizsgáltak. Egy pillanatra elmerültem a tekintetében, majd mély lélegzetet vettem, és megosztottam vele a gondjaimat. -Nem igazán, Caleb. Tegnap kaptam egy levelet a főbérlőmtől. Felmondták a szerződésemet. Két hetem van elköltözni, és fogalmam sincs, hova menjek. Ráadásul a pasim is elment motorozgatni a világ körül. Jelenleg fogalmam sincs merre lehet. Állítólag Marokkóban van. - mondtam, hangomban érezhető volt a kétségbeesés. Caleb elgondolkodva felém közeledett és az egyik kezével megérintette az asztalomat. Lenézett az egyik bekeretezett képemre, majd megszólalt.-Tudod, van egy üres szobám a lakásomban. Ha szeretnéd, átjöhetsz hozzám, amíg találsz egy másik helyet. Nem akarom, hogy az utcára kerülj. - mondta határozottan, majd rám nézett. Meglepődtem az ajánlaton. Nem számítottam rá, hogy bárki is ilyen gyorsan segítséget ajánl. Caleb közelsége mindig is furcsa hatással volt rám. Volt valami különös a jelenlétében, ami egyszerre nyugtatott meg és hozott izgalomba. Elképesztő ez a pasi. -Ezt komolyan mondod? - kérdeztem kissé tétován, de a hangomban már megjelent a remény szikrája. -Természetesen. Bármikor szívesen látlak. - mondta, és közben széles mosollyal belekortyolt a kávéjába. -Erre hirtelen nem tudok mit mondani, egyszerűen..-kezdtem bele, erre Caleb félbeszakított. -Elég egy köszönöm is.-vigyorog rám. Lesütöm a szemem és elpirulok. -Köszönöm. Nagyon hálás vagyok neked.-rebegem.

Az este gyorsan telt. Miután elhelyezkedtem az új szobámban, Caleb főzött nekem vacsorát. Ahogy együtt ettünk az étkezőasztalnál, éreztem, hogy a köztünk lévő légkör egyre feszültebb lesz. Egy-egy pillantás, egy véletlen érintés, mind-mind izzással töltötte meg a teret. -Bocsi..-hebegtem és elveszem a szalvétát. -Polla nem kell folyton elnézést kérned.-kacsint rám és belekortyol a borba. Caleb közelebb jött hozzám, és a beszélgetés közben egyszer csak észrevettem, hogy alig van köztünk pár centi.Az arca olyan közel volt, hogy éreztem a lélegzetét az arcomon. -Polla, tudod... - kezdte halkan, majd elhallgatott, mintha keresné a megfelelő szavakat. -Igen? - kérdeztem, alig hallhatóan, miközben figyelem Őt. Majd felemeli a kezét és lágyan megérinti a karomat. -Örülök, hogy itt vagy.-mondja és lassan a vállamhoz ér. Ekkor éreztem, hogy átlépi a határt és Caleb lassan az ajkaimhoz hajol, és finoman megcsókol. Én azonnal magamhoz húztam Őt. És ahogy visszacsókoltam, éreztem, hogy a feszültség feloldódik, helyette valami mélyebb és intenzívebb érzés töltötte be a szobát. Átkarolom Őt és a nyakába csimpaszkodom. -Bocsáss meg…-mondja Caleb aki azonnal elhúzódik, mintha valami forró tárgyat érintett volna meg, és látom rajta, hogy teljesen összezavarodott. Én sem vagyok különb, mert mindenféle érzés kavarog bennem, és egyik sem hagyott nyugodni. -Igazán sajnálom, Polla..-motyogja, miközben zavartan a hajába túr. -Nem akartam… Tudom, hogy ott van neked Iván.-fejezi be. Iván. Még a neve is bűntudattal tölt el. Caleb-bel szemben állok, és érzem, hogy ez az egész nem volt helyes. Ennek ellenére mégis élveztem azt a csókot. -Caleb, én… -kezdtem bele, de a szavak egyszerűen nem jöttek ki a számon. Hogyan is magyarázhatnám meg, hogy bár igazából Iván a barátom, valamiért Caleb közelében minden másnak tűnik? Talán most először érzem igazán, hogy milyen mélyen is érintenek Caleb iránti érzéseim. -Tudom, hogy nem kellett volna..-folytatja Caleb. A hangja megremeg, és látom, hogy valóban megbánta, amit tett.-Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni téged.-közben egy lépést tett hátra. Én is zavarban vagyok, és a kezeimet tördelve próbálom megtalálni a megfelelő szavakat. -Caleb, ne aggódj.-mondom végül. -Én is benne voltam. Nem csak te vagy a hibás. De… igazad van. Ott van nekem Iván.-az utolsó szavakat alig hallhatóan mondom ki, majd ismét Calebre nézek. Caleb szemei találkoznak az enyéimmel, és valami kimondhatatlan fájdalmat látok benne. Ez még jobban összezavar. Ivánnal biztonságban érzem magam, de Caleb… valahogy más. Van benne valami titokzatos izgalom, amit nem tudok megfejteni. -Hát akkor…Én megyek..Fürdeni.-közli velem. Lassan hátralép egyet, majd még egyet. Miközben távolság egyre csak nő közöttünk. Ennek ellenére mégis azt érzem, hogy sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha. Amikor már eltűnik a szemem elől, lehunyom a szemeimet, és mélyet sóhajtok. Iván. Miért nem tudok egyszerűen csak rá gondolni? Mi a fene ütött belém? Iván a pasim és Őt szeretem.

A konyhába megyek és elkezdek mosogatni. Az ablakon keresztül bámulok kifelé, és próbálom rendezni a gondolataimat. Tudom, hogy beszélnem kell Caleb-bel, tisztázni a dolgokat, de most egyszerűen túl zavaros minden. Leöblítem a tányérokat és a csepegtetőre helyezem azokat. Sóhajtva megfogom a mosogató szélét és nézek ki a fejemből. Pont ebben a pillanatban kezdett el szállingózni a hó. Nemsokára itt a karácsony. Ez a kedvenc ünnepem. A hétvégén átmegyek Anyuékhoz látogatóba és ott lesznek a bátyáim: Martin és Eliot. Martin bemutatja nekünk az új barátnőjét Irinát. Kíváncsi leszek, hogy milyen a csaj. Azt mondta Martin, hogy nagyon fiatal, de a korához képest érett. Vagyis azt mondja, de igazából Ő bukik a fiatal csajokra. Vajon mennyire lehet komoly köztük a dolog? Miközben ezen filóztam már végzek a mosogatással, így elzárom a csapot. Oldalra tekintek és fél füllel hallom, hogy Caleb végzett a fürdéssel. A pultra helyezem a konyharuhát és kisétálok a konyhából. Óvatosan kilesek és megnézem Calebet. Amikor megpillantom a férfit egy szál törölközőbe csavarva, a szívem egy ütemet kihagyott. Caleb testén megcsillant a fürdőszoba halvány fénye, miközben végigsiklott rajta a tekintetem. Minden izmot jól megnéztem, mintha valami görög isten lenne, akit most varázsoltak ide az előszobába. A jobb kezemet az asztal szélére tettem, hogy megtartsam az egyensúlyomat, mert a lábaimat hirtelen gyengének éreztem. Ő elindult felém, lassan és megfontoltan, mint aki pontosan tudja, hogy minden egyes lépésével közelebb kerül a céljához. A törölköző alig takarta el a derekát, így alig bírtam odanézni. Ahogy közeledett, a szívem egyre hevesebben vert, a torkomban éreztem minden egyes dobbanást. Amikor végre megállt előttem, felnéztem rá, és a tekintetünk találkozott. A szemeiben ott bujkált valami játékosság, mintha pontosan tudná, milyen hatással van rám. Próbáltam normálisnak tűnni, de éreztem, hogy az arcom ég a zavartól. Miért is kellett most kijönnie a fürdőből? És miért pont így? Ő csak elmosolyodott, és közelebb lépett, nekem meg szinte elállt a lélegzetem. Annyira közel volt, hogy éreztem a bőrének melegét, és a friss illatát, ami a zuhany után körülvette. Megnyaltam az ajkaimat, próbáltam összeszedni a gondolataimat, de minden olyan homályos volt, mint a párás tükör a fürdőben. -Minden oké?-kérdezi és megsimogatja az arcomat. -Caleb nem kéne így járkálnod előttem.-mondom neki felhevülten. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, próbáltam visszanyerni az önuralmamat. Miért is van rám ilyen hatással? Caleb még egy pillanatig úgy állt előttem, mintha azt mérlegelné, hogy mondjon-e még valamit, vagy csak élvezze a helyzetet. Végül csak bólintott, és visszalépett a fürdőszoba felé. Ahogy elindult, még egyszer végigmértem. Az a kidolgozott hát, az a törölköző, és az a formás fenék...Úgy érzem ez a pasi teljesen megbabonázott engem.