Réka 45. fejezet (+18)

Az édes megkönnyebbülés

It's just something only we know

Baby, I can't help myself

I'm seein' you everywhere I go

I don't dream of anyone else

All I need, sweet relief

It's just somethin' only we know

Something only we know

Amíg nagyban ment a dal Simon elégedetten tapsolni kezdett a színpad előtt. -Hát ez valami zseniális!-dicsért meg minket.Nem is vettem észre, hogy nyílik az ajtó, amíg a többiek hirtelen abbahagyták a játékot. Csak akkor fordítottam el a fejem, amikor már teljes csend volt körülöttem, és megláttam Simont a küszöbön állni. Minden izmom megfeszült. Simon jelenléte azonnal érezhető feszültséget hozott magával. A gyomrom is megugrott egy kicsit. Ez nem lehet igaz… Andris, a dobosunk, egy lépést tett előre, karjait keresztbe fonta mellkasa előtt, mintha egy láthatatlan pajzsot tartana maga előtt. Bence a basszusgitárjával szorosan mellettem maradt, készen arra, hogy bármi történjék. Lágyan megérintettem Bence karját, hogy ne aggódjon Simon látszólag békével jött. Lassan elindultam a színpadról és megálltam Simon előtt. -Mit akarsz itt, Simon?-kérdezem tőle. -Békével jöttem, csak ezeket hoztam el..-kezdte és egy hátizsákot nyomott a kezembe. -Az esküvővel kapcsolatos dolgaink.-suttogom, de nem nézek bele. -Igen…meg pár cucc, amit még anno nálam hagytál.-túrt bele a hajába. Tekintetemmel végigmértem a férfin és láttam, hogy nagyon szenved.-Oké, Simon, köszi.-majd a földre ejtettem a táskát és visszamentem a srácokhoz. -Folytathatjuk. Jöjjön a következő dal: Harry Styles-Golden Cannons feldolgozásában.-majd az egyik gitáros máris elkezdte pengetni a húrokat. Fél szemmel odanéztem és láttam, ahogyan Simon kifelé siet a teremből.

Golden, golden, golden

As I open my eyes

Hold it, focus, hoping

Take me back to the light

I know you were way too bright for me

I'm hopeless, broken

So you wait for me in the sky

Browns my skin just right

You're so golden

You're so golden

I'm out of my head

And I know that you're scared

Because hearts get broken

I don't wanna be alone

I don't wanna be alone

When it ends

Don't wanna let you know

I don't wanna be alone

But I, I, I can feel it take a hold

I can feel you take control

Of who I am and all I've ever known

Loving you's the antidote

Golden

You're so golden

I'm out of my head

And I know that you're scared

Because hearts get broken

You're so golden

I'm out of my head

And I know that you're scared

Because hearts get broken

Miután végeztünk leültem a sminkasztalom elé, és mély lélegzetet vettem. Ma este találkozom Eliottal, és alig vártam, hogy újra láthassam.Hirtelen rám szakadt a csend, amely szinte zúgott a fülemben. Lassan leszedtem a színpadi sminkemet, és átnéztem a ruháimat. Egy egyszerű, mégis elegáns fekete ruhát választottam az esti találkozóhoz. A fülembe akasztottam egy lógós fülbevalót és egy elegáns nyakláncot. Az egyik kedvenc karperecemet húztam fel, majd megigazítottam a rúzsomat és elindultam az öltözőből. Épphogy elkészültem, amikor halk kopogás zavarta meg a gondolataimat. -Ki az? - kérdeztem, miközben a tükörbe néztem. -Én vagyok az, Simon - hallatszott egy ismerős hang a túloldalról. Kíváncsiság és egy kis félelem vegyült el bennem, amikor az ajtóhoz léptem és kinyitottam. -Mit keresel még mindig itt?-érdeklődöm, majd beljebb lép. -Réka, beszélnünk kell - mondta határozottan és mindkét vállamnál fogva megragadott. -Simon…-próbálom levenni magamról a kezét, de Ő erősebb nálam.Éreztem, hogy valami nincs rendben. Simon arca feszült volt, és szemeiben nyugtalanító csillogás tükröződött. -Simon, mi történt? - kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadítani magam a szorításából.-Nincs idő a magyarázkodásra, Réka. Most azonnal el kell mennünk innen. - mondta, és elkezdett húzni az ajtó felé. -De várj! Találkozóm van Eliottal! Nem mehetek el veled!- próbáltam tiltakozni, de Simon szorítása egyre erősebb lett. -Akkor is velem jössz!-sziszegte, és kinyitotta az ajtót, majd kivezetett a folyosóra. A szívem hevesen vert, ahogy próbáltam lépést tartani Simonnal. A folyosó üres volt, és a fények vibráló, hideg fénnyel világították meg az utat. Nem értettem, mi történik, és egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem és a pánik. -Simon kérlek engedj el!-könyörögtem, miközben próbáltam lelassítani. -Maradjál már nyugton!-sziszegte és megrángatott. -Most nem magyarázhatok, de hidd el, mindent a te érdekedben teszek! - válaszolta, miközben egyre gyorsabban haladtunk a kijárat felé. Az utcán egy fekete autó várakozott. Simon kinyitotta az ajtót és szinte beletaszított az ülésbe. Az ajtó becsapódásának hangja még mindig a fülemben zúgott, amikor a motor felbőgött és az autó elindult. Az ismeretlen sofőr nem szólt semmit, csak koncentrált az útra, miközben Simon mellettem ült, és feszült arccal nézett maga elé. -Hova viszel, Simon? - kérdeztem elkeseredetten, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat. -Egy biztonságos helyre, ahol senki sem találhat meg minket.- válaszolta halkan. Nem tudtam, mit higgyek. Az egész helyzet olyan abszurdnak tűnt, hogy alig tudtam felfogni. A gondolataim Eliot körül forogtak, biztosan keresni fog engem. Nem fogja annyiban hagyni. Ráfog jönni, hogy Simon csinálta ezt az egészet. Az autó egy sötét sikátorba hajtott be, ahol egy régi raktárépület állt. Simon kiszállt, majd kinyitotta az ajtót és segített kiszállni. Jézusom itt temettük el legutóbb Nicket. Kiráz a hideg. -Jézusom hova hoztál…-mondom halkan és a számhoz kapom a kezem. -Egy gyártelepre, na gyere.-karon fogott és bevezetett egy raktárba. -Itt biztonságban leszel. - mondta, és a földre lökött. A hely hideg és nyirkos volt. A falakon régi plakátok lógtak, és az egész hely elhagyatottnak tűnt. Összefontam a karomat és elkezdtem dörzsölni. -Maradj itt, amíg vissza nem jövök.- mondta, majd bezárta az ajtót. -Hé! Simon!-rohantam az ajtóhoz, de már késő volt. Teljesen egyedül maradtam a sötét szobában, és elkezdtem sírni a félelemtől. Ahogy teltek a percek, az aggodalmam egyre csak nőtt. Kétségbeesetten próbáltam dörömbölni az ajtón, de senki nem mentett ki innen. -Az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy Eliot aggódni fog értem, és mindent meg fog tenni, hogy megtaláljon.-Eliot... - suttogtam magam elé, miközben a könnyeim lassan végigfolytak az arcomon. A napok eseményei szinte álomszerűen kavarogtak bennem, és az éjszaka sötétje lassan magába zárt. Nem tudtam, mi vár rám, de egy dolog biztos volt: harcolni fogok azért, hogy kiderítsem az igazságot. Ha Simon lejön azonnal kérdőre fogom vonni. Pár óra eltelte után az ajtó hirtelen kinyílt, és Simon lépett be, kezében egy tálcával. Azonnal felkeltem a földről és hátrálni kezdtem. -Hoztam neked kaját. Hamarosan mindent meg fogsz érteni.- mondta, majd csendben letette az asztalra. -Nem kell a nyavalyás kajád.-mondtam neki és csúnyán néztem rá. Lassan elkezdtem eszegetni a kaját, majd félre toltam a maradékot. Nem vagyok éhes, hiszen majd szétvet az ideg. Felállok és az ágy felé botorkálok, ezután álomba zuhanok.

Két napja vagyok bezárva. A falak minden pillanattal egyre szűkebbé válnak, a csend pedig őrjítő. Az éhség szinte elviselhetetlen, de ami a legrosszabb, az a reménytelenség. Az idő múlásával egyre nehezebb hinni abban, hogy valaha kiszabadulok innen. Hiányzik Eliot, Irina és Martin. A családom és mindenki aki számít. Teljesen magam alatt vagyok és mégis egy icipici halvány remény ott lebeg a szívemben. Hátha megtalálnak engem. Haza szeretnék menni, hiányzik az ágyam, a fürdőszobám, a konyhám. Egyszer csak meghallom a lépteket a folyosón, és a szívem vadul kalapálni kezd. Valaki sietve közeledik. Hirtelen kattan a zár, és az ajtó kitárul. És Martin áll előttem teljes életnagyságban, akinek az arca tele van aggodalommal és eltökéltséggel. Könnyek gyűlnek a szemembe, ahogy meglátom őt. -Réka!- kiáltja, és hozzám rohan. Ahogy átölel egyből megnyugszom és békére lelek. Ez a két nap teljesen kikészített idegileg. -Martin…-suttogom, de a hangom egyből elcsuklik. Ő azonban meghallja, és szorosan magához ölel. -Itt vagyok. Most már biztonságban vagy.-súgja és én egyből elsírom magam örömömben. Martin felkap és szorosan tart magához. -Kitartás, mindjárt kint vagyunk!-biztat Martin, de a világ kezd homályosodni. Az utolsó dolog, amit hallok, hogy tartsak ki és ebben a pillanatban elájulok.

Az autó zúgására ébredek fel és lassan felnyitom a szemem. Érzem, hogy valaki mellettem ül és szorosan fogja a derekamat. -Jól vagy Réka?-kérdezte aggódva Eliot. Megpróbálok mosolyogni, de csak egy halvány grimasszal sikerült válaszolnom. -Jól van úgy látom, akkor minden oké.-majd homlokon csókol. -Szörnyen éhes vagyok.-nyöszörgöm és Eliot ölébe hajtom a fejem. 

A tudat, hogy megmentettek, és vége van ennek a rémálomnak, lassan feloldja a bennem lévő feszültséget. Minden egyes mély lélegzetvétellel közelebb érzem magam a valósághoz,és a biztonsághoz, amit Martin és Eliot jelentett.

Amikor felébredtem, érzékeltem, hogy valaki cirógatja az arcomat és csókokkal halmoz el. Mire kinyitom a szemem egyre konkrétabbak az érintések. Nyújtózkodni kezdek az ágyban és érzem, hogy Eliot a vállamnál folytatja. Közben gyengéden végigsimított a karomon, majd lassan tovább halad a nyakamra. Még félig álomban voltam, amikor halkan felnevettem és megfordultam az ágyban. Eliot szemei találkoztak az enyémmel, és ahogy rám mosolygott, egyből jókedvre derültem. -Jó reggelt, szépségem. - suttogta, és újabb csókot hintett az arcomra. Éreztem, ahogy a bőröm alatt feléled valami meleg és kellemes bizsergés. Eliot mindig tudta, hogyan kényeztessen, de ma reggel valami különleges varázslat volt a mozdulataiban. Lassan feljebb húzódtam az ágyban, és megpróbáltam ébren maradni, hogy minden pillanatot kiélvezhessek. Eliot a takaró alatt rejtőző testem felfedezésére indult, ujjai lágyan simították végig a bőrömet, mintha minden egyes érintésével egy újabb titkot akarna felfedni. Csókjai egyre szenvedélyesebbé váltak, ahogy tovább haladt lefelé a testemen. Nem sietett, minden mozdulata azt sugallta, hogy a pillanat teljességét akarja megélni velem. Ahogy az ajkai a mellkasomra tévedtek, képtelen voltam elfojtani egy halk nyögést. Az érzés szinte túlságosan is intenzív volt, de egyben hihetetlenül gyönyörű is. Eliot tudta, hogyan irányítson, hogyan játsszon velem úgy, hogy minden egyes perc egy örökkévalóságnak tűnjön. Ujjaim a hajába túrtak, miközben ő egyre lejjebb haladt, és a csókjai újabb és újabb hullámokat indítottak el bennem. Minden egyes érintésétől úgy éreztem, mintha lángok gyúlnának a testemben, és ahogy egyre közelebb ért hozzám, a szívverésem felgyorsult. Lassan az ujjai a combom belső oldalán kezdtek felfelé haladni, és minden egyes centiméterrel egyre mélyebb sóhajok hagyták el az ajkaimat. Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni, de abban biztos voltam, hogy minden pillanatát megéri. Majd lejjebb kúszott a szeméremdombom felé és lassan kényeztetett a csókjaival. -Minden rendben, Réka? - kérdezte halkan, és a hangjában ott bujkált az a szenvedély, amit annyira szerettem benne. Csak bólintani tudtam, és éreztem, ahogy a testem szinte beleremeg a vágyba. Éreztem, ahogy Eliot mosolygott, majd folytatta a kényeztetést, és minden egyes mozdulatával közelebb vitt a csúcsra. Miután belém nyalt egyből felnyögtem és ahogy munkálkodott a nyelvével, egyből elélveztem. -Eliot!-és éreztem, ahogy a kéj azonnal átjárja minden porcikámat. Amikor felhúztam a takarót Eliot feje bukkant elő. -Mindig ilyen reggelekre vágyom. - mondta halkan, mintha csak magának jegyezte volna meg. -Képzelem.-nevetek fel, majd ebben a pillanatban valaki bekopogtat. -Réka! Ébren vagy már?-kérdezi Irina, majd benyit. Gyorsan elbújtattam a takaró alá Eliotot és úgy csináltam, mintha most ébredtem volna. -Hű.. Jó reggel!-ásítok. -Szívem kitaláltam, hogy elmehetnénk a piacra, majd azután elnézhetnénk a plázába pár ruciért.- mondja, majd leül a jobb oldalamra. A takaró alatt mocorgás látszott, így lecsaptam. -Aztán hazajövünk és csinálhatunk valami ebédet is.-mosolyog. -Oké..-mondom izgatottan, közben érzem, hogy Eliot nem bír magával odalent. -Akkor jó. Egyébként minden rendben? Olyan más az arcod.-érdeklődik. -Iiiggeeen!-kiabálom, de majdnem az élvezettől. Ismét rácsaptam a takaróra, majd Irina felkelt. Amikor az ajtóhoz ért vigyorogva visszanézett rám és ezt mondta. -Mondd meg Eliotnak, hogy ő is jöjjön reggelizni, ha végzett veled a takaró alatt.-majd rám kacsintott és kiment. Eliot egyből kibukkant a takaró alól és rám vigyorgott. -Csúnyán lebuktunk bébi.-majd felém hajolt és megcsókolt.