Réka 44. fejezet (+18)

Az újrakezdés

Tegyél meg egy hatalmas szívességet magadnak, és engedd el azokat, akik csak mérgezik a lelkedet.

Két hét telt el az incidens óta, és úgy érzem, mintha újjászülettem volna. Amióta Irináék befogadtak egyre jobba rendeződik a sorom is. Martin is jó fej velem, most már nem olyan távolságtartó, mint eddig volt. Sőt egyik nap együtt iszogattunk az irodájában és órákat beszélgettünk. Aztán Irinával elmentünk az egyik gyerekkel a játszótérre, mi pedig egy fagyival leültünk az egyik padra és sokáig cseverésztünk. Aztán Irina szépen lassan a lényegre tért, és végig éreztem, hogy ott égett a nyelvén a kérdés. -Mi van köztetek Eliottal? Most már megesz a kíváncsiság.-közben beleharapott a tölcsérbe. -Úgy tudtam, hogy erre fogsz majd kilyukadni.-nevettem fel. -De most tényleg Réka..-húzta a száját és láttam rajta, hogy fűti a vágy, hogy mindent meg tudjon rólunk. -Eliottal a barátságunk sokat mélyült az elmúlt két hétben. Nap mint nap több időt töltünk együtt, és egyre jobban megismerjük egymást.-zártam rövidre és megettem a maradék tölcsért. -Réka…-ahogy Irina kérlel, szinte fáj. Na jól van folytatom. -Eliot figyelmes, vicces és mindig ott van, ha szükségem van rá. Ő egy igazi mentor számomra, és mindig van egy jó tanácsa, amikor elbizonytalanodom. Nemcsak a szakmai fejlődésemben támogat, hanem abban is, hogy hogyan találjam meg a belső egyensúlyomat. Azt mondta, hogy legközelebb elvisz kirándulni.-avatom be Irinát, aki csillogó szemekkel figyel. -Ahaaam.-bólogat és látom, hogy teljesen elalélt a történettől. -Irina itt vagy még?-felé integetek és próbálom feloldalni az általam okozott hipnozisból. -Igen…-közben vigyorog. -Jól van úgy látom elvesztél valahol az éterben.-nevetek fel és előveszem az ásványvizet. -Nem is. Rella kicsim gyere le onnan!-szól rá a lányára és elmegy mellőlem.Úgy látom mindjárt véget ér a móka, mert Rella megütötte magát és haza kell mennünk. -Jaj Rella ne sírj már! Csak egy kis horzsolás.-közben lesöpörte a gyerekről a koszt. De Rella egyre csak sírt. -Szerintem menjünk.-állok fel a padról és a vállamra kapom a táskámat. -Rella! Apának mit mondasz, ha hazamegyünk?-kérdezte, majd magához vette a gyereket.-Máris nyitom a kocsit!-szólok neki és előre indulok.

Ahogy hazaértünk, azonnal észreveszem Martin kezében a whisky-s poharat. Két dolgot jelenthetett: itt járt Simon vagy Eliot mondhatott neki valamit. Irinával éppen azon nevettünk, hogy milyen jól sikerült a közös játszóterezés, amikor Martin felénk fordult. -Váratlan vendégünk érkezett - mondta halkan, de határozottan. Azonnal megdermedtem és a mögöttem álldogáló Irina is. -Ki az? - kérdeztem, de közben éreztem, hogy a gyomrom összeszorul. -Simon az.-biccentett a nappali felé, majd belekortyolt az italába. A név hallatára azonnal megborzongtam. Ez nem lehet. Mit keres itt? Mire beértem a nappaliba, addigra Ő felállt és szolidan felém közeledett. Ahogy nézem az arca nyúzott volt, a szemei mélyen ültek. Amikor meglátott, egy pillanatra megkönnyebbültnek tűnt,azután ismét bűnbánó kifejezéssel nézett rám. Nem mondtam semmit. Összefontam a karomat és nem mozdultam a helyemről. Nem hittem volna, hogy valaha is látom még őt, legalábbis nem ilyen körülmények között. Simon próbálkozott és közben magyarázott, mentegetőzött, de a szavai nem hatottak meg. Egyszerre volt ismerős és idegen. Az a Simon, akit egykor szerettem, eltűnt és nem tért vissza többé. Ahogy beszélt a tekintetem a kezemre révedt és meglátta az ujjamon a jegygyűrűt. Mivel már nem éreztem szükségesnek, ezért lassan levettem az ékszert és Simon kezébe tettem. Ezután lassan a kezébe zártam és megpaskoltam az öklét. -Réka…ezt most miért?-kérdezte szomorúan, én meg nem válaszoltam neki. Látom rajta, hogy baromira fáj neki a szakítás, de nem volt más választásom. Simon lehajtotta a fejét, és láttam, hogy az arcán könnyek csorognak végig. Tudtam, hogy ő is szenved, de nem engedhettem meg magamnak, hogy újra belekeveredjek ebbe az érzelmi káoszba. Nem akarom újra átélni ezt az egészet. Tiszta lappal szeretnék kezdeni, egy új élet reményében. -Kérlek, menj el.. - mondtam, és próbáltam szilárdan tartani a hangom. Simon még egy pillanatig előttem álldogált, mintha azt remélte volna, hogy megváltozik a döntésem. Végül belátta, hogy nem fogok neki esélyt adni, így lassan bólintott. -Sajnálom. - mondta halkan, majd megfordult és elindult az ajtó felé.Ahogy kilépett a nappaliból, éreztem, hogy végleg leesik a teher a lelkemről.Nehéz volt, de tudtam, hogy helyesen döntöttem. Irina odalépett hozzám, és átölelt.-Jól vagy? - kérdezte halkan. Bólintottam, és egy halvány mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni.-Igen, jól vagyok.. - sóhajtottam és éreztem, hogy ezúttal igazat mondok.

A szakítás utáni hetek szinte elviselhetetlenek voltak. A fájdalom és a szomorúság minden napomat beárnyékolta, és minden vágyam az volt, hogy valahogyan megszabaduljak ettől a nyomasztó érzéstől.Irina javaslatára döntöttem úgy, hogy elmegyek egy masszőrhöz, remélve, hogy az ellazulás talán a lelkemnek is jót tesz. -Meglátod jót fog tenni neked. Hiszen elég stresszesek a napjaid, és majdnem minden nap a stúdióban raboskodsz. Most már tényleg szólok Javiernek, hogy ne kínozzon tovább Téged.-mondja és a kezembe nyomja a masszőr névjegykártyáját. Miután megérkeztem egy darabig hezitáltam a szalon előtt, majd ahogy beléptem a masszázsszalon ajtaján, azonnal megcsapott a nyugtató levendulaillat, és a halk, lágy zene. A recepciós kedvesen üdvözölt, és megkérdezte, van-e konkrét kívánságom a masszázst illetően. Csak annyit kértem, hogy a lehető legjobban ellazulhassak, és hagyom, hogy a profik tegyék a dolgukat. A nő mosolyogva bólintott, majd elvezetett engem egy félhomályos szobába. Amikor a nő kiment, azonnal magamra csuktam az ajtót és elkezdtem levetkőzni. Miután készen voltam a derekamra tekertem a puha törölközőt és ráfeküdtem az ágyra. Kisvártatva belépett a masszőr, és bár nem láttam az arcát a félhomályban, azonnal éreztem a biztonságos, nyugtató jelenlétét. A kezei határozottan, de gyengéden dolgoztak rajtam, és minden egyes érintése mintha megszabadított volna egy-egy súlytól, amit a vállamon cipeltem. Ahogy a masszázs folytatódott, teljesen elaléltam. Az izmaim ellazultak, a gondolataim elcsendesedtek, és csak a pillanatnak éltem. A masszőr egyre érzékibben masszírozott, amitől rögtön zavarba jöttem. Úgy érzem, hogy a libidóm is kezdett elszabadulni. Mi történik velem? Próbáltam felnézni rá, de az illető enyhén lenyomta a fejemet. Beletőrödöen megvontam a vállam és tovább élveztem a massziroztatást. Majd a lábamnál folytatódott a dolog és éreztem, hogy ez már kezd siklamlóssá válni. Ezután a lepedő alá nyúlt és elkezdte a fenekemet simogatni és gyúrogatni. Egy kicsit mocorogni kezdtem, erre a masszőr megfogta a derekamat. Ott folytatta a kényeztetést és éreztem a narancsos illóolaj illatát. Amikor az illető végzett a derekamnál, ismét lekúszott a keze a fenekemhez és a lepedő alá nyúlt. Majd hirtelen belém dugta az ujját a puncimba és elkezdett ujjazni. Mivel nem tudtam miért történik ez velem próbáltam ellazulni és élvezni a helyzetet. Elképzeltem, hogy Eliot csinálja velem és pár pillanat múlva rájöttem, hogy biztosan Ő az. Amikor másképpen kezdte el csinálni, már feladtam a reményt, hogy Ő van velem. -Úristen!-kiáltok fel, majd a számra tapasztom a kezemet, nehogy a recepciós meghalljon engem. Abban a pillanatban elöntött az orgazmus és elernyedtek a tagjaim. Majd az idegen oda hajolt a fülemhez és megkérdezte.- Tényleg hagytad volna, hogy egy idegen örömöt okozzon neked? Enyje Réka ez nem szép dolog.-dorgált meg. Amikor felnéztem Eliot állt mellettem. -Eliot!Mit keresel itt?-esküszöm most megkönnyebbültem. -Mi az nem örülsz a szexi masszőrödnek?-kérdezett vissza, majd felém hajolt és érzéki csókot adott. -De igen…illetve..igen!-próbáltam valami kifogást találni, de nem tudtam. Amilyen masszázst kaptam tőle az előbb, azt nem lehet egyhamar elfelejteni. -Gyere le és menjünk fürdeni.-mondta és felkapott az ágyról. Úgy éreztem, mintha újjászülettem volna.-Mit fognak szólni az alkalmazottak?-kérdeztem tőle. -Lefizettem őket.-vigyorgott, majd ki cipelt a szobából.Furdes utan felöltöztem és a recepció felé indultam, hogy rendezzük a számlát. Kiderült, hogy Eliot tényleg lefizette őket, így csak el kellett köszönnünk az alkalmazottaktól. -Tudtad, hogy egy igazi őrült vagy?-kérdeztem tőle az utcára lépve. -Tudom és szeretek őrültségeket csinálni.-válaszoltam. -Például még miket?-faggatom. -Például azzal a nővel lógni, akiért oda vagyok.-kacsintott rám, majd kinyitotta előttem a kocsi ajtaját.