Réka 4. fejezet

A stúdió és a nyitóbuli

Mivel Irinával már órák óta a stúdióban pakolásztunk, így kezdtünk egy kicsit elfáradni benne. Amikor az utolsó dobozt felemeltem a csomagtartóból beálltam a barátnőm mellé. -Irina, még be se mentünk, de már most büszke vagyok rád.-dicsértem meg Őt. -Ez a te érdemed is, hiszen rengeteget segítettél.- hálálkodott. Aztán felkaptuk az utolsó körös dobozokat és folytattuk a szépítgetést. -Figyelj már Irina! Hova tegyem ezt a kenyérpirítót?- kérdeztem a barátnőmet, amikor kiemeltem a csomagolásból a tárgyat. -Szerintem tedd le az asztalra, majd kitalálok neki valami helyet. -mutatott felém, majd továbbra is a függönyökkel bajlódott. -Segítsek? -néztem fel rá. -Kérlek, fogd meg,amíg elkezdem rendezni a csipeszeket. -mondta és máris munkához látott. -Mesélj, hogy telnek az utóbbi napok Bennel? -érdeklődtem. -Úgy látszik egyre komolyabbá kezd válni a kapcsolatunk.- válaszolta. -Hűha!- csodálkoztam. Álmomba se gondoltam volna, hogy Irina végül Bent fogja választani. Bár bevallom nekem egy cseppet sem szimpatikus az a pasi. Szerintem Martin sokkal jobban illene hozzá, de Ő tudja. Nem tudom mikor fog rájönni a barátnőm, hogy számára Martin az igazi. Hiszen mindent látok. Ahogy beszélgetnek egymással, ahogyan érintkeznek és csókolóznak. Van valami megmagyarázhatatlan vonzódás közöttük, amit nem tudok megfejteni. Titkon én is erre vágyom. Egy olyan pasit szeretnék, akivel nem tudjuk mi történik és folyton csak sodródunk az árral. Aki minden éjjel magához ölel és reggelente csókokkal ébresztget engem. Aki elfogad engem olyannak, amilyen vagyok. Aki egy nap majd feleségül akar venni. S mégis ezek a vágyálmok,olyan távolinak tűnnek nekem…

Két hónappal később…

Irinával izgatottan vártuk már a nyitóbulit. Alig hiszem el, hogy eljött ez a nap is. Miután kiderült a buli pontos dátuma, azonnal felhívtam a menedzseremet Lucát. A nő azonnal igent mondott a meghívásra, így Ő is megfog jelenni a partin. Izgatottan ledobtam a mobilomat az asztalra és elkezdtem készülődni az eseményre.-Vedd fel ezt a ruhát!- nyújtottam az egyik kreációt Irina felé. A barátnőm egy kicsit kétkedve fogadta el a darabot, végül belement. -Úristen Réka! Hiszen ez a ruha egy vagyonba kerülhetett!- ámuldozott. -Ha Martin meglát Téged ebben a ruhában alig bír majd neked ellenállni.- kacsintottam rá. -Az tuti. -közben végig simított a ruha anyagán. -Jó lesz?- kérdeztem tőle. -Naná! Máris felveszem magamra.- mondta izgatottan.-Menj csak megvárlak.- hajtottam el. Amíg várakoztam a korlátnál, kíváncsian figyeltem, ahogy az emberek belépnek az ajtón és üdvözlik egymást. Néhány ismerős arcot felismertem és köztük egy rég nem látott barátom mosolygott fel rám, és örömmel integettem neki. -Szia Réka!- kiabált fel a férfi. -Szia Albert!- köszöntem le neki közben boldogan rámosolyogtam. Hirtelen olyan izgalom futott át a testemen, hogy nem tudtam lehiggadni. Miután végeztem a vendég mustrával azonnal bekopogtam Irinához. -Gyere már! Mindenki rád vár!- szóltam be neki. A barátnőm előjött az irodájából és alig ismertem fel Őt. -Hűha kisanyám! Nagyon szexi vagy! -bókoltam neki, hiszen valóban úgy festett, mint egy istennő. -Köszönöm!- pirult el.-Gyere, mert mindjárt kezdődik a beszéded.- sürgettem. 

A buli forgatagában egyből kiszúrtam Martint, aki éppen Irina irodája felé sietett. Gyorsan szólni akarok a barátnőmnek, de sehol nem találom. Biztosan Bennel van valahol a tömegben. Elővettem a mobilomat és próbáltam tárcsázni Martint, hogy azonnal tűnjön el a barátnőm irodájából, de nem vette fel. Aztán pár pillanat múlva Ő maga hívott fel engem. -Szia Réka!- üdvözölt. -Szia Martin! Hallod mit keresel itt? Nem kéne itt lenned!- emlékeztettem Őt. -Csak feljöttem egy kicsit iszogatni.- mondta lágyan. Istenem ez a pasi, most már kezdem érteni Irina miért van ennyire belezúgva. Annyira dögös volt a hangja a vonal másik végén, hogy majdnem kiugrottam a bugyimból. Bárcsak lenne egy bátyja vagy egy öccse! Akárki, csak Lehoczky legyen! Istenem miket beszélek itt magamban. Réka koncentrálj! -Szerintem jobb, ha eltávozol a buliról. Nem akarom, hogy Irina meglásson téged.- próbáltam nyugalmat sugározni a hangomból, de nehezen ment. Hiszen az előző gondolataim annyira felizgatnak, hogy nem bírom visszatartani a kérdést. -És még valami. Lenne egy kérdésem feléd. -nyeltem egy nagyot. -Valóban? És mi lenne az?- hallottam a hangján, hogy felkeltettem az érdeklődését. -Szóval…Neked van…-próbáltam összeszedni a gondolataimat, de Martin tudta mire gondolok. -Fiú testvérem?- szinte látom magam előtt, hogy mindjárt elröhögi magát. -Igen.- nyögtem ki. -Persze. Eliotnak hívják csak pár évvel fiatalabb nálam. Miért? Talán összejönnél vele? Hiszen még nem ismered.- nevetett a férfi. -Martin! Ez nem vicces! Tudod mit? Felejtsd el, amit kérdeztem. Mivel totál eltértünk a tárgytól: nagyon megkérlek hagyd el az irodát most!- ezzel kinyomtam a vonalat és próbáltam lenyugodni. Szóval Martinnak van egy Eliot nevű öccse. Ha Ő is hasonlóan jóképű, mint a bátyja, akkor nekem végem lesz, mint a botnak. Végre megérkeztek Iriánék. Már kezdtem hiányolni őket. -Hallod csajszi! Eszméletlen jó ez a buli!- kiabáltam túl a zenét. -Örülök neki!Figyeljetek hoztok nekem egy koktélt?- kérdezte tőlem.-Persze! A szokásosat ugye? -néztem rá. -Igen! Köszönöm! -hálálkodott, majd elindultam a pult felé. 

Az elmúlt hetek és hónapok eléggé eseménydúsra sikeredtek. Milla és Ábel esküvőjén jártam.Olyan csodálatosan gyönyörűek voltak Milláék, hogy nem találok rá szavakat. Ábel is úgy festett, mint egy daliás herceg. A tömegben próbáltam kinyomozni, hogy merre lehet az a bizonyos Eliot, de sajnos nem láttam. A nagy bámészkodás közben elkezdett valaki keresni a mobilomon.Szuper. Ennél jobb időzítést nem találhatott volna Luca. Kinyomtam Őt és egyből írtam neki egy üzenetet a messengeren. Amikor visszaírt nem hittem a szememnek. “Képzeld Igornak gyereke lesz.”- írta. Jézusom. A számhoz kaptam és alig bírtam felfogni, amit a menedzserem írt. “Az igen!”- csak ennyit bírtam visszaírni, majd eltettem a telefonomat. Próbáltam emészteni az említett dolgot, de nehezen fogtam fel. Istenem… Hónapok óta pörög a meló a stúdióban, így végre sikerült elterelni a gondolataimat az exemről. Egyik nap nagyon nehéz napunk volt, ezért elszaladtam a postára befizetni a csekkeket. -Mindjárt jövök!- szóltam be Irinának. -Jól van! Köszi!- sóhajtotta fáradtan. Amikor ismét visszanéztem rá láttam rajta, hogy nem túl jó bőrben. Remélem evett ma rendesen, hiszen napok óta alig nyúl az ételhez és folyton nyűgös. Tudom, hogy a terhessége is megviseli, de remélem tudja mit csinál. Nagyon szeretem a barátnőmet, és kezdek aggódni érte A Martinnal való veszekedés nincs rá jó hatással. Jelenleg most se veled se nélküled kapcsolatban élnek.Végre kiáltam a sort a postánál, így boldogan szaladtam vissza a stúdióba. Miután besétáltam a stúdióba azonnal Irina irodája felé vettem az irányt. Boldogan dalolászva nyitottam be az irodájába, amikor hirtelen megláttam a földön fekvő mozdulatlan Irinát. -Jézusom Irina!-le  rogytam mellé a földön közben elővettem a mobilomat és máris felhívtam a mentőket.

Hála istennek Irina állapota egyre jobban fest. Az orvosok szerint a túl sok volt neki a stressz, ezért is veszítette el a babáit. Irina sírva borult a mellkasomra és percekig öleltük egymást. Aztán jött Martin és átadtam neki Irinát, majd lassan elindultam a kórházból.

Palermo

Amikor megtaláltuk a tökéletes vacsora helyszínt egyből beültünk Irinával vacsorázni. Amíg leadtuk a rendelést közben jött egy email a fiókomba. Mivel nagyon fontosnak tűnt a rendelés után egyből megnyitottam a levelet. Úgy érzem mindjárt elájulok, amikor elolvastam az emailt.-Mi az Réka? Valami baj van?- kérdezte Irina. Fogtam magam és felálltam az asztaltól. -Egy pillanat telefonálnom kell.-a mutatóujjamat feltartva azonnal elsétáltam Irina közeléből. Komolyan el akarják árverezni a stúdiót? Tudom, hogy mostanában nem áll jól a szénánk, de akkor is felháborító, ami velünk történik. Hiszen imádjuk azt a helyet, és a fél életünket feláldozzuk rá. Amíg kicsengett a telefonom, addig idegesen sétálgatni kezdtem az étterem előtt, míg végül végre valaki felvette. -Jó napot kívánok! Szécsi Evelin Réka vagyok és érdeklődni szeretnék….- kezdtem bele, majd pár percig tárgyaltam az illetővel.-Mi történt Réka? -faggatott Irina, amikor visszatértem hozzá.  Az asztalra helyeztem a mobilomat, majd rá néztem.- Az a helyzet drágám, hogy elárverezik a stúdiónkat. -böktem ki neki. -Hogy mi? -értetlenkedett. -Ennyi volt, kész vége. - éreztem, ahogy elcsuklik a hangom. -Ez nem lehet. Ez…nem…lehet…- ismételte. -Most itt vagyunk a világ végén és munkanélküliek lettünk. -sóhajtottam. -A fene se gondolta volna, de tényleg. -mérgelődött. -Elkell mondanom neked valamit. -sóhajtottam.-Igen?- Irina felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám.-Az a helyzet, hogy felkerestem Javiert, hogy segítsen rajtunk, de sajnos ők nem utaznak ebben a bizniszben. Illetve inkább külföldi cégeket vásárolnak vagy külföldiekkel társulnak igazán. -vallottam be. -A franca vele!- csattant fel. -Ne haragudj!- és bűnbánó arccal néztem rá.-Nem neked mondtam, csak bosszant, hogy a srácok visszautasítottak minket. -duzzogott. -Tényleg nagyon sajnálom. -éreztem, hogy az arcomon le gördül egy-két könnycsepp. Annyira sajnálom, hogy összeomlott a mi kis birodalmunk. Hiszen olyan jól alakultak a dolgok az elmúlt hónapokban. Nem is értem miért történik ez velünk. -Ne sírj Réka! - mondta remegő hangon Irina, majd felállt a helyéről és átölelt engem.-Pedig olyan jó veled dolgozni! Imádok ott lenni a stúdióban! Mi lesz, ha új főnökünk lesz és kirúg minket? -szipogtam neki. -Nem lesz itt semmilyen új főnök, ameddig én vagyok a tulajdonos. Valahogy kinyomozom mi van ilyenkor. -ígérte aztán megpuszilta a fejemet.