Réka 39. fejezet

A bejelentés

A bejárat előtt álldogálva oda nyúlok Simon kezéhez és szorosan megfogom. A férfi megsimogatja az arcomat és előre néz. Az egyik szabad kezével benyomja a csengőt és egyből kutyaugatás hallatszik. Egyre szaporábban veszem a levegőt és próbálok nyugalmat erőltetni magamon. -Ne aggódj szívem, minden rendben lesz. Hiszen mindenki imád Téged.-hajol a fülemhez. -Oké..-nézek fel rá és megcsókoljuk egymást. Megcseréltük a menetrendet, mert kiderült, hogy a szüleim elutaztak Keszthelyre és ma fognak hazaérkezni. Anya azt mondta a telefonba, hogy este felé menjünk. Ezért is jöttünk előbb Simon családjához. -Itt vannak az én szüleim is, úgyhogy az egész klánnal találkozni fogsz.-közli velem boldogan. Nagyot nyelek és egyre jobban elfog az idegesség. -Hát itt vagytok kis tubicáim! Jaj de régen láttalak Téged Simon!-sietett a kapu felé Eliot édesanyja Glória. -Szia keresztanyu!-köszöntötte és megpuszilták egymást. A nő végigmért engem és megölelt. -Réka még mindig csodásan nézel ki! Élőben szebb vagy, mint a tévében.-bókol, majd elengedjük egymást. Ahogy beléptünk a kertbe, két gyerkőc rohangál felénk. Aztán még egy. -Itt van Réka!-szólt Melina hozzám és megfogta a kezemet. Amikor közelebb megyünk a vendégsereghez meglátom Irinát és Martint az asztalnál. -Sziasztok!-köszönt minket Irina és átadja Rellát az egyik rokonnak. -Drágáim, annyira örülök nektek!-mondja és szorosan megölel engem. Egy pillanatra meglátom Martint, aki éppen egy pohár whiskyt szorongat a kezében és engem figyel. -Hogy vagy drágám?-kérdezi a barátnőm és mielőtt elszólhattam volna magam Simon egyből mellém jött és átkarolta a derekamat.-Mindjárt lesz egy bejelentésünk.-mondta neki közben homlokon csókolt engem. -Eliot majd később jön, gondolom tudjátok.-közli velünk Irina. Amint meghallottam a férfi nevét a gyomromban lévő szorító érzés egyre erősebb lett. A nyakamat nyújtogatva gyorsan felmértem a terepet és próbáltam nyugtatni magam, hogy nem lesz semmi baj. -Szívem mindjárt jövök, elugrok a mosdóba.-szólok Simonhoz és elengedjük egymást. Amikor beértem a lakásba a fürdőszoba felé vettem az irányt. Útközben elővettem a mobilomat és megnéztem, hogy Eliot rám írt-e, de sajnos nem adott magáról életjelet. Sóhajtva visszatettem a kis táskámba a telefonomat. A fürdőszobához érve halk nevetgélésre lettem figyelmes. Megfogtam a kilincset és zárva volt az ajtó. Az ajtóra tapasztottam a fülem és még hangosabb nevetést hallottam. Egy nő volt bent valakivel. Hallom, hogy elkattan a zár, én meg egyből hátra lépek. Amikor kinyílt az ajtó Eliot állt előttem egy szál törölközőben. A fürdőszobából dőlt ki a pára. Alig bírtam szóhoz jutni és hosszú percekig bámultuk egymást. -Mi az a szívem? Miért nem mész ki?-kérdezte egy női hang és megjelent Eliot mellett egy szőke hajú szépség. Gyorsan végigmértem a nőt és picikét hasonlított rám, de sokkal szebb volt. Hirtelen elfogott az irigység és a féltékenység. Az első pillanatban nem akartam hinni a szememnek. A nő megérintette Eliot karját és rám nézett. -Szia! Ki vagy?-kérdezte a nő és kíváncsian nézett rám. -Sziasztok…A mosdót kerestem, de felmehetek az emeletre.-mondtam zavartan és elfordultam tőlük. -Réka várj!-szólt utánam Eliot. Sóhajtva visszafordultam és karba tett kézzel álltam előttük, közben éreztem, hogy a kezem ökölbe szorul. -Drágám felmegyek jó?-szólalt meg a nőci és megcsókolták egymást. Miután a nő elindult Eliot szobája felé, mi még mindig a fürdőszoba előtt álldogáltunk. -Réka... ez nem az, aminek látszik... kezdte el mondani, de már késő volt. Elfordítom a fejem és a nő után nézek, majd vissza pillantok Eliotra. -Nem az, aminek látszik? Tényleg, Eliot?Te ennyire hülyének nézel engem?- fakadtam ki, és éreztem, hogy egyre jobban eluralkodik rajtam a düh. -Mi a fene folyik itt?-kérdeztem, de a válaszra már nem is igazán voltam kíváncsi. Láttam a helyzetet, és ez már pont elég volt. Ez az egész annyira abszurd volt, hogy szinte alig tudtam felfogni. Eliot arca elkomorodott. -Sajnálom, Réka. Ő Dominika az exem és…tegnap este véletlenül összefutottunk az egyik bárban. Sokat ittunk és itt kötöttünk ki. De az istenit! Nem értem miért magyarázkodok neked it!! Hiszen nem is járunk!-csattant fel. Eliot kilépett a fürdőszobából és a szobája felé vette az irányt. Az arcomon éreztem, hogy a könnyek elkezdenek lefolyni, de nem akartam itt, előtte összetörni. Olyan hangnemben közölte velem, hogy sütött belőle a gyűlölet és a szomorúság. Mintha az én hibám lett volna ez az egész. -Ezért nem jelentél meg eddig? Ezért jöttél volna késő este? Hiszen tudod jól, hogy ma van az eljegyzési partink Simonnal. Egyszer sem dugtad ki a fejed, helyette egy másik nőcskével henyéltél. De tudod mit? Nem veszítettél semmi!-vágtam hozzá és elindultam a kert felé.-Hé várj!-mondta lágyan. Eliot utánam jött és útközben megfogta a karomat. -Mit akarsz Eliot? Mondd mit akarsz tőlem?-kérdeztem tőle. A férfi az egyik kezével megfogta a homlokát és oldalra nézett. Ezután mindkét karomat megfogta és a szemeiben fájdalom és kétségbeesés csillogott. -Réka, kérlek, hallgass meg…-kezdte halkan, miközben szorosan tartotta a vállamat. -Nem bírom tovább magamban tartani. Fáj, hogy Simonnal látlak. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egy másik férfival fogod leélni az életedet. Még jobban kiborít a gondolat, hogy gyermeket vársz tőle.-mondja őszintén. Megpróbáltam elhúzódni, de ő nem engedte.-Eliot, most nem ez a megfelelő idő és hely erre..- suttogtam, de láttam, hogy folytatni akarja. -Ha előbb léptem volna, már rég a feleségem lennél és lenne már két gyerekünk. Ha a párizsi kiruccanás után időben cselekedtem volna, már rég együtt élhetnénk.-mondta, és éreztem, hogy a szavai egyenesen a szívembe vágnak.-Réka, tudom, hogy hibáztam, és hogy most már késő, de muszáj elmondanom, hogy mennyire szeretlek. Nem tudom elképzelni az életemet nélküled.-amikor kimondta ezeket a szavakat, egy pillanatra elbizonytalanodtam. -Tényleg megtetted volna? Akkor miért nem léptél? Hol voltál amikor szükségem volt rád?-kérdeztem tőle, miközben a könnyeim egyre jobban kínoztak engem. -Hülye voltam és makacs. Azt gondoltam, hogy könnyű lesz megszerezni Téged, de tévedtem. Simon időben megkapott Téged. Nem tudtam, hogy így fog fájni, hogy ennyire hiányozni fogsz. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy végleg elveszítelek.-mondja őszinte megbánással. Eliot mindkét kezével megfogta az arcomat és arra készült, hogy megcsókolhasson. Az ajkai lassan közelítettek felém és vártam a mindent eldöntő és sorsfordító csókra. Mert ha most megteszi, akkor ez az egész mindent megfog változtatni. Ekkor Simon jelent meg a háttérben, és azonnal látta, hogy valami nincs rendben. Eliottal szétrebbentünk és a falhoz érintettem az egyik kezemet.Lassan odalépett hozzánk, és kérdőn nézett rám. -Minden rendben?- kérdezte, és éreztem, hogy menten elsüllyedek. -Persze..-hebegtem és gyorsan Eliotra pillantok. A férfi megérintette az állát és Simon felé lépett. -Minden oké öcskös.-veregette vállon, majd elsétált mellette. -Tényleg jól vagy?-kérdezte ismét Simon. -Igen, csak elbeszélgettünk.-válaszolom. -Ugye nem akartátok megcsókolni egymást? Mert amit láttam az előbb…-sóhajtott. -Semmiség..-vágok közbe és megérintem a férfi arcát. -Akkor megnyugodtam.-sóhajtja és leveszi a kezemet az arcáról. -Gyere menjünk ki a többiekhez ünnepelni.-mondja majd ezután belékarolok és visszamegyünk a kertbe.

-Gratulálok nektek! Ez anyira izgalmas!-ölel át Polla miután bejelentem neki a terhességemet. -Köszönjük.-hebegtem és belekortyolok a limonádéba. Én is lassan kezdek feloldódni a társaságban. -Amikor elmentünk az üzleti útra, nem gondoltuk, hogy ennyire jó lesz.-sztorizott az egyik vendég Simonnak. Bájcsevegés közben bólogatok aztán oldalra pillantok. Észreveszem, hogy a kert végében Eliot és Dominika álldogálnak. Látom, ahogyan beszélgetnek egymással és nevetgélnek. Ahogy ott állok, Simon is észreveszi a jelenetet. Odabiccent felém, és egy mosollyal az arcán megszólal: -Milyen szép pár Eliot és Dominika, nem gondolod?-kérdezi tőlem. Próbálok valami semleges választ kinyögni, de a szavak nem jönnek egy könnyen. -Igen, tényleg jól mutatnak együtt.-mondom végül, bár belül forr a vérem. Aztán Eliot megérinti a nő arcát és lágyan megcsókolja őt. Hirtelen szorítást érzek a gyomromban. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de rosszul esik látni. Valami furcsa szomorúság kúszik fel bennem, és képtelen vagyok elfordítani a tekintetemet róluk.Totál féltékeny vagyok. Eliot mindig is közel állt hozzám, és bár soha nem mondtuk ki nyíltan, hogy több lenne köztünk barátságnál, most úgy érzem, mintha elveszíteném őt. Dominika gyönyörű és kedves, tökéletesen illenek egymáshoz, és ez még inkább fáj. Ahogy ott állok, és próbálom rendezni a gondolataimat, Simon tovább beszél. -Tudod, már régóta sejtettem, hogy lesz köztük valami. Mindig is jól megértették egymást. És most, hogy látom őket így együtt, biztos vagyok benne, hogy egymásnak lettek teremtve.- szavai a szívembe marnak és nem bírom visszatartani a könnyeimet. -Megfogod kérlek? El kell mennem a mosdóba.-a kezébe nyomom a poharat és befelé indulok. -Már megint a mosdóba mész?-nevet fel vidáman a férfi, de én képtelen vagyok vissza nevetni rá. Amikor beértem az előszobába háttal támaszkodom a falnak és elkezdek bőgni. Szépen lassan lekúszom a földre és leborulok. Magamhoz ölelem a térdeimet és tovább sírok. Ez az érzés sokkal mélyebb és fájdalmasabb, mint amire valaha is számítottam.

Mivel nem éreztem jól magam kihagytuk a szüleimet. Anya teljesen megértette és megígérte, hogy holnap délután átjönnek Apával. -Köszönöm Anyu, hogy megérted.-hálálkodok neki a telefonban. -Szívem a lényeg, hogy kipihend magad. Holnap úgyis találkozunk. Minden rendben van kicsim? Érzem a hangodon, hogy más is van.-érdeklődik. -Nem telefontéma. Holnap mindent elmondok.-hüppögöm. -Terhes vagy?-tapintott rá és erre nagyot nyeltem. Az anyai ösztönök sohasem hazudnak. -Ezt személyesen akartam elmondani.-sóhajtok a kagylóba. -Réka szívem! Ez annyira csodálatos! Alig jutok szóhoz!-örvedezett Anya. -Holnap majd részletezem.-ígérem neki. -Mindenképpen! Kicsikém annyira éreztem! Alig várom, hogy lássalak! -örvendezik. -Én is alig várom már, hogy találkozzunk. A turné óta nem láttuk egymást.-sóhajtok. -Holnap mindent bepótolunk! Menj és pihend ki magad!-utasít. -Oké Anya. Szia és vigyázzatok magatokra Apával!-búcsúzom. -Szia kicsim! Jó éjt!-köszön el és letesszük a telefont.