Réka 37. fejezet

A lemezbemutató party

Amikor Eliot belépett a próbaterembe, azonnal éreztem, hogy a levegő megváltozik. A szívem hevesebben kezdett verni, a kezem reszketett, és alig bírtam megszólalni. Az előző alkalommal, amikor találkoztunk, olyan furcsa volt. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Talán én reagáltam túl, talán valami más történt, amit nem értettem. De most? Most hihetetlenül kedves volt velem, szinte zavarba ejtően kedves. Eliot zsebre vágott kézzel közelített felém és megállt előttem. Az egyik kezét kihúzta a zsebéből és felém nyúlt, hogy a fülem mögé simitson egy hajtincset. A hajam össze volt fogva, és mégis kisze-kuszán állt. Talán a huzat egy kicsit összeborzolta a frizurámat. A mosolya melegséget árasztott, és hirtelen minden tiltakozásom ellenére egy pillanatra megenyhültem. A mozdulata elárulta, hogy figyel rám, de közben újabbnál újabb kérdéseket vetett fel bennem. Valójában mit akar tőlem? Miért jött ide egyenesen a stúdióba? Egyáltalán kitől tudta meg, hogy itt vagyok? -Mit keresel itt?-törtem meg végül a csendet, ami kezdett elviselhetetlenné válni. Próbáltam határozott és magabiztos lenni, de éreztem, ahogy a hangom enyhén megremegett. Eliot egy pillanatra elhallgatott, mintha mérlegelné, mit is mondjon. -Igazából... téged kerestelek.- válaszolta végül, és ahogy kimondta ezeket a szavakat, valami megváltozott a tekintetében. Őszinteség tükröződött benne. -Engem?- hitetlenkedve kérdezem tőle. -Az utóbbi időben sok minden történt velem.-kezdte, és láttam rajta, hogy nehezen találja a szavakat. -És úgy éreztem, hogy tartozom neked egy magyarázattal. Az előző alkalommal, amikor találkoztunk, nem voltam önmagam. Sok minden kavargott bennem, és ezt sajnos rád vetítettem ki. Most viszont szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom rád.-vallja be közben az egyik karomat simogatja. Nézem, ahogyan fel-le siklik a keze a vállamtól egészen a könyökömig. Az érintésétől teljesen beleborzongok és ez jól esik. -És ezzel mit szeretnél mondani?-kérdeztem halkan, még mindig kissé zavartan. -Szeretném helyrehozni, amit elrontottam. Nem akarlak elveszíteni Réka. És szeretném, ha adnál nekem egy esélyt.-miközben mondja a szavakat az agyam lassan dolgozza fel azokat. Szinte eláll a lélegzetem. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd lassan megráztam a fejem. -Eliot, ez nem ilyen egyszerű..-kezdem és lágyan leveszem a karomról a kezét.-Nagyon sokat gondolkodtam rajtad és azon, ami történt. Viszont az érzéseim irántad nem változtak, hiszen még mindig szeretlek. De most nem tudok erre koncentrálni.Túlságosan összezavartál, és időre van szükségem, hogy tisztán lássam a dolgokat.-mondom neki teljes őszinteséggel. Eliot szemében ott tükröződött a csalódottság, így elfordult tőlem és elkezdett fel-le járkálni előttem. -Ezt nem hiszem el.-sóhajtja közben a hajába túr. -Eliot nincs időm játszadozni és a kicsinyes dolgaidra meg abszolúte nem vagyok vevő.-karbatett kézzel állok előtte. -Milyen kicsinyes dolgokra gondolsz?-kérdezi. -Tudod a múltkori parkolós ügy óta nem vagyok jól. Annyira megbántottál a szavaiddal, hogy egy életre a szívembe szúrtál. Az a tőr olyan mélyen van bennem, hogy nehezen bírom kiszedni onnan. Azt mondtad, hogy nem szeretsz.- majd elfordítom róla a tekintetem. -Réka én…-kezdett bele Eliot közben az ajkai enyhén nyitva maradtak. -Igen Eliot?-várakozva nézek rá. -Réka én..sze..-és elharapta a szavakat.-Mit akarsz mondani Eliot?-a türelmem alábbhagyott és megfogtam a kezét. A férfi megállt előttem és próbálta kimondani, hogy mit érez irántam. -Réka az isten szerelmére! Kimondom: szeretlek! Annyira, hogy alig bírok nélküled élni! Érted?-közben elkezdett lihegni és megfogta a homlokát, majd elfordult tőlem. Lágyan megérintettem a karját és magam felé húztam Őt. -Hé…-mondom neki, és Ő visszanéz rám. -Akármennyi időre van szükséged, én itt leszek.-bökte ki végül. -Tudom.-mondom halkan.-Attól, hogy nem vagyunk együtt, ugyanúgy szeretlek Téged.-fejezem be a mondatot. Eliot arcán szomorúság jelent meg, de ennek ellenére halványan elmosolyodott. -Most mi legyen?-kérdezi tőlem. Oldalra nézek, majd vissza rá. -Szerintem jobban járnánk, ha soha többé nem látnánk egymást. Nekem ott van Simon, neked meg Kamilla, akit hamarosan feleségül fogsz venni. És akárkié is gyerek, akivel várandós, szerintem csodálatos apa lesz belőled.-közlöm vele, majd nagyokat nyelek. Alig merem elhinni, hogy kimondtam ezeket a szavakat. -Haragszom Kamillára.-jelenti ki. Megforgatom a szemem, majd megérintem a férfi vállát. -Eliot, Te magad mondtad, hogy családra vágysz. Most megkaptad. És ne törődj azzal, hogy ki az apja. Hiszen mindig is egy családra vágytál nem igaz?-nézek rá szelíden. Eliot nagyokat sóhajt, majd válaszol.-Igen, de…-kezdi, de én az ajkaira helyezem a mutatóujjamat. -Nincs de. Szépen elbúcsúzunk és fogod magad hazamész. Otthon pedig bocsánatot kérsz Kamillától.-mondom neki a teendőket. Eliot megforgatja a szemét, majd beletörődő hangnemben mondja.-Jól van.- és zsebre vágja a kezét. -Szuper! Akkor barátok?-nyújtom felé a kezem. Eliot meglepetten néz rám. -Ez komoly?-kérdezi. -A lehető legkomolyabb.-válaszolom. -Barátok.-és megrázzuk egymás kezét miközben szorosan nézünk a másik szemébe.

-Izgulsz?-kérdezi Javier miután beléptünk a terembe. -Nagyon.-válaszolom és felnézek a lampionokra és a lufikra. -Szépen kidekorálták ezt a helyet.-mondom neki. -Igen. A legprofibb csapatot kértem fel.-jelenti ki a férfi és Ő is felnéz a dekorációkra. Ezt a lemezbemutató partit már hónapok óta szervezzük, és végre eljött a nagy nap. Az előkészületek izgalommal teltek, de most minden készen áll, hogy fogadjuk a vendégeket. Az eseményt egy elegáns belvárosi klubban tartjuk, ahol a hangulatot egy modern és kifinomult design uralja. Mindenki eljön, aki számít a zeneiparban, barátok, kollégák és rajongók egyaránt. Bízom benne, hogy ez a este mindenki számára felejthetetlen lesz. A reflektorok fénye táncol a falakon, a DJ már játssza a legújabb slágereket, és a bárpultnál sorban állnak a vendégek a koktélokért. -Nemsokára megtelik a hely és indulhatsz a színpadra énekelni.-mondja Javier. -Köszönöm!-hálálkodom és hirtelen mozdulattal megölelem Őt. A férfi egy kicsit meglepődik, majd megsimogatja a hátam. -Igazán nincs mit. Sokat dolgoztunk ezért.-közli és eltávolok tőle.Egy pohár pezsgőt szorongatok, miközben végignézek a tömegen. Mindenki mosolyog, mindenki boldog ,és úgy tűnik, hogy a kemény munka meghozta a gyümölcsét. -Szia szívem!-köszönt Simon és megcsókoljuk egymást. -Szia!-és megölelem Őt. -Siettem, ahogy tudtam. Ez a repülőút nagyon macerás volt.-mondja. Simon már egy hete próbál hazajönni, mivel mindig közbejött neki valami a továbbképzésen. -A lényeg, hogy végre letudtad ezt a hosszú tanfolyamot.-és tovább csókolgatom Őt. A férfi enyhén eltávolodik tőlem és átfogja a derekamat. -Ne is mondd, már nagyon untam. Viszont váratlanul ért a plusz öt nap. Szerintem többet nem megyek hozzájuk. Legszívesebben veled lettem volna. -vigyorog és homlokon csókol. -Iszol egy pezsgőt?-kérdezem tőle. -Aha. Merre találom?-kérdezi és körbenéz. -Arra hátul.-mutatom neki az irányt. Simon mégegyszer adott egy csókot és elindult a pult felé. Ahogy Javier a mikrofonhoz lép, a terem elcsendesedik. Bemutatja magát, és röviden mesél a közös terveinkről. Hallom, ahogy az újságírók suttogva találgatják, milyen irányba viszi majd a karrieremet. Néhányan bekiabálnak provokatív kérdéseket is, de Javier elegánsan elhárítja ezeket. Magabiztosan és higgadtan kezeli a helyzetet, amiért nagyon hálás vagyok neki.Ezt követően elérkezik az idő, hogy leleplezzük az új album borítóját. A vászon lehullik, és a borító felfedi magát. Mindenki tapsol és ujjong, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Az emberek odajönnek hozzám gratulálni, és én boldogan fogadom a jókívánságokat. -Ez aztán a dögös borító! Nagyon szexi!-dicsér az egyik influencer. -Köszönöm.-mondom és kezet rázunk. Miután mindenki elmondta a jókívánságait és a gratulációkat, megálltam az egyik asztalnál. Oldalra néztem és kiszúrtam Eliotot és Kamillát. A férfi pont rám pillantott, ezután belekortyolt a whiskyjébe. A szívem összeszorul, ahogy meglátom őket együtt. Miért vannak itt? Nem tudom elhinni, hogy ilyen könnyedén beilleszkedtek ebbe a közegbe. Talán én vagyok az egyetlen, aki kívülállónak érzi magát ezen a rendezvényen. Eliot szeme ismét találkozik a tekintetemmel, majd felém emeli a poharát, így gratulálva nekem. Zavartan bólintok, de a gyomrom azonnal görcsbe rándul. Kamilla még mindig Eliot fülébe suttog, és közben rám néz. A mosolyuk mögött valami titokzatosság rejlik, amit nem tudok megfejteni. Talán egy belső vicc, vagy valami, amit csak ők ketten értenek. Idegesen körbenézek, és próbálok találni valakit, akivel beszélhetnék, hogy eltereljem a figyelmemet róluk. De a szemem folyamatosan visszatér hozzájuk.Merre van Milla és Irina? Ha itt lennének, talán nem vennék tudomást Eliotról és Kamilláról. Egy mély levegőt veszek, és próbálom megnyugtatni magam. Majd ennek ellenére mégis meggondolom magam és odasétálok hozzájuk. Útközben próbáltam kitalálni, hogyan kezdjek bele egy könnyed beszélgetésbe. A szívem hevesen dobogott, mintha bármelyik pillanatban kiugorhatna a helyéről. Mély levegőt vettem, majd mosolyt erőltettem az arcomra.-Sziasztok! Hogy vagytok?-kérdezem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Eliot felnézett rám, és kedvesen visszamosolygott. Kamilla is biccentett, bár úgy tűnt, hogy a gondolatai máshol járnak. -Szia!-egyszerre köszöntek ezután Kamilla belekarolt Eliotba. Ezzel jelezve, hogy a férfi övé. -Gratulálok!- mondja Eliot és megpuszil. Meglepetten elhúzodom, majd az asztalra helyezem a kezem. -Köszönöm!-boldogan nézek rá miközben Eliot keze finoman megérinti az enyémet.Az érintése meleg volt és bátorító, mintha azt mondaná, hogy minden rendben van, és nem kell aggódnom miattunk. A tekintetünk találkozott, és úgy éreztem, mintha az idő megállt volna körülöttünk. Egymás szemébe néztünk, és egy pillanatra elfelejtettem, hol vagyok. Eliot szemeiben valami mély, titokzatos érzés tükröződött, ami még közelebb húzott hozzá. A csend egyre mélyült, és minden más megszűnt létezni. A szívem lassan megnyugodott, és úgy éreztem, mintha egy láthatatlan kötelék fűzne minket össze. Kamilla hirtelen megmozdult, és megtörte a varázst.-Mikor mész énekelni?-kérdezte kedvesen a nő, bár láttam, hogy valami gyanakvás csillant a szemében. -Pár perc múlva. Ó! Hogy rohan az idő!-nézek a telefonomra. -Máris mész?-kérdezi Eliot, és elfordul Kamillától. -Igen! Javier már biztosan engem keres.-felelem és azonnal kirohanok a tömegből. Miközben távolodtam egy pillanatra megálltam és visszanéztem. Kamilla mosolyogva megérintette Eliot arcát, és folytatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna, de én nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami különleges történt köztünk. Eliot oldalra néz és ismét találkozik a tekintetünk. A férfival egymásra mosolyogtunk és tudtuk, hogy abban a percben valami különleges dolog történt köztünk.

-Sziasztok! Köszöntelek titeket ezen a csodálatos estén! Hálás vagyok, hogy eljöttetek a lemezbemutató partyra. A közönség ujjongva tapsolt és közülük valaki kiabálni kezdett. -Éljen!-és még hangosabb volt a tapsvihar. -Jól van! Köszönöm szépen! Ez igazán jól esik. Gondoltam hozok nektek egy dalt a legújabb lemezemről. A dal címe: A legszebb tévedésünk.-jelentem be és a színpad közepére állok. A zenekar elkezdett játszani és pár másodperc múlva belekezdtem a dalba.

Engem nem érdekel, hogy hol voltál,
Nem számít a bocsánatkérés már.
Elhiszem, hogy mással voltál,
Viszont fáj, amiért hazudtál.

Nem tudom mitől őrültem meg,
Talán nem hallom jól a szívem.
Ezerrel kiabál, majd kiugrik belőlem,
Mégsem veszem észre a jeleket.

Refrén:
Most már tudom, és bevallom neked végre,
Hogy Te vagy a legszebb tévedésem.
Érvek és ellenérvek, ezek se számítanak már,
Az én szívem évek óta csak rád vár!
Az a te bajod, ha nem veszel észre,
Ketyeg az óránk és lassan mindennek vége.
Tudom, hogy nekem Te vagy az egyetlen,
Mégis az élet annyira kegyetlen velem.

Csak azért is Te vagy a legszebb tévedésem.

Bár nem vagy a szavak embere,
Mégis tudom, hogy én leszek a végzeted.
Senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz,
Szeretném, ha végre tudnád mit is érzek.

Eleget sírtam már más miatt,
Mindig csak a rosszakat kaptam.
Valami darabot elvettek belőlem,
Talán ideje elengednem a büszkeségem.

Refrén: 2X
Most már tudom, és bevallom neked végre,
Hogy Te vagy a legszebb tévedésem.
Érvek és ellenérvek, ezek se számítanak már,
Az én szívem évek óta csak rád vár!
Az a te bajod, ha nem veszel észre,
Ketyeg az óránk és lassan mindennek vége.
Tudom, hogy nekem Te vagy az egyetlen,
Mégis az élet annyira kegyetlen velem.

Miután véget ért az első dal, a közönség ezerrel tapsolni kezdett. Majd észreveszem, ahogy Eliot hevesen veszekedik a menyasszonyával a terem egyik sarkában. A férfi idegesen a hajába túr, és a feszültség szinte tapintható. Próbálok a fellépésre koncentrálni, de nehéz elvonnom a figyelmemet róluk. Erőt veszek magamon, és nekifutok a következő dalnak. Mikor elkezdem énekelni, érzem, hogy valami különlegesebb dalra van szükség. Hirtelen ötlettől vezérelve improvizálni kezdek. Belecsapok az előző napokban tanult Ariana Grande-We Can't Be Friends (Wait for Your Love) című dalba. A dallam megkapja a teret, és az egész terem figyelme rám irányul. Még Eliot és Kamilla is felfigyeltek rám.

I didn't think you'd understand me
How could you ever even try?
I don't wanna tiptoe, but I don't wanna hide
But I don't wanna feed this monstrous fire
Just wanna let this story die
And I'll be alright

We can't be friends
But I'd like to just pretend
You cling to your papers and pens
Wait until you like me again

Wait for your love
Love, I'll wait for your love

Me and my truth, we sit in silence
Baby girl, it's just me and you
'Cause I don't wanna argue, but I don't wanna bite
My tongue, yeah, I think I'd rather die
You got me misunderstood, but at least I look this good

A dal végéhez érve az egész terem elcsendesedett és mindenki el volt bűvölve. A színpad szélén álldogáló Javier is tátott szájjal nézett rám. -Köszönöm szépen!-mondom nekik és azonnal leszaladok a színpadról. Könnyeimmel küszködve rohanok végig az öltöző felé és közben leveszem magamról a nyakláncot. Aztán a karkötőt is leveszem, amit még Eliottól kaptam anno. A lépcsőn felszaladva megbotlok és elesek. Ekkor már zokogok és zihálva veszem a levegőt. A szívem ezerrel ver a mellkasomban, az arcom meg lángba borult. A lelkem meg ki akar szakadni a helyéről. Amilyen sikert aratott az a dal, olyan mély fájdalmat érzek a szívemben. Magam is alig merem elhinni,ami megtörtént az imént. Amikor óvatosan felpillantok meglátom a lépcső tetején álldogáló Eliotot. A férfi is szenvedett, mint a kutya. Megtörten nézett rám, közben tudom, hogy legszívesebben megölelt volna. Egymást nézzük közben ott lebeg a levegőben a szexuális feszültség. Most kivételesen nem a harag fűtött minket, hanem a vágy. A vágy, hogy egymáséi lehessünk. Az érzés annyira fojtogató volt, hogy alig bírtam szóhoz jutni. Aztán nagy nehezen megszólaltam. -Eliot…-suttogom megtörten.-Mi történik velem?-kérdezem közben megtörlöm a szemem. Eliot közelebb jön és leguggol hozzám. Lágyan megérinti és felszegi az államat. -Semmi. Az egész az én hibám.-mondja rekedten. Próbálom összeszedni magam és megtalálni a megfelelő szavakat, de nehezen megy. -Nem... nem tudom, miért, de... de most, hogy láttalak téged, minden összekavarodott bennem. Annyira nehéz volt a fellépésre koncentrálnom, hogy hamar feladtam és erre minden összeomlott.Javier biztosan mérges rám és valahol a teremben nyomoz utánam.-hüppögöm. Eliot leül elém és megölel. Hosszú percekig csak így ültünk, majd elengedjük egymást. -Senki nem fog haragudni rád.-vigasztal és megérinti az arcomat. -De igen.-ellenkezek. Eliot továbbra is simogatja az arcomat, majd elkeni a számon a rúzsomat. Az ajkai enyhén kinyílnak, mintha megbűvöltem volna. -Nem tudom, miért most jön jön ide ez, de... de muszáj elmondanom neked valamit..-kezdett bele. Nem szólok semmit, csak csendben figyelem Őt. Reménykedve várom a mondandóját és remeg a szívem érte. A csend elhúzódik közöttünk, majd hirtelen előrelépek, és megcsókolom Eliotot. Ebben a csókba beleadom az összes fájdalmamat és örömömet. -Ide nem kellenek szavak. Nekünk ez nem áll jó. Mi tettekben tudjuk kifejezni az egymás iránt érzett szerelmünket.-mondom halkan és komoly tekintettel nézek rá. Ebben a pillanatban valaki megjelent. -Khm.-Eliot megköszörüli a torkát és felkel a földről. Amikor hátra nézek meglátom Simont. A férfi közelebb lép és látom az arcán a döbbenetet. -Mit kerestek itt és mi történt?-kérdezi tőlünk. -Csak kijöttünk levegőzni.-felelem és megtörlöm a szemem. -Miért sírtál? -megérinti a vállam, majd Eliot felé néz.-Mondtál neki valamit?-kérdezi tőle. - Réka egyszerűen csak meghatódott a dicsérettől.-füllentette, majd megvonta a vállát. Próbálok megnyugtatóan mosolyogni, de a szívem továbbra is vadul dobogott.-Igen, így volt.-mentem bele a játszmába. -Ó, szívem! Gyere közelebb!-Simon kitárta előttem a karját és lassan megöleltem Őt. A férfit szorosan magamhoz szorítom közben gyorsan oldalra pillantok. Eliot szomorúan rám pillant, ezután elkapja rólam a tekintetét. -Mennem kell. Vigyázzatok magatokra.-búcsúzik. -Máris mentek?-kérdezi Simon és érzem, ahogy simogatni kezdi a hajamat.-Igen Kamillának pihennie kell.-feleli és a lépcső felé néz. -Rendben, majd akkor beszélünk.-bólogat Simon. -Sziasztok!-mondta Eliot és felszaladt a lépcsőn. Vágyakozva néztem utána és amikor becsukodott utána az ajtó még jobban sírva fakadtam.

-És akkor elmondtam neki, hogy mi a véleményem az őssejt kutatásról. Nem nagyon akart nekem hinni a pasi.Aztán a végén sikerült meggyőzni az érveimmel..- magyarázott Simon, amire egy cseppet sem figyeltem, hiszen a gondolataim teljesen másfelé járnak.Éppen egy taxiban ülünk és hazafelé tartunk. Az ablak felé könyököltem és néztem az elsuhanó városi tájat. Az Andrássy úton vagyunk,ahol nagy a dugó, de szerencsére a sofőr jól veszi az akadályokat. Minden, amit hallani és érzékelni tudok, Eliot körül forog. A szívemben fájdalmat érzek és minden egyes levegővétel szúrja a tüdőmet. Minél jobban próbálom elhessegetni a gondolataimat, annál jobban kiélesednek az emlékeim.Miközben Simon tovább beszél, én a szerelem jelentésén filózgatok. Arra gondolok, hogy vajon mikor fog Eliot rájönni arra, hogy valójában szükségünk van egymásra. -Réka! Figyelsz rám?-kérdezi Simon és érzem a meleg kézfogását a térdemen. -Ne haragudj egy kicsit elkalandoztam.-vallom be és megsimogatom a kezét. -Látom kifárasztott a ma esti fellépés. Mindjárt otthon leszünk, fürdünk egy nagyot és mehetünk aludni.-mondja kedvesen. -Igen az igazán jól fog esni.-értek vele egyet és odahajolva megcsókolom az arcát.