May 25, 2024

Réka 36. fejezet

Az új menedzser és egyéb szívzűrök

A mai napom igazán különlegesnek ígérkezett. Már hetek óta tudom, hogy új menedzserem lesz, de semmit nem tudtam biztosan. Az izgalom és az idegesség egyszerre kavargott bennem, amikor úton voltam Javier stúdiója felé. Ahogy beléptem az épületbe, a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni, közben a tenyerem is izzadt. Odamentem a recepcióhoz és bemondtam a nevem. A receis lány a lift felé mutatott és megmondta az emelet számot. Bólintottam és a lift felé sétáltam. Megnyomtam a gombot és néztem a kijelzőt. Mire leért a lift az ajtó kinyílt és beszálltam. Az ötödik emeleti gomb után nyúltam és egyszer csak Martin termett előttem, aki beugrott mellém a liftbe. Ez akkora meglepetésként ért, hogy alig bírtam neki köszönni. Nem számítottam rá, hogy épp ma találkozunk, főleg nem így. A múltkori csókunk óta alig bírok ránézni. Eliza eljegyzési partija már jó bő féléve volt. A másik Irina és Martin végre kibékültek, így már feledésbe merült az a csókos incidens, kivéve nálam. A mai napig nem tudom elfelejteni. Martin nagyon jól csókol, akárcsak az öccse Eliot. Persze Simon se rossz. Ekkor jöttem rá, hogy nekem ez túl sok és a három közül egyet kéne végre választanom. Kivéve Martint, mert ő már házas. -Szia Martin!-köszönök rá vidáman miközben próbálok természetesen viselkedni. Már ha megy.. -Szia Réka!-köszön vissza Martin és benyomja a gombot. A liftajtók bezárultak, és éreztem, ahogy a levegő feszültté válik. Nem akartam, hogy kínos csend telepedjen ránk, így gyorsan megszólaltam.-Hogy vagy? Rég beszéltünk - mondtam, remélve, hogy ezzel oldom a kínos helyzetet.-Jól, köszi. És te? - kérdezte, miközben egy pillanatra a szemembe nézett. Egy rövid, de jelentőségteljes pillantás volt. Érzem, hogy az arcom lángba borul.-Én is jól vagyok - válaszoltam, és igyekeztem mosolyogni.-Mától új menedzserem lesz, és izgatottan várom ki lesz az.-közlöm vele, majd vissza fordítom a fejem. -Értem és tudod már ki lesz?-érdeklődik. -Azt gyanítom, hogy Javier lesz.-nézek vissza rá és széles mosolyt eresztek Martinra. A férfi is elmosolyogja magát közben a mutatóujjával megérinti az arcát. Kicsit zavarban van úgy látom. Beharaptam az alsó ajkam és ismételten próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. A lábamban folyamatosan benne volt a bugi és már menekülni akartam innen. Hiszen rettenetesen zavarban vagyok. Martin egy kicsit oldotta a feszültséget, így elkezdett mesélni egy új projektről, amin dolgozik, és én is elmondtam, hogy milyen kihívásokkal nézek szembe az új menedzseremmel. Ebben a pillanatban megállt a lift és kinyíltak az ajtók. -Megjöttünk.-jelenti ki és előre enged. -Örülök, hogy találkoztunk.-mondom neki és egymással szembe állunk. -Én is örültem a szerencsének. Viszont megyek jó? Sietnem kell. Ábel vár rám.Szia!- búcsúzik, majd össze puszilkodunk és elrohan. Én pedig nézem, ahogy eltávolodik, és úgy érzem, hogy egy kicsit megkönnyebbültem. Talán tényleg nem kellett annyira feszengenem a múltkori csók miatt.

-Szia! Hát megjöttél! Üdvözlünk a csapatban!-szaladt felém az egyik asszisztens lány. -Szia!-és kezet rázunk.-Gyere már várnak rád!-mondta izgatottan és elvezetett az egyik irodához. A többiek kíváncsian nézelődtek és páran elkezdtek fotózni. -Réka lesz az új sztárunk?-suttogva kérdezi az egyikük. -Azt hallottam, hogy összeveszett a régi menedzserével.-hallom a másiktól. Lassan megrázom a fejem közben elmosolyodom, hogy mennyire butuskák tudnak lenni az emberek néha.Amikor megérkeztünk egy pillanatra megálltunk az ajtó előtt. -A főnökúrnak véget ért a tárgyalása, úgyhogy bemehetsz. Kérsz kávét? Vagy ásványvizet?-kérdezte. -Egy pohár víz jó lesz. Köszönöm.-válaszolom és leveszem a napszemüvegemet. Amikor beléptem az irodába a férfi felém fordult a székével és vidáman elmosolyodott. -Szia Réka!-üdvözölt és felkelt. -Javier? Szia!-ez nagyon meglepett. Magas, karizmatikus férfi, akinek a jelenléte rögtön magabiztosságot sugárzott. Ennek ellenére mégis volt bennem egy kis félsz. Mi van, ha nem találjuk meg a közös hangot? Vagy ha más elképzelései vannak a karrieremről, mint nekem? -Örülök a találkozásnak! Kérlek foglalj helyet. -mondta Javier kedvesen, és a bőrfotel felé mutatott. Köszönöm.-feleltem, miközben leültem. Próbáltam ellazulni, de a kíváncsiság és az aggodalom továbbra is bennem forrongott. -Először is, szeretném megköszönni, hogy eljöttél. Kiara sok jót mesélt rólad, és már alig vártam, hogy találkozzunk.- kezdte Javier, majd folytatta:-Szeretném, ha tudnád, hogy számomra az a legfontosabb, hogy a legjobbat hozzam ki belőled, és hogy együtt valami nagyot alkossunk.Amikor Luca megkért, hogy vegyelek át nem kellett sokáig várnia a válaszra. Azonnal igent mondtam rád.-közölte és előkapta a papírokat. -Esküszöm alig bírok szóhoz jutni, annyira meglepődtem.-vallom be neki. -Igazán? Mitől lepődtél meg?-mosolygott rám. -Esküszöm nem számítottam rád és ne érts félre: szívből örülök, hogy Te vettél át engem.-mondom. -Ez teljesen érthető.Beszéljünk egy kicsit a terveidről és az elképzeléseidről. Mit szeretnél elérni a következő évben?- közben Javier felállt az asztaltól és elsétált a bárszekrény felé. Elgondolkodtam egy pillanatra, majd belekezdtem.-Szeretnék több új dalt írni, és nagyobb közönség elé vinni a zenémet. Fontosnak tartom, hogy hű maradjak a saját stílusomhoz, miközben új dolgokat is kipróbálok. Mostanában elgondolkodtam, hogy változtatnék az imidzsemen.-közben Javier felém sétál és a kezembe nyom egy pohár whisky-t. -Milyen stílust szeretnél?-kérdezi és felül az asztalra. -Szeretném megmutatni a dögösebb oldalamat. A múltkori swing est óta ezen kattogok. Annyira jól esett komfortzónán kívül lenni. Még Luca is megjegyezte, hogy ezen a vonalon kéne folytatnom a karrieremet. A rock után most pop és electro vonalon mozognék.-avatom be az álmaimba. -Nem is olyan rossz.Az a célom, hogy támogassalak ebben. Van néhány ötlet, amit szeretnék veled megosztani. Például, mit szólnál egy nagyszabású koncerthez az év végén? Ezen kívül videoklipeket is készíthetnénk az új dalokhoz. Mikor jön a következő nagylemezed?-kérdezi közben tovább kortyolgatja az italt. Én is beleiszok a poharamba, majd megköszörülöm a torkomat. -Utolsó simításokat kell végezni rajta és bármikor a kezemben tarthatom.-felelem. -A legjobb időzítés. Ezt már szeretem.-mosolyog a férfi és közelebb lép hozzám. Javier elkezdett beszélni, és ahogy beszámolt a dolgokról egyre inkább úgy éreztem, hogy Ő teljes mértékben megérti az álmaimat. Meglepett, hogy milyen jól ismer már most is. A szavaiból és a gesztusaiból sugárzott a szenvedély és az elkötelezettség, ami igazán inspiráló volt a számomra. -Hát ez fantasztikusan hangzik!- válaszoltam izgatottan.-Nagyon örülök, hogy ilyen ambiciózus terveid vannak velem kapcsolatban.-közben éreztem, hogy elfáradnak az arcizmaim a rengeteg mosolygástól. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, ami most velem történik. Javier-rel álom lesz dolgozni. -Én is nagyon várom, hogy együtt dolgozhassunk!-mondta Javier. -Most pedig nézzük át a szerződést, hogy minden világos legyen.-ezzel leül elém és elkezdjük olvasgatni a papírokat. Végül, amikor a szerződés aláírására került sor, már nem voltak kétségeim. Javier egyre szimpatikussá vált, és úgy éreztem, hogy jó kezekben leszek nála. -Nagyon örülök, hogy sikerült megállapodnunk.Ez egy nagyszerű kezdet!-mondta Javier, miután aláírtam a szerződést. -Én is így érzem.-bólogatok és visszaadom neki a papírokat. A férfi előre nyújtotta a karját és elvette a dokumentumokat. -Köszöntelek az újonnan megalakult Starlight Records kiadónál!-majd kezet rázunk. -Úristen! Ez annyira izgalmas!-nevetem el magam és elengedjük egymás kezét. Egy új karrier, új stílus és új kezdet. Mától kezdve új Réka fog megjelenni a zenei piacon. Alig várom már, hogy bemutassam a legújabb lemezemet!

-És egy…és két…és há…Gyerünk! Hajrá! Lép, és lép! Fordulj, hajolj és megint forog!-utasított az új koreográfus Dave. A férfi egy profi táncos, aki egyenesen Ausztráliából érkezett. A szülei magyar származásúak, így az anyanyelvemen tudtam vele beszélgetni. -Jól van Réka! Emeld fel a fejed és a törzsed mozogjon kecsesen. Úgy-úgy!- adja a további instrukciókat. Amióta aláírtam a szerződést Javierrel, azóta nincs megállás. Az életem egy forgószél lett, és ez pont így van jól. Az új lehetőségek, amik előttem állnak, izgatottsággal töltenek el, és alig várom már, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Dave hihetetlenül türelmes és tehetséges. Minden alkalommal, amikor belépek a terembe, érzem, hogy vele sokkal többre vihetem. Az első közös óránkon rögtön éreztem, hogy Dave nemcsak jó tanár, hanem szuper mentor is. Már az első pillanattól kezdve pontosan tudta, mire van szükségem ahhoz, hogy fejlesszem a technikámat. Az új koreográfia, amit együtt tanulunk, tele van kihívásokkal, de Dave mindig ott van, hogy segítsen átlépni a határaimat. Ahogy együtt dolgozunk, egyre jobban megértem, miért ő az egyik legjobb a szakmában. -Szólj, ha nem bírja a lábad. Igaz, hogy hónapok teltek el, de azért óvatosan.-mondja nekem. -Hála istennek már a fájdalom rég a múlté. Az orvos is megmondta, hogy minden rendben van.-nyugtattam a férfit. -Oké.- feleli közben beállítja a következő zenét. A bemelegítések alatt sokat beszélgetünk, és egyre jobban megismerem őt. Őszinte és inspiráló személyisége nagy hatással van rám. Mindig azt mondja, hogy a tánc nem csak a test művészete, hanem a léleké is, és ezt a hozzáállást igyekszem én is magamévá tenni. A bemelegítés után Dave egy másik zenét állított be, majd mellém állt és a tükörbe néztünk. -Oké, a mai órán megtanuljuk ezt az új koreót.-mondja közben megmutatja nekem a mozdulatsorokat. Elbűvölve nézem Őt és alig várom már, hogy én is elsajátítsam ezeket az új tánc elemeket. Néha napokig csak egy-egy lépés tökéletesítésén dolgozunk, de minden apró előrelépés hatalmas örömmel tölt el. Dave mindig bátorít, és ha látja rajtam, hogy fáradt vagyok, rögtön tart egy kis szünetet, hogy újra összeszedjem magam. -Oké pár perc szünet és innen folytatjuk.-mondja és leállítja a zenét. Én meg elsétálok a terem egyik végébe és leülök a földre. Iszom egy korty vizet és törölközővel megtörlöm magam. -Bocsi, hogy néha olyan ügyetlen vagyok.-közlöm vele. Dave ekkor odalépett hozzám, és leült mellém, majd azt mondta:-Réka, ne feledd, hogy a legnagyobb fejlődések mindig a legnehezebb pillanatok után jönnek.-közben ő is iszik egy kortyot a flakonból. -Évek óta táncolok és mégis..-sóhajtom. -Néha velem is megesik. Hidd el a legprofibbak is szoktak hibázni.-kacsint rám. Egy rövid szünet után újrakezdtük a próbát, és ezúttal sikerült. Az öröm és megkönnyebbülés könnyei csillogtak a szememben, amikor Dave elismerően bólintott. -Jól van Réka! Ez nagyon jó volt! Látod megérte ennyit gyakorolni!-dicsért meg. -Köszi.-pihegtem közben lenéztem a földre. Tudom, hogy még hosszú út áll előttem és biztos vagyok benne, hogy el fogom érni a céljaimat.

I'll use you as a warning sign
That if you talk enough sense then you'll lose your mind
And I'll use you as a focal point
So I don't lose sight of what I want
And I've moved further than I thought I could
But I missed you more than I thought I would
And I'll use you as a warning sign
That if you talk enough sense then you'll lose your mind

And I found love where it wasn't supposed to be
Right in front of me
Talk some sense to me

And I'll use you as a makeshift gauge
Of how much to give and how much to take
I'll use you as a warning sign
That if you talk enough sense then you'll lose your mind

And I found love where it wasn't supposed to be
Right in front of me
Talk some sense to me

Oh, and I found love where it wasn't supposed to be
Right in front of me
Talk some sense to me

And I found love where it wasn't supposed to be
Right in front of me
Talk some sense to me

És ebben a pillanatban halkulnak az utolsó akkordok a teremben. Nagyot sóhajtok és oldalra nézek. Javier és a többiek már hazamentek a stúdióból, már csak én maradtam egyedül. Éppen Amber Run.I Found című dalát dolgozom fel. Ez a dal tele van érzelemmel és személyes kedvencem.Amikor leveszem a kezem a zongoráról körbe nézek a helyiségben. A függönyön keresztül halványan bevilágít a délutáni naplemente. Az ablak nyitva van és a huzat enyhén körbejárja a teret. Aztán hirtelen erősebb lett a huzat és lerepültek a kották a földre. -Ó ne!-kiáltok és az ablakhoz rohanok, hogy becsukhassam. A papírok szanaszéjjel szóródtak, így össze kellett szednem őket. Aztán a kezembe akadt egy másik dal. Alexander Stewart-If you only knew. Lassan felkelek a földről és olvasás közben hátrálni kezdek. A csípőmmel nekiütközöm a zongorának és elmerülve a kottában leülök a székre. Magam elé helyezem a kottát és elkezdek zongorázni.

I've been tryin' so hard to survive
Sometimes I think that I wanna die
I feel so fucking guilty 'cause God, I'm so lucky to live my life
So I keep all the pain to myself
Losin' faith, but nobody can tell
Mom, I don't want you worried 'cause that would just hurt me
So I pretend I'm fine

If you only knew
What my mind is tellin' me I should do
That I'm drunk and all alone in my room here tonight
I'm too sad to cry, it's true, oh
If you only knew
All the shit my brain is puttin' me through
You'd come runnin' over straight to my room here tonight
I'm sorry, but I need you, oh
If you only knew

I wish I was somebody else
I'm constantly overwhelmed
Now I'm falling again, gettin' drunk with some friends
It's a silent cry for help

I wanna get better, I want you to know
That I can't do this on my own

Take me outta this hell
Oh, somebody help

Take me outta this hell
Oh, I'm not myself

I wanna tell you what my mind is tellin' me I should do
That I'm drunk and all alone in my room here tonight
I'm too sad to cry, but I want to
Oh, if you only knew

A dal végéhez érve éreztem, hogy kicsordulnak a könnyeim. Mostanában mindig elsírom magam egy érzelmesebb dal után. Nem tudom miért vannak rám ilyen hatással a szövegek és a dallamok. Énekesnő vagyok és erősnek kell lennem, ennek ellenére mindig elgyengülök. Emlékszem Igor mindig azt mondta, hogy soha ne mutassam ki az érzéseimet a dalokban. Szerintem meg pont ez a lényeg, enélkül a dalnak nincsen lelke. Én szeretek szívből énekelni. Főleg ezeknél a lírai daloknál. Ebben a pillanatban egy halk kopogás zavarta meg a gondolataimat. Oldalra néztem és alig mertem elhinni, hogy Eliot az. -Szia…-köszöntöm halkan. -Szia!-köszönt vidáman és felém közeledik. A számhoz érintem az ujjaimat és nem merek megszólalni a döbbenettől. Mit keres itt Eliot és miért nem Simon látogatott meg?