Réka 35. fejezet

Your guilty pleasure

Egyik reggel, amikor beértem a stúdióba Luca elállta az utamat. -Szia Réka! Bejössz egy percre az irodámba?-kérdezte izgatottan. -Persze!-bólintottam és elindultunk Luca irodája felé. -Hoztam neked kávét.-átadtam neki útközben a poharat. -Á, köszönöm! Ez most jól jött!-hálálkodott, majd belekortyolt. Besétáltunk, majd a menedzserem lehúzta az ajtón a rolót és bezárkóztunk.-Mi az titkos megbeszélés?-kérdezem mosolyogva. Luca az ablakokhoz megy és ott is lehúzza a reluxát. -Jól van, most már beszélhetünk.-közölte és leült az asztalához. -Valami baj van Luca?-kérdezem tőle. -Helyzet van, de előtte ígérd meg nekem, hogy senkinek nem árulod el a stúdióban!-nézett rám szigorúan. -Luca kezdesz megijeszteni.-vallom be neki. A nő felsóhajtott, majd vett egy mély levegőt végül kinyögte.-Terhes vagyok.-jelentette be. Hirtelen nem jutottam szóhoz. -Komolyan? Hiszen ez csodálatos! Gratulálok Luca!-közben felállok a helyemről és megölelem Őt. -Köszönöm! Nagyon izgatott vagyok, de egyben aggódom is. Nem vagyok biztos abban, hogy hogyan fogom tudni kezelni a munkát és a családot egyszerre.-Luca az asztalra könyököl. -Ezen ne aggódj!-legyintek.-Megoldjuk!-mosolygok rá. -A másik hír, amit mondani szeretnék. Amint megszületik a kicsi, el kell válnunk egymástól.-közli velem. Éreztem, hogy elfog a szédülés és a sírás. Komolyan magamra hagy Luca? Persze meg tudom érteni, hiszen 37 éves és ez az első terhessége. Őszintén hiányozni fog nekem, nem csak mint a főnököm, hanem mint a barátom. -Luca teljesen meg tudom érteni, de akkor is nagyon hiányozni fog veled a közös munka.-közben elcsuklik a hangom. Nem akarok sírni, de mégis eltörik nálam a mécses. -Ó, drágám! Attól, hogy nem leszek még tudjuk tartani egymással a kapcsolatot.-Luca közelebb jön hozzám és megölel. -Mindenképpen. Ha megszületik a kicsi, csak szólj és meglátogatlak a kórházban.-kacsintok rá. -Köszönöm Réka! Annyira örülök, hogy együtt dolgozhattunk. Viszont még van pár hónapunk együtt, amíg tudjuk élvezzük ki.-lelkesedik. -Naná!-majd pacsizunk egyet. -Ó, még valamit nem mondtam el neked. Ma este lesz Eliot jótékonysági estélye. Egy gyermekkórháznak gyűjtenek adományt. Tudod a szokásos évi Lehoczky-gála. Mindenki ott lesz aki számít.-közli velem a hírt Luca. -Szuper.-vágom rá. -Szuper? Réka a lényeget még el sem mondtam neked!-nevet fel a nő. -És mi a lényeg?-kérdezem. -Most nem Eliot kért meg rá, hanem Milla.-válaszolja.- Szeretné, ha Te lépnél fel az este folyamán.-mondja boldogan. Hűha! Alig jutok szóhoz. Millával találkoztam már pár éve, amikor Ábellel randiztam. Szokatlan tőle ez a felkérés. Mostanában hallok róla ezt-azt Eliot által. Hát erre az estére nagyon kíváncsi leszek. -Szóval azt akarod kérdezni tőlem, hogy fel akarok-e lépni azon az estén?-kuncogok. -Igen! Ez alap! Hiszen nagy média felhajtás is lesz, meg minden.-közben összekulcsolta a kezét és könyörgőn nézett rám. Felnéztem a plafonra, majd vissza Lucára. -Jól van elmegyek.-vágom rá, erre a nő ismét megölelt engem. -Meglátod csodálatos este lesz!-ígéri. Én meg csak arra leszek kiváncsi, Eliot mit fog szólni hozzám.

Már az utcáról hallani a zene dübörgését. Az emberek sorban állnak a klub előtt és alig várják már, hogy végre bejussanak. Felmutattam a VIP kártyámat az egyik biztonsági őrnek, aki azonnal beengedett a helyszínre.Ahogy beléptem, a fények körülöleltek, és a zene átjárta a termet. A tömeg egyik fele táncolt, a másik fele pedig békésen iszogatott. A vibráló fények pedig kivilágították az egész teret. Nagyon hangulatos volt és egyben modern is. Eliot klubja nagyon exkluzív lett erre az estére. Egy kicsit még körbenéztem a tömegben és egyszer csak észrevettem Millát a sarokban. A nő felpillantott a mobiljából és rögtön integetni kezdett nekem. -Megyek!-kiabálom túl a zenét, ezúttal sikertelenül. Átvágom magam a tömegen és nagy nehezen oda jutok Milla mellé. -Szia!-köszönök neki és megölelem. -Szia Réka!-üdvözöl, majd elengedjük egymást. -Gyere menjünk a színpad felé.-invitál és megfogja a kezemet. Átverekedjük magunkat a tömegen és eljutunk a színpadhoz. -Itt is vagyunk. Ha oldalra nézel ott van az öltöző, csak le kell menni.-mutatott jobbra Milla. -Oké. Köszönöm!-mondtam és elindultam lefelé a lépcsőn. Egy alagsorba jutok, majd megtalálom a nevemmel jelzett ajtót. Benyitottam és megláttam az előttem táruló kaja és ital bőséget. -Az igen! Eliot kitett magáért.-kuncogom. Az asztalon sorakoztak a különféle falatok: ropogós csipszek, sós mogyorók, friss zöldségek és ínycsiklandó mártogatósok. A hűtőben pedig csábítóan sorakoztak az üdítők és a különféle szénsavas italok, mintha csak arra várnának, hogy valaki megkóstolja őket. Rögtön elvettem egy marék mogyorót és elkezdtem ropogtatni. A hűtőből pedig kivettem egy mentes ásványvizet. Miközben falatoztam, lassan kezdtem belejönni a készülődésbe is. A tükör előtt állva igyekeztem rendbe szedni a hajam, és az arcomra egy kis sminket is felkentem, hogy még csinosabb legyek a fellépésen. Az izgalom és az adrenalin már lassan átjárta az egész testemet, és alig vártam, hogy a színpadon állhassak. Mielőtt elindultam volna a színpad felé még gyorsan fújtam magamra a kedvenc parfümömből. Paco Rabanne Olympéa legújabb kiadását használom mostanság. Annyira dögös illat! Nem csoda, hogy Eliot is oda van érte. Múltkor Luca is megkérdezte milyen illat van rajtam, mert még nem mutattam neki.Ahogy az illat körbejárta az öltözőt egyre magabiztosabb lettem tőle. Mosolyogva vettem még egy marékkal a nasikból és izgatottan indultam a színpad felé.

A színfalak mögött lenéztem a lábamra és láttam, hogy a rögzítő egy kicsit meglazult. Lehajoltam és kisebbre vettem, majd felnéztem és szembe találom magam az egyik szervezővel. -Jól van Réka! Minden oké a lábaddal?-a hangja tele volt kedvességgel. -Persze. Minden rendben van.-bólogatok. -Kell szék? Igaz most nem tudsz táncolni, de ha akarod…-mielőtt befejezhette volna a nő egyből közbe vágtam. -Ne aggódj! Tényleg jól vagyok.-nyugtattam. -Oké!-törödik bele, majd a színpad felé navigál. -Szóval itt állj meg és mindjárt kezdünk.-mondja közben beállítja nekem a mikrofont. -Köszönöm.-intek neki, amikor elmegy. Ahogy a függöny felszállt, és a reflektorfény rám villant. A közönség őrjöngött és kiabálták a nevemet. Úristen, milyen rég volt már ilyen kaliberű fellépésem. -Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek erre a neves eseményre!-szólok bele a mikrofonba. -Réka!!!-sikitották. Ahogy a közönség figyelme rám irányult, az élmény meghaladta minden várakozásomat. Ez egyszerűen fantasztikus! Oldalra néztem és intettem a zenekarnak, hogy kezdhetünk. A saját dalaimmal kezdtünk, majd néha átváltottunk pár ismerős slágerre. Amikor felcsendült egy régebbi rádió sláger a Crazy, az emberek magukon kívül voltak és velem együtt énekelték a szöveget.

I remember when
I remember, I remember when I lost my mind
There was somethin' so pleasant about that place
Even your emotions have an echo in so much space
And when you're out there without care
Yeah, I was out of touch
It wasn't because I didn't know enough
No, woah, oh, I just knew too much

[Chorus 1]
Does that make me crazy?
Does that make me crazy?
Does that make me crazy?
Possibly

Miközben a hangom betöltötte az egész termet, majd egyfajta magabiztosság vett erőt rajtam. A zene átjárta minden porcikámat, közben teljesen beleéltem magam a dalba. Éneklés közben a tekintetem a közönség fölött kalandozott, és láttam az emberek arcán a lelkesedést, ami hihetetlenül megható volt. Aztán, ahogy az utolsó hangok is elcsendesültek, a teremben tomboló tapsok és ovációk hatalmas hulláma öntött el. -Réka! Réka!-skandálta a nevemet a tömeg. -Köszönöm szépen!-szólok hozzájuk és elmentem a színpad elejére. Fogtam magam és leültem a szélére. Intettem a srácoknak és bele kezdtem a Te vagy a rossz szokásom című legújabb dalomba.

Én vagyok az, akire szükséged van,
Kérlek ne félj attól, mit hoz a holnap.
Valamit be kell neked vallanom,
Igazából Te vagy a rossz szokásom.
Amit irántad érzek, teljesen irányíthatatlan,
Viszont tudom Te nem gondolod komolyan.
Minden ami szép és jó volt,
Felejtsük el és kezdjük el újból.

Ez az egész fellépés annyira felemelő volt, hogy jól esett a lelkemnek. Ebben a pillanatban jöttem rá, mennyire hiányzik nekem a turnézás. Imádtam azt a ERA-t. Bő egy órás koncert után feltöltődve és boldogan köszöntem el a közönségtől. -Hamarosan találkozunk! Van egy örömteli hírem is a számotokra. Hamarosan megjelenik a legújabb nagylemezem!-jelentettem be nekik. A hírt hatalmas ováció fogadta, én pedig meghajoltam a közönség előtt és lesétáltam a színpadról. Ahogy leérek azonnal összerándul a gyomrom, amikor felém közelednek a fodrászok és a sminkesek. Mindenki azonnal elkezd rajtam dolgozni, és érzem, hogy mennyire nem esik jól. Úgy látszik, hogy az idegesség egész végig bennem bújkált,hiszen egy valakit nem láttam ma este: Eliotot. Vajon merre lehet? És miért nem jött el erre a fontos családi eseményre? Megrázom a fejem és benyitok az öltözőbe. Gyorsan átöltözők és felveszem az estélyi ruhámat. Csodálatos csillogós sötét lila színű Valentino kreációt öltök magamra. Amikor készen lettem a készülődéssel, még egy leheletnyi rúzst tettem az ajkamra és bepúdereztem magam. Miután elégedetten vizslattam magam a tükörben, lekapcsoltam a villanyt és elindultam a többiekhez. Amikor Milla meghívott a jótékonysági estre és felkért, hogy lépjek fel, örömmel fogadtam el. Hiszen Eliot klubja mindig is a kedvenc helyem volt, és örömmel énekeltem volna bármikor. Most egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem jött el. Bár mintha említette volna, hogy nem igazán fog megjelenni ezen az estén. Körülöttem az emberek beszélgettek, nevettek, élvezték az estét. Én mégis úgy éreztem magam, mintha egyedül ülnék egy padon. Kimentem az este forgatagába és kerestem magamnak egy magányos zugot, ahova elbújhatok. A pincér odajött hozzám és rendeltem tőle egy italt. -Máris hozom.-mondta és elnyelte Őt a tömeg. A zene üvölt és az emberekből egyre több és több lesz. Úgy látszik elérkeztünk az este fénypontjához. A DJ nagyon odateszi most. Miközben nézelődtem valaki megérinti a vállamat. Amikor előre nézek nagy meglepetésemre Eliot áll előttem. -Szia Réka!-üdvözöl, majd leül mellém. -Szia Eliot!-köszönök közben totál elképedtem. Ahogy rám nézett, éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd dobogni. A pillantása mélyen áthatott bennem, így magam sem tudtam elrejteni az érzéseimet. Az a feszültség, ami köztünk volt, szinte tapintható volt. Ezt mindketten nagyon is jól éreztük. -Mint mindig most is csodálatos koncertet adtál.-bókol miközben a fülemhez hajol. -Köszönöm!-vigyorgok közben megérkezik az italom. -Tessék pár shot és pezsgő.-mondja a pincér ezután elviharzik az asztalunktól. Az italok lassan elfogytak az asztalon, és én egyre közelebb kerültem hozzá. Nagyban nevetgéltünk és néha szóba jöttek a komolyabb témák is. Összességében nagyon jól érzem magam. -Annyira örülök, hogy itt vagy!-kotyogom el, majd a számhoz kapok. -Valóban?-Eliot szája szélesre húzódik ezután belenyúl a pohárba és kiveszi belőle a maradék jeget. -Mit tervezel azzal a jéggel?-kuncogok. A férfi nem válaszolt, helyette lenyúlt a lábamhoz és félre húzta a ruhám alját. -Eliot.-tiltakozásom ellenére mégis engedem, hogy megtegye, amit akar. -Vedd le a bugyit. Most azonnal!-parancsolja és úgy is cselekedem. Lenyúltam és nagy nehezen kihámoztam magam a fehérneműből és a lábamon végig csúsztattam az anyagot.-Kérem.-mondja és a kezébe nyomom. -Majd add vissza.-kuncogok. Eliot nem reagált a kérésemre. Mélyen belenézett a szemembe ezután megcsókolt engem. A hajamba túrta a kezét és egyre jobban húzott magára. Vajon milyen izgalmakat tartogat nekem ez az este? Már alig várom, hogy átélhessem. A férfi óvatosan elengedett, majd ismét mellé húzodtam. Ő pimasz mosollyal végig mér engem, tekintete alaposan elidőzik a dekoltázsomon, amitől teljesen beindít. Ez a pasi a nézésével is fel tudja izgatni az ember lányát, hát még engem! Eliot megfogja a fejemet és félre dönti, ezután belecsókol a nyakamba. A borostája egyszerre csiklandozza és izgatja az erogén zónámat. -Uhh..-nyögök fel. A férfi maga felé fordítja az arcomat és követelőzően megcsókol. Ezután a hüvelykujjával megérinti az alsó ajkamat, amitől az altestem is beleborzong. Akarom Őt most azonnal! Az egész testem elkezd bizseregni, én meg egyre jobban fészkelődni kezdek a helyemen. -Mi az Réka? Miért izegsz-mozogsz?-incselkedik, majd beleharap az alsó ajkamba. Érzem a dekoltázsomon, ahogy végig futtatja a jeget a bőrömön. -Egek!-nyögök és lehunyom a szemem. Eliot szétkente rajtam a nedvességet, majd belecsókolt a mellembe.Ösztönösen a fejéhez nyúltam és magam felé szorítottam az arcát. Levegő után kapkodok és a tüdőm elkezd égni az oxigén hiánytól. A fejem kába és az arcom lángol a vágytól. Három hónap hosszú idő. Eliot eltávolodik a dekoltázsomtól és megfogja a combomat. A kezével cirógatni kezdi a belső combomat, úgy ahogy a legutóbbi koncertem után csinálta a színpadon. Csak most jéghideg volt a keze.-Ahh!-nyögök felé a hideg érintésétől és egyre jobban kezdem élvezni ezt az egészet. Az ölemet elönti a nedvesség és egyre jobban vágyom a beteljesülésre.-Eliot!-szólok rá és érzem, ahogyan a hátam megfeszül.

Észvesztő szeretkezésünk után a férfi mellkasának dőlök és próbálom összeszedni magam. Mindketten pihegünk és próbálunk magunkhoz térni. -Húh!-sóhajtok és lemászok a férfiról. Gyorsan körbe néztem a box körül, de szerencsére senki nem járt erre. -Csak mi ketten vagyunk.-mondja kaján vigyorral Eliot. -Jól van.-mondom zavartan és elkezdek felöltözni. Amikor a vállamra kezdtem húzni a ruhám pántját, Eliot megfogta a kezemet és maga elé állított. -Mi az?-nézek rá kissé rémülten. Eliot a vállam felé hajol és lágyan belecsókol. Ismét megremegek és sóhajtozok. -Imádom rajtad ezt az illatot.-mormolja csók közben. -Tudom, hogy szereted. Ezért is fújtam be magam vele.-árulom el. Eliot még egy darabig a nyakamon időzött, ezután visszatért a számhoz. Hatalmas nagy csók után a férfi lassan távolodott el tőlem. -Szeretlek!-jelenti ki, és megsimogatja az arcomat. -Én is Téged!-vallom be neki. Ezután a férfi elengedi a kezemet és elkezd öltözködni. -Köszönöm a ma estét! Azt is, hogy megszegted a saját szabályaidat. Ezúttal a fogadást én nyertem meg.-mondja kaján vigyorral az arcán. Hirtelen eszembe jutott a múltkori beszélgetésünk. -Basszus!-nézek fel a plafonra és a kezemet ökölbe szorítom. Eliotnak igaza volt. Nem voltam túl erős és nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Magához édesgetett, majd csapdába csalt engem. -Beismered, hogy gyenge vagy és nem tudsz ellenállni nekem?-közeledett felém és megérintette a lapockámat. -Menj innen!-szólok rá ingerülten. Szóval csak kihasznált. -Réka most már úgyis mindegy. Ezt a háborút én nyertem meg.-közli velem elégedett hangon. Majd ismét a hátam mögé lopakodik és mindkét vállamnál megfog. A fülemhez érinti az ajkait és ezeket a szavakat suttogja bele. -Tényleg elhitted, hogy szeretlek?-kérdezi és megsimogatja a fülcimpámat. -Miért ne hinném el? Hiszen az előbb vallottad be.-nézek rá értetlenül. Eliot megfogja az arcomat és maga felé fordítja. -Inkább csak szeretkezni szeretek veled. Az érzéseim irántad…teljesen elmúltak.-és érzem a szavaiból a hazugságot. -Ez nem igaz.-nyöszörgöm közben kicsordul a könnyem. -Még mindig haragszom rád, hogy elvetted azt az embert tőlem, akit szerettem.-mondja kínzó hangon. -Mikor lépsz már túl rajta?-kérdezem ezúttal mérgesen. -Te mikor fogsz rajtam túllépni?-kérdez vissza. -Valószínűleg soha, de ha továbbra is így folytatod, akkor még ma túl fogok lépni rajtad.-ingerülten közlöm vele. -Nem fog menni. Gyenge vagy.-érzem, ahogy eltávolodik tőlem és elengedi a kezem. -Ég veled Réka! Jó volt veled!-búcsúzik ezután vigyorogva távozik az asztaltól. Nem teljesen értem, hogy mi történik most, de ez a játszma egyre jobban kezd felőrölni engem. Ebben a pillanatban csörrent meg a telefonom, így gyorsan felkapom. -Halló!- szólok bele, mivel nem néztem meg a kijelzőt. -Csak szólok, hogy nálam van a bugyid.-és ezzel kinyomja a vonalat. Sóhajtva lehunyom a szemem és érzem, hogy az idegességem egyre jobban elkezd uralkodni rajtam. Ilyen nincs, de tényleg. Ez a pasi konkrétan szétszed engem. Nem akarok többé a játékszere lenni, de mégis úgy vonzódom hozzá, mint a mágnes. Nem értem, miért érzem jól magam vele. Lehet azért, mert olyan ellentmondásokat hordoz magában, amikre vágyom, de ugyanakkor félek tőlük. Mindig is az volt a hibám, hogy vonzódom a rosszfiúkhoz, és Eliot... nos, ő minden szempontból az volt. De talán éppen ezért izgat engem.A kihívás, hogy megfejthessem őt és megérthessem, mi rejlik benne. Vagy talán csak az a vágy, hogy én lehessek az, aki megváltoztatja őt, és aki kibogozza a rejtélyeket és a titkokat. Nem tudok ellenállni annak az izgalmas vonzerőnek, ami körülveszi Őt. Azt hiszem továbbra is menthetetlenül szeretem.