Réka 32. fejezet

A beteljesülés

Kiszállva a taxiból felnézek a hatalmas nagy gyárépületre. A kocsi ablakához hajoltam és kifizettem a fuvart, majd elsétáltam a stúdió bejáratához. Abban a pillanatban elkap engem a nosztalgia. Pontosan ugyanitt álltunk Irinával, mielőtt megnyitottuk a fotóstúdiót. Tele voltunk közös álmokkal és tervekkel. Akkor minden jó és szép volt, egészen mostanáig. A bejárat felé közeledve felidéződtek bennem a hosszú éjszakák, amikor későig bent maradtunk, hogy előkészítsük a következő napi fotózásokat, vagy csak egyszerűen beszélgettünk és nevettünk. Főleg egy hatalmas nagy pizza mellett. Irina és én remek csapatot alkottunk, kiegészítettük egymást. Ő volt a kreatív erő, én pedig a szervezési teendőket vállaltam magamra. Együtt sikerült egy olyan helyet teremtenünk, ahol valóra váltottuk az álmainkat. Amikor beléptem a stúdióba, a szívem azon nyomban összeszorult. A falon még mindig ott lógtak a közösen készített fotóink, melyek minden egyes darabja egy-egy emlék volt. Közelebb sétálok a falhoz és megérintem a képeket. Olyan felhőtlenül boldogok voltunk, visszasírom a régi szép időket.Most más volt a helyzet. Ugyanis Luca ide szervezte a fotózást, így ide kellett jönnöm taxival. Tudtam, hogy bármi is történt Irinával és köztem, most félre kell tennem a múltat, és a munkára kell koncentrálnom. Nem szeretnék ma ezen rágódni. Miután beljebb mentem egyből kiszúrtam Lucát, aki egy fotóssal beszélgetett. -Szia Réka! Végre megérkeztél! Figyelj szeretném bemutatni az új fotósunkat Sárközi Ádámot.-mutatja be nekem a férfit és kezet rázunk. -Szia Réka vagyok. Bár úgyis tudod.-mosolygok rá. -Szia! Figyeljetek! Menjetek készüljetek el a sminkkel és a ruhákkal, öt perc múlva kezdünk.-mondta nekünk. Lucával bólintottunk és elsétáltunk az öltözőbe. Próbáltam a legjobb formámat hozni, de a régi emlékek folyamatosan visszahúztak. A sminkes lányok állandóan faggattak engem, hogy jó-e a sminkem? Megfelel a ruhám? Elég tartós lesz a frizurám? Mindenkinek folyamatosan a fejemet bólogattam. -Gyere Réka! Máris kezdünk!-szólt be Luca közben a fodrász a hajamra fújt még egy kis hajlakkot. -Készen vagyunk! Siess!-sürgetett a fodrász. Amikor kijöttem az öltözőből szembe találtam magam Irinával. A barátnőm rögtön karbatette a kezét és elhúzta a száját. Nem tudom mit gondolt, amikor idejött. Szerintem számítani lehetett arra, hogy itt talál majd. Ennek ellenére mégis ellenséges a légkör. Azért megpróbálom feloldani a feszkót. -Szia!-köszönök neki és elmosolyodom. Látom, ahogy Irina forgatja a szemét és vissza köszön.-Szia..-dünnyögi, de még mindig távolságtartó. -Köszönöm, hogy elvállaltad ezt a fotózást.-mondom neki hátha felolvad a jég. -Beszélnünk kéne.-mormogja, majd int, hogy kövessem be az irodájába. Leültünk egy kanapéra az iroda egyik sarkában, ahol órákig terveztük az álmainkat a stúdióval kapcsolatban. Irina mély levegőt vett, majd megszólalt.-Réka, tudom, hogy sok minden történt köztünk, és hogy nem volt felhőtlen az elmúlt időszak.Amióta megtudtam, hogy csókolóztál Martinnal teljesen padlót fogtam. Szörnyen haragudtam rád.-vallja be nekem. Éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak. -Kérlek…ne haragudj. Eküszöm, hogy Martintól semmit nem akartam az égvilágon. Ő csókolt meg engem. Azt mondta, annyira hasonlítottam rád, hogy muszáj volt megtennie. Ugyanis összevoltatok veszve.-mesélem neki őszintén.Irina bólintott, de a tekintete kemény maradt. A látványtól a szívem is összeszorult, és éreztem, hogy elönt a félelem. Irina arca merev maradt, de a szemeiben kíváncsiság csillant. - És mi tartott vissza, hogy hozzám gyere? Hiszen tudod, hogy bármit megbeszélhetünk egymással.-közli velem. Igaza van. -Mert nem volt rá alkalmam - feleltem. -Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam, mit mondjak. Azonnal elutasítottam őt, de te akkor már ott sem voltál. Irina, soha nem akartam, hogy bármi ilyen történjen közöttünk. Őszintén sajnálom, hogy így alakult. Megnyugtatlak: semmit nem érzek Martin iránt. Eliotot szeretem.-nézek rá könnyes szemekkel. Irina hosszan nézett rám, majd lassan bólintott.-Oké,, elhiszem neked. De ez akkor is nehéz.Tudod, mit jelentett nekem Martin.-érzem a hangjában, hogy kezd megenyhülni. -Tudom, és épp ezért próbáltam mindig tisztelettel bánni vele. Nem akartam, hogy bármi ilyen történjen.-közben megérintem a kezét. Irina hagyja magát és elfogadja a kézfogásomat. Hála istennek! Az érintéséből rájövök, hogy nemsokára elillan a harag. Viszont egy dolgot nem árulhatok el Irinának, és azt hogy Martinnak bejövök. Újra beszélnem kell Martinnal, hogy tisztázzuk az érzéseinket egymás iránt. Egy pillanatra csend telepedett ránk, majd Irina mély levegőt vett. -Kezdjünk neki a fotózásnak, jó? Próbáljunk meg együtt dolgozni, ahogy régen.-lelkesedett. -Rendben! Máris megyek lefelé.-miután felkeltünk a kanapéról megöleljük egymást. -Szeretlek drága barátnőm!-mondom a hajába. -Én még jobban!-neveti el magát Irina.

De még mielőtt belekezdtünk volna a fotózásba, megjelent Martin, és a stúdió légköre ismét megváltozott. Látszott rajta, hogy valami fontosat akar mondani Irinának. Martin közelebb lépett hozzá és hallottam, ahogy bocsánatot kér. Békülni próbál. Irina arca kemény maradt, és nem mutatott semmilyen érzelmet. Éreztem, hogy a köztük lévő problémák mélyről gyökereznek. Ezért egy kicsit elsétáltam a képből és megálltam az egyik ruhaállvány mellett. Nem sokkal később egy puha érintést éreztem a vállamon. Amikor megfordultam Simonnal szembe találom magam. Senki sem számított rá, és az ő megjelenése csak tovább növelte a feszültséget. Irina szemei elkerekedtek, amikor meglátta őt, ezért még jobban megfeszült. Simon mindig is kiszámíthatatlan volt, és most különösen meglepett mindenkit. Ahogy közelebb lépett, Martin azonnal elfordult,mivel nem akart vele beszélni, én meg csak kíváncsian követtem az eseményeket. Mi a fene történik itt a stúdióban? Majd látom, hogy Simon felém int, ezért elindulok hozzá. Simon egy csendesebb sarokba vezetett minket, majd mély levegőt vett. -Tudom, hogy mostanában mindenki feszült, és sok a félreértés köztünk. Szeretném, ha megértenéd, hogy nem akartam bonyodalmat okozni azzal, hogy idejöttem. Igazából Irina és Martin között van a baj. Illetve én vagyok az egyik fő okozója.-vallja be. -Hogy mondod?-döbbenten nézek rá. -Pár hete elkezdtem kavarni Irinával.-végig simit az állán. -Hogy mi?-alig jutok szóhoz. -Egyszer lefeküdtünk. Esküszöm ennél több nem is volt.-számol be.-Ezt Martin tudta?-kérdeztem. -Persze, hogy tudta hiszen Irina mindent bevallott neki.-Simon elkezdi fürkészni az arcomat. Akkor állt össze nekem is a kép. Most már világos, hogy Martin miért csókolt meg engem. Bosszúból. Összeakart ugrasztani engem Irinával. -Jézusom.-kapok a homlokomra. -Mi az?-kérdezi a férfi. -Ti sem vagytok szentek abban biztos vagyok. Viszont Irináról nem gondoltam volna. Te meg Irina?-hüledeztem. -Ki kell őket békíteni.-közli velem a férfi. -Ebben teljesen egyetértek, de mégis hogyan békítsük ki őket?-kíváncsiskodom. Simon egy pillanatra elgondolkodott, majd folytatta. -Nem akarok tolakodó lenni, de…mi lenne, ha kamuból összejönnénk?-dobja be az ötletét. -Te meg én? Persze! Tudod mikor!Soha!- kelek ki magamból és próbálom kikerülni Őt, de a férfi visszatart. -Légyszíves Réka. Szeretném, ha Martin és Irina kibékülne.-kérlel. -Azt én is, de nem ilyen áron.-nézek rá mérgesen. Simon felsóhajt, majd megfogja mindkét kezemet és folytatja.-Réka, az az igazság, hogy mindig is kedveltelek. Amióta csak ismerlek, vonzódom hozzád. És most, hogy ez a helyzet kialakult Irina és Martin között, talán itt az ideje, hogy megpróbáljuk.-mondja izgatottan. -Ha Irina látja, hogy mi együtt vagyunk, talán rájön, hogy neki sem jelentettem semmit, és veled meg az egész Martin-dolog csak egy félreértés volt.- látom rajta, hogy izgatottan várja a válaszomat. Egy pillanatra megdermedtem. Nem tudtam, mit mondjak. Simon kedves volt, és mindig is a kezelőorvosomként tekintettem rá, de sosem gondoltam rá romantikus értelemben. Ráadásul ez az ötlet annyira váratlanul ért, hogy nem tudtam azonnal reagálni. -Simon…én…nem tudom. Pár hete még engem kezeltél. Nem abszurd egy kicsit?-hebegtem.Ez annyira hirtelen jött. Nem biztos, hogy ez a legjobb módja annak, hogy megoldjuk a problémát. Simon egy pillanatra elhallgatott, majd újra megszólalt.-Tudom, hogy váratlanul jött ez az egész, és nem akarok rád erőltetni semmit. De gondolj bele, ha mi összejövünk Irina talán belátja, hogy közted és Martin között egy hatalmas baki volt. -Simon elmosolyodott, és egy pillanatra megérintette az arcomat. -Ez nem olyan egyszerű. Nem akarom átverni a barátaimat.-sóhajtom. -Réka. Tudom, hogy nem könnyű, de bízom benne, hogy együtt sikerülni fog.-Simon továbbra is győzködni próbál engem. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd ezt válaszoltam neki. -Jól van. Benne vagyok. Viszont három hónapnál tovább ne tartson a dolog.-egyezek bele. -Jó kislány. Meglátod minden úgy lesz,ahogy elterveztem.-vigyorog rám Simon és kezet rázunk egymással.

A fotózás után Simon és én együtt mentünk ki a stúdióból. Irina és Martin szeme láttára kézen fogva távoztunk. Irina pillantása meglepett és zavart volt, de látszott rajta, hogy elgondolkodik. Tudtam, hogy ez még csak az első lépés,de úgy érzem máris sikert arattunk a kis akciónkkal. -Észrevettek minket.-súgom a férfi felé. -Zsenik vagyunk.-kuncog közben felemeli a kezemet és csókot lehel rá. Simon valóban kedves és figyelmes volt, és bár sosem gondoltam rá romantikus értelemben, talán adhatunk egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Mindketten tudtuk, hogy az igazi célunk Irina és Martin békítése volt. -Figyi, elhívhatlak egy italra?-töri meg a csendet. -Persze. Melyik bárba menjünk?-kérdezem, majd ismét lenézek a kezünkre. Hihetetlen, hogy így járjuk az utcákat. -Igazából felvinnélek a lakásomra, persze, ha nincs ellenedre ez a gyors tempó. Lassíthatok, ha akarod.-vigyorog rám. Amikor Simon elhívott a lakására, kissé meglepődtem, de úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatát. -Jól van elfogadom a meghívást.-nevetek és Simon máris fogott egy taxit, ami elfuvarozott minket a lakásához.

Simon lakása igazi luxus volt. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott a modern, elegáns stílus, ami minden részletében megmutatkozott. A nappali hatalmas ablakai lenyűgöző kilátást nyújtottak a városra, és az enteriőrben minden bútor és dísztárgy tökéletes harmóniában volt egymással. A puha szőnyegek, a bőrkanapé és a művészi festmények mind-mind kifinomult ízlésről árulkodtak. -Ez aztán a legény lakás!-dicsérem meg miközben körbenézek. -Érezd magad otthon!-szól a bárpult mellől Simon, majd lehajol a pult mögött. -Mindjárt hozok neked egy italt.Van kedved egy pohár whiskyhez?-tudakolja. -Köszönöm, az jól esne.-válaszoltam, és leültem a kanapéra.Simon hamarosan visszatért, két pohár whiskyvel a kezében. Az egyiket felém nyújtotta, majd leült mellém. Koccintottunk, és mindketten kortyoltunk egyet. Én egyből kiittam és letettem az asztalra. -Hűha! Valaki nagyon szomjas volt.-nevet. -Van rá okom.-vontam meg a vállam. -Értem. Kérsz még?-kérdezte vigyorogva. -Nem akarsz óva inteni az alkoholtól? Még Te magad mondtad, hogy nem szabad sokat innom.Doktor úr..-böktem meg a karjánál. Ajjaj azt hiszem sikerült flörtölösre innom magam. Simon felállt mellőlem és elindult a pulthoz egy újabb adag italért. -Tudod, Réka, örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat – kezdte Simon. - Úgy érzem, hogy mostanában ránk fér egy kis szórakozás.-és rám kacsintott. -Aham..-és elpirultam. Miután feltöltötte a poharakat Simon megint leült mellém és a kezembe adta a poharat. -Hát akkor második kör. Aztán többet nem iszol.-miközben máris beleivott a whiskybe. -Egészség megint!-emelem poharam, majd egyből meghúzom. Ettől a pillanattól kezdve egy kicsit berúgtam és tudom, hogy nem kellett volna. Simon elvette a kezemből a poharat és az asztalra helyezte. -Réka szeretném tudni, hogy nagyon fontos vagy nekem.-vallja be nekem a férfi és megérinti a vállamat. -Köszönöm, Simon az őszinteséged. Nekem is fontos vagy, és értékelem, hogy itt vagy mellettem.Hoppá kimondtam az igazságot.-a számhoz kaptam a kezem. Simon közelebb hajolt hozzám és az egyik tincsemet a fülem mögé helyezte. Máris érzem, hogy a levegő vibrálni kezd körülöttünk. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mit érzek pontosan, de tudom, hogy valami jó dolog fog történni velem. Simon szemei mélyen az enyémbe fúródnak, és egyszerre vagyok  elveszve és biztonságban. Az érzés furcsa kettőssége megbénít, de egyben meg is nyugtat. Ahogy egyre közelebb jön, észreveszem, hogy az ajkai enyhén elnyílnak, mintha valamit mondani akarna, de végül mégsem szól egy szót sem. Csak a tekintete beszél, amelyben valami mély, titokzatos érzelem tükröződik. Simon keze lassan megérinti az enyémet, és egy pillanatra beleremegek az érintésétől. Az ujjaim automatikusan válaszolnak, enyhén megmozdulnak az övéi alatt. Az arca egyre közelebb kerül az enyémhez, és szinte lélegzetvisszafojtva várom, mi fog történni. A szívem olyan hevesen ver, hogy attól félek, Simon is meghallja. Amikor Simon végre megcsókol az ajkai olyan melegek és puhák, hogy szinte beleremegek. Ahogy elmélyül a csók, egyre inkább elvesztem magam benne. Az érintése szenvedélyes, de mégis óvatos, mintha nem akarna túl gyorsan haladni. Érzem, ahogy a teste hozzám simul, ezzel Simon minden határt átlépett. Én hagytam, hogy folytassa, amit elkezdett. Érzem, hogy Simon is teljesen átadja magát a pillanatnak, így elkezd vetkőzni. Én is a mellkasomhoz nyúlok és elkezdem kigombolni a blúzomat. Miközben csókolózunk ledobáljuk magunkról a ruhákat és a kanapén találjuk magunkat. Simon egyre szenvedélyesebben csókolja a számat, majd letér a nyakamra is. Remegve nyögdécselek és élvezem magamon a férfi kényeztető ajkait. Magamba szívtam a levegőt és próbáltam uralkodni magamon.A szemem be volt csukva és élveztem, ahogy átjárja a testemet ez az észvesztő kéj mámor.Ezek a Lehoczky pasik értik ám a dolgukat. Simon kis híján az ájulásig szeretkezett velem, majd a nyakamba csókolt.Éreztem hogy  a szívem hevesen kalapál bennem és mindjárt meggyullad a testem. Közben a szám szélét harapdáltam és beletúrtam a hajamba. Teljesen átadtam magam a pillanatnak, aztán az izgalom hatására ismét érezni kezdtem a közeledő hullámot. A férfi mellkasára támaszkodtam előre dőltem és kapkodtam a levegőt, mivel nem tudtam kontrollálni magam. Úgy remegtem és kiabáltam, hogy abban a másodpercben újra elöntött a mámor. A menet után egymás mellett feküdtünk a földön és Simon simogatta a hajamat. -Erre nem találok szavakat.-suttogom halkan. -Erre nem is lehet.-mondja két csók között a férfi. -Haragszol?-kérdezem tőle. Simon összevont szemöldökkel pillant le rám. -Mire is?-nevet. -Hogy megtörtént ez köztünk…-közben beharaptam a számat. -Réka…Mindketten vágytunk erre, és ez már régóta érlelődött bennünk.-mondja és tovább simogat. -Végülis..-kuncogom. Érzem, ahogy a kezei finoman végigsimítanak a nyakamon, és ez az érintés még inkább fokozza bennem a vágyat és az izgalmat. Még mindig szorosan tartjuk egymást, és úgy érzem, hogy ez a pillanat soha nem érhet véget. Mintha az idő megállt volna, és csak mi léteznénk. Érzem, hogy Simon szíve az enyém és én is az övé vagyok. Amikor megérintem a kezét, érzem, hogy válaszol az érintésemre, és ez a közelség mindkettőnket megnyugtat.Az érzéseimet nehéz szavakba önteni. Viszont egy valamit elárulok: végtelenül boldog vagyok, hogy megismerhettem Őt. Minden egyes nap egyre jobban érzem, hogy Simon iránti szerelmem csak erősödik. Nem akarom tovább rejtegetni Őt, így remélem hamarosan együtt mutatkozhatunk majd a nyilvánosság előtt.