May 22, 2024

Réka 30. fejezet

Egyszerre gyűlöllek és szeretlek

Úgy érzem, mintha egy hosszú, sötét alagútból kerülnék elő, és újra rám ragyogna a fény. A kezemet az ég felé emelem és boldogabbnak érzem magam, mint valaha. A szabadság, amire oly régóta vágytam végre visszakaptam és teljes erőmből élvezhetem. Az elmúlt hetek, amiket a rehabilitációs központban töltöttem, olyan volt, mint egy viharos tengeren való ingázás. Minden nap újabb kihívásokkal és nehézségekkel néztem szembe, de most, hogy visszatekintek az útra, amit bejártam, büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel. Az elején minden olyan nehéznek tűnt, azt hittem innentől kezdve tényleg mindennek vége. Egy szeretett személy elvesztése, egy reménytelen szerelem kergetése, így teljesen padlóra kerültem. Azt hittem, hogy innentől kezdve már nincs lejjebb, de van! Sajnos egyre jobban elsüllyedtem a saját poklomban és napról-napra egyre rosszabb állapotba kerültem. Az állandó fájdalomra és reménytelenségre az alkohol volt a legjobb támaszom. Igazi ördögi kör volt. Ittam, buliztam, majd újra ittam és újra buliztam. Minden összemosodott nálam: a múlt a jelen és a jövő. Én voltam az a nő, akinek se jelene se múltja. Nem tudtam merre sodor az élet, csak hagytam, hogy vigyen magával. Irányíthatatlanná vált minden és nem láttam be, hogy mekkora bajban is vagyok. A szívem? A szívemet elrabolta egy férfi, aki teljesen darabokra törte és úgy adta vissza, hogy alig bírtam összerakni. Nehezebb volt, mint bármelyik puzzle. Tudjátok mi volt benne a legrosszabb? Hogy baromira fájt. Minden egyes darabkája fájt és égetett engem. Hiába enyhítettem magamon, a sírás sose segített. Még azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. A fenét! Az a seb örökké tántongani fog a szívemen és a lelkemen. Amiben majd párszor belenyúlnak és újra érezni fogom a fájdalmat. Átvertek engem. Irányítottak engem. A hátam mögött bedugtak egy központba, ahol semmi keresnivalóm nem volt valójában. Aztán felnyílt a szemem:az orvosok és a terapeuták által nyújtott támogatás és az én belső kitartásom végül segített átvészelni ezeket az időszakokat.Most már látom, mennyit fejlődtem az elmúlt hetekben. A szívem egyre könnyebbé válik, és időközben a fájdalom is csökken.Az újra megtalált erő és az önbizalom egy olyan ajándék, amit semmi pénzért sem cserélnék el. Persze, még mindig sok munka áll előttem. A rehabilitáció folytatódik, és tudom, hogy még sok kihívás vár rám. Van még hova fejlődni. Nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik végig mellettem álltak és segítettek nekem. A családom és a barátaim szeretete és támogatása minden nap erőt adott nekem. És az orvosok és a terapeuták elkötelezettsége és szakértelme nélkül nem tudnék itt lenni, ahol most vagyok. Nehéz volt, de megérte. Minden nap egy kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy újra teljes életet élhessek. És ez a gondolat motivál, hogy visszatérhessek hozzátok egy új dallal. Szeretettel ölellek titeket: Réka

-Ennél tökéletesebb közleményt nem írhattál volna. Csodálatosan összefoglaltad az elmúlt hetek eseményeit.-dicsér meg Luca. -Remélem elhiszik, mert ez az igazság.-sóhajtom. -Elfogják hinni meglátod. Most pedig irány dolgozni! Vedd fel a legújabb slágeredet.-sürget engem. -Jól van, jól van. Mindjárt bemegyek. Caleb merre van?-nézek körül. -Kiment kávét csinálni, neked is mindjárt hoz.-mondja Luca közben a kezével mutogatja, hogy álljak be a mikrofon mögé.

Te vagy a rossz szokásom

Szinte érzem, ahogyan a sötétben táncolsz,
Nem látlak, mert szinte elönt a mámor.
A tested hozzám simul miközben lángol,
Az álmaimat mindig valóra váltom.

Ígérd meg nekem, hogy egyszer majd,
Elém állsz és végleg megadod magad.
Amikor majd nem lesz több korlát,
Követelni fogod tőlem a folytatást.

Refrén:

Én vagyok az, akire szükséged van,
Kérlek ne félj attól, mit hoz a holnap.
Valamit be kell neked vallanom,
Igazából Te vagy a rossz szokásom.
Amit irántad érzek, teljesen irányíthatatlan,
Viszont tudom Te nem gondolod komolyan.
Minden ami szép és jó volt,
Felejtsük el és kezdjük el újból.

Ó, édesem egyre jobban körül ugrálsz engem,
Nem ismersz és mégis kell neked a szívem.
Néha úgy csinálsz, mintha elveszítenél,
Aztán fogod magad és szótlanul elmész.

Bárcsak maradásra bírnálak Téged,
Nem akarom, hogy miattad fájjon a lelkem.
Túl késő már hiszen menned kell,
Mégis jó érzéseket keltettél bennem.

Refrén: 2X

Az új dal megszületése izgalmas folyamat volt. Az elmúlt hónapok során sok mindenen átmentem, de mindez csak inspirált ahhoz, hogy újabb és újabb dalokat írjak. Az Eliottal történtek után különösen sokat gondolkodtam az élet értelméről, az emberi kapcsolatokról és a változásokról. Ezek az érzések és gondolatok szőtték át a dal szövegét és dallamát is. -Gyerekek, Réka egy őstehetség! Nem lehet belekötni ebbe az új dalba! Nem! Akárki akármit mond. Ez annyira bitang erős lett, hogy libabőrös vagyok!- szólt hozzám Caleb. Láttam, ahogy Luca is bólogat, majd integet, hogy menjek ki hozzá. Caleb felém fordul a székével és ezt kérdezi.- Meghallgassuk?-vigyorog. –Naná! Azonnal!-mondom neki izgatottan. Amikor végre megszólal a dal a stúdióban, érzem, hogy minden egyes hanggal sikerült átadnom a lényeget. Aztán ahogy a dal végére érünk, egy csendes pillanat következik, és aztán hirtelen mindenki tapsolni kezd. -Bravó!-áll fel a fotelből Luca és megölel. -Köszönöm!-mondom és Caleb is átölel. -Csajszikám, ha így folytatod ebből aranylemez lesz!-dicsér meg. Az új album elkészítése egy hosszú és izgalmas út lesz. Alig várom már a többi munkálatokat.

Egy Lehoczky eseményre vagyok hivatalos. Nem tudom, hogy miért hívtak meg engem. Számomra teljesen érthetetlen, mert Irinával rosszban vagyunk, Eliottal meg “különleges” a kapcsolatunk. Illetve hetek óta nem szólok hozzá, amióta bezáratott az elvonóra. Ennek ellenére Simon végig jó fej volt velem és sokat beszélgettünk. Egyik alkalommal elszólta magát és akkor állt össze minden. -Tudod, az unokatestvérem csak jót akar neked.-mondta egy kávézás alkalmával. Erre hirtelen felkaptam a fejem. -Már mint melyik?-kérdeztem, de pontosan tudtam kiről beszél. -Eliot. Azért küldött be ide téged, mert nagyon félt.-majd rám nézett. -Engem félt? Ugyanmár! Hiszen ott van neki a barátnője Kamilla.-legyintettem. -Komolyan mondom.-közben megfogta a kezemet. -Akkor azok a leletek, amiket írtál….-lassan kezdtem felfogni mi is volt valójában. -Kamu leletek. Gondolom, erre Te is rájöttél.-mosolygott. -De miért csináltátok ezt velem? Oké, hogy féltettek, de nem értem.-csóváltam a fejem. -Nos, Eliot elmesélte, hogy mostanában nagyon mélyre zuhantál. Beszámolt a kettőtök kapcsolatáról és azt is mondta, hogy mostanában túlzásba vitted a bulizást. Végül ott telt be nála a pohár, amikor egy másik lánnyal kavartál meg egy csapat idegen fiatallal. Ez annyira nem jött be neki. Totál kiborult tőled.-megköszörülte a torkát közben belekortyolt a kávéjába. -Eliot? Pont tőlem borult ki? Hah! Ha tudná mennyire mérges vagyok rá! Nem elég, hogy öntudatlan állapotban vitt haza engem, de másnap reggel szeretkezett velem, majd utána kihívta a mentőket, hogy elvitessen egy diliházba!-totál kiakadtam. -Khm..azert a részletekre nem vagyok kivancsi.- vigyorog.-Bocsi néha megfeledkezem, arról kivel beszélek.-érzem, ahogyan zavarba jövök.-Semmi baj.Megértem.-mondja együttérzően. -Az elmúlt egy hétben teljesen vissza tudtam rázódni a napi rutinba.Tegnap reggel hétkor keltem.Elmentem edzeni és nem hánytattam meg magam reggeli után.-közöltem vele boldogan. Simon bólintott és összekulcsolta az asztalon a kezét.-Ezt örömmel hallom.Úgy látszik bevált ez a módszer. Kérlek tényleg ne haragudj Eliotra.Hallottam, hogy valakinek nagyon szidod.-utalt tegnap délutáni telefonálásra.-Martinnal beszélgettem és Őt is elküldtem a pokolba.-árultam el. Simon erre jóízűen felkacagott. -De tényleg, hiszen megérdemelte.-komoly tekintettel nézek rá. Simon feltartott kezekkel nevetett.-Jól van elhiszem. Eléggé temperamentumos vagy.-közli és továbbra is beszélgetünk. Már egy bő órája csak az üres papírpoharat piszkálom és jól érzem magam Simonnal.-Igazán megszokhattad volna a három hét alatt. Végig fogságban éreztem magam.-sóhajtok. Simon felhúzott szemöldökkel nézett.-Valóban?Pedig teljesen az ellenkezőjét mutattad. Szerintem csodásan felépültél. Amikor megláttalak ájultan bevallom egy kicsit megijedtem.Nem jósoltam volna meg neked, hogy valaha is megerősödsz majd.Erre főnixként emelkedtél fel a pokol legmélyebb bugyraiból. -meséli. -Ez lesz a következő dalom címe. Köszi az ötletet.-enyhén megbököm a karján. -Mostantól én adom neked az inspirációt?-kérdezi. -Igen.-nevetek. -Hát jó.-mosolyog rám.

Simon a kezelés után azt javasolta, hogy térjek vissza a rendszeres mozgáshoz. Így a teniszt választottam. Amikor kamasz voltam elég sokat jártam teniszezni a barátaimmal. Ahogy beléptem a klubba, ismerős arcok köszöntek rám, gyorsan átadták nekem a szekrénykulcsot és máris felmentem átöltözni. Ledobtam a táskámat a padra miközben lehalkítottam a mobilomat. Simon azt javasolta, hogy legalább egy óráig kerüljem a social médiát. Csak a teniszre szabad fókuszálni. Először a fehér sportmelltartót veszem fel, majd a kék tenisz szoknyámat és a hozzá illő pólót. Szeretem ezt a szettet, mert kényelmes és szabad mozgást biztosít a pályán. Amikor megnézegettem magam a tükörben éppen Kamilla toppant be az öltözőbe. Oda se nézve lehajolok a cipőmhöz és elkezdem bekötni. Miközben bekötöm a cipőfűzőmet, hallom, ahogyan Ő is készülődik. Pár szekrénnyel arrébb van tőlem, így gondoltam oda köszönök neki. Nagy zajt csapva csuktam be a szekrényt, amire Kamilla rögtön felfigyelt. -Izgulsz a meccs miatt?-kérdezi bájcsevegve és elkezd levetkőzni. -Valami olyasmi.-válaszolom neki erőltetett mosollyal. Közben a földről felveszem az ütőmet és lassan megforgatom a kezemben. Egy gyors pillantást vetek a tükörbe, hogy megnézzem, minden rendben van-e. A hajam szoros copfban van, ahogy mindig, hogy ne zavarjon a játék közben. Úgy érzem ma különösen dögös vagyok és remélem ez meglátszik rajtam. -Ne haragudj, de a múltkor láttalak a kávézóban csak nem volt alkalmam bemutatkozni neked.Somogyi Kamilla vagyok.-nyújtja felém a kezét. -Örvendek én meg Réka vagyok. Énekesnő. Bár gondolom tudod.-és kezet rázunk. -Természetesen tudom ki vagy. Eliot mesélt már rólad.-közli velem. -Vagy úgy. Értem.-vajon miket mesélt rólam Eliot? Remélem csupa szépeket. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy Kamilla baromi szerencsés nő. Hiszen övé a lett az a férfi, akit szeretek. Próbáltam rendbe tenni a gondolataimat és vissza kellett térnem a valóságba. Nem szabad elkalandozni, most itt kell lennem a jelenben. Beszélgetésünk elején az időjárásról és a klubról is diskuráltunk, de hamarosan rátereltem a szót a múltjára. Nagyon kíváncsi vagyok rá és bevallom őszintén: Eliotnak egész jó az ízlése. Hiszen nem csak Kamilla gyönyörű hanem okos és humoros nő is egyben. Kezdem irigyelni Őt. - Kamilla, mesélj egy kicsit magadról! Honnan jöttél? - kérdeztem mosolyogva. Láttam, hogy egy pillanatra megdermed, majd szemei összeszűkültek, mintha mérlegelné, mennyit árulhat el magáról. Végül mély lélegzetet vett és válaszolt:-Nos, nem szoktam erről beszélni, de úgy érzem, hogy megbízhatok benned. Egy milliárdos családba születtem. Apám egy nemzetközi vállalat tulajdonosa, amely technológiai újításokkal foglalkozik. Mindig is védve voltam a nyilvánosság elől, de fiatal koromban egy lázadó időszakomban tettem valamit, amire ma már nem vagyok büszke.-számol be nekem. Hmm.. Ez igen érdekes. Ez a dolog felkeltette az érdeklődésemet.Láttam, hogy valami komoly dolog következik, ezért csendben maradtam és figyeltem. -Tizennyolc éves voltam, amikor egy felnőtt filmben szerepeltem.-folytatta halkan.-Akkor úgy éreztem, hogy ezzel kitörhetek a családom szigorú szabályai alól. Azonban hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom. A családom persze megtudta, és hatalmas botrány kerekedett belőle. Apám lefizette a stúdiót, hogy a film soha ne kerüljön nyilvánosság elé, de az emlék örökre megmaradt.-sóhajtott, majd folytatta.-A botrány után elhagytam az országot és Európában próbáltam új életet kezdeni. Olaszországban tanultam divattervezést, és ez segített újra megtalálni önmagamat. Nemrég jöttem vissza Magyarországra és itt ismertem meg Eliotot is. Egy közös barátunk által ismerkedtünk meg.-mosolyog. Már most utálom, de tényleg. Mit lát benne Eliot? Olyan kis egyszerű nő. -Bocsi, hogy így rákérdezek, de hány éves vagy?-érdeklődöm. -Idén töltöttem be a 30-at. Miért kérdezed?-kérdez vissza. -Csak úgy. Egyébként elég fiatalosan nézel ki. Nagyon csinos vagy.-bókolok neki. Az való igaz: nagyon csinos arca van és jó az alkata. De valami hiányzik belőle, és nem tudom mivel fogta meg Eliotot. A pasi olyan csajokat bír, mint például engem. Nem savazom tovább a csajt, így folytatom vele a bájcsevegést. -Köszönöm, sokan mondták már.- majd tovább folytatta a sztorit.-Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és a múltam árnyékot vet rám. De ma már büszke vagyok arra, amit elértem. Nem a pénz miatt mondom, hanem arra, hogy önerőből sikerült újra felépítenem magam. Szerintem Eliotnak ez tetszett meg bennem.-közben összeköti a haját. -Bevallom nagyon bátor vagy, hogy így túljutottál ezen.-dicsérem.

Ahogy a teniszlabda a másik oldalra repül, szinte már látom a győzelmet a szemem előtt. Éreztem, hogy minden játék tökéletesen alakul, és úgy tűnik, ma sem lesz kivétel. Miközben a pálya egyik felét járom, nem tudok nem gondolni Eliotra. Ahogy beszélt róla Kamilla azóta féltékenységet és irigységet érzek a szívemben. Ez a nő tökéletes ellentétem és mégis Őt választotta Eliot. Nem tudok ezen túljutni. Ahogy elgondolkodom azon, hogyan jutottunk idáig, nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak. Eliot mindig is növelte a köztünk lévő feszültséget. Nagyon is jól tudtam, hogy Kamilla milyen közel áll hozzá, bár sosem mondták ki nyíltan, Azt is tudtam, hogy megosszák egymással a kis titkaikat beletéve engem is. Tuti kibeszélnek a hátam mögött, így nem nagyon kell mesélnem a nőnek. Az élet gyakran igazságtalan, de ez a meccs most kiegyenlít. Itt csak a saját tudásom, az elszántságom és a kitartásom számít. És most, ahogy átveszem a vezetést a mérkőzésen, érzem, hogy a frusztráció, ami eddig bennem volt, most jól le tudom vezetni a teniszben. Minden érzékem a játékra fókuszál, és nem hagyom, hogy veszítsek. Kamilla próbál valamit mondani, de hangja messze elhal a pálya másik végén. Amint a mérkőzés végéhez közeledünk, egyre erősebb lesz a szívverésem. Minden mozdulatom precíz és hatékony. Érzem, ahogy minden egyes lövés közelebb hoz a célomhoz.És amikor az utolsó labda átsuhan a hálón és a földre pottyan, én csak mosolygok. Mert tudom, hogy ez a meccs az enyém volt. Ma volt az igazság pillanata. A hálóhoz sétáltunk és Kamilla gratulált nekem. -Szép volt bajnok! Nem mondtad, hogy ennyire jól játszol.-dicsér meg. -Köszönöm.- bólintok és kezet fogunk. Ahogy a kezeimből elengedjük egymást, látom, hogy a szemeiben ott rejlik valami, amit nem tudok pontosan megfejteni. Lehet, hogy csalódottság, lehet, hogy elismerés. -Hát akkor szia! Legközelebb tali!-integet, majd az öltöző felé rohan. Elindulok a lelátók felé és felkapom a padoknál a táskámat.

Dalolászva jövök ki a tenisz klub kijáratánál és a kocsim felé baktatok. Nagyban a refrénnél tartok és amikor oldalra pillantottam, magam mellé ejtettem a sporttáskámat. A parkoló másik végében megpillantottam Eliotot és Kamillát ezúttal egymás karjaiban csókolózva. A látvány egy pillanatra elszédített, majd gyorsan magamhoz tértem. Ez nem lehet. Eliot nem olyan rég még velem volt egy ágyban, most meg ezzel a nővel kavar. Próbálok lenyugodni, és nem fogok kiborulni. Próbálom megérteni, hogy miért üt szíven engem ez a látvány. Mivel nem találom a megfelelő szavakat, így fogom magam és beülök a kocsiba.Magamra zártam az ajtót és a kormányra borulva elkezdtem zokogni. A fájdalom úgy belehasított a szívembe és a lelkemben, hogy majdnem belehaltam. Legbelül érzem, hogy igazából még nem jutottam túl Elioton. Hiába is próbáltam elnyomni magamban az iránta érzett szerelmemet, úgy látszik nem sikerült. Kamilla az igazi nyertes, hiszen övé Eliot. De aztán erőt veszek magamon. Tudom, hogy ezek az érzések átmenetiek, és hogy nem szabad hagynom, hogy befolyásolják a győzelmi mámoromat. Viszont támadt ez zseniális ötletem, mivel boríthatom ki őket.Álnéven regisztráltam a Threads nevű közösségi oldalra, így bátran neki kezdtem a posztolásnak. A következőt írtam az online felületre:

“Az elmúlt napokban egy olyan téma merült fel, amelyet nem hagyhattam figyelmen kívül. Képzeljétek az a pletyka járja, hogy Somogyi Kamilla évekkel ezelőtt egy felnőtt filmben szerepelt. Először is, fontos kiemelni, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy a múltjáról döntsön. Senkit sem ítélünk el azért, hogy milyen döntéseket hozott korábban az életében. Azonban, ebben az esetben, én úgy érzem, hogy felmerülhet egy igen fontos kérdés: tudja-e Kamilla jelenlegi párja, Eliot, hogy milyen múlttal rendelkezik a nő? A kommunikáció és az őszinteség kulcsfontosságú minden kapcsolatban. Ha Eliot még nem szerzett tudomást a múltjáról, akkor még ma meg kell tudnia az igazat. Ezért ösztönözlek titeket, hogy osszátok meg gondolataitokat ezzel kapcsolatban. Ti hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? Van-e olyan múltbeli esemény, amelyről gondoljátok, hogy megosztanátok a jelenlegi partneretekkel? #kamilla #eliot #sotetmult “ Miután posztoltam a hírt elégedetten dőlök hátra a kocsiban. A düh és a csalódottság egy pillanatra eltűnt, és csak az elégtétel és az elégedettség maradt. Olyan volt, mintha végre visszavágtam volna valamiért, amitől régóta feszült voltam. És bár még nem tudom, mi lesz a következménye ennek az egésznek, most csak figyelem és élvezem ezt a pillanatot.