Réka 29. fejezet

Teljes önkívületben avagy üdv újra a pokolban

Az éjszaka fényei vibrálnak körülöttem, és úgy érzem, mintha az egész város egy hatalmas, lüktető szív lenne. Minden dobbanással egyre mélyebbre húz engem. Ahol nem érzem se az időt se a teret, mintha egy lebegő könnyű test lennék. Egy test, melyet nem ölel egy szerető férfi. Aki csak úgy eldobott, mert nem vagyunk egy életszakaszban. Hazudott nekem, miközben minden egyes alkalommal szerelmet vallott. Oda adtam neki a szívem és lelkem, majd rájött, mégsem kellek neki. Minden amit akartam Ő volt. Az a rohadt nagy korkülönbség választott el minket egymástól. Mégis mit gondoltam? Én naiv. Most visszatérek a jelenbe és megpróbálom elfelejteni a múltat. Hiszen ezért jöttem ide. Mivel a bulinegyed sosem alszik, így ma este én sem fogok. A zene üteme szinte átjárja a testemet és a lelkemet, majd hagyom, hogy elragadjon a hév. Nem is emlékszem pontosan, hogyan keveredtem a fiatalok közé, akik most körülvesznek. Először a lányok kezdtek el velem táncolni, majd kicsivel később a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Mindenki elkapott egy tánc erejéig és párszor váltottam velük csókot is. Fiúkkal és lányokkal szinte alig hittem el, de élveztem. Élveztem, hogy szabad vagyok és nincsenek határok. Úgy buliztunk, mintha nem lenne vége az éjszakának. Mintha örökké tartó forgatag lenne: zene,pia és tánc. Az alkohol pedig minden egyes korttyal egyre távolabb taszított a valóságtól. A zene egyre jobban dübörgött a mellkasomban és az ég felé nyújtottam a karomat. Majd az egyik lány Trixi egyre közelebb simult hozzám és az egyik kezével megsimogatta az arcomat. Együtt mozgunk a zenére, mintha nem lenne holnap. Trixi még jobban maga felé rántott, majd egymás szemébe néztünk és láttam, hogy a lány szeme csillog a vágytól. Hirtelen azt sem tudtam hova tegyem ezt az egészet, de úgy voltam vele: egyszer élünk. A szavak elmosódnak a hangzavarban, de a dallam ott marad, mint egy láthatatlan szál, ami összeköt minket. Trixi mellett érzem, hogy újra önmagam lehetek, nem úgy, mint Eliotnál. Ahogy egyre mélyebbre merülünk az éjszakába, a határok egyre inkább elmosódnak. Aztán érzem, hogy Trixi felém hajol és megcsókol engem. Mivel már túl sok volt bennem az alkohol és jól éreztem magam, így azonnal viszonoztam. Nem tudom, hogy miért nyomult rám ennyire a csaj, de most az egyszer hagytam magam elcsábítani. Majd elképzelem Eliotot és még jobban beindulok. Aztán hirtelen észbe kapok és kiszabadítom magam Trixi öleléséből. -Ezt nem kellett volna.-szólok rá és szédelegve elindulok kifelé a helyszínről. Hiába menekülök innen egyre csak érzem, hogy a  világ, amiben most vagyok egy végtelen forgataggá válik. A táncoló tömeg elállja az utamat és páran fel akarnak kérni engem egy táncra. Egy idegen srác felém tart egy pohárka unicumot és elkezd rám nyomulni. -Te vagy az Réka? Gyerekek itt van a parti hercegnő! Juhuu!-örvendezett, majd kikapom a kezéből a poharat. Gyorsan megittam és tovább botorkáltam a kijárat felé. Mivel alig bírtam megállni a lábamon, egy pillanatra meg támaszkodtam és levettem a magassarkú cipőmet. A falhoz érintettem mindkét kezem és úgy mentem végig fel a lépcsőn. Mire felértem teljes erőmből kilöktem az ajtót és kint találtam magam az erkélyen. A levegő ahelyett, hogy segített volna rajtam, egyből megszédültem tőle. Mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszméletem, egy férfi alakját pillantottam meg. Már nem tudtam megállni, és az ájulás teljesen magával húzott engem. Az utolsó emlékem az volt, hogy valaki azonnal elkapott, mielőtt a földre zuhantam volna.

Másnap reggel lassan tértem magamhoz. Kinyitottam a szemem, és egy ismerős szobában találtam magam. Néha felfigyeltem egy-egy kutyaugatásra, majd a fejemre húztam a takarót és elbújtam. A fejem hasogatott a fájdalomtól és a számon éreztem, hogy totál kivan száradva. Mivel nagyon rosszul voltam kinyújtottam a karomat és elvettem az éjjeliről egy pohár vizet. Feljebb ültem az ágyon és megláttam, hogy mellette van pár szem fejfájás csillapító gyógyszer is. Bekaptam a szemeket és azonnal leöblítettem a gyógyszereket. -Brrr.-dünnyögtem és visszacsúsztam a takaró alá. Egy kicsit résnyire hagytam a takarót és kilestem alóla. Hunyorogva végig vizslattam a szobán, aztán nagy nehezen rájövök hol is vagyok igazából. Mire kimondtam volna a nevet, pont ebben a pillanatban lépett be a szobába Eliot. -Jó reggelt parti hercegnő!-köszöntött miután elhúzta a sötétítő függönyöket. -Jézusom! Ez fáj!-nyöszörgök a fények miatt és még jobban magamra húzom a takarót. Eliot azonnal az ágyra huppant és megfogta a takarómat. -Gyere a hasadra süt a nap.-nevet. Nagyot sóhajtva kibújok a takaró alól és észreveszem, hogy fehérneműben vagyok. -Te hoztál ide a buliból?-kérdezem, majd ismét magamra nézek és totál le vagyok döbbenve. -Mivel nagyon szét voltál csúszva haza hoztalak. Ott telt be nálam a pohár, amikor az egyik lánnyal smárolni kezdtetek. Akkor határoztam el, hogy ebből elég volt. Amikor végre magadra maradtál, követni kezdtelek a tetőteraszra és miután elvesztetted az eszméletedet a karjaimba zuhantál.-meséli miközben én egyre jobban kezdtem elszégyelni magam. -Ó, istenem ez annyira kínos.-nyöszörgöm és ismét a takaró alá bújok. Majd érzem, hogy Eliot lehúzza rólam a takarót. -Gyerünk kelj fel és indulj el zuhanyozni.-parancsolja. -Neeeem!-tiltakozom. A férfi felém hajol az ágyon és megfogja az államat. -Szerintem jobb lenne, ha megfürödnél. Hidd le jobban fogod érezni magad.-mondja lágyan. Makacsul megrázom a fejem. -Nem akarok most fürdeni, Eliot. Szeretnék még egy kicsit pihenni.-fordítom el a fejem. Eliot sóhajtott egyet, így továbbra sem tágított. -Réka, meglátod teljesen fel fogsz tőle frissülni.A meleg víz segít majd ellazulni, és a fejfájásodon is enyhít.-mondja. Összefontam a karomat, és még mindig ellenálltam. -Tudom, hogy segíteni akarsz, de most tényleg nincs kedvem hozzá.-vontam meg a vállam. Eliot ekkor felkelt az ágyról és felkapott engem, majd egyenesen a fürdőszobába vitt. -Eliot! Mit csinálsz?- kiáltottam fel, ahogy felemelt az ágyról és elkezdtem ütögetni a hátát. -Ha nem mész magadtól, akkor viszlek én.-válaszolta eltökélten. Próbáltam tovább tiltakozni, de nem volt erőm küzdeni ellene. Ahogy a fürdőszoba felé vitt, végül megadtam magam. A férfi óvatosan lerakott engem a fürdőszobába és elkezdte leszedni rólam a fehérneműt. -Egyedül is le tudok vetkőzni.-mondom neki, de Ő nem figyel rám. Miután lehúzta a bugyimat is, azonnal beinvitált a zuhanyfülkébe. Megengedi nekem a vizet és alá állok, majd megfordulok és meglepetten látom, hogy Ő is elkezdi levenni magáról a ruháit. -Mit csinálsz?-kérdeztem zavartan.-Csak biztos akarok lenni benne, hogy tényleg megfürdesz.És ha már itt vagyok, én is csatlakozom.-válaszolta mosolyogva. Elpirultam, de végül bólintottam, majd érzem a hátam mögött a teste melegét. Hú anyám! Szerintem nem a forró víztől lett melegem, hanem Eliottól. A férfi megfogja a hajam és begumizza. -Honnan van neked hajgumid?-nevetek. -A múltkor itt hagytad.-feleli és elkezd felém nyújtózkodni az egyik tusfürdőért. -Ó, tényleg.-jut eszembe. -Csak lazíts.-búgja a fülembe miközben a tenyerébe nyomja az adagot. Az érintése annyira megnyugtató volt, hogy lassan kezdtem felengedni. Ahogy tovább folytatta a mosdatást, minden mozdulata törődésről és figyelmességről árulkodott. Majd a mellem felé csúsztatta a tenyerét és lágyan belemarkolt. A tusfürdőt eloszlatta rajtam és felém tartva a zuhanyrózsát leöblíti rólam a felesleges habot. Közben mélyen a szemembe nézett. Az egyik kezével végigsimított a testemen a másikkal tovább tartotta a tárgyat. Eliot tovább haladt és a hasamra csúsztatta a kezét, már éreztem a pillangókat a gyomromban. Az izgalmam pedig egyre jobban kezdett szétszedni engem. Égett bennem a vágy, hogy lejjebb vigye a kezét. S mintha a gondolataimba olvasott volna, lejjebb vitte a kezét. Ám, nem a kívánt területre ment le, hanem előbb a combjaimat kezdte el simogatni. -Eliot!-pihegtem és egy kicsit megremegtem a karjaiban. Ezután elkezdtünk szeretkezni a zuhany alatt.

 Eliot egy kicsit rám dőlt és a fülemet harapdálta. -Ez isteni volt.-búgja a fülembe, majd lassan kiszáll mellőlem. Utána nézek és látom, ahogy maga köré tekeri a törölközőt. Felnézek az plafonra és a fejem fölé tartom a zuhanyrózsát. Egy kicsit le kell hűtenem magam, hiszen nagy itt a forróság. Egy kicsit hűvösebbre állítom a víz hőmérsékletét és halk sóhajjal enyhítek a vágyamon. -Mi az nem volt elég?-kérdezi Eliot. Oda se figyelve rá, továbbra is csukott szemmel élvezem a frissítő zuhanyt.A végén mindkét kezemmel végig simítok a hajamon és ártatlanul nézek rá. Élveztem a frissítő fürdőt, ami végigcsorgott a testemen, miközben tudtam, hogy Eliotot már kezdtem ezzel idegesíteni. -Ne haragudj, de még egy kicsit élvezni akarom a hideg vizet.-közlöm vele játékosan, de ő csak legyintett és elvigyorogta magát. Hallottam, ahogy kuncogva mond valamit, majd elindult kifelé a fürdőszobából. A mosoly az arcomon egyre szélesebb lett. Pár perc múlva mégis úgy döntöttem, ideje lenne követni őt. Kiléptem a zuhany alól, a vízcseppek lassan csorogtak le a bőrömön. Magamra tekertem egy puha törölközőt, és gyorsan megtöröltem a hajamat. Eliot után mentem, aki már a hálószobában üldögélt. -Végeztél már a fürdéssel?-kérdezi vigyorogva, amikor meglát.-Tudod, hogy szeretek elidőzni a zuhany alatt.-incselkedem. -Vettem észre.-mondja, majd odaléptem hozzá és az ölébe ültem. -De mostantól rád koncentrálok.-mosolygok rá, erre Eliot felnevet és ismét rám néz. -Meghiszem azt.-mondja és karon csókol.

A vacsora már majdnem elkészült, a friss saláta illata keveredett a sült csirke aromájával.Eliot végig mellettem serénykedett, vidáman beszélgetett, miközben én az asztalt készítettem elő. Egy hosszú nap után alig vártuk, hogy végre leülhessünk és nyugodtan elfogyaszthassuk a vacsorát. Éppen egy pohár bort töltöttem ki, mikor hirtelen erőteljes kopogtatás hallatszott az ajtón.Egy pillanatra megálltunk és összenéztünk. Nem vártunk vendégeket. Az ajtó újra megdörrent, most már sürgetőbb hangon. Letettem a borospoharakat és néztem, ahogy Eliot az ajtó felé sétál. Amikor kinyitotta az ajtót döbbenve néztük, hogy két mentős áll a bejáratnál. Az egyikük előrelépett, és határozott, de nyugodt hangon szólt hozzánk.-Jó estét kívánunk! Egy bejelentés érkezett. Elkell vinnünk Rékát.-közli vele a férfi. Eliot sóhajtva felém mutat és ezt mondja. -Vigyék.-és lehorgasztotta a fejét. Majd a két mentős felém nyúl és megfogják a karomat. -Mit csinálnak? Eliot mi a fene történik most?- kérdeztem döbbenten, miközben próbáltam felfogni, mi történik. -Kérem, nyugodjon meg.-mondta az egyik középkorú férfi, aki láthatóan már számtalan ilyen helyzettel találkozott. -Eliot te érted ezt?-néztem hátra miközben a férfiak finoman megfogták a karomat. Erre hirtelen mozdulattal elrántottam magam és Eliot felé futottam. -Eliot! Mondd már meg mi történik itt? Kérlek segíts!-közben ököllel ütöttem a mellkasát. A férfi lágyan megfogja a csuklómat és ezt válaszolja. -Segítségre van szükséged. Réka egész éjjel sokat ittál és szét voltál csúszva. Teljes idegösszeomlás határán vagy, ezért még időben elcsípjük a bajt.-mondja nyugodt hangon és elengedi a kezemet. -Ezt nem teheted meg velem! Mondd, hogy nem használtál ki! Mondd, hogy mindezt azért csinálod, mert szeretsz!-kiabálom. -Réka kérem nyugodjon le Ön egy rehabilitációs központba fog kerülni. Kérjük, működjön együtt.-mondja az egyik mentős és közelebb lép. Érzem, ahogyan összekötik a kezemet és elvonszolnak Eliot elől. Próbáltam kiszabadulni a mentősök fogságából, majd elkezdtem sikítozni és sírni. Láttam Elioton, hogy teljesen tehetetlen és nem bír rám nézni. Ahogy nézem az egyre távolodó pasit, egyre jobban kezdek összeomlani. -Eliot! Ments meg kérlek! Ne hagyd, hogy elvigyenek innen! Ez a mi otthonunk!-kiabálom, de már az utcán vagyunk. Mire kiértünk a vakuk elkezdenek villogni és a szemembe világítanak a telefonjukkal. -Rékát elviszik egy elvonókúrára. A pletykák szerint túl sok alkoholt fogyasztott és elájult az utcán.- mondja az egyik riporter. -Réka teljes idegösszeomlást kapott mivel túl sokat drogozott mostanában. A forrásaink szerint egy központba viszik, ahol pár hónapra bezárják Őt.-jelenti be a másik. -Vigyenek vissza!-mondom a mentősöknek, de ők továbbra is engem cipelnek. Amikor kiértünk a mentőkocsihoz azonnal beültettek engem. Az egyik pasi elővett egy nyugtatót. -Ez segíteni fog.-mondja és a kezembe nyomja a nyugtatót. -Eszem ágában sincs!- és kiverem a kezéből a bogyót. -Hát jó, maga akarta, hogy így legyen.-sóhajtott és látom a kezében az injekciós tűt. -Kérem ne! Ne adja be! Kérem szépen! Teljesen jól vagyok! Nekem nincs semmi bajom!-pánikolok. -Kérjük, maradjon nyugton.-kéri és érzem, ahogy belém döfi a tűt. Abban a pillanatban a látásom elhomályosult és lassan álomba szenderültem.

Hideg van és fázom. Lassan kinyitom a szemem és minden olyan homályos. Hol vagyok? Mi ez a hely? Próbálok felkelni a helyemről, de ólmosság uralja a testemet. Alig bírok megmozdulni. Talán csak álmodom. Igen ez egy rossz álom.Vagy talán jó? Nem tudom. Miért van minden olyan messze? Az ágy... az ágy puha, de mintha hullámokban mozogna alattam. Talán egy hajón vagyok? Egy óceán közepén sodródó hajón. De hol vannak a halak? Mindig is akartam egy aranyhalat. Vagy egy kiskutyát? Igen, egy kiskutya jó lenne. Merre van a kiskutyám? A kutyámat akarom! Egy nővér lép be hozzám és valamit mond nekem. Valami zümmögés félét motyog, és nem hallom tisztán, hogy mit. Lehet, hogy méhecskék vannak körülöttem? Megvan! Egy kertben vagyok! Mi van a nő kezében? Egy tű? Miért jön felém? És miért szúrja a karomba a…

Pár órával később ismét magamhoz térek, ezúttal józanul. A fejem már nem olyan zavaros, de még mindig kavarognak bennem az emlékek. Mentőautó és a nyugodt tekintetű Eliot. Egy tű és a sikoltásom. Oldalra nézek és meglátom az asztalomon az ott felejtett mappát. Körbenézek és óvatosan felveszem onnan. Amikor belenézek a dokumentumokba, akkor tudatosul bennem, hogy a rehabon vagyok. Miért vagyok itt és miért akarnak rajtam segíteni? Amikor megnézem a lap alján a neveket teljesen meghűl bennem a vér. Kérvényező: Lehoczky Eliot. Kezelőorvos: Lehoczky Simon. Csak nagyokat pislogok és semmit sem értek. -Hát ez remek!-sóhajtom és tovább lapozok. Elolvasom az orvosi leletemet, és egyszerűen nem hiszek a szememnek. Az áll benne, hogy súlyos alkohol függőségben szenvedek, és ezért utaltak be három hétre a rehabilitációs központba. Az első reakcióm az volt, hogy ez nem lehet igaz! Én nem vagyok alkoholista. Egyáltalán nem iszom többet, mint az átlagember, és soha nem éreztem úgy, hogy problémám lenne az alkohollal. Hogyan kerülhetett ez bele a leletbe? Ki hibázott ekkorát? Vagy talán valaki szándékosan tett keresztbe nekem? Nagyokat sóhajtok és teljesen le vagyok sújtva. A kezem remeg, ahogy a papírt olvasom, a szívem gyorsabban ver, és a fejem tele van kérdésekkel. Miért? Hogyan történhetett ez meg? Hogyan hihették azt, hogy én, aki mindig is az egészséges életmód mintaképe volt, ilyen súlyos függőségben szenvedjen? Az érzés, hogy valaki más dönt az életemről anélkül, hogy meghallgatott volna, elviselhetetlen. Az orvosok és a nővérek, akik elvileg az én érdekeimet kellene hogy képviseljék, most úgy tűnik, mintha egy összeesküvésben lenne részem. Ha legalább beszélhetnék valakivel, aki hisz nekem! Hol van az orvosom, az a híres Lehoczky Simon vagy akárkicsoda. Egyszer csak bejön egy nővér és rám pillant.-Hogy vagyunk? Jól van?-kérdezi és odajön az ágyamhoz. -Az orvossal szeretnék beszélni, akit úgy hívnak, hogy…-folytatnám, de pont ebben a pillanatban lépett be a doki. A szívem egy pillanatra megállt és hirtelen beállt az agyamban a kékhalál. Azt hiszem elhagytam a testemet és már az angyalok között lebegek valahol a mennyországban. -Jó reggelt, Réka!Hogy érzi magát?– barátságos mosollyal üdvözöl engem..-Nem tudom...– mondom őszintén.-Mégis mi történt velem?-kérdezem tőle. Simon az ágyam szélére ül és széles mosollyal rám néz. Uramatyám elolvadok és alig kapok levegőt. Simon kiköpött Martin csak fiatalabb kiadásban. Persze a mosolya tiszta Elioté. Nem bírja a szívem ezeket elviselni. Segítség! -Nos, ahogy nézem a régi leleteit. Pár éve is itt kezelték magát. Abban az időben drogfüggőséggel, most meg alkohol függőséggel. Ja és ahogy nézem azelőtt is volt problémája az alkohollal.-sorolja fel, persze a fele teljes hazugság. -Ez nem igaz. Soha életemben nem voltam drogfüggő. Alkoholista se voltam, csak párszor túlittam magam ennyi. Egyébként meg honnan vannak ezek a kamu leletek? Ezeket biztosan a szüleim intézték anno. Akkor csinálták ezt, amikor elszaladt a ló a hírnévvel. Fogadok, hogy most is az Ő kezük van ebben a dologban. Kérem hívja fel a szüleimet és kérje meg őket, hogy vigyenek engem haza. Nem maradhatok itt tovább.-közlöm a pasival és kikászálódok az ágyból. Simon lágyan megérinti a kezemet és visszahúz az ágyra. -Réka! Majdnem gyomormosáson esett át. Pihenjen,-mondja. -Figyelj szerintem tegeződjünk, mert nem bírom a magázódást. Egyébként is Te kije vagy Eliotnak és Martinnak? Te is egy rokon vagy?-kérdezem tőle közben összefonom a karomat a mellkasom előtt. -Martin és Eliot az unokatestvérem.-válaszolja röviden, majd elfordul és elővesz egy vérnyomásmérőt. -Ez nem szükséges.-nevetek kínomban. -Tegnap éjjel nagyon magas volt a vérnyomásod. 180/122 volt.- mondja. -Hűha.-lepődök meg és hagyom, hogy megmérjen. Miután megmérte levette rólam és megszólalt. -Egész jó, most már 120.-árulja el és elpakolja a kütyüt. -Szuper és áruld el, mennyi időbe telik, mire jobban leszek? Teszem hozzá, úgyhogy igazából nem is vagyok alkoholista.-forgatom a szemem. -Ez attól függ, mennyire tartod magad a terápiához és a kezelésekhez.-feleli és ismét mellém áll, majd megérinti a homlokomat. -Lázas is voltam?-nézek fel rá. -Eliot mindjárt itt lesz.-tér ki a válasz alól, majd leveszi rólam a kezét. -Hogy kicsoda?-csattanok fel. -Most pihenjen egy kicsit.-kacsint rám és elindul kifelé. -Mondd már meg, mit művelt Eliot? Ebben Ő is részt vett? Miért akar engem tönkretenni?-faggatom a pasit, de Simon még mindig nem akar nekem válaszokat adni. Egy darabig álldogált az ajtónál, majd elfordítva a fejét kiment a teremből.