Réka 28. fejezet

A teljes összeomlás határán

“A parti hercegnő” “Már megint elszaladt a ló” “Lecsúszott pophercegnő” “Éjjel-nappal Budapest, és Réka megint részeg” “Vajon pasi van a dologban?” “Mi lesz veled Réka?” Olvasom a címlapok címeit a menedzserem irodájában. -Luca ezek az újságírók aztán tudják mivel kell eladni a lapokat.-sóhajtom és az asztalra dobom az egyik napilapot. A menedzserem egy cseppet sem boldog és ezt Ő is megmondta nekem az előbb. -Hónapok óta rólad cikkeznek.-morogja közben nyomkodja a mobilját. -Elérted már Őt?-kérdezem tőle és hátradőlök a fotelben. -Nekem se veszi fel a telefont. Totál megbántottad Őt. Hiába keressük nem fog egyhamar megbocsátani.-feleli és az asztalra teszi a mobilját. -Remek! Egy baráttal kevesebb.-sóhajtom és összeszorul a szívem. -Martin meg fogta magát és elutazott valahova. Azóta senki sem találta meg Őt.-közli velem. -Egyre jobb.-forgatom a szemem. -Figyelj legalább őszinte voltál a barátnőddel. Én se tettem volna másképp. Irina viszont okos nő és felfogja dolgozni a tényeket. Hiszen Martinnal nagyon szeretik egymást.-vigasztal. -Vágod, hogy terhesen és egy gyerekkel maradt otthon. Teljesen egyedül van.-emlékeztetem Őt. -Nyugodj meg Réka! Irina előbb fog veled kibékülni, mint Eliot.-kacsint rám. -Luca! Eliot és én mi végleg lezártuk a dolgot.-összeűkült szemekkel nézek rá. -Akkor mit keres az a nagy csokor virág a lakásodban?-kuncog. Luca ezzel megfogott. -Jól van na. Nemrég volt a névnapom és arra küldte.-forgatom a szemem. -Aha..-kuncog és hallom a hangján hogy nem hisz nekem. -De tényleg! Most mit izélsz?-állok fel a fotelből és elkezdek járkálni az irodában. -A szerelem szép dolog.-sóhajtja a menedzserem és az asztalra könyököl, majd az összekulcsolt kezére teszi az állát. -Luca…-dünnyögöm és próbálok nem elpirulni. -Ez a Ti dolgotok. Egyet azért hadd áruljak el: baromi rosszul csináljátok. Mégis mire vártok? Miért nem randiztok normálisan, mint a többi emberek? Miért nem jártok?-faggat. -Szerinted nekem szükségem lenne egy kapcsolatra?-értetlenül nézek rá. -Nagyon rád férne!-kuncog. -Hah!-csattanok fel. -Mi a helyzet Nolennel? Hiszen hetek óta ostromol Téged.-emlékezetet. Na, már csak Ő hiányzott nekem! Miért éreztem egész végig, hogy ide fogunk kilyukadni? Nyílt titok, hogy a stúdióban mindenki nekünk drukkol. Ugyanis nemrégiben Nolen elhívott engem randizni. Azóta nem adtam neki választ. Hiszen nem dolgoztam fel magamban az Eliot-féle dolgot. Amióta szétmentem Eliottal hirtelen minden megváltozott. Azóta a szívemet és a lelkemet átjárja a keserűség és a bánat. A világ is összeomlott körülöttem és minden ellenem irányult. Legalábbis így éreztem. Minden percben rám törnek a fájó emlékek és elkezdik marni a szívemet. Mostanában gőzerővel azon dolgozom, hogy ismét megtaláljam önmagamat. Egyik nap amikor szomorúan jöttem be dolgozni, a lift előtt véletlenül nekiütközem Nolennek.-Szia Réka! -boldogan köszöntött és megpusziltuk egymást. -Szia Nolen! Bocsáss meg egy kicsit elbambultam.-mondtam zavartan és a fülem mögé helyeztem az egyik tincsemet. -Hogy vagy?-érdeklődöm és beszállunk a liftbe. -Hát képzeld a hétvégén eljegyeztem Améliát.-újságolta és büszkén elkezdte mutogatni a fotókat. -Gratulálok!-mondom neki, majd Nolen beszámolt a nőről miközben sugárzott a boldogságtól, és láttam rajta, hogy igazán szerelmes. Ahogy beszélt, egyre inkább irigyeltem őt ezért a boldogságért. És te hogy vagy, Réka?- kérdezte hirtelen, a szemembe nézve.-Történt valami különleges mostanában?-érdeklődik. Egy pillanatra elakadt a szavam. Nem akartam Nolennel megosztani a fájdalmamat és a zűrzavaromat, de őszintesége és figyelme végül rávett, hogy megnyíljak.-Őszintén szólva, igen elég eseménydús dolgok történtek velem. Ezért nehezen tudok erről beszélni.-vallom be neki. Nolen bólintott, majd  megértően ezt mondja.-Tudom, hogy nehéz lehet, de néha segít, ha megosztjuk a titkainkat. Nem ítéllek el, bármi is legyen az.-kacsint rám. öviden, de őszintén elmeséltem neki, mi történt Eliottal és Martinnal. Nem részleteztem mindent, de elmondtam a lényeget. Nolen csendben hallgatott, majd együttérzően a vállamra helyezte az egyik kezét.-Értem, Réka. Ez valóban bonyolult helyzet. De jól tetted, hogy megálltál, mielőtt még nagyobb baj történt volna. Büszke vagyok rád, hogy ilyen erős voltál.-majd leveszi rólam a kezét.Nolen támogatása sokat jelentett, és lassan kezdtem újra megtalálni a belső békémet.

 -Egy éve rád vár ez a pasi. Miért ne próbálhatnád meg vele?-kérdezte a menedzserem miután visszatértem a gondolataimból. -Menyasszonya van.-vigyorgok rá. -A francba!-csap az asztalra Luca és hátradől a székében. -Bocsika.-kuncogok. -Mi a helyzet a múltkori partnereddel? Aladárral?-kérdezi. -Alex.-javítom ki és még jobban nevetni kezdek. -Jól van Réka, ma nem jó a névmemóriám.-legyint a kezével. -Értem. Nos, pár hete hazavitt és azóta nem láttuk egymást.-vontam meg a vállam. -Valamivel vissza kell vágni az újságíróknak. Bitang jó pasit kell neked találnom.-határozta el. -Mégis mire gondolsz pontosan?-kíváncsiskodom.

Egy helyi kávézóban ülök és várok a randi partneremre. Akarom mondani egy vakrandin vagyok és fogalmam sincs kivel fogok ma találkozni.Mindent Luca szervezett le, így teljes meglepetés fog engem érni. A pincér az előbb jött kérdőzködni, hogy mit szeretnék inni és elment az asztalomtól. Néha elővettem a mobilomat és elkezdtem böngészni a netet. Fotósok és újságírók állnak a kávézó előtt és kíváncsiskodnak kivel fogok ma este randizni. Luca úgy engedett el, hogy sok szerencsét kívánt és reméli, hogy ma megejtem a partneremmel az első éjszakás kalandomat. Visszaírtam neki, hogy marha vicces és vegyen komolyan engem. Visszaírta idézem: “Te meg a komolyság? Na ne viccelj!” Ezzel letettem a telefont az asztalra és inkább kinéztem a városra. Éppen egy busz haladt el mellettünk miközben a bicajosok integetnek nekem, akárhányszor elhaladnak. Nagy lélegzetet vettem és izgatottan vártam a pasit. Miután előre néztem máris megpillantottam a randi partneremet. -Szia!Gregor vagyok-mutatkozik be a férfi és össze puszilkodunk.. -Szia!-köszönök neki és visszaülök a helyemre. Gregor nagyon jóképű volt és úgy éreztem nem lesz annyira rossz ez a randi. A férfi mosolya barátságos volt, és a tekintete meg lélegzetelállító volt. Azok a szemek! Ezer féle dalszöveget tudnék róla írni! Ahogy beszélgettünk, Gregor egyre jobban kezdte belopni magát a szívembe, és én is kezdtem feloldódni a társaságában. -Nagyon jó hely volt. Egyszer majd menj el oda a barátaiddal.-ajánlja, majd belekortyol a borba. -Sosem másztam még falat, de biztos jó móka.-mosolygok rá. Egy pillanatra elnéztem a bejárat felé és hirtelen elöntött engem a döbbenet. Megláttam Eliotot a bejárati ajtón belépni. De nem egyedül volt: egy másik nővel nevetgélt és erre egy pillanatra elnémultam. Hogy lehet ez? Miért van itt Eliot, és miért van vele az a nő? Vajon ő is most kezdett el randizgatni, ahogy én? Az arcomba szökött a vér és úgy éreztem mindjárt elájulok. -Egy pillanatra elszaladok a mosdóba.-mondom a pasinak és azonnal felállok a székről. Aztán a tekintetem összetalálkozik Eliotéval, aki miután leülteti a nőjét, máris felém siet. -Ez most tényleg megtörténik?-suttogom halkan és elindulok a mosdó felé. Szinte érzem, ahogy követni kezd engem és alig várja már, hogy utolérjen. Végül megálltam a mosdók előtt és a férfival szembe fordultam. -Mi a fenét csinálsz itt? Ki az a nő akivel jöttél?-vágtam hozzá a kérdéseket. Eliot huncutul elmosolyodott és ezt válaszolta. -Ő a barátnőm Kamilla.-és tudtam, hogy Ő a mai nap nyertese. Ezzel úgy lenyomott engem, mint még soha. -Az a csaj a barátnőd?-lestem ki Eliot válla fölött és ahogy nézem elég csinos lány. Basszus. Fekete haj, egy kicsit telt alak és elegáns öltözetben van. -Igen.-feleli és ismét találkozik a tekintetünk. -Mi a fenét csinálsz itt, Eliot? - sziszegtem, a düh csillogásával a szememben. - Miért vagy itt ezzel a nővel, amikor... amikor tudnod kellene, hogy itt vagyok?-faggatom. -Fogalmam sem volt, hogy itt vagy. Hidd el ez pusztán csak a véletlen műve. Egyébként is Kamilla választotta ezt a helyet. -vonta meg a vállát. -Értem, és mi a helyzet veled?-érdeklődöm, mert őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban. -A helyzet igazából az…-tartott egy kis szünetet, majd sóhajtva folytatja. -Szóval Kamilla és én hosszú távra tervezünk és elég komoly a dolog köztünk. Szeretem Őt.-vallja be nekem. Amikor Eliot elmondta a tényeket, a szavai hideg zuhanyként értek engem. Olyan érzés volt, mintha kiszakított volna egy darabot a szívemből és ripityára törte volna. Hirtelen alig kaptam levegőt és majdnem fuldokolni kezdtem a bánattól. -Hú ez nem lehet.-fordultam el tőle és a homlokomra tettem a kezemet. -Ráadásul az eljegyzést is tervezgetjük.-teszi hozzá. -Köszi..-felcsattanva nézek rá. -Most meg mi a baj? Miért nem örülsz nekem?-kérdezi a férfi és közelebb lép. A könnyek szemembe csordultak, és már nem tudtam megállítani őket. A sírás fojtogatott, és én csak néztem Eliotra, aki ott állt előttem, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem tudta volna, hogy a szavai milyen fájdalmat okoztak nekem. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Miért kell nekem elviselnem ezt a fájdalmat? Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Először düh tombolt bennem, amiért összetört a szívem, aztán pedig egyre nagyobb szomorúság öntött el. -Ezt most direkt csinálod. Meg akarsz engem bántani.-elkeseredetten szembesítem. -Réka, hé..Figyelj ide.-mondja lágyan és megérinti az államat. Csak álltam ott, mozdulatlanul, és néztem a pasira, akinek alig hittem a szavának.Eliot még mindig előttem áll, mintha a válaszát keresné, de én már nem akarok tőle hallani semmit. Az a tudat, hogy ilyen könnyen túljutott rajtam, csak még jobban megbánt. -Réka, én... - kezdi Eliot és maga felé fordítja a fejem.-még mindig nem felejtettelek el. Csak tudod, ami a múltkor történt muszáj volt tovább lépnem. Nekem céljaim és álmaim vannak. Ezeket most valóra váltom.Időszerű volt.-mondja és a hüvelykujjával megsimogatja az arcomat. Időszerű... zúg a fülemben a hangja, miközben próbálom feldolgozni a hallottakat. A könnyeim a szemembe tódulnak, és már alig tudom visszatartani őket. - És én... én mi voltam neked? Egy játékszer, akit könnyen le lehetett cserélni másra?-kérdezem és már egyre jobban sírni kezdtem. -Hé, nem így van. Nekem nagyon fontos vagy. Hiszen…-itt egy kicsit elgondolkozott, majd folytatta.-Egy nagyon jó barátom voltál.-érzem a szavaiból, hogy ez nem igaz. Én sosem voltam a barátja. A szeretője voltam és egyben a szerelme. Miért hazudik nekem? -Akkor ezt az egészet örökre feladom. Már nem küzdök ezért tovább.-jelentem ki neki. Eliot egy kicsit oldalra néz, majd ismét rám. -Mindig lesz valami, amiért megéri küzdeni.-jelenti ki. -Persze, hogyne.-csalódottan sóhajtok és leveszem magamról a kezét. -Réka, a szerelem egy olyan játék, amiben nem lehet veszíteni. Ezért mindig küzdeni fogok.-vallja. -Melyikért?-teszem fel neki a kérdést. Eliot egy pillanatra sem habozik a válasszal. -A miénkért.-feleli, majd homlokon csókol engem. Majd ezután zsebre teszi a kezét és sóhajtva közli velem, hogy visszamegy a barátnőjéhez. -Jól van menj csak. Örülök, hogy találkoztunk.-mondom neki és Eliot mosolyogva távozik tőlem. Egyedül maradtam a mosdó előtti folyosón, a könnyeim már nem bírták tovább,így berohantam a nőibe.Úgy éreztem, mintha egy végtelen szakadék szélére sodródtam volna, ahonnan nincs visszaút. A fájdalom mindent elborított, és csak egy dologra tudtam gondolni: el kell menekülnöm Eliot elől csak egy pillanatra is. Pár perc múlva visszatértem az asztalomhoz, de már nem tudtam Gregorra koncentrálni. A mosolyom elhalványult, a szavaim üresek lettek. Ő megértette, hogy valami nincs rendben, és én gyorsan el is búcsúztam tőle. Alig vártam, hogy elhagyjam a kávézót, és valahol máshol találjak enyhülést. Az első bárba mentem, ami útba esett. Egyik pohár követte a másikat, és minden korty egyre mélyebbre taszított az önsajnálat és a feledés felé. Az ital átmenetileg csillapította a szívemben tátongó ürességet, de minden egyes korty után úgy éreztem még jobban elveszítem magam. Teljesen darabokra hullottam és a szomorúság úgy elborított, hogy már nem volt semmi, ami segíthetetett volna rajtam. A bárban ülve, a poharamat szorongatva, csak egyetlen gondolat járt a fejemben: hogyan lehetett ilyen kegyetlen Eliot? Hogyan tudott túllépni rajtam pár hét alatt? Miért vallott a legutóbb szerelmet és hogyan felejthetett el engem ilyen gyorsan? Ahogy telt az idő, én egyre jobban az alkohol sötét bugyraiba süllyedtem.Úgy éreztem, mintha az életem egy hatalmas káosz lenne, amit nem tudok irányítani.Az önpusztítás spiráljában találtam magam, ahonnan nem láttam kiutat. És én nagyon is jól tudtam, hogy ebben az éjszakában a fájdalom és az alkohol közötti vékony határvonalon egyensúlyozom, miközben erőltetetten próbálkozom a feledéssel.