Réka 27. fejezet

Az eljegyzési buli

Izgatottan várom ezt a napot. Hiszen a mai nap egy különleges nap! Ma lesz az unokanővérem Eliza eljegyzési bulija. Eliza már hónapok óta azon pörög, hogy a párja Benedek mikor kéri már meg a kezét. Ahogy belépek a szüleimhez Ők azonnal megölelnek engem és boldogan köszöntenek. -Réka szívem, milyen jó, hogy újra itthon vagy!-mondja Anyu. -Nagyon jó újra itthon lenni. Szinte azonnal feltöltődöm.-mondom neki. -Nagyon hiányoztál nekünk kislányom!-tette hozzá Apu. Leülök a nappaliban, ahol a család összegyűlt, és ekkor lép oda hozzám Eliza, az unokahúgom. -Szia Réka!-üdvözöl és felkelve a kanapéról megöleljük egymást. -Szia Eliza! Nem is tudom mikor láttalak utoljára. Talán egy éve?-néztem rá. -Kiheverted a turnét?-mosolygott. -Szívem tudod jól, hogy ezeket nem lehet egyhamar kiheverni.-kuncogtam. Eliza óvatosan Anyuékra nézett, majd megfogta a kezem és elvezetett a konyhába. Amikor kiérünk a konyhába a lány arcán egyfajta zavar és titokzatosság ül, ami rögtön felkelti az érdeklődésemet. Miután leülök a bárszékre Eliza is követi a mozdulatomat és velem szembe ül. Mindkét tenyerét a combjára helyezi és óvatosan a szemembe néz. -Réka lenne egy dolog, amiről beszélnem kellene veled.-jelenti ki határozottan. Kíváncsian várom mit fog mondani. -Nemrégiben megismerkedtem egy sráccal és…kavartunk. Kicsit túl messzire mentünk és a végén lefeküdtünk egymással. És úgy tűnik, hogy babát várok tőle.-vallja be Eliza. Meglepetten nézek rá, mert nem számítottam erre a vallomásra. Eliza mindig is megfontolt és okos lány volt. Mi történhetett vele? -Ez most komoly? Te tényleg terhes vagy egy másik pasitól?-döbbentem le. Eliza mély levegőt vesz és oldalra néz. -Hú, kár volt elmondanom.-mondja és felkel a székről. Én gyorsan utána nyúlok és megérintem a karját. -Eliza várj! Ne haragudj, csak rosszul reagáltam le.-kértem tőle elnézést, mire az unokahúgom visszaült a helyére. -A pillanat hevében történt a dolog. Igazából csak ki akartam próbálni milyen egy egyéjszakás kaland. Aztán rájöttem nem nekem való. Nem tudom mit tegyek, hiszen mindkét srác fontos nekem. Nem akarom megbántani őket. Viszont úgy érzem nem állok még készen a házasságra.-számol be. A térdéhez érintem a kezem és bátorítóan ezt mondom neki. -Eliza, fontos, hogy őszinte legyél magaddal és a pároddal is. Talán érdemes lenne beszélned a barátoddal arról, hogy mit érzel, mielőtt bármilyen komoly döntést hozol.-tanácsolom.

A délután lassan átvált az estébe, és Eliza eljegyzési partija végre elkezdődik. Az otthonunk körül gyülekező rokonság és barátok vidáman beszélgetnek és nevetgélnek egymással. Apu éppen sütögeti a grillen a finomságokat, Anyu pedig italokkal kínálja a vendégeket és össze-vissza rohangál a kertben. Itt vannak a nagynénémék is, akik nemrég érkeztek haza Kanadából. -Felmegyek Elizához és lehívom.-közöltem velük és ott hagytam őket. Az előszobába lépve egy hatalmas nagy jégszobor állta el az utamat, amit a pincérek éppen cipelnek. -Elnézést! Gyorsak leszünk!-szóltak nekem és nagy nehezen elsétáltak előttem. Miután elhaladtak felszaladtam az emeletre a régi szobámba. Óvatosan bekopogtatok Elizához, aki ragyogó arccal készülődik az estére. Az unokahúgom szinte ragyog a boldogságtól, és alig várja már, hogy Benedek megkérje a kezét. -Gyere!-szólt miközben belépek a szobába. -Készen állsz?-érdeklődtem és amikor Eliza felém fordult, majdnem meghatódtam. Egy gyönyörű lila színű ruha volt rajta, amiben úgy festett, mint egy hercegnő. -Eliza! Mi lesz ha, majd az esküvői ruha lesz rajtad.-ölelem át. -Nem tudom, de nagyon izgi.-válaszolja. -Gyere babám! Menjünk le és mondj igent Benedeknek!-nyújtottam felé a kezemet, Eliza pedig vigyorogva megfogja a kezem és nevetve szaladunk le a lépcsőn.

-Igen!-kiabálja örömében az unokahúgom miután Benedek megkérte a kezét. A pasi könnyes szemekkel húzza fel az ujjára a gyűrűt és megcsókolják egymást. Eliza totál oda van. -Menyasszony vagyok!- kiabálta felénk és elkezdte mutogatni a gyűrűjét. A szüleim mentek oda elsőként gratulálni nekik. Végül én is sorra kerültem és Elizával szemtől-szembe álltunk. Még nem szóltam semmit, csak megöleltem, majd a fülébe súgtam. -Jó mélyre ásd el a titkodat és becsüld meg Benit egy életre. Hiszen egy igazi aranyember, a légynek se árt. Kérlek ne tedd tönkre Őt.-közöltem vele, majd elhúzódtam tőle. -Megígérem.-hüppögte, mivel elkezdett sírni. -Drágám, ne sírj. Meglátod minden rendben lesz. Feltéve, ha a jövőben nem lépsz félre, addig jó lesz minden.-vigasztalom. -Csak a hormonok miatt van.-pityereg. -Értem.-mondom és megsimogatom a karját.

Egy kicsit megéheztem ezért úgy döntök, hogy eszek egy kicsit a svédasztalról. Nagyban válogatni kezdem az ételeket, a szememet megzavarja a távolból egy éles villanás. Hunyorogva a sövények felé nézek és hátulról meglátom Elizát. Lassan leteszem a tányért az asztalra és közelebb megyek a bokorhoz. Miközben felé haladok hallom, hogy valakivel nevetgél. Amikor megláttam, hogy Eliza egy másik férfi karjaiban van teljesen lesokkoltam. Mi a fenét művel Eliza? -Életem, majd ha férjhez megyek elválok és sok pénzem lesz. Azután boldogan felneveljük a kicsit. -mutatott a hasára a nő. A férfi Eliza hasához guggol és boldogan megcsókolja, majd lentről felnéz a nőre. -Tudod már milyen nemű lesz?-kérdezi. -Még titok!-nevet és beletúr a férfi hajába. Szóval ez a pasi a szeretője. Csodás mondhatom! Már kezdem megsajnálni Benedeket. Nem tudom mitől lett ennyire csalfa Eliza. Most nagyon haragszom rá. A sokkoló látvány még mindig kavarog az elmémben, és nem tudom feldolgozni, amit az előbb láttam. Elizát nem így ismerem, hiszen Ő mindig is becsületes és megfontolt lány volt. Mégis ki ez az idióta pasi, aki elcsavarta az unokahúgom fejét? -Leskelődünk?-kérdezi valaki a hátam mögött és amikor hátrafordulok Eliottal szembe találom magam. -Jézusom Eliot!-ijedek meg és a mellkasomra helyezem a kezemet. -Mi az? Ennyire jóképű vagyok?-kérdezi és közben mulat rajtam.-Épp ellenkezőleg inkább ijesztő vagy.-dünnyögöm és ismét visszatérek a kémkedéshez. -Mit keres Eliza egy másik férfi karjaiban?-kérdezi mellém hajolva. -Te honnan ismered az unokahúgomat?-nézek rá. -Benedek a legjobb haverom. Gyerekkorunk óta jóba vagyunk. Ő mutatta be nekem elsőként Elizát.-feleli. -Csodás…-sóhajtom és továbbra is a párocskára figyelek. -Ahelyett, hogy itt gubbasztanánk, nekem lenne egy jobb ajánlatom.-mondja és érzem magamon a tekintetét miközben elkezdi cirógatni a karomat. -Eliot kérlek. Most ne zavarj meg. Éppen emberi kapcsolatokat mentek meg óriási hibáktól.-mondom neki oda se nézve. -Hidd el ennél sokkal izgalmasabb dolgok is vannak az életben.-a fülemhez hajova búgja:-Mint például a szex.- majd megpuszilja az arcomat. -Eliot.-szóltam rá, de közben jól esett amit az előbb tett. A férfi csalódottan felsóhajt és közli velem.-A tegnap esti kalandunk óta kívánlak. Gyere menjünk és zavarjunk le még egy menetet.-ajánlkozik. -Eliot légyszíves!Még mindig figyelek.-szólok rá. A pasi egyszer csak kigombolja az inge ujját és felgyűri az alkarján.Majd abban a pillanatban fogja magát és elém guggol. -Mit csinálsz?-lenézek és nevetek rajta. -Réka tégy úgy, mintha itt se lennék.-parancsolja és a ruhám alá nyúl. Érzem, ahogy a kezével végig simit a combomon és beakasztja az ujjait a bugyim pántjába. Óvatos mozdulattal legördíti rólam az anyagot, amiből kilépek. -Figyelj nem most kéne..-kuncogok de azért élvezem a játszmát. Eliot simogatja a lábaimat és hirtelen a ruhám alá dugja a fejét. Ez annyira meglepett, hogy felnevettem. A pasi a fenekemre csapott, hogy maradjak csendben. A sövény mellett levő kerítésnek támaszkodom és elkezd kényeztetni.  -Úristen!-kiáltok fel az érzéstől közben próbálok a nyomozásra koncentrálni. Mivel nem megy a megfigyelés, ezért lehunyom a szemem és élvezem a pillanatot. Eliot megfogja a fenekemet és még jobban hozzá nyomja a fejét az ölemhez. Hát ez őrület. Az egyik karom már elfáradt, ezért a másikkal támaszkodom. Halk sóhajok kíséretében máris tetőzik a kéj és egyből megkönnyebbülök. -Kérlek…most már….elég…-pihegem, de a férfi továbbra sem áll le. Nagyokat nyögdécseltem, mert nem bírtam magamban tartani a kéj okozta mámort. Annyira megszűnt körülöttem a világ, hogy az sem érdekelt, ha lebukunk. Azt kívántam bárcsak sosem lenne vége ennek az érzésnek.A végén egyre erősebben markoltam Eliot vállát és hátra hanyatlott fejjel élveztem a kielégülés hullámait. Mire visszatértem önmagamhoz a férfi kibújt a ruhám alól és felkelt előttem. Ezután jól megcsókolt és ezt mondta. -Veled aztán nem lehet betelni.-majd a nyakamba is belecsókol. -Én sem tudok betelni veled. Most azonnal felmennék egy üres szobába.-kuncogom. -Benne lennék, de most mennem kell.- közli velem, majd homlokon csókol és elviharzik mellettem.

Miután rendbe tettem magam a sövény mögött, külsőleg megpróbálom fenntartani a látszatot, és egy erőltetett mosollyal üdvözlöm a boldog párt. -Szívből gratulálok!- mondom nekik és megpusziljuk egymást. -Köszönjük!-hálálkodik Benedek, majd megcsókolja Elizát. A nő arca ragyog az örömtől, és könnyek csillognak a szemében, ahogy eltávolodnak egymástól. -Három hónap múlva lesz az esküvőnk.-árulja el az unokahúgom. Egy kissé elhúzom a szám, majd bele karolok Elizába és félrehúzom Őt. -Egy pillanatra elrabolom a menyasszonyodat.-majd rá villantom a mosolyomat Benire. A férfi szintén vigyorog és bólogat, hogy oké. Elizával hallótávolságon kívülre sétálunk, aztán valahol a kert végében megállunk. Elengedem az unokahúgomat és máris szembesítem. -Láttalak a pasiddal.-közöltem vele kerek perec. A nő egy kicsit elpirult, majd rám nézett. -Mennyire voltunk feltűnőek?-kérdezte zavartan. -Eléggé és szerencsétek volt, hogy nem buktatok le. Én és..egy barátom láttunk titeket. -válaszolom, majd érzem, hogy én is elpirulok. -Csak nem Eliottal lógtál?-érdeklődött és úgy érzem most nála van a labda. A férfi neve hallatára elkerekedett szemekkel néztem rá. -Te honnan tudsz róla?-kérdeztem, majd gyorsan rájöttem, hogy Eliot és Beni jó barátok. -Tudod Beni és Eliot régi jó barátok. Mindent megosztanak egymással. A múltkor hallottam, amikor rólad beszéltek.-árulja el. -Tényleg? És mit mondott pontosan?-hebegtem és próbálom leplezni a zavaromat. Eliza elém állva lágyan megérinti az egyik vállamat. -Drágám, mindent tudok rólad és Eliotról. Egy múltkori kocsmázás alkalmával Eliot mindent kitálalt az érzéseiről.-mondja. Ettől most teljesen leblokkoltam. -Mit mondott rólam?-kérdezem tőle, hiszen egyre jobban fűt a kíváncsiság. -Ezt neki kell elmondania.-kacsintott rám. -De hiszen a múltkor már bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Végül arra jutottunk, hogy nem tervezünk semmi komolyat.-sóhajtok és leülök az egyik kerti padra. Eliza rögtön helyet foglal mellettem és megfogja az egyik kezem. -És te mit gondolsz?-kérdezem Elizától, aki mosolyogva rám pillant.-Ha boldoggá tesz téged, akkor én támogatom.-feleli, majd a végén megölel. Elizával való ölelkezés közben észreveszem Martint a kert másik végében. Amikor rám pillant egyből felcsillan a szeme. -Ha nem haragszol, megyek és üdvözlök egy ismerőst.-mondom Elizának közben felállok a helyemről. -Menj csak és köszönöm, hogy eljöttél, már nagyon hiányoztál.-hálálkodik és elengedjük egymás kezét. Martin egyre közelebb jött és zsebre tett kézzel rám pillant. -Mit keresel itt?-kérdezem tőle és karba tett kézzel állok előtte. Martin arca elkomorodik, majd egy kicsit oldalra néz, aztán vissza rám. -Beszélnünk kell.-jelenti ki. -Mi történt?-aggódva kérdezem tőle. Martin mély levegőt vesz, mielőtt megszólalna. -Irina újra gyermeket vár. Tudom, hogy nem nekem kéne elmondani. Csak nem bírom visszatartani az örömömet.-jelenti be.  Közben látom a férfi szemében a bizonytalanságot és a zavart. -Ennek ellenére mégis mást látok. Mondd csak mi a baj?-közelebb megyek és megérintem az állát. -Kirúgtak a suliból.-vallja be. -Mikor történt ez? Jézusom Martin jól vagy?-kérdezem és azonnal megölelem Őt. A férfi nagyot sóhajt a hajamba és lassan elengedjük egymást. -Túlélem, csak Irina nem tudja még. Félek, hogy berág rám. Így is hisztisebb a kelletnél.-mondja, miközben a szívem összeszorul. Irina és Martin egy igazi álompár, mi történhetett? -Ugye, nem mondtad el neki a Nick féle dolgot?-jutott az eszembe. -Nem, hiszen attól még jobban kiborulna. -rázta a fejét. -Maradjon is így. Nem hiányzik neki a stressz főleg a terhesség miatt.-értek vele egyet. Ahogy mesélt, egyre inkább éreztem, hogy valami megváltozik közöttünk. Talán a csendes kert vagy Martin közelsége váltotta ki belőlem ezt az érzést, de valami egészen más volt a levegőben. Egy pillanatra elhallgattunk, és csak néztük egymást. Az ő szemében is ott volt a vágy és rögtön tudtam mit akar tőlem. Egyre közelebb hajolt hozzám, és én nem tudtam, mit tegyek. A szívem gyorsabban vert, és úgy éreztem, hogy pillangók repkednek a gyomromban. Nem tudtam, hogy mit érzek pontosan, de azt tudtam, hogy ebben a pillanatban minden megváltozhat.Amikor Martin ajkai az enyémhez érnek a tenyeremet a mellkasához érintem, és lassan eltávolodom tőle. Egyetlen csókban ott volt minden kimondatlan szó, minden elfojtott érzés. Ennek ellenére mégis tudom mekkora hibát vétünk. Szinte szóhoz sem jutottam, de nem is volt szükség szavakra. Martin csodálatos ember, akárcsak az öccse Eliot. Viszont Martinnak ott van a felesége Irina, aki egyben a legjobb barátnőm. Nem szeretném megbántani Őt. Hiszen teljes szívemből szeretem Eliotot. Martin inkább csak emlékeztet az öccsére, ezért is vagyok vele szemben mindig ennyire gyenge. -Figyelj, kérlek most hagyjuk ezt abba. Ezzel mindenkit megbántunk.-közlöm vele, közben beharapom az ajkaimat. A férfi gondterhelten a hajába túr és rögtön zavarba jön. -Réka… Én azt hiszem egyre jobban kedvellek Téged.-vallja be és ismét meg akar csókolni, de én hárítok. -Á-á! Ezt felejtsd el! Nem tudom mi a fene ütött beléd! Légyszíves térj észhez!-kérleltem. A férfi határozott mozdulattal elkapta a derekamat és megint magával rántott egy csók erejéig. Próbáltam eltolni magamtól, de nem bírtam. Mi a fene van az emberekkel? Mindenki megkattant ma? Előbb Eliza, majd Martin. Mindenki másra vágyik. Én vagyok az egyetlen, aki kitart Eliot mellett. Nagy erőt vettem magamon és azonnal ellöktem Martin és hátrálni kezdtem. -Akkora hülye vagy hallod…-közöltem vele, közben megtöröltem a számat. Martin a tenyerébe helyezte az arcát és elfordult tőlem. -Bocsáss meg, tényleg hülye vagyok.-mondja hátat fordítva. -Nekem viszont mennem kéne. Nem kéne, hogy együtt lássanak minket.-közlöm vele és megérintem a lapockáját. -Jól van menjél.-dünnyögi és szembefordul velem. -Esküszöm Martin nem tudom mi a fenét képzeltél, de kérlek ezt zárjuk le örökre.-kérem Őt. A férfi halkan felsóhajt és megértően bólogatni kezd. -Jól van értettem. Bocsáss meg még egyszer.-mondja zavartan. -Na, hess! Menj!-hessegetem miközben elöntött engem a bűntudat. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

Az utolsó pohár whiskynél már éreztem, hogy innentől kezdve végem van, mint a botnak. Már éreztem, hogy forog velem a világ, ahogy visszamentem az eljegyzési buli forgatagába. A zene hangosabb volt, mint korábban, a fények vakítottak, és minden arc egyszerre volt ismerős és idegen. Biztosan Martin is ott volt valahol a tömegben, és az a tény, hogy nem tudtam pontosan, hol, csak még jobban idegesített. Aztán a zenére egyre jobban elkezdtem táncolni és örömömben sikítani kezdtem. Éppen OTR & Au/Ra – Broken (RAC Mix) száma szól és ettől a zenétől totál extázisba estem. A lábaim maguktól mozogtak miközben a kezemet az ég felé emeltem. Néha-néha végig simitottam a dekoltázsomon és a derekamon. Aztán lágyan beletúrtam a hajamba és élveztem a táncot. 

But I'm bad with emotion

Maybe cuz my heart

Was made to be broken

And I think I'd rather have loved til I lost

Than never have loved at all

Nem is kellett sok idő, hogy újra megtaláljam a pultot, és kérjek egy újabb italt. Talán ez volt a hatodik vagy hetedik, már számolni sem tudtam. Csak inni akartam, minél többet és minél gyorsabban. A shot égette a torkom, de nem érdekelt. Csak el akartam felejteni azt a pillanatot, amikor Martin megcsókolt. Azt is, amikor tegnap Eliottal szeretkeztünk a teremben. Miután az asztalra csaptam az utolsó poharat éreztem, hogy kezdek szédülni. Eliot persze rögtön ott termett mellettem. Mindig ott volt, amikor szükségem volt rá, bár most inkább bosszantott, mint segített. -Mit…keresel itt?-kérdezem tőle és elkezdek csuklani. A férfi elveszi tőlem az újabb adag italt és magába dönti. -Talán nem kéne annyit innod.-feleli és elkapja a pillantásomat. Erre megérintem a mellkasát és elkezdek vele incselkedni. -És azért jöttél, hogy…-majd a füléhez hajolok és ezt mondom.- Elvigyél egy újabb menetre? Mert én benne lennék.-kuncogom és a pult felé fordulok. Eliot megrázza a fejét és Ő is a pult felé fordul. -Figyelj Réka. Tudom, hogy nem vagy most a legjobb formádban.-közli és a pulton összekulcsolja az ujjait. Erre én felmutatom a mutató ujjamat és egy kicsit meginog a lábam. -Tudod…Martin marha jól csókol…akárcsak Te.-majd megbököm az orrát. Eliot szemforgatva felsóhajt és eltávolodik a pulttól, majd felém lép. -Itt az ideje hazamenni.-mondja nekem és megfog a derekamnál. ugy latom nem vesz eléggé komolyan engem.-Hagyj békén, Eliot - mordultam rá, de a hangom inkább könyörgő volt, mint dühös. - Nem értesz te semmit.-mondom neki. -Akkor világosíts fel - hajolt közelebb, és én éreztem az illatát, amitől még inkább összezavarodtam. - Mi történt?-kérdezi. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy elmondjam-e neki az igazat. De a pia megtette a hatását, és a nyelvem hamarabb mozdult, mint az agyam. -Mivel Martin megcsókolt - motyogtam. - Ezt most már nem fogadásból tette. Azt hiszem belém zúgott. Szegény Irina, ráadásul újra babát vár.-kotyogom ki a titkot. Eliot meglepetten rám nézett és ezt kérdezte. -Hogy mi? Irina terhes?-csodálkozik és leül mellettem lévő bárszékre. Eliot arca elkomorult, és én láttam rajta, hogy próbálja feldolgozni, amit mondtam. - Mikor mondta el? - kérdezte csendesen és maga elé meredt. -Ma este mondta. - folytattam. - Részben azért ittam ennyit. Nem tudom, mit gondoljak. Megint megcsókolt, és nem tudom, hogy miért. Jó biztosan érez irántam valamit, de ez annyira abszurd lenne.-jelentem ki, aztán ismét meginogtam. Eliot sóhajtott, majd óvatosan a karom alá nyúlt, hogy támogasson. - Gyerünk, menjünk ki a friss levegőre - mondta, és én hagytam, hogy kivezessen a pavilonból. A hűvös éjszakai levegő megcsapta az arcom, és egy pillanatra tisztábbnak éreztem a fejem. -Hol az italom?-követeltem és magamban szívtam a friss levegőt. -Nem kapsz több shotot.-mondja szigorúan Eliot, majd a vállamra helyezi a kabátját. -És szerinted miért tette? - kérdeztem halkan, miközben Eliot a hátamat simogatta. - Miért csókolt meg újra?-kíváncsiskodom. -Talán mert tényleg érez valamit irántad - mondta Eliot, de a hangjában volt valami, amit nem tudtam hova tenni. - Vagy csak összezavarodott. De most nem ez a fontos.-közli és továbbra is simogatja a hátamat. -És velünk mi lesz? Mit akarunk egymástól valójában?-kérdezem közben rájöttem nem kellett volna ezt kérdeznem tőle. Hiszen az ital beszél belőlem. A fenébe a sok shottal. Ha sokat iszok mindig megered a nyelvem. -Bocsi nem akartalak megzavarni ezzel a buta kérdéssel.-mondom neki, majd eltávolodom a közeléből, erre a férfi megfogja a kezem és visszahúz engem. Ahogy álltunk a hűvös éjszakában, Eliot kezének melegsége lassan megnyugtatott és a levegő is kezdett kijózanítani engem. -Eliot... - kezdtem bizonytalanul, miközben felnéztem rá. A szemei ragyogtak az éjszaka fényében, és úgy tűnt, mintha várna valamire. - Mi legyen velünk?-kérdezem ismét. Eliot egy pillanatra elhallgatott, majd mély levegőt vett. - Mit értesz ez alatt, Réka?-kérdőn pillant rám és hirtelen zsebre teszi a kezét. Ajjaj, ez nem jó jel. Azt hiszem ez most nem jó időzítés, de mégis azt érzem muszáj tudnom az igazat velünk kapcsolatban. Mert ha nem akarunk egymástól semmit, csak puszta kalandot, akkor ezt örökre le kell zárnom. Hiszen én őszinte komoly kapcsolatra vágyom. Házasságra és gyerekekre. Pár éven belül egy kicsit vissza fogok vonulni az énekléstől, és családot szeretnék alapítani. Szívem mélyén erre vágyom. Mostanában kezdtem el érezni, hogy feltörnek bennem az anyai ösztönök. Csak úgy előjött a semmiből és azóta kergetem ezt az álmot.Tudni akarom, hogy- folytattam habozva. - mi történik köztünk.Mert néha úgy érzem, mintha... mintha több lenne, mint barátság. De aztán megint bizonytalan vagyok. És most, hogy itt vagyunk, és ennyi minden történt, szeretném tudni.-vonom meg a vállam, majd elkezdtem vizslatni a földet. Eliot egy hosszú pillanatig nem szólt semmit, Ő is lenézett a földre és gondolkozni kezdett.Éreztem, hogy a szívem hevesen dobog, és reménykedtem, hogy talán most végre tisztán láthatok. Végül Eliot egy sóhaj kíséretében kibökte mire gondol. -Réka, az igazság az, hogy én sem vagyok biztos benne, mit akarok - mondta végül halkan. - Annyi minden történt az utóbbi időben, és az érzéseim összekuszálódtak. Viszont amit irántad érzek, az felülmúlhatatlan. Bevallom néha megijedek ettől az érzéstől. Szinte szétszakít a vágy, hogy veled lehessek. Aztán mindig rájövök, hogy nem jött el a mi időnk.-vallotta be. Hirtelen csalódottság önti el a szívem, mert nem kaptam meg a választ, amit titkon reméltem. Viszont megkönnyebbültem, mert végre őszinte volt velem. - Értem - suttogtam, de nem tudtam elrejteni a fájdalmat a hangomban. Eliot látta az arcomon a csalódottságot, és közelebb lépett, kezét az arcomra helyezve. - De egy dolgot tudok biztosan - folytatja. - Hogy nagyon szerelmes vagyok beléd, Réka.-jelenti ki hirtelen. A szavai olyanok voltak, mint villámcsapás.Felnéztem rá, és láttam a szemében az őszinteséget, a vágyat, és a bizonytalanságot. Nem tudtam, mit mondjak. Éreztem, hogy a könnyeim lassan legördülnek, de nem sírtam, csak néztem Őt, próbálva feldolgozni az információt. -Ezt most halálosan komolyan mondod?-kérdezem hitetlenkedve. -Igen - válaszolta egyszerűen. - De nem tudom, hogyan kezeljem ezeket az érzéseket. Azért vagyok itt, mert törődöm veled, és nem akarlak elveszíteni. De attól félek, hogy ha most döntést hozunk, az nem lenne helyes.-feleli. -Bocsáss meg, de most teljesen összezavarodtam. Azt mondod, hogy szeretsz, de nem akarsz velem lenni. Akkor mégis mit akarsz tőlem valójában?-kérdezem és kíváncsian fürkészem az arcát. - Nem akarok semmit elsietni. Azt szeretném, hogy biztosak legyünk abban, amit érzünk, és hogy mindketten készen álljunk rá.-válaszolja és az ujjaival lágyan végig simit az arcomon. Megérintem a kezét és az arcomon tartom. -De mi van, ha ez idő közben minden megváltozik? Például időközben mégis kiszeretnél belőlem és végezetül valaki másba szeretsz bele? - suttogtam, félve attól, hogy az idő csak még több bizonytalanságot hoz majd. -Akkor is itt leszek - mondta határozottan. - Mindig itt leszek neked, Réka. Nem akarom, hogy az érzéseim össze zavarjanak téged. Sokkal jobbat érdemelsz. Olyasvalakit érdemelsz, aki mindent feláldozna azért, hogy veled lehessen.-sóhajt egyet. -Miért? Miért nem tennéd meg értem?Miért nem áldozol fel mindent? Nem értelek.-kérdezem. -Te még fiatal vagy és élvezned kéne az életet. Nekem meg a cégre és a családra kell koncentrálnom. Réka nekem lassan feleség és gyerek kell.-mondja és leveszi rólam a kezét. -De én úgy tudom Te szereted a függetlenséget. Mindig is független voltál. Most mi változott?-érdeklődöm tőle. -Tudod lassan betöltöm a 35. életévemet.-válaszolja és megint zsebre vágja a kezét. -Mi köze mindennek az életkorodhoz? Nem vágom.-forgatom a szemem. -Réka huszonévesen élvezned kéne az életet. Karriert építeni és világot látni. Neked ez a legfontosabb. Élj bátran! Hiszen tiéd az egész világ! Baromi tehetséges énekesnő vagy, használd ki a benned rejlő erőt. -közben elmosolyodik. -Eliot esküszöm nem vágom miről hadoválsz nekem itt.- az egyik kezemmel fogom a homlokomat. -Csak tedd, amit mondok. Viszont egyet kérek tőled.-néz rám komolyan. -Igen?-pislogok. -Tiéd a szívem, csak kérlek vigyázz rá örökre.-kéri és közelebb lép, majd homlokon csókol engem. -Vigyázz magadra Réka!-búcsúzik és Eliot lassan elsétál mellettem.