Réka 26. fejezet

A videoklip forgatás

-És 3…2…1…Felvétel indul!-kiabálta a rendező és elindították a Nem nekem való című dalomat. A klip egy olyan szobában játszódik, ahol találok egy zongorát és leülök elé énekelni. Azt mondta a rendező, hogy nyugodtan játsszak valamit, majd úgyis a saját zeném fog menni alatta. Úgy döntöttem, mégiscsak ezt a dalt fogom eljátszani, így legalább hihető lesz. Eltelt legalább egy óra mire felvettük ezt a részt.-Jól van emberek!Réka zongorás jelenetének vége!Jöjjön az éttermes rész,ahol a pasijával szakítanak!-szólt a rendező. Ezzel mindenki elkezdett sürögni-forogni. A sminkesek és a fodrászok egyből rám találtak. A csajok elkezdték igazgatni rajtam a dolgokat és a végén lefixáltak különböző kozmetikumokkal. A hajlakk után elhessegettem az illatokat és felnevettem.-Ehhez újra hozzá kell szoknom.-néztem rájuk. -Pár hete ért véget a turné szóval üdv újra a mókuskerékben.-mosolygott az egyik.-Őszintén bevallom már alig vártam, de tényleg.-mondtam csillogó szemekkel. -Réka 5 perc és folytatjuk!-szólt hozzám az egyik rendező asszisztens. -Oké!Hol van a partnerem?-érdeklődtem tőle.-Itt van.-búgta egy ismerős hang. Amikor jobbra néztem tátott szájjal bámultam rá.-Szia Alex!Úristen alig hiszem el, hogy itt vagy!Mit keresel erre felé?-közben felálltam és megöleltük egymást.-Színész vagyok, vagy nem mondtam még?-kérdezett vissza. -Nem. Ráadásul a randink is elmaradt.-érzem, hogy elpirulok.-Azért, mert nem hívtál fel.-emlékeztetett. És tényleg!Annyira lefoglalt Eliot és Martin, hogy teljesen megfeledkeztem róla.-Ne haragudj. Mostanában összecsaptak a felhők a fejem felett.-mentegetőzöm. Alex hozzáér a karomhoz és lágyan rám néz.-Semmi baj Réka, nem haragszom.Viszont valahol éreztem, hogy hamarosan még összefutunk. Az ügynökségnél mondták, hogy lenne egy kis meló. Amikor meghallottam a nevedet egyből igent mondtam a felkérésre.-mondta. -Totál meglepődtem, és nagyon örülök neked. Legalább egy ismerőssel fogok dolgozni.-amikor ezt kimondtam Alex egyből elmosolyodott. -Mindjárt kezdődik a munka.-nézett az egyik stábtagra. -Srácok! Srácok! Figyeljetek rám! Folytatjuk a melót! Réka egy étteremben vacsorázik a pasijával.- majd odajön hozzánk.- Nos, akkor veszekedjetek egy nagyot és Réka pofozd fel Alexet. Ezután indulj kifelé az ajtón, Alex meg kapj utána és csókold meg Rékát. Oké?-kérte tőlünk a férfi. -Igen-igen!-mondjuk egyszerre, majd egymásra nézünk. Alex lassan a fülemhez közelít, majd megkérdezi. -Ugye nem bánod, hogy ha megcsókollak még a randink előtt?-érzem, hogy ettől a kérdéstől egyre izgatottabbá kezdek válni. -Nem bánom.-válaszolom egy szelíd mosoly kíséretében. Amikor a rendező elkiabálta magát, hogy “felvétel!” azonnal felvettük a szerepünket. Mindent úgy csináltunk, ahogy azt megbeszéltük és amikor a csókos jelenethez értünk itt megállítottak minket. -Jól van álljunk le!-kiabált a pasi és odajött hozzánk. -Réka, Alex. Most értünk a legjobb részhez. Szóval csináljatok úgy, mintha nagyon mérgesek lennétek egymásra. Réka párszor lökd el magadtól Alexet és kiabálj meg sírj. Alex Te pedig próbáld megvigasztalni Rékát és amikor elfordul tőled, kapd el és csókold meg Őt. Világos? Ha ennek a jelenetnek vége, akkor gyakorlatilag készen is vagyunk.-tisztázta velünk a helyzetet. -Oké–bólogattunk. -És… Felvétel!-ordította el magát a férfi, mi pedig ott folytattuk, ahol abbahagytuk. -Nem tudom mit akarsz tőlem!-kiabáltam a férfinak. -Én sem értelek Téged! Folyton csak a munkáddal vagy elfoglalva. Mindig a mobilodat nézed.-panaszkodott. -Nem értem miért jöttem el veled vacsorázni, hiszen állandóan csak veszekedünk egymással.-kiabáltam. -Kérlek bébi, ne haragudj!-közeledett felém, majd megfogja a kezemet. A mellkasához érintem a tenyeremet és a szemébe nézek. Ezután ki hámozom magam az öleléséből és el akarok menekülni, de a férfi visszaránt magához. És most érkeztünk ahhoz a pillanathoz. Érzem, hogy a szívem hevesen dobog, és az egész testem remeg a feszültségtől.Alex észreveszi a zavaromat, és a fülemhez hajolva ezt súgja. -Ne izgulj, hiszen fantasztikus vagy! Csak lazán és ne stresszelj.-közben érzem, ahogyan a szavai megnyugtatnak engem. -Remélem nem fognak figyelni minket.-kuncogtam. Alex ajka továbbra is a fülemet súrolta.-Csak élvezd az egészet. Én itt vagyok veled, ígérem minden rendben lesz.-mosolyogva mondja. Mélyen egymás szemébe nézünk és ezután Alex lágyan megérinti az arcomat, és finoman, de határozottan megcsókol. Az egyik kezével megfogja a derekamat és még jobban magához húz. Annyira jól csókol, hogy még a lábaim is beleremegnek. Aztán érezni kezdtem, hogy ez már több, mint színészkedés, hiszen Alex alig akart lemászni rólam. Én is élveztem a közelségét és nem akartam, hogy véget érjen ez a jelenet. Végülis, ha így nézzük elcsattant köztünk az első csók. Amikor elválik tőlem az arca mosolyra húzódik és megérinti a karomat. -Jól vagy?-kérdezte. -I…igen.-hebegtem. -És itt van a jelenet vége! Gyerekek! Sikeresen leforgattuk Réka új videóját!-tapsolt meg minket a rendező. A többiekkel együtt mi is elkezdtük megtapsolni egymást. -Éljen!-kiabálták a többiek közben előhozakodtak egy hatalmas nagy tortával. Miután elém tolták egy konyhakéssel szeletekre kellett vágnom. A zsúrkocsin mindenféle kellékek voltak, és elvettem onnan a papírtányérokat. Mindenki kapott egy szeletet és a végén Alex maradt. Amikor meglátta, hogy egy szelet maradt ezt kérdezte:- Kéred vagy elfelezzük?-nézett rám. -Elfelezhetjük.-bólintok és a férfi a villájával ketté vágta a tortaszeletet. Jóízűen megettem, majd hátranéztem a mosdó felé. Itt az idő. -Figyi, mindjárt jövök.-szóltam neki és elindultam a női wc irányába. Körülnéztem és belopakodtam. Bezártam magam után az ajtót és a wc felé hajoltam. Lenyúltam a torkomba és máris tudtam hányni. Ezer éve nem csináltam már ezt. Amíg ott szenvedtem  valaki éppen bekopogott. Szerencsém van, hogy éppen most végeztem. Felálltam és gyorsan rendbe szedtem magam és belenéztem a tükörbe. Nem tudom mi késztetett rá erre az egészre, de úgy érzem ismét sikerült visszaesnem. -Réka itt vagy?-kérdezte valaki. -Mindjárt megyek!-szóltam és azonnal kinyitottam az ajtót. Kiérve megcsap a friss levegő és egyből jobban érzem magam. Oldalra tekintek és meglátom Martint. -Szia!-köszön rám. -Szia Martin!-a hangom hirtelen elcsuklott. -Minden rendben?-kérdezi és felém jön. A szívem a torkomban dobogott és izzadt a tenyerem.-Igen.-válaszolom és mielőtt elviharoztam volna mellette a férfi megfogja a karomat. -Réka ugye nincs harag?-érdeklődik. Félre nézek és nagyot sóhajtok, majd ismét a férfira nézek. -Nincs harag, Martin. - kezdtem halkan. - De van valami, amit tudnod kell. - vettem egy mély levegőt, és összeszedtem minden bátorságomat. -Én… Eliotot szeretem. Ő az egyetlen, aki nekem számít.-mondtam. Láttam, ahogy Martin arca egy kicsit elkomorul, majd megérinti a vállamat. -Teljesen meg tudom érteni. Beszéltél az érzéseidről neki?-kérdezte. -Igen, erre Ő kijelentette, hogy ami köztünk van, az minden másnál erősebb.-válaszoltam. -Akkor most merre van Eliot? -nézett körül. -Nem jött el.-sóhajtottam. -Ez hogy lehet? Eliot nem szokott ilyet csinálni.-csodálkozott. -Lehet nem is kíváncsi rám.-dünnyögöm az orrom alatt. -Réka..Attól, hogy nem vagytok együtt még nem jelenti azt…-kezdett volna bele Martin, de pont hívta valaki. -Ki az?-kérdeztem. -Polla az. Egy perc.-mondta és felvette a mobilját. Amíg Martin a húgával beszélgetett, addig besétáltam az öltözőbe. Összeszedtem a cuccokat és mindegyiket bedobtam a táskába.Közben megtaláltam az egyik szemceruzámat, amit a nap folyamán elvesztettem. Azt is beleejtettem a táskámba.Végül nem utolsósorban eszembe jutott, hogy az egyik ruhámat ott felejtettem az egyik tárgyalóteremben. Azt nem is meséltem hol is forgattunk a befejező klip részletet. A srácok találtak egy művelődési központot, ahol engedélyt kértek a filmforgatásra. Amikor aláírták a papírokat boldogan közölték velünk a hírt. Luca karba tett kézzel méregette a helyszínt. Mindegyik terembe benézett, majd ilyet szólt.-Az tény, hogy nem rossz hely. Tetszenek a tükrök a falon. Szép.-bólogatott aztán felém fordult.-Nos, Réka. Megkell, hogy mondjam még mindig jó az ízlésed.-dicsért meg. -Köszi.-mosolyra húzódott a szám és teljesen meg voltam elégedve magammal. Szóval így történt, és azóta vártam a forgatást. Amíg elgondolkodtam hallottam, hogy valaki belép a terembe. Mivel a többiek körülöttünk nyüzsögtek, az illető bezárta az ajtókat. Ezután megköszörülte a torkát és lassan megfordultam. Amikor megláttam ki az, a szívem majd kiugrott a helyéről. Eliot lopakodott be a tárgyalóterembe, aki egyre jobban közeledett felém. Alig bírtam szóhoz jutni a meglepetéstől miközben hátrálni kezdtem. Amikor nekiütköztem az asztal széléhez, akkor tudatosult bennem: innen már nincs visszaút. Eliot megérintette az arcomat és ezt mondta.-Hiányoztál. Ezért úgy döntöttem, eljövök és meglátogatlak.-szólalt meg. A torkom totál kiszáradt és alig bírtam megszólalni. Eliot közelebb jött és lágyan átfogta a derekamat. Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy végre megcsókoljon. Eliot mindkét kezével végigsimított a derekamon, és elkezdtük nézni egymást. Én meg a gallérjánál fogva azonnal megcsókoltam Őt. A férfi felemelte mindkét karomat és vetkőztetni kezdett engem. Aztán háttal álltam neki, hogy lehúzhassa rólam a cipzárt. Eliot lassan kibújtatott engem a ruhából, majd félredobta. Én is lehúztam róla az ingét és azonnal félre hajítottam. Eliot az ölébe kapott és felültetett az asztalra.Egy szót sem szóltunk, az ösztöneink és vágyaink irányítják a tetteinket. Őrült csókolózásba kezdtünk és egyre több ruhadarabtól sikerült megszabadulni. Eliot végig simogatott a hátamon,majd az ajkaival súrolta a nyakamat. Mivel a borostája csiklandozta a nyakamat,így halkan felnyögtem. Élveztem, hogy végre az övé vagyok és kiengedhetem magamból az elfojtott szexuális feszültséget.-Eliot! Ez már túl intenzív!-sikítottam és Eliot a tenyerével megérintette a hátamat, elkapta a kezemet és hátul összefogta a csuklómat,majd lenyomott az asztalra és tovább szeretkezett velem. Ezután Eliot a hátamhoz ért a mellkasával és a fülemhez hajolva ezt mondta.-Remélem élvezted a büntetést.-éreztem, ahogyan mosolyra húzódik a szája. -Tessék? Már megint mit követtem el?-kérdeztem egy kissé indulatosan. -Túl dögösen voltál felöltözve és totál felizgultam rád.-nyögte. -Eliot…-esküszöm ettől majdhogynem felnevettem. Amikor Eliot eltávolodott tőlem én is felkeltem az asztalról. a földhöz hajolva felkaptam a szétszórt ruháimat. Eliot már mindenét felvéve kérdőn rám nézett.-Segítsek?-kérdezte miközben én is elkezdtem öltözködni. -Igen kérlek segíts begombolni.-közben magamra húzom a ruhát. Mikor Eliot a hátam mögé lép, én addig fogom és oldalra teszem a hajamat. A férfi lágyan megsimogatja a vállamat és belecsókol. -Eliot..-sóhajtottam. Egy bekeretezett tükörrel szemben állunk és egyszerre tekintünk bele. -Gyönyörű vagy.-bókolt. Éreztem, ahogy Eliot az ujjaival végigsiklik a bőrömön és minden egyes érintésénél visszafojtottam a lélegzetem. Az érintése egyszerre volt gyengéd és szenvedélyes, mintha pontosan tudta volna, mivel lehet engem rabul ejteni. Amikor a keze megállapodott a derekamnál egy darabig így álltunk. Miután felpillantottam Eliot szemei az enyémeket keresték a tükörben, és az a pillantás, amit egymásra vetettünk, mindent elmondott.A tükörben látott kép egyszerre volt valóságos és álomszerű.A szoba csendjében csak a szívem dobogását és az egyre szaporábbá váló lélegzetemet hallom. A bőröm még mindig lángolt Eliot érintésétől, miközben Ő egyre jobban eltávolodott tőlem. Hátra néztem és ismét összetalálkozott a tekintetünk. Eliot az ajtó felé sétált, majd megállt a küszöbön és még egyszer rám pillantott. Majd megérintette a kezével az ajkait és mosolyogva távozott a teremből. Eliot távozása utána hirtelen rám tört a hatalmas üresség és az érzelmek elkezdtek bennem dolgozni. Ahogy lassan magamhoz térek, hatalmasat sóhajtok. Hát akkor ennyi volt? Megint itt tartunk? Tettem fel a kérdést és ennek ellenére mégis boldognak éreztem magam. Hiszen Eliot eljött és teljesen meglepett engem. Nem beszélve arról, amit velem művelt itt az asztalon. Mielőtt elmentem volna a teremből még gyorsan körbenéztem és elmosolyogtam az itt történtek miatt. Megfogtam a kilincset és gyorsan elrohantam onnan. Kilépve a folyosóra, hirtelen csend és a félhomály fogadott. Ahogy végig haladtam a hosszú folyosón, a gondolataim még mindig Eliot körül forogtak. Az érintése, a pillantása, a köztünk lévő különleges pillanat mind velem együtt voltak. Hirtelen meghallottam valaki lépteit, és amikor felnéztem, Alex állt előttem. Egy pillanatra megtorpantam, de aztán mosolyogva fordultam felé.-Szia!-köszönt rám. -Szia Alex! Hogy-hogy még itt vagy?-érdeklődtem tőle. A hangom vidám volt, és a szavaimból áradó boldogság nem maradhatott észrevétlen. Alex kíváncsian nézett rám, mintha olvasni próbálna az arcomon. -Mi történt? Olyan boldognak tűnsz.-jegyezte meg. Hirtelen elgondolkodtam mit is válaszoljak erre. Azt hiszem, a boldogságom annyira nyilvánvaló volt, hogy nem is lehetett volna eltitkolni. – Tudod, néha csak egy pillanat is elég ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mennyire csodálatos az élet. – mondtam végül, és közben éreztem, hogy mindjárt elpirulok az emlékek miatt. Alex bólintott és megérintette az állát. -Örülök, hogy boldognak látlak. Függetlenül attól mennyire hosszú volt ez a nap.-mondta kedvesen. -Ó, köszi. Ha hiszed, ha nem azért eléggé elfáradtam.-közben megdörzsöltem a karomat. Észrevette, hogy fázom, és mielőtt bármit is mondhattam volna, levette a pulcsiját. -Tessék, vedd fel.-nyújtotta felém. -Köszönöm szépen!-mondtam hálásan, miközben magamra húztam a ruhadarabot. Azonnal éreztem a pulóver puha anyagának melegét, és ahogy belebújtam, egy pillanatra mintha Alex ölelése is körülölelt volna. Egy kicsit fura volt, de őszintén ez eléggé bejött nekem. Alex hirtelen megtorpant és rám nézett.– Hazavigyelek? – kérdezte váratlanul. Egy pillanatra haboztam, de aztán bólintottam. Jól esett a gondolat, hogy nem egyedül kell hazamennem.-Igen megköszönném.-válaszoltam neki. 

Ahogy kiléptünk az épületből, a hűvös esti levegő azonnal megcsapott, így szerencse, hogy van rajtam egy pulcsi. Elsétáltunk a parkolóba és Alex távirányítóval kinyitotta az autót. -Hűha! Micsoda darab! Ez tényleg egy Chevrolet Corvette?-kérdeztem tőle, hiszen alig hittem a szememnek. Imádom ezt az autót. -Igen az.-válaszolja Alex.A kocsihoz érve kinyitotta nekem az ajtót, és udvariasan beinvitált. Hálásan mosolyogtam rá, és beültem az anyósülésre. Útközben Alex halk zenét tett be, és lassan megszólaltak a lágy dallamok. Néha egy-egy mondatot váltottunk, de leginkább csendben élveztük egymás társaságát. Az ablakon kitekintve láttam, ahogy a város fényei lassan elhaladnak mellettünk, és a gondolataim visszatértek az esti eseményekhez.Még mindig alig bírom elfelejteni az Eliottal történt légyottot. Időnként nagyokat sóhajtottam, amitől a mellkasom egyre könnyebbnek érződött. Alex időnként rám nézett és végül megkérdezte. -Réka, mondd csak mégis kitől vagy ennyire boldog? Legalább a pasi nevét áruld már el! Egész úton nagyokat sóhajtozol.-közben kikapcsolta a zenét. Elmosolyodtam, és az ablakon kifelé nézve válaszoltam:- Mint már említettem csak egy különleges este volt. Ennyi.-fogtam rövidre. Az egyik kezemmel megérintem az ajkamat és boldogan felidézem a “büntetésemet”. Most jövök rá, hogy ennyi nem volt elég és még többet szeretnék Eliottól. A szívét és a lelkét is meg szeretném kapni. Ahogy ezen agyaltam észre se vettem, hogy máris hazaértünk. Amikor Alex leparkolt a lakás elé egy utolsó pillantást vetettem rá. Óvatosan az arcához közelítettem és finoman megpusziltam Őt. -Köszönöm, hogy hazahoztál.-mondtam hálásan, és visszaadtam neki a pulcsit. -Igazán nincs mit Réka. Legyen szép estéd.-vigyorgott. Kipattantam és megálltam a járdán. Alex újraindította a kocsit és elindult az úton. Egy darabig integettem utána, és elindultam a bejárat felé.