Réka 25. fejezet

Különös álmok és vallomások

Lehunyt szemekkel fekszem a földön és hallgatom a lágy dallamokat. Érzem, ahogyan átjárja a testemet a zene ritmusa. Miután kinyitom a szemem egy álarcos bálban találom magam. Felkelek a földről és meglátom magam egy tükörben. Csodálatos kék színű estélyi ruha van rajtam és a hajam elegánsan feltan tűzve. A nyakamban egy gyémánt nyaklánc díszeleg. -Hol vagyok?-kérdezem és észrevétlenül elindulok a tömeg felé. A bálteremben lévő fények itt-ott elkezdenek cikázni a falon, majd hirtelen megvilágít egy alakot. Óvatosan megközelítem és megérintem a vállánál. Az idegen, akinek az arcát eltakarta az álarc felém fordul és boldogan rám mosolyog. Olyan volt, mintha ismernénk egymást, Ő egyből felém nyújtotta a kezét. Amikor belenéztem a szemébe teljesen elvesztem benne. Annyira gyönyörű szemei vannak! -Felkérhetlek egy táncra?-kérdezte a férfi. Megadóan bólogatok és elfogadom a felkérést. Tánc közben a férfi elkezd össze-vissza forgatni engem, majd a mellkasának esem. -Mi az Réka, csak nem hiányzom?-kérdezte és levette az álarcát. -Martin!-döbbentem le és a számhoz kaptam a kezem. Közelebb hajolva ezt mondta a fülembe: -Tartozol nekem valamivel.-Még jobban szemügyre vettem Őt és elkezdtem vonzódni hozzá. -Mégis mivel?-kérdeztem tőle. Martin lágyan megfogja az egyik kezemet és elvezet egy külön helyiségbe. Egy hatalmas nagy hálószobába érünk és a férfi elenged engem. Ezután az ablak felé megy és kinéz a sötét függöny mögül. -Mindjárt megérkezik.-közölte velem és elém állt. -Kicsoda?-pislogva kérdezem tőle. Miközben Martin rám pillant, majd lassan felemeli a kezét és érzem, ahogy a hajamba túr. Majd ezután elkezdünk csókolózni. A sötét szobában az érzékeim egyre jobban kiéleződnek és minden apró érintést élvezni kezdek. A férfival azonnal levetkőztetjük egymást, majd az ágyra ültetem Őt. Elé állok és megsimogatom a vállát és a mellkasát. Martin vágyakozva rám pillant és alig várja már, hogy végre egymáséi lehessünk. Lenézek a ruhámra és óvatosan kioldom a pántot a vállamnál. A ruha azonnal lesiklik rólam, ezután kilépek belőle. Félre dobom a ruhát és egy szál fehérneműben vagyok. Martin közelebb húz magához és átfogja a derekamat. Lágyan elhalmoz a csókjaival a mellemtől egészen a hasamig. Halkan felnyögök és enyhén megremeg a testem a vágytól. Aztán érzem, hogy valaki más is becsatlakozik és lágyan belecsókol a nyakamba. Miután hátra nézek látom, hogy Eliot áll a hátam mögött. -Eliot.-suttogtam a nevét, Ő meg továbbra is a nyakamat súrolja az ajkaival. A levegő sisteregni kezdett és a hangulat is egyre forróbbá kezdett válni. Most ebben a pillanatban akartam őket. Martin is felállt mellém és a fülemet harapdálta. Eliot addig levándorolt a karomra és a mellemen állapodott meg. -Ahh..-nyögtem fel. Amikor belenéztem Eliot szemébe láttam a kéjtől tüzes tekintetét, mely még nagyobb izgalommal töltött el engem. Ezután Martinra néztem, aki szintén égett a vágytól, hogy velem lehessen. -Megmondtam, hogy odáig leszel értem.-búgta a fülembe a férfi ezután a nyakamat csókolta. Már nem bírtam sokáig tartani magam: Eliot rögtön a gyönyör közelébe repített engem. -Kérlek!-kiabáltam. Eliot pajzán mosollyal az arcán, felállt elém és megcsókolt. Ezután Martin is megérintette az államat és Ő is megcsókolt engem. Nagyon izgató volt. Hirtelen azt sem tudtam kire is nézzek. -Nagyon jók voltatok.-dicsértem őket és megsimogattam az arcukat. Felkeltem az ágyról és elindultam az ajtó felé. Visszanéztem a fiúkra, de Ők már nem voltak a helyükön. Amikor előre néztem mindketten ott álltak a küszöbön. -Hogy kerültetek ide?-kérdeztem őket. -Szeretlek.-mondta Eliot és szenvedéllyel teli csókot adott nekem. Lassan elhúzódtam tőle, majd Martin is elkapott egy csók erejéig. Ezután beálltam a fiúk közé és ugyanott folytatták velem, ahol abbahagytuk. -Réka!-kiabálta egy távoli hang. -Ne hagyd abba…-nyögtem. -Réka!-a hang egyre jobban hívogat engem. -Kérlek…-nyöszörögtem aztán éreztem, hogy valaki más simogat engem. Apránként kezd kivilágosodni körülöttem a tér és hirtelen a valóságban találom magam. Zihálva ébredek fel az ágyban közben érzem, hogy teljesen fel vagyok izgulva. Amikor oldalamra pillantok Eliot ül mellettem és széles mosollyal üdvözöl. -Szép jó reggelt! Nem tudom miről álmodtál, de elég izgi lehetett.-mondta nekem és megcsókolt. -Igen?-kérdezem és érzem, ahogy elönt a szégyen. -Mennem kell fürdeni.-közöltem vele és felrántottam magamról a takarót. Felvettem a papucsomat és a köntösömet, majd azzal a lendülettel elviharoztam a fürdőszobába. -Réka! Várj! Minden rendben?-kérdezte Eliot és utánam jött. Bezárkózom a fürdőbe és háttal nekitámaszkodok az ajtónak. Zihálva veszem a levegőt és próbálok visszatérni a normális kerékvágásba. Az álmom továbbra is kísértet és nem bírtam kiverni a fejemből azokat a képeket. Bevallom őszintén egy kicsit megijedtem ettől, hiszen sosem volt még ilyen pikáns álmom. Még egy dolog, amiről nem beszélhetek Eliotnak és Irinának. Martinnak meg pláne nem! A végén még teljesen összezavarnám Őt, aztán lenne itt balhé rendesen. Ezt az egészet magamban kell feldolgozni. Alexának se szeretnék kitálalni erről. -Réka! Miért csinálod ezt folyton?-kérdezte. Sóhajtva elengedtem a kilincset és Eliot elé álltam. -Tényleg tudni akarod? Képzeld! Megcsókolt engem a bátyád! Most örülsz?-vágtam hozzá és mielőtt elindultam volna, meglöktem a mellkasát és elviharoztam mellette. -Mi ez az őrültség?-faggatott közben hallom a lépteit magam mögött. Mire odaértem a lépcsőhöz, pont ebben a pillanatban jött ki a hálószobából Martin. -Sziasztok!-meglepetten nézett ránk. -Szia!-köszöntem neki, majd a tarkójánál fogva megcsókoltam Martint. -Mégis mi a fenét művelsz?-kelt ki magából Irina, amikor meglátott minket. Eliot meg pláne. Ő szóhoz sem jutott a döbbentettől. -Úgy tudtam, hogy ez lesz!-dünnyögte Martin közben megérintette a száját. -Irina várj!-kiabáltam utána és elkezdtem szaladni. Ahogy rohantam a barátnőm után egyik szobából a másikba futottam. Végtelennek tűnő percek után egy pillanatra megállok és körbenézek. Mindenki eltűnt körülöttem és érzem, ahogy zsugorodik a testem és kezdek összemenni. -Nem bírom!-kiabálom és amikor felébredek a földön találom magam. Először egy kicsit összezavarodtam mit keresek itt Irináék vendégszobájában, majd rájövök, hogy egész végig itt voltam náluk. Az álom még mindig nyomasztóan hatott rám, így nehezen tértem magamhoz.Feltápászkodom a földről és az ágy szélére ülök. Az éjjeli szekrény felé nyúlok és leveszem onnan a mobilomat. Reggel fél tíz van. Irina és Martin biztosan ébren vannak már. Felkelek az ágyról és elkezdek felöltözni.Mire elkészülök valaki kopogtat az ajtómon. -Egy pillanat még öltözök!-szóltam és bekapcsoltam a melltartómat. Mivel azt hittem Irina az, ezért bátran megfordultam. Amikor megláttam, hogy Martin az, reflexből elkezdtem takargatni magamat, bár tudtam, hogy nincs okom szégyenkeznem. Mivel énekesnő vagyok, ezért színpadon is, szinte mindig valamilyen melltartóban vagy testhez simuló body-ban nyomulok. -Csak nyugodtan.-közben mosolyra húzta a száját és elnézett a másik irányba. Megálltam, és egy pillanatra megmerevedtem, és megbizonyosodtam arról, hogy tényleg az ablak felé néz-e Martin. -Légyszíves ne leskelődj.-szóltam hirtelen és magamra kaptam az egyik pólót. -Nem áll szándékomban.-kuncogott. Aztán eszembe jutott a múlt éjszakai álmom, és én egyből elpirultam. Próbáltam gyorsan leplezni a zavaromat, de annyira lángolt már a fejem, hogy féltem Martin elé állni. A férfi megtette helyettem, elállt az ablaktól és felém nézett. -Bocsánat, Réka, nem akartalak megzavarni vagy bármi ilyesmit. Csak…- habozott egy pillanatig, mintha kereste volna a szavakat. -Csak azt hittem, talán beszélgethetnénk egy kicsit,a tegnapi csókról, de látom, hogy most nem ez a megfelelő időpont.-mondta zavartan közben a hajába túrt. Nekem meg folyton előjöttek azok az emlékképek az álmomból és nehezen bírtam elhessegetni őket. Bevillant Martin meztelen teste és az, amikor megcsókolt engem. -Réka! Itt vagy?-mosolyogva kérdezte, én erre megint elpirultam. -Persze, itt vagyok. Bocsánat. Nem megyünk le reggelizni?-próbáltam menteni magam ebből a szituációból. -De.-bólintott Martin. -Figyelj, gyorsan felöltözök és mindjárt leszaladok. Addig menj le nyugodtan.-remélem sikerül lerázni Őt. -Oké.-vigyorgott rám aztán Martin az ajtó felé fordult és kiment a szobából. Úgy kell tennem, mintha nem találkoztunk volna az előbb. Ezért az összes létező szituációt lejátszottam a fejemben, hogy mit fogok csinálni, ha lemegyek reggelizni. Az egyik verzió: halál lazán oda köszönök Martin felé és úgy csinálok, mintha semmi nem történt volna köztünk. Vagy a másik verzió: megfogom a reggelit, amit gyorsan becsomagolok és azonnal kiszaladok a lakásból. Fogok egy taxit és elviharzok a stúdióba. De ahogy végig gondolom egyik sem jó opció. Így vettem egy nagy levegőt és izgatottan elindultam a konyha irányába. Amikor odaértem teljesen ledöbbentem. Itt van Eliot. -Szia Réka! Látom sikerült időben felébredni.-üdvözölt Irina és azonnal megölelt engem. -Sziasztok, jó reggelt.-most már tuti elsüllyedek szégyenemben. Hát ilyen nincs. A fiúk is rám köszöntek és amikor a kávéfőzőhöz sétáltam, a hátamon éreztem a tekintetüket. -Most, hogy már itt van Réka is, nekikezdek a palacsintának.-csapta össze a tenyerét a barátnőm. -Szuper drágám!-mondta Martin és homlokon puszilta Irinát. Egy kicsit elkaptam róluk a tekintetem és hirtelen Eliotra néztem. Szemforgatva felsóhajtok és végre elkészítem a kávét. Erre Ő mellém áll és elölről megtámaszkodik a pulton. Szinte érzem, hogy nyomást gyakorol rám. Nem tudom meddig fogom még ezt bírni.-Réka miért érzem azt, hogy kerülsz engem? Tudom a múltkori dolog nem volt túl fényes köztünk, de kérlek szólj hozzám.-próbálkozott. Én meg mély levegőt vettem és továbbra is hallgattam. -Nem akarod elmondani, hogy mi bánt? Tisztában vagyok vele, hogy szörnyen viselkedtem veled. De kérlek hidd el:a csókon kívül semmi az égvilágon nem történt. Azzal a nővel már napok óta nem is beszéltem. Amikor hazajöttél nem sokkal rá, én is útnak indultam.-folytatta, erre én megvontam a vállam. Magasról teszek mit mond. Hiába magyarázkodik nekem. Most már túl késő bármihez is. -Tudnod kell, hogy mindig is fontos voltál a számomra és most is az vagy. Esküszöm az életemre.- és a kezét a mellkasára tette.Látom mennyire küzd értem, ezért úgy döntöttem közbe vágok és kibököm az igazságot. Gyorsan oldalra néztem és látom Irináék távoznak a helyszínről. Ezért gyorsan kellett mondanom. -Martinnal csókolóztunk.-jelentettem ki. Eliot úgy megdöbbent, hogy azonnal megváltozott az arcvonása. Hirtelen kiült rajta a düh és láttam mindjárt szétrobban. -M-mit mondtál?-kérdezi rekedten, miközben a hangja megremeg az indulattól. -Nem akarom még egyszer kimondani.-mondtam. -Te tényleg megcsókoltad a bátyámat? Mégis mikor és miért?-túrt bele a hajába és fura arcot vágott. -Hidd el semmit nem érzek Martin iránt. Ami történt az egy nagy hiba volt. Az egész egy óriási félreértés! Kérlek hidd el!-könyörögtem. A feszültség egyre jobban erősödött köztünk, és előre félek mi fog történni. Lassan megenyhülni látszik Eliot arca.-Tudom, hogy sosem bántanál meg szándékosan.-közeledett felém és megsimogatta az arcomat. -Akkor hiszel nekem?-néztem rá csillogó szemekkel. -Látom rajtad, hogy mennyire emészt téged a bűntudat. Hidd el nekem, nagyon nehéz elfogadnom ezt az egészet, de ha azt mondod nem jelentett semmit…-tartott egy kis szünetet.-Akkor hajlandó vagyok hinni neked.-fejezte be. -Köszönöm.-és megérintettem a kezét. -Húh Réka valamit tudnod kell.-jelentette be. -Mégis mit?-érdeklődve néztem rá. -Azért reagáltam így erre az egészre, mert magam is részt vettem ebben a dologban.-bökte ki. Erre én úgy meghökkentem, hogy alig bírtam szóhoz jutni. -Mit…mit akarsz ezzel mondani?-a hangomon érzem, hogy megremeg. Eliot mélyet sóhajt és folytatja.-Az az igazság, hogy Martinnal fogadást kötöttünk. Így akartam közelebb kerülni hozzád. Abban reménykedtem hátha a csók után rájössz… -egy kicsit elakadt és megdörzsölte a homlokát. Pár pillanat múlva elmondta a teljes valóságot:-Szóval abban bíztam rájössz, hogy igazából engem akarsz. Esküszöm nem gondoltam bele mekkora fájdalmat fogok ezzel okozni neked.-és hallom mennyire megkönnyebbülten fújja ki a levegőt magából. -Ezt most komolyan mondod? Ti tényleg megkattantatok? Jézusom!-keltem ki magamból, úgy érzem Eliot ezzel végleg kihúzta a gyufát nálam. -Sajnálom. Nem akartalak megbántani.-mondta őszinte megbánással a hangjában. Eliot elé álltam és ezt mondtam a szemébe. -Végülis most már tudom, hogy mindvégig hiba volt veled lenni.-érzem ahogy könnyek szöknek a szemembe. -Réka kérlek…Ami köztünk van az egészen különleges. Hiszen ezt Te is tudod.-mondta rekedten. Baromira igaza van, viszont én már nem bírok elviselni ennyi fájdalmat.Nekem mennem kell. Örökre el kell Őt engednem. -Könnyebb lenne a világod, ha nem szerepelnék benne.-mondtam. Eliot lágyan megérinti az államat és a szemembe nézve ezt mondja.-Az már nem az én világom lenne, ha Te nem vagy benne.-vallja. -Bármit megtennék érted Eliot. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nap ennyire szeretni fogok majd valakit. Sosem hittem a szerelemben egészen mostanáig. Küzdeni kéne érte nem pedig feladni.Most úgy érzem elfogyott az erőm és nem tudok már tovább harcolni.-mondtam közben Eliot megfogta mindkét kezemet és maga elé emeli.-Tudod, mit akarok tőled Réka?-kérdezi. -Mit?-továbbra is Őt nézem. -Mindent.-válaszolja ezután közelebb jön, és megcsókol. Miután eltávolodunk egymástól mindkét vállamnál fogva megérint és rám néz. Pár pillanatig egymás szemébe révedünk.-De néha úgy érzem, hogy nem vagyok méltó hozzád, Eliot... hogy nem vagyok elég jó neked. Néha azt hiszem, hogy végleg elveszítettelek téged.-mondom ki végül. -Soha nem fogsz elveszíteni, Réka. Mint mondtam: bármi is történjék, én mindig itt leszek neked.-és érzem, hogy ezúttal tényleg igazat mond. -Mindig találok benned valami kivetnivalót. Vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni veled kapcsolatban.-úgy látszik nálam is beindult az őszinteségi roham. Talán így van jól. Lehet, hogy ez a beszélgetés már régóta váratott magára. Eliot arca komollyá válik. -Réka.Ami köztünk van, az minden másnál erősebb. Talán ez az, ami örökre összeköt minket.-vallja. Erre a mondatra hevesen kezdett el dobogni a szívem. Ez aztán a vallomás! A lelkem ujjong és legszívesebben táncra perdülnék örömömben! Annyira vártam már ezeket a szavakat. Most már tuti Eliot fátylat engedett a múltra és én is kezdek megbocsátani a múltkori miatt. Viszont hamar észbe kellett kapnom. Mert nehéz lesz, amit most fogok mondani Eliotnak. Tudom rettenetesen fájni fog mindkettőnknek, de így látom értelmét. Nekünk nem szabad együtt lennünk. Túlságosan is jó párost alkotnánk, aztán a végén ölre mennénk. Majd hirtelen elhamarkodott döntést hoztam. Nem kellett volna kimondanom ezeket a mondatokat, de úgy éreztem másképp nem zárhatom le ezt az egészet. -Eliot…mostantól csak barátok lehetünk.-suttogtam alig hallhatóan, de úgy érzem ezúttal határozott voltam. -De…Réka…én…nem akarlak elveszíteni Téged. Nem akarok csupán a barátod lenni. Nekem ez nem menne.-tiltakozott. -Hidd el, így is nehezemre esett kimondani ezt.-könnyeztem. -Srácok! Ha gondoljátok lehet menni…-törte meg a beszélgetésünket Irina. Amikor ránk nézett hirtelen elszomorodott. -Bocsássatok meg. Nem volt szándékom zavarni titeket.-kért elnézést. -Nincsen semmi. Már végeztünk.-szólt neki Eliot, majd rám nézett. -Ég veled szépségem.-búcsúzott ezután homlokon csókolt és elsétált tőlem. A torkomban fojtogató gombócok kezdtek el gyűlni, majd hirtelen sírva fakadtam. Annyira túlcsordultak bennem az érzelmek, hogy azt hittem mindjárt belehalok. Elszaladtam a vendégszobába és bezárkóztam. Belépve a szobába befekszem az ágyba és sajgó szívvel összekuporodok a takarón. Magamhoz ölelem az egyik nagy párnát és a könnyeimmel átitatom az ágyneműt. Miközben a fájdalom egyre erősebben belehasít a szívembe, tudom, hogy nehéz éjszakám lesz. Ezentúl már nem számíthatok se Eliotra, se Martinra. Azt hiszem itt az ideje talpra állnom és keresnem kéne egy saját lakást magamnak. De amíg itt vagyok, addig bőven kisírom magamból a fájdalmat.