Réka 24. fejezet

Az utolsó nap

Másnap reggel egyedül ébredtem fel az ágyban. Amikor oldalra néztem Eliotnak hűlt helye volt. Nyújtózkodva felkeltem és körbenéztem a szobában, és észrevettem, hogy a férfi ruhái már nincsenek a szék támláján. Visszamentem az ágy mellé és felkaptam a mobilomat a komódról. Merre lehet Eliot? Gyorsan írtam neki egy üzenetet, majd letettem a telefont. Kimentem a hálószobából és lesétáltam a konyha irányába. Teljesen egyedül vagyok a házban, csak a lépteimet lehet hallani. A konyhába érve eszembe jutott, hogy készítek magamnak egy rántottát. Benyomtam a kávéfőzőt és a hűtőből kipakoltam pár hozzávalót a reggelihez. Amikor becsuktam a hűtőt gyorsan kilestem az ablakon, de Eliotnak semmi nyoma nem volt. Reménykedtem, hátha bejön a kertből, de nem így történt. Felütöttem egy kis tálkában a tojást és felvertem. Ránéztem a mobilomra és semmi értesítőt nem kaptam.Időközben megcsináltam a reggelimet és beültem a nappaliba tévét nézni. Percenként néztem a telefont hátha Eliot jelez végre, de még mindig nem történt semmit. Most már igazán kezdek aggódni. 

Éppen egy podcast adás hallgatok, amikor ajtócsapkodásra lettem figyelmes. Felkeltem a kanapéról és kinéztem az ablakon. Látom, hogy Eliot megérkezett azzal a csajjal, aki tegnap haza hozott minket. A szívem úgy elkezdett dobogni, hogy majd kiugrott a helyéről. Annyira mérges lettem, hogy azonnal az ajtó felé igyekeztem. Eliot lazán benyitott a lakásba és láttam rajta, hogy nincs teljesen magánál. -Hol a fenébe voltál?-tudakoltam. -Szia bébi…-hajolt volna felém, de én elhúztam az arcomat. -Te azzal a csajjal lógtál egész éjjel?-kiabáltam. -Réka ne kiabálj, fáj a fejem.-dünnyögte közben elindult a konyha irányába. -Eliot! Ma megyünk haza erre Te másnaposan bejössz ide és mogorván viselkedsz velem! Nem tetszik ez nekem!-összefontam a karomat a mellkasom előtt. A férfi elszédelgett a csaphoz és engedett magának egy pohár vizet. -Eliot. Miért volt veled az a nő?-elé álltam. Eliot belekortyolt a vízbe, majd a maradékot kiöntötte a lefolyóba. Először a plafonra nézett, majd rám pillantott. -Réka én…Nem tudom…-ezután megdörzsölte az orrát. Látom a szemeiben a megbánást. Aztán megláttam az ingén a rúzsfoltot és a nyakán a nyomokat, egyből összeállt a kép. -Most már mindent értek, mégiscsak meggyőzött téged és elmentél vele. Ugye?-éreztem, hogy egy hatalmas gombóc gyűlik a torkomban. -Réka…-kezdett volna bele a magyarázatba, de rögtön elnémítottam. -Nem! Nem kell ide magyarázat. Azt hiszem most jobb, ha összecsomagolok és elmegyek.-jelentettem ki, majd elfordultam tőle. Eliot nem hagyta annyiban, utánam jött és megfogta a kezemet. -Réka! Nem akartam, hogy ez legyen. Az a csaj teljesen rám mászott.-mondta én meg egyből elhúztam tőle a kezemet. -Hozzám ne érj!-sipítottam és eltávolodtam tőle. -Réka könyörgöm!-jött utánam, de én továbbra sem néztem rá. Elindultam a lépcsőn a hálószoba felé. -Kérlek hallgass meg!-szólt utánam. Mire felértem a szobába Eliot utolért és megfogta a karomat. -Réka!-mondta szigorúan. Megfordultam és a szemébe néztem. Egyből eszembe jutottak az Igorral kapcsolatos emlékek. Ő is félrelépett egy másik csajjal. Nekem nincs szerencsém a pasikkal. Miért csinálta ezt velem? Azért, mert nem mentem bele a dologba tegnap? Eliot még azt állította, hogy az már a múltban történt vele és manapság már nem menne ilyenbe bele. Hát tessék.Egyébként meg nem számít, hiszen mi nem is jártunk. Nem értem miért borultam ki ennyire. Megtöröltem az arcomat és Eliotra pillantottam. -Tudod mit? Mivel mi nem is járunk, ezért hidegen hagy a dolog. Nem is értem miért húztam fel magam ezen. A Te dolgod, azzal lehetsz akivel akarsz.-közöltem vele, majd megfogtam a kilincset és rácsaptam az ajtót. Az ajtónál egyből a földre zuhantam és keserves sírásba kezdtem. Zihálva vettem a levegőt és a szívem majd’ kiszakadt a helyéről. -Réka…Igazából félreérted az egészet. Nem történt semmi csak smároltunk.-hallom a hangjában, hogy igazat mond. Megtöröltem az orromat és továbbra sem reagáltam rá. Nagy nehezen felkeltem a földről és elkezdtem pakolni. Elővettem a bőröndöt és úgy ahogy van mindent belevágtam. Ezután fogtam magam és kirohantam a fürdőszobába. Eliot rögtön felállt a földről, amikor meglátott az ajtóban. -Réka….-szólt utánam. Továbbra sem figyeltem rá, majd rávágtam a fürdőszoba ajtót. Lepakoltam a polcról a pipere cuccokat és bedobtam a nesszeszerbe. Felkaptam a fogkefét meg a fogkrémet és azokat is eltettem. Majd azzal a lendülettel megfogtam a kilincset és Eliottal szembe találom magam. -Kérlek engedj ki.-úgy mondtam, hogy nem néztem rá. A férfi megfogta a vállamat és ezt kérdezte.-Miért nem hiszel nekem?-faggatott. -Hinnék, de nem tudok. Bárcsak ne jöttem volna el és akkor nem történt volna meg ez az egész.-sóhajtottam. -Réka ugyan már…Tudom, hogy jól érezted magad. Istenem szóba se kellett volna állnom azzal a nővel.-dünnyögte majd azzal elengedte a vállamat. Gondterhelten megdörzsöli a homlokát és ismét rám tekint. -Nem várod meg a holnapot? Legalább egy éjszakát bírj ki. Felőlem aludhatsz egy másik szobában is. Csak kérlek ne menj el.-könyörgött. Elkeseredetten ránézek és ismét látom a szemeiben a megbánást. Most már túl késő. Ezt iszonyúan elszúrta. Nem maradhatok itt. Nem tehetem meg, hogy olyasvalakivel legyek, aki ennyire nem becsül meg engem. -Az utolsó járatot már lefoglaltam, úgyhogy mennem kell. Ég veled Eliot!-közelebb mentem hozzá és és gyengéden megsimogattam az arcát. Eliot mozdulata teljesen meglepett, amikor hozzáért a kezemhez és magán tartotta. Az érintése fájdalmat és szomorúságot ébresztett bennem, ezért próbáltam rövidre fogni a búcsúzást. Lassan levettem róla a kezemet, de a férfi újból megfogta. -Réka. Ha most elmész…Nem is jössz vissza többé?-kérdezte. -Mint mondtam: nem voltunk együtt igazából. Mi csak kavartunk és ennyi volt. Részemről ennyi volt…- a végén elcsuklott a hangom. Nem akarom, hogy így véget érjen ez az egész. Hiszen most kezdődött el igazán a mi történetünk. Egyszer már megcsaltak engem és többször már nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Inkább maradok egyedül. Szépen lassan eltávolodtam Eliottól és kisétáltam az ajtón. Egy pillanatra még visszanéztem és könnyes szemekkel távoztam.

Nem nekem való

Amióta elmentél összetört a szívem,

Nélküled teljesen üres lettem.

Órák óta bámulom a falakat,

S úgy érzem mindjárt rám omlanak.

Az árnyékok játszanak a függönyön,

Pedig nem így akartam, esküszöm.

Miért kellett elrontani az egészet?

Miért kellett cserben hagynod engem?

Refrén:

Mi van ha ezentúl nem találok senkit se,

Akit teljes szívből szerethetek?

Szeretnék kapni egy új esélyt,

Esetleg van-e még remény?

Mi van ha mégsem Ő lesz az igazi?

Nem akarok még egyszer összetörni.

Talán a szerelem nem nekem való,

Majd körbe ölel a bús magányom.

Senki sem tudja, milyen pokoli érzés ez,

Olyan mintha valami sav marná a szívem.

Kiöli belőlem a maradék szeretetet,

Kezdek hangokat hallani a fejemben.

Mondd, miért kísértesz még mindig?

Mondd, miért nem mész el megint?

Miért jelensz meg az álmaimban?

Miért kell felbukkannod a városban?

Refrén:

Mi van ha ezentúl nem találok senkit se,

Akit teljes szívből szerethetek?

Szeretnék kapni egy új esélyt,

Esetleg van-e még remény?

Mi van ha mégsem Ő lesz az igazi?

Nem akarok még egyszer összetörni.

Talán a szerelem nem nekem való,

Majd körbe ölel a bús magányom.

Mert a szerelem nem nekem való,

Mostantól a szívem nem eladó..

Az ablakon át nézem a távolodó tájat miközben hevesen dobog a szívem. Akárhányszor Eliotra gondolok a fájdalom éles késként hasít belém. A lelkem mélyén üvölt a bánat és a csalódottság. Ahogy lélegzem néha úgy érzem mindjárt meg fogok fulladni. A fuldoklás után elfog a pánik és a reszketés. Már egy ideje fent voltunk a levegőben és biztosra vettem, hogy ilyen állapotban nem fogom bírni a hazafelé utat. Azonnal jeleztem az egyik stewardess-nek, hogy rosszul vagyok. A szívem olyan erősen dobogott, hogy mellette a kezem is elkezdett remegni. A nő hozott nekem egy pohár vizet és azonnal megitatott vele. -Minden rendben lesz hölgyem. Nincsen semmi baj.-nyugtatott közben megsimogatta a karomat. -Nem bírom.-mondtam remegő hangon. -Nyugodjon meg hölgyem. Vegyen egy mély levegőt és egyenletesen fújja ki. Nagy levegőt és ki. -diktálta nekem. Így is tettem és szépen lassan kezdtem megnyugodni. Nagy nehezen, de végül sikerült visszanyerni a nyugalmamat, így hálásan néztem a nőre. -Köszönöm.-mondtam. -Nincsen semmi baj, azért vagyok itt, hogy segítsek.-mosolyogva elengedte a kezemet. Amikor szakítottunk Igorral sokáig küzdöttem ezekkel a pánikrohamokkal. Abban az időben nem tudtam kezelni ezért rosszabb volt, mint a mostani roham. Az elmúlt évek alatt szerencsére megtanultam együtt élni ezzel. Amikor terápiára jártam, akkor megtanították, hogyan kezeljem ezeket a rohamokat. Szerencsére most volt velem valaki, aki tudott rajtam segíteni. A mellettem ülő hölgy lágyan megérintette a vállamat és felém hajolt. -Minden rendben van aranyom?Jobban vagy már?-érdeklődött. -Igen, most már jobban vagyok.-bólogattam. -Bármi van itt vagyok.Kérsz egy kis cukorkát?-nyújtotta felém a zacskót. -Köszönöm szépen.-mondtam és elvettem egy kis cukrot. -Még félóra és megérkezünk. Kitartás!- és bátorítóan rám mosolygott. 

A terminálhoz érve próbálom kiszúrni a tömegből merre lehet Irina és Martin. Kissé szorongva menetelek előre a repülőtér forgatagában miközben a tekintetem ismerős arcokat kutat. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom, így tudtam mit jelent: itt vannak Irináék. Egy kínai pasi véletlenül nekem jött és elborult a bőröndöm. -Remek!-sóhajtottam. Iszonyú fáradt és gyenge vagyok, így nehezen bírom talpra állítani a csomagomat. Amikor felnézek látom, hogy egy jóképű pasi a segítségemre siet. Lehajol és felemeli a bőröndömet. -Jól van?-kérdezte és a hangjából kedvesség sugárzott. -Igen, csak egy kicsit megviselt a hazafelé út.-sóhajtottam. -Ön is Ciprusról jött?-érdeklődött. -Igen. Ön is?-néztem fel rá. A pasi oldalra nézett aztán rám. -Alex vagyok és nyugodtan tegeződjünk.-és kezet ráztunk. -Réka.-mutatkoztam be én is. -Igen, tudom ki vagy. A lányom nagy rajongód.-mosolygott. Szóval házas basszus. Pedig olyan jól néz ki ez a pasi! Fogadni mertem volna rá, hogy szingli és gyermektelen. Így már végleg száz macskával fogok élni egy fedél alatt. -Értem. Örültem a találkozásnak.-búcsúztam el tőle, majd elfordultam a kijárat felé. -Kérlek várj!- szólt utánam a pasi. -Igen?-egy kicsit ingerült volt a hangom. -Meghívhatlak egy italra? Mondjuk holnap este?-kérdezte. Ezt villámgyorsan át kellett gondolnom. Most vagy soha. Aztán rájöttem, hogy nem akarok semmit egy házas férfitól. -Bocsi, én csak szinglikkel randizom. Nem bukok a házas emberekre. Úgyhogy ezt most buktad.-mondtam neki őszintén és ismét a kijárat felé vettem az irányt. Alex továbbra sem adta fel, így utánam rohant és megfogta a karomat. -Nem vagyok házas. A feleségem évekkel ezelőtt..elhunyt egy autóbalesetben.-vallotta be. -Ó! Őszintén sajnálom.-éreztem, ahogy lángba borul az egész arcom.-Nem tudhattad, hiszen nem ismerjük egymást.-ezután elengedte a karomat. Ebben a pillanatban elkezdett csörögni a mobilom. Irina hív. -Egy pillanat.-mutattam fel neki az ujjamat és elfordultam tőle. -Szia Irina! Igen itt vagyok! Mindjárt szaladok. Puszi!-ezután megszakítottam a vonalat és pasira néztem. -Elnézést, csak a barátnőm hívott. Itt vannak értem.-kértem tőle bocsánatot. -Semmi baj Réka. Figyelj megadom a számom.-mondja és felír valamit a cetlire, majd felém nyújtja  névjegykártyát. -Köszi.-motyogom. -Ha esetleg meggondolnád magad, hívj fel. Nekem viszont mennem kell, mert vár a lányom a szüleimnél. Örültem a találkozásnak! Vigyázz magadra!-búcsúzott ezután kiszaladt az egyik taxihoz. -Szia!-integettem neki, majd én is elindultam a kijárat felé. Kimentem a parkolóba és egyből kiszúrtam Martin kocsiját. Irina az autónak támaszkodva nyomkodta a telefonját. Miután felnézett azonnal felém rohant. -Réka!!-örvendezett és megöleltük egymást. -Sziasztok!-köszöntem nekik ezután elengedtük egymást Irinával. -Szia!-köszönt vissza Martin, aki napszemüvegben volt és nyitott ajtónál támaszkodva várt ránk. Nem tudtam kiolvasni a szeméből, hogy tud-e bármit is arról, ami Cipruson történt. Bár ahogy elnézem Őt, így biztos vagyok benne, hogy igen. -Gyere ülj be mindjárt indulunk!-sürgetett Irina és megfogta a kezemet. Irina velem együtt beült hátra és boldogan elkezdtünk cseverészni. Egész úton énekeltünk és sokat nevetgéltünk. Egy kis idő után Martin az anyós ülésre dobta a napszemüvegét és gondterhelt arcot vágott. Viszont egy dolog zavart nagyon: Martin egész végig csendben volt és időnként rám nézett a visszapillantó tükörből. Próbáltam kiolvasni belőle, hogy mit gondol rólam, de semmit nem sikerült megfejtenem. Irinával egymásra borultunk és elkezdtük énekelni az egyik dalt a rádióból. 

Tattoos hurt less than what you put me through

Ooh-ooh, ooh-ooh, oh-oh

No ink, no stain, just permanent pain

You don't break like I do

It's brutal

Engrave your name straight into my veins

Tattoos hurt less than you, you

Tattoos hurt less than..

-Fáradj beljebb és érzed magad otthon!-nyitotta ki előttem a lakást Irina. -Gyönyörűek vagytok!-dicsértem meg őket. -Szívem nem jössz be? Később is ráér behozni a bőröndöket.-szólt Martinhoz a barátnőm.-Mindjárt jövök!-közölte vele a férje és azonnal elviharzott. Fura mert az előbb nem jött be utánunk a lakásba.-Ez mi volt?-kérdeztem.-Biztosan tankolni megy. Hazafelé is mehettünk volna, de mindegy.-vonta meg a vállát Irina. -Biztos nem gond, hogy itt vagyok a nyakatokon? Hazamehetek, ha akarjátok.-vonakodtam. Irina a vállamra helyezte a kezét és ezt mondta. -Szívem, ugye most szórakozol? Ne törödj Martinnal. Tudom, hogy most mindkettőtöket frusztrál az Eliot-féle dolog, de ne törődj vele. A suliban is gondok vannak, túl sok mostanában neki a meló.-sóhajtotta. -Sajnálom.-néztem rá és megöleltem. -Tudod mit? Menjünk a konyhába és főzzünk valami finomat. Mire Martin hazaér legalább lesz finom vacsora.-javasolta a barátnőm.Átkaroltuk egymást és elindultunk a konyhába főzőcskézni. -Ezt a receptet tényleg Párizsban tanultad?-kérdeztem Irinától miközben a ratatouille receptjét olvasgatom. -Igen. Ez Martin kedvence, így megpróbálunk a kedvébe járni.-mosolygott. -Remélem megérti miért hagytam ott az öccsét.-sóhajtottam. -Megfogja érteni, csak hagyd magára egy kicsit. Martin időnként forrófejű akárcsak az öccse.-kuncogott. -Végülis rokonok.-húztam a számat. Ezek a Lehoczky pasik folyton bajba keverik magukat. Időközben annyira elmerültünk a főzésben, hogy észre se vettük, amikor Martin megérkezett. Azonban ahelyett, hogy bejött volna hozzánk a konyhába, Ő egyenesen a dolgozószobába rohant. Hallottuk amikor maga után csapta az ajtót és elkezdett csörömpölni. Irinával egymásra néztünk és rögtön tudtuk mi fog történni. Martin részegre fogja inni magát.Mi lehet az oka ennek a furcsa viselkedésnek? Kétségbeesetten próbálom megérteni, de nem tudom kibogozni a szálakat. Engem nagyon zavar Martin viselkedése, így aggódó tekintettel a dolgozószoba irányába pillantok. -Felfutok megnézem a gyerkőc alszik-e már.-jelentette ki Irina. -Menj csak, addig figyelem az időt.- engedtem útjára. Miközben pakolászni kezdek a konyhában, egyre inkább egyedül érzem magam. Mellette a feszültséget is vágni lehet a levegőben. Nem tudom mit tegyek. Óvatosan felnézek és ismét Martin szobája felé tekintek. Most már nem bírom tovább. Fogtam magam és levettem a köténykét. A pultra vágtam és magabiztos léptekkel közeledtem Martin irodája felé. Egy kicsit félve kopogtatok az ajtaján, mire kiszól, hogy mehetek. Miután belépek egyből érzem, hogy nem vagyok szívesen látott vendég ebben a lakásban. -Martin. Beszélnünk kell.-közöltem vele. A férfi a fotelre mutatott, ahova azonnal leültem. Martin a vitrin felé sétál és kivesz onnan egy poharat. -Iszol?-kérdezte. Mivel most nincs turné, ezért igent mondok. Martin bólintott és egyből elkészítette nekem az italt. A férfi felém lép és átadja nekem a poharat.-Egészség!-mondja és egyből lehajtja a piát. Én meg óvatosan elkezdem kortyolgatni. -Mondd csak. Mi a bajod Eliottal?-kérdezte és az asztalra csapta a poharat. A zajra hirtelen összerezzentem és összeszűkült szemekkel méregettem Őt. -Neked meg mi fene a bajod van? Amióta hazajöttél totál idegbeteg vagy.-mondtam neki közben én is kiittam a pohár tartalmát. Ezután viszonzásként én is az asztalra csaptam a poharat. Martin meglazítja magán a nyakkendőjét és közelebb lép hozzám. Lágyan megérinti az arcomat és a tekintetembe fúrja magát. Egy darabig fürkészni kezd, majd megsimogatja az államat. Szinte hallom a szívverésem hangját és közben egyre jobban átjárja a testemet az izgalom. A fülem pedig úgy zúg, hogy nem hallok semmit a külvilágból. A férfi lehajol hozzám és váratlanul megcsókol. Egy pillanatra lefagyok és nem tudom hol vagyok. Pár pillanatra elegyengülök és élvezni kezdem a csókot. Aztán végre észbe kapok és a mellkasára helyezem a kezem,majd ellököm magamtól. -Martin!-szólok és meglepődve nézek rá.

Martin zavarában azonnal hátra lép és az asztala felé fordul. -A francba! Ne haragudj!- mondja és hátat fordít nekem. Egy darabig csendben vagyunk, majd megszólalok:-Martin, erről soha senkinek nem beszélhetünk.Világos?-kérdeztem tőle közben az ajkaimra tettem a kezem, mert még mindig éreztem Martin csókját. A férfi bólintott és ismét felém fordult. -Kérlek ne haragudj.Nem akartalak megcsókolni, csak Eliot annyira áradozott rólad. Olyan dolgokat mondott, hogy egy kicsit megtetszettél..-vallotta be.-Micsoda? Eliot tényleg rólam áradozott?-hitetlenkedem. Úristen tényleg azt mondta Martin, hogy bejövök neki? Jézusom!

-Tegnap Eliot felhívott és mindent elmondott. Azt mondta végig be voltál zárkózva a hálószobába. Alig tudott hozzád szólni. Most már bánja, ami történt.-számolt be nekem Martin. -Bánhatja is. Tudod mit csinált? Felszedett egy nőt a strandon! Aztán elment vele kefélni! Vágod? Engem meg egész éjszaka egyedül hagyott abban a nagy házban. Annyira magányos voltam, hogy sokszor sírva fakadtam. Elmondta neked, hogy mi volt ennek az előzménye?-faggattam.-Igen. Mindent tudok. Viszont Eliot tényleg nem akarta azt a dolgot, ha érted mire gondolok.-vigyorgott rám. -Istenem.-megfogtam a homlokomat. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy Eliot igazából nem csalt meg engem. Mégis mik voltak azok a foltok a nyakán és miért volt rúzsfoltos a gallérja? -Akkor mégis kivel kavart aznap éjjel?-kérdeztem. -Elment a helyi sztriptízbárba.-árulta el a bátyja. -Hogy hová ment? Egy sztriptízbárba?-meglepődve néztem rá. Ez nem lehet. Ha nem az a csaj volt akivel lógott, akkor kivel feküdt le aznap éjjel? -Jól hallottad.-bólintott Martin és amikor elém állt öntött még egy kicsit a poharamba. Mivel nagyon rám fért, egyből megittam a piát.

-Óvatosan Réka!-kuncogott a férfi és leült mellém a kanapéra. -Ez most egy ilyen nap.-vontam meg a vállam. -Mit gondolsz. Adsz még egy esélyt Eliotnak arra, hogy elmagyarázza neked az igazságot?-érdeklődött Martin. Pár pillanatig az üres pohárra meredtem és elkezdtem gondolkozni. Nem tudom Eliot megérdemel-e még egy esélyt. Bár nagyon szeretem Őt, mégis haragszom rá. Felkaptam az asztalról a piát és öntöttem magamnak. Pár pillanatig előre meredtem, majd megittam a whisky-t és ismét Martinra néztem. -Jól van. Tudod mit? Meghallgatom Eliot verzióját, utána eldöntöm akarok-e még vele találkozni.-válaszoltam. Martin hátranyúlt és megsimogatta a hátamat. -Bölcs döntés, hidd el nem fogod megbánni. Hiszen Eliot nagyon szeret Téged.-árulta el. -Valóban?-csillogó szemekkel néztem rá. -Azt mondta képes érted harcolni, ha Te is akarod.-bólintott. -Tényleg ezt mondta?-túrtam a hajamba. -Igen. Ha Eliot ilyen kijelentéseket mond, azzal soha sem viccel. Viszont egyet azért elárulok: soha életében nem volt ennyire szerelmes, mint most.-mosolygott. -Hű Martin. Ha most nem haragszol lassan  elindulnék aludni.-mondtam neki, közben próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat. -Persze menj csak. Irina már megágyazott a vendégszobában.-Martin is felkelt a helyéről. -Hát akkor jó éjszakát.-mondtam neki és az ajtó felé indultam. -Réka! Kérlek ne beszélj senkinek a csókról. Ha Irina megtudja egy életre meggyűlöl minket. Ugye megígéred, hogy titokban tartod?-egy kissé megtörten nézett rám. Látom rajta, hogy megbánta már a csókot. -Nyugalom Martin. Senkinek nem fogom elmondani. Tudom, hogy nem direkt csináltad.- legalábbis ebben reménykedem.- Jó éjt és köszönöm!-mondta Martin. Egy darabig a férfit néztem, majd kisétáltam a szobából. Az ajtónak támaszkodva próbáltam feldolgozni az előző percek eseményeit. Soha nem gondoltam volna Martinról, hogy én is bejövök neki. Hiszen ott van neki Irina. Lehet, hogy fogadásból csókolt meg? Vagy tényleg a véletlen műve volt? Azt hittem sokkal dühösebb lesz rám, erre meg ilyeneket művel. Nem értem ezt az egészet. Azt hiszem most lefürdök és utána megyek aludni. Nem szeretnék egész éjjel ezen agyalni.