Réka 22. fejezet

112

-112. Mi a vészhelyzet?-szólt bele egy nő. -A szavaim elakadtak a torkomban, miközben próbáltam megfogalmazni, mi is történik velem. -Nagyon.. rosszul vagyok..- suttogtam reszkető hangon és éreztem, hogy forog a szoba körülöttem. Magam mellett megláttam egy üveg whisky-t mindenféle gyógyszerekkel és drogokkal.-Van még más tünet is? Mi történt pontosabban?-érdeklődött a nő. -Hányingerem van, és szédülök. Viszont érzem, hogy valami más is van velem. Nem tudom mit tettek velem.-nyöszörögtem. Hallom, hogy a vonal másik végén a diszpécser valaki mással beszélget, majd hozzám szól.-Maradjon ott ahol van. Tudja hol van most?-kérdezte. -Valami hotel féleségben. Könyörgöm segítsenek még csak 19 éves vagyok!-közben körülnéztem a szobában és rájöttem, hogy totál egyedül vagyok itt. -Minden rendben lesz hölgyem! A nevét legyen szíves bemondani!-kérte a nő. -Réka vagyok…-majd hirtelen elsötétült körülöttem a világ és elájultam.

Napjainkban…

Éppen a buszban ülök és nosztalgiázok a régi időkről. A többiek a hátam mögött buliznak és ezerrel iszogatnak. -Réka gyere már!-szólított az egyik táncos lány. -Mindjárt csak írok egy emailt!-szóltam neki hátra, majd ismét a képernyőre néztem. Már egy órája próbálok Eliotnak írni, de nem megy. Egyszerűen nem jut eszembe miről is írhatnék neki. Igaz hetek óta alig beszéltünk telefonon és nagyon hiányzik nekem. Most meg itt ülök és nem jön az ihlet. -Ha öt percen belül nem jössz, megfogtunk és berángatunk a bandába.-szólt be hozzám Laci a másik táncos. -Mondtam nektek, hogy még öt percet kérek!-majd felkaptam az egyik díszpárnát és megdobtam Őt. -Egy órája mondogatod, hogy még öt percet kérsz! Hiszi a piszi! Nyomás kifelé!-sürgetett, ezután elvette tőlem a laptopot és felállított a helyemről. -Tessék itt egy pohár koktél és mellé egy kísérő. Van egy kis anyag is, ha kérsz.-mutatott az egyik szerre. -Köszi, nem élek ilyenekkel.-a drogokat egy múltbéli incidens óta messziről kerülöm. -Jól van. -vonta meg a vállát. Kimentem a többiekhez, akik ujjongva fogadtak engem. -Végre itt van Réka! Figyelj! Van itt egy klub, ahova lemennénk! Velünk tartasz?-szegezte nekem a kérdést Lilla. -Jól van, ha ennyire akarjátok lemegyek veletek.-mondtam megadóan. -Ez az! Halljátok Réka is jön!-szólt a többieknek Lilla. 

Pár nappal ezelőtt egy kicsit elbeszélgettünk Alexával. A nőnek beszámoltam a rémálmokról és nagy nehezen bevallottam neki Nick halálát.-Jézusom Réka!-szörnyülködött. -Tudom, hogy ez nem könnyű a számodra. Megértem, ha többé nem vállalsz be.-ezúttal valóban szomorú voltam. -Réka!Soha nem engedlek el!Bármi is volt a múltban, itt leszek és segítek átjutni ezen a traumán.-ígérte. -Köszi.-érzem, hogy kezdek jobban lenni. -Ami téged kínoz azt úgy hívják, hogy poszttraumás stressz. A betegségben szenvedők újra és újra átélik a traumát, gyakran visszatérő gondolatok, traumás álmok gyötrik őket. Jellemző rájuk a pszichés közöny és elkerülés, kerülik a traumával kapcsolatos érzéseket, helyzeteket, helyeket, csökken az általános érdeklődésük, a tanult készségek visszafejlődnek. De, szerencsére a tiéd nem olyan súlyos.-nézett rám Alexa. -Gyógyszereket kell szednem?-kérdeztem. -Neem, ennél jobb megoldást találtam. Kényszerpihenőre kell menned, amint véget ért a turné.-javasolta. -Nem is olyan rossz és hova küldesz?-érdeklődtem. -Előtte beszélnem kell a szüleiddel.-közölte. -Értem.-sóhajtottam és rögtön sejtettem hova fog majd Alexa beutalni.

Pár évvel ezelőtt…

-Megkell ünnepelnünk a második lemezed megjelenését!- sikitotta Lilla. -Menjünk be a VIP részlegre!-mutattam neki az egyik eldugott helységre. -Naná! Nem hagyhatjuk ki!-tapsikolt örömében, ezután meghozták a koktélokat. Lilla egyből beleivott a sajátjába és mellé felszívott valami port. -Muszáj ilyet használni?-forgattam a szemeimet. -Ettől sokkal jobb lesz a hangulat! Próbáld ki!-mutatott a csík felé. -Köszi, esküszöm nem élek ilyenekkel.-utasítottam vissza. Amikor hátradőltem a fotelben egy jóképű pasi jelent meg előttünk. -Sziasztok! Új vagyok és társaságra vágyom. Csatlakozhatok hozzátok?-nézett ránk ártatlanul és akkor nem tudtuk, hogy ez a pasi egy drogdíler. -Persze! Ülj csak le!-mutattam magam mellé. -Egyébként Zsombi a nevem.-mutatkozott be. -Réka.-ezután kezet ráztunk. -Most jelent meg a második nagylemezed ugye?-érdeklődött. -Igen és azt ünnepeljük meg.-bólintottam. -Értem. Akkor miért nem próbálsz ki pár tablettát?-ezzel benyúlt a zsebébe és előszedte a bogyókat. -Mondtam már: nem élek ilyen dolgokkal. -mikor érti már meg? -Réka egyszer élünk, ha nem próbálod ki sosem tudod meg milyen.-mosolygott rám. Aztán a fülemhez hajolt és tovább folytatta:-Van néhány különleges cuccom, amit érdemes kipróbálni. Garantáltan feldobja az estét.Ez a legfrissebb és legjobb, amit kaphattok. Egy kis kaland mindig jól jön, nem igaz?-közben éreztem, hogy rossz szándék vezérli Őt. Lilla izgatottan ránk pillantott és ezt kérdezte.-Miért is ne?Én szívesen kipróbálnám.-ült le közénk. -Végre valaki!-sóhajtotta Zsombor és elővette a tablettákat. -Tudjátok mit? Kimegyek a mosdóba, addig vigyáztok az italomra?-kérdeztem tőlük. -Persze!-válaszolta széles vigyorral Zsombi. Akkor még nem láttam előre, hogy ebből baj lesz.

-Annyira jól érzem magam!-kiabáltam tánc közben. -Megérte eljönni bulizni egyet!-kiabált vissza Lilla. -Merre van Zsombi?-közben próbáltam rájönni merre lehet a pasas.-Nem tudom, de nem mindegy? A lényeg, hogy jó a buli.-vonta meg a vállát a lány. -Nekem akkor sem tetszik.-közöltem vele. -Lazulj már egy kicsit!- biztatott és tánc közben megfogta a kezemet. A tánc végéhez érve nagyon megszomjaztunk, ezért elindultunk a bárpult felé. Kikértük az italunkat és leültünk az egyik asztalhoz iszogatni. -Itt vagyok!-szólt hozzánk Zsombi és leült velünk szembe. -Merre jártál?-kérdezte Lilla. -Hoztam nektek egy kis utánpótlást.-közölte és elénk tolta a shotokat. Mivel nagyon meg voltunk szomjazva, ezért egyből lehajtottuk a piát. Aztán hirtelen éreztem, hogy a shot, amit előzőleg elfogyasztottam, egy kicsit erősebb volt a kelletnél. Azonnal éreztem a bódító hatását és egyre inkább szédülni kezdtem. Lilla aggódva rám pillantott és megfogta a karomat. -Minden rendben van?-kiabálja túl a zenét. Én meg próbáltam rá mosolyogni, de érezhetően egyre nehezebben ment. -Igen…csak nagyon szédülök és…-abban a pillanatban elvesztettem az eszméletem.

Egy motel szobában ébredek fel és amikor jobban kinyitom a szemem: Lillát és Zsombort látom, ahogyan csókolóznak egymással. -Hol vagyunk?-kérdeztem tőlük. Lilla egyből elszakadt a pasitól és rám vigyorgott.-Bocsika, csak nem tudtuk mikor ébredsz fel. Eljöttünk egy motelbe.-majd ismét megcsókolták egymást. -Ti most együtt vagytok?-megvetően néztem rájuk. -Miért is ne? Zsombi annyira édes!-közben megsimogatta a pasas arcát. -Nem is ismerjük Őt.-emlékeztettem. -Héé! Én is itt vagyok!-nevetett fel a férfi. -Vettem észre.-sóhajtottam. Ezután felkeltem az ágyról és próbáltam ki találni merre lehet a fürdőszoba. -Arra van.-mutatott balra Zsombi. -Köszi.-mondtam neki némi undorral. Miután beléptem a fürdőbe alaposan körülnéztem. Lilla cuccai szanaszéjjel voltak szórva. Láttam, hogy egy kósza melltartó lóg a mosógép széléről. Rengeteg dekorkozmetika volt a mosdó feletti polcon. Ezután lenéztem a wc-re és le hajtottam fedelét, majd ráültem. Miközben a fürdőszoba csendjében hallgatom a szívverésemet, azon agyalok, hogyan lépjünk le innen? De hiába forgatom az agytekervényeimet, semmi nem jut az eszembe. Felálltam és a mosdóba kapaszkodtam. Belenéztem a tükörbe és nagy levegőt vettem. Most már ki kéne mennem, mert a végén még gyanút fognak. Pár perc múlva óvatosan megérintettem a kilincset és kimentem a fürdőszobából. -Tessék egy ital!-nyomta a kezembe Lilla. -Köszike?-csóváltam a fejem ezután belekortyoltam az italba. -Igyad gyorsan!-sürgetett a lány. Miután megittam a pohár tartalmát elkezdtem rosszul érezni magam. -Lilla!-kiáltottam közben felé nyújtottam a karomat. A lány elvigyorodott és ezt mondta. -Mi az Réka? Beütött a cucc?-nevetett fel. -Ez nem vicces!-szóltam rá, és egyre jobban elgyengültem. -Zsombor! Mit tettél az előbb Réka italába? Elég rosszul néz ki!-kiabált a férfi irányába Lilla, majd rám nézett. -Minden oké. Gyere és lefektetlek az ágyra.-mondta Lilla és átkaroltuk egymást. A lány óvatosan lefektetett az ágyra és onnantól kezdve képszakadás.

Miután felhívtam a 112-es segélyszámot a mentősök negyed óra alatt kiértek hozzám.Pár dologra emlékszem az éjszakából. Arra amikor berontottak az orvosok a szobába. Egy kedves mentőorvos hölgy a nevemen szólított. Ezután infúzióra kötöttek és próbáltak felébreszteni. -Réka! Itt vagyunk minden rendben van! Mennyi drogot vett be?-érdeklődött. -El…elkábítottak..-nyöszörögtem. -Kik voltak magával?-faggatott a nő. -Az egyik barátnőm és a barátja…-sóhajtottam. -Rendben mindjárt elvisszük magát a kórházba.-szólt hozzám egy pasas. -Rosszul vagyok.-vallottam be nekik. Ezután éreztem, hogy fogytán az erőm és elájultam.

Ahogy lassan kinyitom a szemem, fényfoszlányok vesznek körül.A homályos alakok lassan kiélesednek, és egy kórházban találom magam. A szüleim aggódó tekintettel néztek rám. Anyu azonnal felkel a székről és elkezdi simogatni a hajamat. A fejem majd széthasad és érzem, hogy kivan száradva a szám. Fájdalom. Ez az, amit érzek legbelül. Mivel minden porcikám fáj, olyan mintha egy hatalmas súly nehezedne rám, és egyre lassabban lélegeznék emiatt. Próbálok felülni az ágyban, de olyan mintha egy láthatatlan erő húzna vissza. -Anyu..-szólaltam meg. -Itt vagyok kicsikém.-nyugtatott. -Végre felébredtél, már nagyon aggódtunk érted.-mondta az ágy végében Apu. -Mi történt?-faggattam őket. Anya ránézett Apára, majd vissza rám. -A tesztek kimutatták, hogy drogoztál. Ez igaz?-kérdezte. -Tessék? Én nem drogoztam! Soha nem nyúlnék olyan szerekhez!-tiltakoztam. -Mégis hogy gondoltad ezt?-kérdezte szomorúan Apu. -De ez lehetetlen…Én csak arra emlékszem, hogy buliztunk és elmentünk egy motelbe.-válaszoltam neki. -Hát persze, mert olyan szereket szedtél, amitől totál kiütöttek Téged.-közölte velem Apu. -Anya! Ugye elhiszed nekem, hogy soha nem drogoztam?-reménykedve néztem rá. -Tudom, hogy nehezen hiszed el, de a tesztek egyértelműek voltak.-mondta szomorúan. -Miért nem hisztek nekem? Mélyen elítélem ezeket a kábítószereket! Igaz, hogy kínálgattak vele, de mindig visszautasítottam. Lehet pont ezért drogoztak be engem.-fakadtam ki előttük. -Kicsim, megértjük, ha szükség volt rájuk. Hiszen egy híres énekesnő vagy és valahogy fel kell dolgozni a sikert.-bólinott Apu. -Istenem! Miért nem hisztek a lányotoknak?-éreztem, hogy egy hatalmas nagy könnycsepp gördül le az arcomon. Anyu lágyan megölelt és ezt mondta.-Tudom, hogy nehéz elfogadni. De most itt vagyunk melletted, és segítünk, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Nem vagy egyedül.-vigasztal. -Beutalunk téged egy rehabilitációs központba.-közölte Apu. -Tesssék? Képesek lennétek elküldeni egy elvonóra? Hiszen én vagyok az áldozat!-most már tényleg kezdek kikelni magamból. -Kicsikém! Minden rendben lesz! Az orvosok segítenek neked. Ígérem, ha kikezeltek onnantól kezdve már soha többé nem fogsz drogokhoz nyúlni.-nyugtatott Anya. -Hova akartok küldeni?-kérdeztem közben kifújtam az orromat. Mindjárt megszakad a szívem. A szüleim mindig hittek nekem, most miért nem? Ennyire nem bíznak bennem? Hallom, hogy kopogtatnak az ajtón. Alig hittem a szememnek: Igor eljött hozzám látogatóba. -Sziasztok!-üdvözölt minket. -Szia Igor! Örülök, hogy látlak!-közben Anyu felállt az ágyról és megölelték egymást. -Hoztam Rékának egy kis ebédet.-mondta a férfi és letette az asztalra a csomagot. -Köszönjük szépen!-hálálkodott Apu és ők is összeölelkeztek. -Hogy vagy Réka?-kérdezte Igor. -Jobban..-dünnyögtem, majd elfordítottam a fejem. -Magatokra hagyunk titeket.-közölte Anyu és megpuszilta a homlokomat. Amikor a szüleim kimentek a szobából kettesben maradtunk Igorral. -Hallom mi történt.-mondta halkan és megfogta a kezemet. -Kihasználtak engem.-néztem rá mérgesen. -Szívem, bármi is van elmondhatod.-közben megcsókolta a kézfejemet. -Igor! Már te sem hiszel nekem?-megremegett a hangom, annyira elkeseredtem. -Már másodszor vagy itt.-emlékeztetett. -Ez most nem turné miatt van. Egy buliba mentünk megünnepelni a második lemezemet.-förmedtem rá. -Nyugalom Réka! Lassan a testtel!-hárított Igor. -Miért csináljátok ezt velem? Miért kell még bent maradnom?-a szemeim ismét megteltek könnyekkel. -Szívem mi csak a legjobbat akarjuk neked.-vigasztal, majd megcsókol. A csók után lassan elhúzódott tőlem és ezt mondta. -Bocsáss meg… Nem kellett volna, hiszen nemrég szakítottunk. -mondta. -Hiányzol.-vallottam be. -Te is nekem, de nem lehetünk együtt. Én már tovább léptem.-mondta őszintén. -Tudom.- néztem az ablak felé. Egy darabig úgy maradtam és pár perc gondolkodás után ezt mondtam. -Igor azt szeretném, ha most elmennél és soha többé ne gyere vissza.-böktem ki az igazat. A férfi megértően bólintott és felkelt az ágyról. Ezután felém hajolt és homlokon csókolt. -Nehezen megy nekem a búcsúzás.Szeretlek és örökké szeretni foglak.-búcsúzott. -Én is.-reszkettem a fájdalomtól. A kezei lassan lecsúsznak rólam közben tudom: ez az utolsó alkalom, hogy megérintjük egymást. Igor elindult kifelé, majd az ajtónál pár pillanatig visszanézett rám. Megfogja az ajtófélfát és egy kicsit elmerengünk a másik tekintetében. Miközben Őt nézem a szívem összeszorul a bánattól és a félelemtől. Közben felismerem a szemében az eltávolodást és az elengedést. Ezután Igor végleg elmegy tőlem. Felnézek a plafonra és egyből bőgni kezdek.

Napjainkban…

A klubban rengetegen táncoltak. Az emberek nyakában egy neon színű világítós nyaklánc volt. -Hűha! Ez a legújabb divat Barcelonában?-kérdezte Lilla. -Ez már régóta divat.-felelem. -Akkor nagyon maradi vagyok.-kuncogott a nő. Tánc közben éreztem, hogy egyre felszabadultabb vagyok és élvezni kezdem a pillanatot. Végül jól döntöttem amikor igent mondtam a többieknek a klubra. -Nagyon jók ezek a zenék!-kiabáltam Lillának. -A ma esti DJ az egyik haverom.-árulta el. -Nem mondod? Most már értem miért akartál eljönni.-vigyorogtam rá. -Amikor elmondtam neki, hogy itt vagyok, egyből meghívott engem. Azt mondta bárki eljöhet velem.-mondta. -Biztos bejössz neki.-kacsintottam rá. -Nem kavarunk.-pirult el a nő. -Zsomborral mi a helyzet?-kérdeztem tőle. -Már évekkel ezelőtt szétmentünk. Amikor kiderült, hogy bedrogozott téged azonnal szakítottam vele. Tavaly nyáron felkeresett, mert vissza akarta könyörögni magát hozzám.-vonta meg a vállát. -Egy idióta.-közöltem. -Az.-értett velem egyet Lilla. -Egy kicsit leülök.-szóltam Lillának. -Rendben! Mindjárt megyek! Hozzak valamit inni?- kérdezte. -Egy alkoholmentes koktélt hozzál légyszíves. Rád bízom.-felelem, majd elindulok az asztalok felé. Útközben felnéztem a VIP részlegre és kitaláltam, hogy bemegyek oda. Megfogtam a lépcső korlátot és elindultam felfelé. A háttérben a DJ benyomta London Grammar-House(Solomun Remixét), amit egyenesen imádok! Mire felértem az egyik biztonsági őr elállta az utamat. -Ez egy privát részleg.-közölte velem. -Réka vagyok! Énekesnő!-mutattam fel neki a VIP karszalagomat. -Nem mehet be.-a pasi egyre jobban elállta az utamat. -Nem látja? VIP karszalag van rajtam!-ismét felmutattam neki a csuklómat. -Ezt nem hiszem el.-néztem oldalra ezután próbáltam kiszúrni merre lehet Lilla, talán majd az Ő segítségével bejuthatok. -Kérem! Itt turnézok a városban és meghívtak ebbe a klubba. Jogom van ide belépni.-magyaráztam neki angolul. Ez volt az első alkalom, hogy valaki nem ismert fel. Kénytelen voltam hátrálni, miközben a férfi arcán kaján vigyor ült. Amikor hátat fordítottam a pasinak lassan elindultam lefelé. -Hé! Várjon! Engedje be a hölgyet!-szólt egy ismerős férfi hang. Megfordultam és majdnem leesett az állam a meglepetéstől. -Eliot?-döbbenten néztem rá. -Szia Réka! Gyere beljebb.-üdvözöl és felém közeledik, majd lágyan megfogja a kezemet. -Mit keresel itt?-próbáltam felfogni a helyzetet, de nehezen ment. A férfi a kanapéra mutatott, én meg helyet foglaltam. Eliot elindult a bárpult felé és elkezdett kikeverni egy alkoholmentes koktélt nekem. -Virgin mojito jó lesz?-kérdezte. -Igen.-válaszoltam közben feszengtem. Összekulcsoltam az ujjaimat a térdemen és körbe néztem a helyen. Eléggé elegáns ez a részleg és kívülállónak éreztem magam. -Tessék.-nyújtja felém az italt Eliot és leül mellém. -Szóval térjünk vissza az előző kérdéshez. Mit keresel itt? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-faggattam Őt. Eliot beleivott a koktéljába, ezután az asztalra helyezte. Elégedett mosollyal dőlt hátra és ezt válaszolta.-Vannak forrásaim.-mondta röviden. -Ennyi? Semmi beépített gps vagy nyomkövető? Mégis mi késztetett arra, hogy eljöjj?-kérdeztem közben legbelül valami azt súgta, hogy miattam jött el. Végül nem is tévedtem akkorát. -Miattad jöttem el. Látni akartalak, mert nagyon hiányzol.- közeledett felém ezután megcsókolt. -Úgy volt, hogy a turné alatt nem találkozunk és mégis itt vagy.-emlékeztettem rá. -Réka! Nem örülsz, hogy itt vagyok veled?-nevetett fel. -De! Nagyon örülök, csak…nagyon megleptél ennyi.-vallottam be neki. -Úgy érzem mégse volt jó ötlet ide jönni…-mondta Eliot és felkelt mellőlem. -Várj! Ne menj el.-kérleltem majd megérintettem a kezét. A férfi felém hajolt és belenézett a szemembe.-Hallottam, hogy nagyon rád szállt a média. Jól vagy?-érdeklődött és megsimogatta az arcomat. Az érintésétől a szívem egyre jobban rakoncátlankodni kezdett. Hogy lehet rám ekkora hatással? Úgy kiönteném neki az érzéseimet iránta, de nem lehet. Megfogadtam, hogy nem engedem útjára ezeket az érzéseket. Még vissza kell fognom magam. Lassan oldalra néztem és egy óvatlan pillanatban pár könnycsepp gördült le az arcomon. Nem szabad el sírnom magam, erősnek kell lennem. Eliot az ujjbegyével megérintette az államat és maga felé fordított. -Mi a baj?-láttam, hogy aggódik értem. Ahogy egymásba mélyedtünk, észrevettem a bánatot a szemében, a titkokat, melyeket magában hordozott. És bár a vágy továbbra is ott lebegett a levegőben, mégis ellenálltunk egymásnak. -Tényleg tudni akarod?-kérdeztem tőle. -Persze, ezért vagyok itt veled.-közben végig simított az ujjaival az államon. - Nick halála óta a mai napig rémálmok kísértenek.Bár már napról-napra jobban vagyok, mégis valami visszahúz engem.-vallottam be neki. -Beszéltél Alexával?-kérdezte. -Még a turné kezdete előtt. Ja és ha véget ér a turné be kell vonulnom egy rehabilitációs központba.-sóhajtottam. -Komolyan? De miért? Nem erre lenne szükséged. Helyette utazz el valahova.-javasolta. -Eliot! Szerinted hova menjek és kivel?-tártam szét a kezemet. -Kivel? Hát velem!-nevetve válaszolta, ezután megcsókolt. -Te most azt mondod, hogy lenne kedved velem jönni?-csodálkoztam. -Réka! Légyszíves ne kételkedj bennem, inkább mondd azt, hogy boldogan velem jönnél.-úgy látom egyre jobban mulattatom Őt. -Eliot, ez nem olyan egyszerű.-forgattam a szemem. -Meglátod jót fog tenni neked. Mit szólnál egy ciprusi kiruccanáshoz?-kérdezte. -Tessék?-nagyokat pislogtam, hiszen Ciprus mindig is ott szerepelt a bakancslistámon. -Páfosz jó hely.-jelentette ki. -Eliot én…-hebegtem hiszen egy kicsit zavarba jöttem. Egy valóra vált álom lenne oda eljutni. Most is alig fogom fel az előbb hallottakat. -Eliot…csak hogy tisztázzuk:tényleg Ciprusra akarsz engem vinni?-magamban fohászkodtam, hogy igen. -Réka! Eljössz velem vagy sem?-nézett rám komoly arccal. Abban a pillanatban el kellett döntenem,hogy egyáltalán el akarok-e vele menni vagy sem.