Réka 21. fejezet

Három nap múlva turné

A múltkori eset után Eliottal két napig nem szóltunk egymáshoz. Amikor hazaértünk azonnal eltűntettük a nyomokat, nehogy Rozina gyanút fogjon. Szerencsére Archie és Aslan mindvégig be voltak zárva a helyükre, ezért nem lábatlankodtak körülöttünk. Egyik este annyira fáradtak voltunk, hogy szó nélkül beborultunk az ágyba pihenni.Aztán reggel felkeltünk és a reggeli köszönésen kívül nem mondtunk egymásnak semmit. Az elmúlt két napban mintha valami láthatatlan fal emelkedett volna közénk, és bár próbálom elhessegetni a gondolatot, mégis fáj, amiért nem szól hozzám.Kétségbeesetten próbálom megérteni, hogy vajon most mi történik. Lehet, hogy Eliot haragszik rám, amiért véletlenül megöltem Nicket? Vagy örökre meggyűlölt, mert egy hazug nőszemély vagyok? Az elmúlt két napban mindenféle forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az oka ennek a hirtelen távolságnak. De mindegyik elképzelés csak még jobban megijesztett és még inkább fájdalmat okozott. Aztán feltettem a kérdést magamban, hogy vajon Eliot is ugyanazt éli át, mint én? Vajon mennyire hiányzok neki? Nem tudom meddig fog ez tartani az egész, de egy biztos: borzasztóan rossz így nekünk. Végül egyik délután, amikor már a csend teljesen elviselhetetlenné vált, én léptem először. Óvatosan megérintettem Eliot vállát és leszólítottam.-Eliot beszélnünk kell.-közöltem vele erre Ő fogta magát és kiment a kertbe tevékenykedni. Rozina se érti, hogy mi van köztünk ezért nem is nagyon kérdezősködött. Napközben kieszeltem egy tervet: készítek Eliotnak egy finom vacsorát. Amikor beszámoltam az ötletemről Rozinának a nő egyből támogatni kezdett. -Ó, aranyom! Naná, hogy segítek! Nem bírom nézni, amit egymással műveltek Eliottal. Itt az ideje kibékülni. Akármi is van köztetek tudom, hogy megfogjátok oldani.-vigasztal Rozina. -Köszönöm!-majd megöleltük egymást. Miután a nő kisétált a konyhából felvettem a kötényt és nekiláttam a főzésnek.

-Mit főzől?-érdeklődött Eliot, amikor bejött a konyhába. Én meg úgy megijedtem, hogy majdnem levertem a fakanalat a konyhapultról. A meglepetéstől a szívem hevesen kezdett el dobogni, a pulzusom meg úgy felszökött, hogy hirtelen megszédültem. Esküszöm teljesen megfeledkeztem a hollétemről. -Nem számítottam rád.-mondtam zavartan, miközben próbáltam összekaparni magam. Eliot boldogan rám mosolygott és felém lépett. Az arcomra nyomott egy csókot és hátulról átölelte a derekamat. Oké… ez most eléggé szokatlan a részéről. -Nem emlékszel? Én is itt lakok.-duruzsolta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba. -Eliot…-nyöszörögtem. Az előző napokban Eliot még távolságtartó és szótlan volt, most meg úgy jött ide, mintha mi sem történt volna. Most mi változott meg? Mitől lett hirtelen ennyire kedves és engedékeny? Engem annyira meglepett ez az egész, hogy hiába is próbáltam értelmezni nem ment. -Igen?-kérdezte két csók között, majd lehámozta rólam a kötényt. -Eliot nem látod, hogy éppen főzök?-kérdezgettem közben Eliot megmarkolta a mellemet. -Ühümm.-válaszolta és a nyakamnál folytatta a csókot. A férfi érzékien végig simított az egyik kezével az arcomon, majd maga felé fordította a fejemet. -Őrülten dögös vagy, amikor főzöl.-vallotta be és azzal a lendülettel felkapott és felültetett a pultra. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Egyrészt én is vágytam rá, másrészt elkezdtem kételkedni benne, hogy tényleg komolyak-e a szándékai? Eliot felém hajolt és megcsókolt, ezután  levette rólam a pólót. Majd a csupasz vállamnál folytatta a csókot. A férfi hol a nyakamat, hol a vállamat súrolta az ajkaival, én meg elkezdtem nyögdécselni a vágytól. -Eliot.-búgtam ezután a férfi lefektetett a konyhapultra. Majd szeretkezés után Eliot ilyet szól:-Ezt azért kapod, mert nem csináltál desszertet.-majd megcsókolt.

Egy kerti partira vagyunk hivatalosak, így alaposan kicsíptük magunkat. Eliot egy sötétkék színű inget vett fel, ami nagyon dögösen állt rajta. Amikor megláttam azonnal le akartam róla szedni és azonnal szobára vittem volna.-Réka tudom mit jelent a mosolyod. Mivel késésben vagyunk, így nem tudjuk megejteni a dolgot.-kacsintott rám közben felvette a karóráját. -Kár, mert baromira beindultam rád.-ismertem be neki. Lassan közeledni kezdtem hozzá és leültettem az ágy szélére. Eliot vágyakozva nézett rám, majd mindkét kezével megfogta a csípőmet.-Réka tizenöt percünk van.-emlékeztetett.-Tudom.-búgtam és elhajoltam a fülétől. Felhajtottam a ruhám alját és lecsúsztattam az alsóneműt, majd a bokámnál kibújtam belőle. -Réka tudod, hogy nincs sok…-mielőtt befejezhette volna a mondatot, az ajkára tettem a mutatóujjamat.

Majd abban a pillanatban valaki bekopogott az ajtón. Eliottal egymásra néztünk és azonnal felkeltem az öléből.-Basszus miért ilyenkor törnek ránk?-kérdeztem közben felkaptam a földről a bugyimat. -Hahó! Itt vagy Eliot?-kérdezte Polla.-Menj ki!-hessegettem Őt közben kimentem a teraszajtón. Eliot kérdőn rám pillantott, majd az ajtóhoz sietett.

A vendégek egyből elcsendesedtek, ahogy megjelentünk a kerti partin. Páran összesúgtak a hátunk mögött, majd Irina lép felénk tömegből. -Sziasztok!Réka csakhogy itt vagy! Vár rád valaki!-nyújtotta felém a kezét. Irina megfogta a kezemet és bevezetett az emberek közé. A vendégek undorodva és mérgesen méricskéltek, majd elkezdtek kiabálni velem. -Hogy merészeled?-kérdezte az egyik nő.-Van képed idejönni, miután megölted?-kiabálta egy idegen férfi. -Egy büdös ribanc!-óbégatnak. -Eliot nem bírom hallgatni őket!-sopánkodtam. -Ne figyelj rájuk!-utasított ezután elengedte a kezemet. -Eliot! Hova mész?-kérdeztem tőle, de Ő nem reagált rám. Fogta magát és bevonult a tömeg közé. Az emberek elnyelték a testét, egyszercsak a férfi felordított. -Eliot!- sikítottam és hiába rohantam a tömeg felé nem engedtek át engem. -Eliot!-a földre zuhantam és keservesen zokogni kezdtem. Az emberek felém nyúltak és simogattak. Szinte az összes testrészemet végig tapogatták,míg végül annyira elegem lett, hogy elkezdtem sikítani. Csak hogy egy árva hang nem jött ki a torkomon. Egyszercsak egy férfi kéz nyúlt felém. Egy kicsit félve engedtem előre a karomat, majd a férfi abban a minutumban kirántott a mélyből. A mellkasára borultam és szorosan magamhoz öleltem. Amikor felnéztem rá még a vér is megfagyott bennem. Nick állt előttem, akit nemrég temettünk el a gyárépület mellé. -Nick! Hát életben vagy?-döbbentem le. -Hiányoztam bébi? Milyen érzés volt meggyilkolni engem?-kérdezte kéjes mosollyal az arcán. -Nem akartalak megölni!Csupán önvédelemből tettem!-sírtam. -Direkt csináltad! Mindezt Eliot miatt! Hiszen az előbb láttam mennyire jól kijöttök egymással. Túl közel került hozzád. Elvette a maradék eszedet is!Te hűtlen kis…-de már nem tudta befejezni a mondatot, mivel elkezdett vérezni a feje. -Úristen Nick!-sikítottam és leborultam a földre. Az emberek közben körül álltak minket és elkezdtek kiabálni velem. Szinte mindennek elhordtak engem. Ezután elkezdtek rám mászni és lenyomtak a talajra. Tépték a hajamat, a karomat húzták és leragasztották a számat. A szememet pedig ellepte a vér. -Ne bántsatok! -kiabálva ébredtem fel ebből a rémálomból. Eliot felkapcsolta az éjjeli lámpát és azonnal megölelt. Annyira ziháltam, hogy alig jutottam levegőhöz. -Réka! Nyugodj le! Csak egy rossz álom volt!- csititgatott. -Nick él.-éreztem, hogy reszketek a félelemtől. Eliot lassan megsimogatta a fejemet és rám nézett.-Nick már meghalt és eltemettük. Hiszen ezt tudod.-nyugtatott. -Akkor miért kísért engem?-tettem fel neki a kérdést remegő hangon.-Valószínűleg érzelmileg közel álltál hozzá.- válaszolta. -Vérzett a szemem is.-folytattam a sírást.
Amikor egy kicsit lenyugodtam felemeltem a fejem Eliot mellkasáról. -Menj a fürdőszobába egy kicsit tedd rendbe magad.-tanácsolta majd így is tettem. Pár perc múlva felfrissülve léptem ki a fürdőből. Eliot felnézett a mobiljából és ezt mondta.
-Utána néztem mit jelenthet a vérző szemekről szóló álmod. Mély fájdalmat, szomorúságot vagy veszteségérzetet szimbolizál az életedben. Ez az álom félelmet és szorongást is jelezhet egy olyan helyzettel kapcsolatban, amely akadályozza a tiszta látás vagy megértés képességét. -olvasta fel, majd kérdőn rám nézett.-Nem hittem volna, hogy ennyire megvisel Nick halála.- ismertem be. Eliot megértően bólintott és szó nélkül simogatta a fejemet. -Sajnálom szívem.-mondta együttérzően. -Még a turné előtt el kell mennem Alexához beszélgetni.Ugyanis múltkor kiderült, hogy később tud csatlakozni hozzánk. -előkaptam a mobilomat és előkerestem a nő számát.

A turné első hetei…

-Lépj ki az ajtón és fogd szorosan a nagy párnát a mellkasodhoz. Közben napszemüveggel takard el magad. Ha kiabálnak a fotósok, ne reagálj rájuk. Világos?-tette fel a kérdést Luca.-Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük.- nyugtattam. -Oké! Srácok! Folytatódhat a munka!-szólt a stábnak.Kiszaladtam a testőrökkel a raktárból és beültem a kocsiba. A spanyol média nagyon rám szállt. Valahogy kitudódott Nick halála és azóta is a nyomomban vannak. Mivel nem indultunk el ezért Luca telefonált egyet valakinek, majd letette.-Pár másodperc és elindulunk.-nézelődött kifelé. A nő szólt a sofőrnek és a pasi azonnal kihajtott a raktárból. Több se kellett:a fotósok egyből ránk szálltak és kiabálni kezdték a nevemet. -Rékaaa!!-erős akcentussal óbégattak. A sofőr talált egy egérutat, így gyorsan letudtuk rázni a hiénákat.-Egyelőre jó lesz.- nézett hátra a menedzserem. -Vajon meddig marad így?-kérdeztem Lucától.-Pár óráig.-sóhajtotta. -Remek! Kész csoda, ha eljutunk a szállásig.-bizakodtam. -Sajnos most totál káosz van a szálloda előtt, ezért előfordulhat, hogy a buszban kell éjszakázni.-adta be a rossz hírt.-Istenem…-dünnyögtem. -Nem tudunk annyi embert biztosítani.-vallotta be. -Semmibaj.Legyen úgy, ahogy jónak látjátok.-legyintettem. -Viszont a jó hír az, hogy ma estére az aréna teltházas lesz. Az emberek alig 12 óra alatt elkapkodták a jegyeket.-mondta büszkén. -Ennek nagyon örülök!Végre valami jó dolog is történik velem!-közben pacsiztunk egyet.

A színpad mögött nézem az előzenekart.Egy híres spanyol lány banda lép fel előttem. Öten vannak és baromi jó hangjuk van. Visszaengedtem a függönyt és megigazítottam magamon a csillogó body stílusú fellépő ruhámat. A csizmám fehér színű és combközépig ér. Miközben nézegetem magam az egyik sminkes lány szólongat. -Réka!- hallom Őt és elé állok.-Itt vagyok Vanda.-mosolyogtam rá.-Gyorsan megcsinálom a sminkedet és mehetsz a színpadra.-majd elővette a piperéket és egyből nekilátott a munkához.

-Az igen mennyien vagytok!-pihegve kiabáltan a közönség felé. Már letoltam öt számot és ahogy látom mindenki teljes extázisban van.-Imádom a lelkesedéseteket, ezért szeretném elénekelni nektek az egyik új dalomat, amit most hallotok először. A városban ez a címe.- A zenekar felé intettem és a srácok egyből rögtönözni kezdtek. Igaz ezt a dalt még csak egyszer játszottuk. Oda ültem a szintetizátorhoz és belecsaptunk a dalba. A refrénnél őrülten tombolt a tömeg. Nagyon tetszett nekik a dal.

A városban vagyok és útközben leborulok,
A földhöz érintem a kezem és kiabálok.
Megremeg a talaj, így helyben maradok,
Vakító fénnyel vagy körülvéve és alig látok.
Hogy mit tettél velem, fogalmad sincs,
S nem tudom miért akarok veled lenni.

Amikor véget ért a dal olyan ujjongás volt, hogy örömömben elsírtam magam. -Hűha!Esküszöm nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog nektek az új dalom.-vallottam be nekik. -Akkor most következzen a Shining Reflections!-közben elkezdtem szaladni a színpadon. Levettem a fekete bőr kabátomat és eldobtam. Megfogtam a mikrofon állványt és mielőtt belekezdtem volna mindenkit csendre intettem. -Ez a dal a szerelmemnek szól. Aki most nincs itt, de remélem lélekben velem van.-utaltam Eliotra. Ezután hátra néztem a srácokra ezután belecsaptak a húrok közé.

A színpadról lesétálva azonnal kiveszem a füldugót a fülemből és berohanok az öltözőbe. Magamra zárom az ajtót és elkezdek levetkőzni. A földre hullik a ruhám és óvatosan kilépek belőle. A fogasról leveszem a rózsaszínű puha köntösömet és leülök a székre. A lábamhoz hajolok és kicsatolom a magassarkú cipőmet.-Hú de rossz.-nyögtem fel az enyhe fájdalomtól. Látom már megint sikerült a cipőmnek feltörnie a sarkamat. Felnyúltam az asztalhoz és levettem egy sebtapaszt. Miután kibontottam beragasztottam a lábamat és belebújtam a papucsomba. -Kopp-kopp!-szólt be egy férfi hang. -Gyere be!-mondtam oda se nézve. Amikor felpillantottam a tükörre és megláttam, hogy ki az, egyből felpattantam. -Apu!-kiáltottam fel és azonnal megöleltük egymást. -Szia bogaram!-köszönt a hajamba ezután megpuszilta az arcomat. -Nem hittem volna, hogy eljöttök!Annyira boldog vagyok most!-hatódtam meg. -Itt van Anyád is csak elfutott a mosdóba.-mondta. -Meddig maradtok Barcelonában?-kérdeztem tőle. -Ameddig tart a fellépésed és amikor tovább mész, akkor indulunk mi is.-válaszolta. Közben megérkezett Anya is.-Szia kincsem!- ölelt át. -Anyaa!-jó szorosan magamhoz öleltem Őt. -Csodálatos voltál ma este! Úgy ragyogtál, mint egy csillag!-dicsért Anya. A szüleim amikor csak tudnak, mindig eljönnek a koncertjeimre. A múltkor még úgy volt lehet, nem tudnak meglátogatni,mert elhúzodtak Apu munkái. Viszont óriási szerencse, hogy el tudtak jönni. -Úgy hiányoztok!-ölelgettem őket. -Te is nekünk kincsem!-mondta Anya közben össze-vissza puszilgatja az arcomat. -Hoztam neked egy ajándékot.-közölte Apa, majd kiment az öltözőből. -Apu máris lelépett.-nevettem. Nem telt el egy másodperc sem: Apu viszajött egy hatalmas virágcsokorral a kezében. -Az én szupersztár lányomnak!-ujjongott, majd egy puszi után átadta nekem azt a gyönyörűséges csokrot. -Ó, Apu! Ez annyira csodálatosan néz ki!-hatódtam meg. -Mert keményen dolgoztál ma este! Olyan koncertet nyomtál, hogy még Britney Spears is megirigyelhetné. Azok a táncok! A show elemek! Egyszerűen káprázatos volt!-dicsért meg. -Köszönöm! Szeretlek titeket!-öleltem át a szüleimet.