Réka 20. fejezet

Oxigén hiány

Nem tudom mennyi ideje tartózkodom a fürdőben, de már kezdek éhes lenni. Érzem, hogy valami nincs rendben Eliottal, hiszen az elmúlt órákban furán kezdett el viselkedni. Most egyértelműen nyilvánvalóvá vált, mivel az ajtó mögül próbál bejutni hozzám. Hiába hívogat nem vagyok hajlandó kimozdulni innen. -Réka kérlek szépen! Gyere ki a fürdőből! Biztosan éhes vagy már!-kérlelte. -Nem vagyok éhes! Hagyjál békén! Egy kis magányra vágyom.-kiabáltam. Úgy látom Eliot nem elégedett meg ezzel. -Réka legalább három órája bent vagy! Miért nem jössz ki?-hallottam a hangjában, hogy nagyon frusztrált. -Úgyis bezárva tartasz engem! Akkor minek jöjjek ki?-kérdeztem vissza. -Réka! Könyörgöm! Ne csináld ezt magaddal! Főleg a turné előtt ne! -könyörgött és hallottam, hogy megint rángatja a kilincset. Aztán hirtelen csend lett. Elővettem a mobilomat és elkezdtem zenét hallgatni. Tíz perc sem telt el ismét zajra lettem figyelmes. Hallottam, hogy Eliot szerelni kezdte az ajtót, amikor készen lett levette az ajtót és bejött hozzám. -Mi a fenét csináltál?-éreztem, hogy elönt a düh. -Nem maradhatsz itt örökké, enned is kell.-jelentette ki majd megfogta a karomat és kivezetett a fürdőszobából. Útközben megálltunk és Eliot szembe állt velem. -Miért álltunk meg?-kérdeztem tőle. A férfi megfogta az arcomat és azonnal megcsókolt engem. Aztán lassan eltávolodott tőlem. -Ezt most miért kaptam?-érdeklődtem. -Mert imádom, amikor ilyen vagy. Nem tudsz felidegesíteni.-válaszolta és újra megfogta a kezem.Folytattuk az utunkat a konyha felé, majd a székre mutatott és elengedett. Eliot a hűtő felé indult és kinyitotta. Egy darabig álldogált előtte, majd elkezdte kipakolni a hozzávalókat a főzéshez. Miután mindennel meg volt a könyökével becsukta a hűtőajtót és előről a pultnak támaszkodott ezután rám nézett. -Szereted a Provence-i csirkét?-közben maga elé tolta a bazsalikomot és a kakukkfüvet. Elkezdte tépkedni a növényekről a leveleket, majd egy kis tálba helyezte. -Nem ettem még olyat.-válaszoltam neki. -Nem? Az hogy lehet? Nagyon finom kaja. Sokszor csináltam már és ez a kedvencem.-árulta el. -Nem tudom, talán túlzásba viszem az egészséges életmódot az utóbbi időben. -mosolyogtam. Miközben készült az ebéd lassan megnyíltam Eliot előtt. Sokat meséltem neki a sztárság előnyeiről és hátrányairól, majd a gyerekkoromról. Az első iskolai bálról, majd rátértem az első szerelemre is. -Szóval ez az én történetem.-fejeztem be a mesélést közben elvettem egy szelet paradicsomot. -Réka! Maradjon az ebédhez.-szólt rám Eliot. -Oké, bocsika.-majd gyorsan megettem.

Amikor készen lett az ebéd megterítettünk a pulton és leültünk egymás elé. -Tessék itt van a csirke.-Eliot a kezembe adta a tálat. -Itt meg a saláta.-nyújtottam felé. Miután cseréltünk mindenki szedett magának és elkezdtünk falatozni. Nem telt el pár másodperc, valaki türelmetlenül csengetni kezdett. -Ki keres ilyenkor?-sóhajtotta a férfi és felállt a székről. Eliot az ajtóhoz ment és kinyitotta. A bejáratnál Nick állt, aki nem teketóriázott, azonnal berohant a lakásba. -Merre vagy Réka?-ordította mérgesen. -Állj már meg Nick! Mindjárt hívom Rékát csak éppen…-próbálta csitítani Eliot, de Nick hajthatatlan volt. -Szóval itt vagy!-szólt hozzám a pasim.Amikor meglátom Őt a konyha ajtóban, a szívem egy pillanatra megáll. -Nick! Mit keresel itt?-kérdeztem tőle és leszálltam a bárszékről. -Mégis mi a francért vagy itt? Réka velem kell lenned, nem pedig ezzel az idiótával!- mutatott Eliot felé, aki aggódva figyelt minket. -Hé-hé!Senkit nem bántunk!- szólt rá Eliot. -Neked kuss a neved!-mutatott a férfi felé, majd Nick ismét rám szegezte a tekintetét. -Haver nyugodj már le. Ez most nem a megfelelő alkalom egy ilyen vitákhoz.-közölte vele a férfi, de Nick nem hallgatott rá. Óvatosan leszálltam a székről és megálltam a pult mellett. Nick meglátta, hogy elindultam kifelé, így azonnal elém lépett és sarokba szorított engem. A férfi megfogta az államat és maga felé fordította a fejemet. -Miért vagy vele, amikor itt vagyok én?-faggatott és éreztem, hogy egyre jobban szorítja az államat. -Nick kérlek…ez fáj.-nyöszörögtem. Nem voltam képes megmozdulni, annyira lefagytam a döbbenettől és a félelemtől. Végül Eliot törte meg a csendet és elkezdtek farkasszemet nézni egymással. -Engedd el.-mondta Nicknek. A férfi elengedett és Eliot felé sétált. -Mégis ki vagy Te? Talán a pasija? Vagy a szeretője? Miért hülyíted a barátnőmet, ha nem is szereted Őt?-faggatta. Aztán Eliot benyúlt a pult alá és a férfira irányította a pisztolyt.-Nick! Most azonnal távozz a házamból!-mutatott a fegyverrel az ajtó felé. -Ezt még nagyon megbánjátok!-fenyegetés volt Nick hangjában, majd felém lépett és ezt közölte velem.-Mától kezdve mindennek vége! Szakítok veled itt és most! Egy senkiházi ribanc vagy!-majd Nick felemelte a karját és azzal a lendülettel jól pofon vágott. Eliot azonnal mellettem termett és behúzott a pasinak. -Nem bántjuk a hölgyeket!-kiabálta neki, majd megmasszírozta az öklét. -Ti idióták! Megérdemlitek egymást!-hörögte vérző orral Nick, aztán felállt a földről és kiszaladt a házból. Amikor Nick elment, az egész lakás csendbe borult. Éreztem, ahogy a testem megremeg a feszültségtől, és könnyek gyűlnek a szemembe. A konyhában úgy összerogytam, mint egy rongybaba. Keserves zokogásba kezdtem és nem bírtam lenyugodni. Zihálva vettem a levegőt és az arcom lángba borult. Eliot a pultra helyezte a pisztolyt és azonnal leguggolt hozzám. A karjába zárt és szorosan átölelt engem.-Nick szakított velem.-mondtam síró hangon. -Nem baj, úgy sem érdemelt meg Téged. Egy igazi gyökér volt.-mondta őszintén a férfi. -Nem érted? Dobtak engem! Egyedül maradtam!-éreztem, hogy majd szétszakad a szívem és a lelkem. Eliot megsimogatta a fejemet és a mellkasára vont. -Hidd el sokkal jobbat érdemelsz.-vigasztal. -Ugye nem hagysz itt?-kérdeztem. -Ne aggódj, Réka. Nem hagylak el. Minden rendben lesz.- mondta halkan.

Oxigén

A vágy szikrája égeti a lelkem,
Az éj fekete pokla élteti a testem.
Így soha nem tudok menekülni előled,
Ringat engem a remény, így álmokra késztet.

Minden mozdulatban ott van a kényszer,
A szívfájdalomra soha nem lesz gyógyszer.
Minden szóban és minden sóhajban,
Ott van körülöttünk a toxikus karizma.

Refrén:
Ugye tudod, hogy oxigén nélkül nem élhetek,
Mert minden percben veled lélegzem.
Téged a féltékenység megvakít,
Majd a szerelem is szétszakít.
Ó, gyere bizonyítsd be a szerelmedet,
Ezúttal senki nem tud megtörni engem.

Amit ellenem használsz,
Azt gondolod, majd hat rám.
Elég egy szó és egy érintés,
Talán túl sok már ez a szédítés.

Olyan messzire dobtad a szívem,
Hogy azóta is el vagyok veszve.
Egy repedést okoztál, mely sebeket okozott,
Egy ideje itt ülök és könnyek között foltozom.

Refrén:
Ugye tudod, hogy oxigén nélkül nem élhetek,
Mert minden percben veled lélegzem.
Téged a féltékenység megvakít,
Majd a szerelem is elszédít.
Ó, gyere bizonyítsd be a szerelmedet,
Ezúttal senki nem tud megtörni engem.

-Mit irogatsz?-érdeklődött Eliot. -Csak egy dalszöveget írtam.-mosolyogtam közben kinyomtam a tabletem. -Megmutatod?-hajolt felém a férfi és elvette a tárgyat. -Héé! Add vissza!-nevettem fel. -Fogadjunk, hogy rólam írtál. Vagy Nickről szól?- és elindíottta a gépet. -Nem tudod a pin kódot.-szóltam rá. -Akkor írd be, kár volt kikapcsolni.-incselkedett. -Jól van megcsinálom.-nyújtottam felé a kezem. Eliot átadta a tabletet majd kárörvendve felnevetek. -Hoppá! Azt írja ki, hogy frissítés. Egy kicsit várnod kell.-mondtam neki. -Megvárom.-közben hátra dőlt a kanapén. Amíg vártunk, addig elővettem a körömreszelőt és megigazítottam a körmeimet. Eliot meg várta mikor indul újra a gépem. -Kérsz kávét? Most úgy innék egyet!-kérdeztem tőle. A férfi bólintott én meg azonnal felkeltem a kanapéról és elindultam a konyha irányába. Amikor készen lettem bementem a nappaliba az italokkal. Mit látnak szemeim? Eliot kezében van a tablet és éppen a dalszövegemet olvassa. A férfi széles mosollyal nézett rám és megszólalt.-Réka ez a dalszöveg egyszerűen fantasztikus! Annyi érzelem van benne! Nagyon tetszik!-dicsért. Éreztem, hogy menten elipirulok. Nem igazán szoktam hozzá a dicsérethez, leginkább Caleb szokott ódákat zengeni a szövegekről. -Köszönöm Eliot. Örülök, hogy tetszik.-hebegtem. Óvatosan a dohányzó asztalra helyeztem a kávénkat és Eliot felé nyújtottam az egyik csészét. -Hűha! Ez is jó szöveg!-mutatta felém A városban című dalszöveget. -Köszi.-most már igazán abbahagyhatná az olvasást. -Figyelj, mindjárt kihűl a kávéd.-próbáltam terelni a témát. -Mindjárt, ezt még gyorsan elolvasom.-jelentette ki és továbbra is annak szentelte a figyelmét. Addig elvettem a kávémat és elkezdtem kortyolgatni. Amikor oldalra néztem megláttam a könyvespolc mellett egy gitárt. -Neked is van gitárod?-törtem meg a csendet. -Igen.-válaszolta fel sem nézve a tabletből. -Ide hozom.-majd felkeltem a kanapéról és elindultam a könyvespolc felé. A kezembe vettem a gitárt és ahogy az ujjaim végigsiklottak a húrokon, hirtelen megszülettek bennem a dallamok.
-De tudod, hogy oxigén nélkül nem élhetek, mert minden percben veled lélegzem.-próbáltam énekelni a refrént. A hangszínem kicsit bizonytalan volt először, de ahogy belemelegedtem, egyre jobban ment. Úgy érzem kezd összeállni a fejemben a dal. A zene átjárja a szobát miközben úszok a dal áramlásában. Az alkotói folyamat annyira gördülékenyen ment, mint még soha. Mire a végéhez értem, Eliot előre dőlt a kanapén közben simogatja az állát. -Zseniális!-dicsért. -Örülök, hogy tetszik.-vigyorogtam és magam mellé helyeztem a gitárt. -Nos, most hogy hallottam a legújabb slágeredet elmehetnénk valamerre.-dobta be az ötletet Eliot. -Mégis merre menjünk?-tudakoltam tőle. -Gyere és megtudod.-titkozatoskodott és felpattant a kanapéról. -Hát jó.-törődtem bele és utána mentem.

-Ez nagyon jó volt!- nevetve nyitottunk be a lakásba közben Eliot kitárta előttem az ajtót. -Nem gondoltam volna, hogy bejutunk az előadásra.-kacarászott Eliott, majd elfordította a zárat. -Eszméletlen volt! A pénztáros csaj totál elképedt, amikor megmutattad neki a jegyeket.-közben levettem a cipőmet az előszobában. -Így kell last minute-ban jegyeket vásárolni.-büszkélkedett Eliott. -Nagyon profi vagy!- dicsértem. A Fővárosi Nagycirkuszban voltunk és Eliot rácsapott az utolsó két jegyre online. Amikor megmutatta a jegykezelőnek alig hitték el, hogy Eliotnak sikerült jegyet vásárolnia. Végül kénytelenek voltak beengedni minket az előadásra. Amikor beértünk pont akkor sötétedett el minden és máris élvezhettük a műsort. -Voltál már cirkuszban?-hajolt a fülemhez Eliot. -Amikor még kislány voltam kb. öt éves lehettem.-súgtam vissza. -Azóta rengeteget változott a technika.-lehelte a fülembe. Miután köszöntötték a nézőket azonnal elindult a show. Az artisták lenyűgöző mutatványokat produkáltak, miközben ugráltak a levegőben. Szebbnél szebb mozdulatokkal és zenékkel. Az artisták ruhái közül a fehér színű csillogós dressz tetszett a legjobban. Majd a következő számnál jöttek a tigrisek és az elefántok. Ott is gyönyörű szép előadást láthattunk. Ezután jöttek a bohócok akik különböző vicces mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. Egy kislányt is felhívtak a porondra, ahol próbálták elvarázsolni egy dobozban, de nem sikerült nekik. Végül megjelent egy varázsló és Ő tűntette el a kislányt. Aztán tanakodni kezdtek, hogy hol lehet. Majd a kislány megjelent a közönség soraiban és onnan integetett. Zseniális volt. Az előadás közben éreztem, hogy Eliot megfogja a kezem és az ölébe helyezi. A szívem megtelt örömmel és melegséggel. A darab vége felé a férfi vállára hajtottam a fejem és úgy maradtam.

-Ez fantasztikus volt! Köszönöm,hogy elhoztál ide!!-hálálkodtam Eliotnak, majd a nyakába borultam. -Nincs mit és örülök, hogy eljöttél velem.-mosolygott rám. Elindultunk a kocsi felé és beültünk. -Menjünk haza.-mondta a férfi és beindította a motort.

Rettenetes éjszakánk volt: az ég dörgött az eső meg elárasztotta a környéket. Szinte alig lehetett látni a szomszédos házakat. Amikor elindultunk lefeküdni Eliot lehúzta a redőnyöket és leoltotta a lámpákat, majd felmentünk az emeletre. -Remélem reggelre eláll.-bizakodtam. -Ó, mire felébredünk hétágra fog sütni a Nap.-mondta Eliot és átvette a pólóját. Én meg levettem a köntösömet és bebújtam a takaró alá. Eliot is mellém bújt, majd átölelt engem. -Jó éjszakát.-mondta és megcsókolt. -Jó éjt!-felelem, majd leoltom az éjjeli lámpát.

Éppen mélyen aludtunk, amikor az éjszaka közepén hangos zajra ébredünk. Egy férfi hang ordította a nevemet és az ajtón keresztül dörömbölt. -Réka! Gyere ki! Vissza akarlak szerezni Téged!-ordította. -Ez Nick! Azonnal ki kell hívnom a rendőrséget!- és reszkető kézzel próbáltam tárcsázni a rendőrséget. Eliot felém nyúlt és elvette tőlem a telefont. -Csak semmi pánik! Ígérem minden rendben lesz.-suttogta lágy hangon. Eliot maga volt a megtestesült nyugalom. Aztán hallottuk, ahogyan Nick betöri az ajtót és dühösen ordítja a nevemet. -Réka!!-szólított közben ijedten belekapaszkodtam Eliot karjába és elkezdtem reszketni a félelemtől. -Bújj el a gardróbszobába.-súgta a fülembe. -Nem merek.-mondtam rémült hangon.-Akkor kiszaladok, addig zárkózz be és bújj el valahova.-tanácsolta Eliot és kiszaladt a szobából. -Eliot! Ne hagyj itt!-szóltam utána, de már késő volt. A férfi már kiszaladt én meg azonnal bezártam az ajtót. Reszketve engedtem el a kilincset és magamban fohászkodtam, hogy Eliotnak ne essen bántódása. Majd pisztoly lövést hallottam, amitől halkan felsikoltottam. Remélem nem Eliotot lőtték meg. A beszűrődő zajok alapján már az összes szobába berontott Nick, így a miénk maradt hátra. -Rékaaa!-szólított lágyan Nick és elkezd kopogtatni az ajtómon.-Szóval itt bújkáltok.-mondta gonoszul, én meg ijedten hátrahőköltem. -Réka! Tudom, hogy itt vagy. Már az összes szobát megnéztem, kérlek engedj be!-parancsolta. Én meg az éjjeli szekrényhez mentem, majd óvatosan kihúztam az éjjeli lámpát és a kezembe vettem. -Nick menj el innen!-szóltam neki. Ezután Nick teljes erőből betörte az ajtót, én meg az éjjeli lámpával le akartam Őt ütni, de sajnos nem sikerült. A férfi nagyon dühös volt és lelkileg megsebzett. -Mit képzelsz magadról? Elhagysz egy másik férfiért és van képed hozzá költözni?-kérdezte, majd közelebb lépett. -Ehhez már semmi közöd! Szakítottunk! Nem emlékszel?-próbáltam feleleveníteni, de úgy látom kevés sikerrel. Nick megfogott mindkét karomnál fogva és a falhoz szorított. Istenem eszembe jutott Igor, aki pont ugyanígy erőszakoskodott velem. Elkezdtem sikoltani miközben éreztem, hogy elönt a pánik. Nick a számra tapasztotta a tenyerét és a szemembe nézett.-Ne sikongassál Réka! Eliot nem fog megmenteni Téged.-mondta kárörvendően. Aztán lefelé pillantottam és megláttam egy vastag fedelű könyvet az egyik komódon. Ahogy tudtam óvatosan felemeltem onnan és a hátam mögé rejtettem. Szerencsére Nick nem látta meg, mivel végig a szemembe nézett. -Mi az szívem mit nézel? A szemembe nézz!-közben teljes erőből megfogta az állkapcsomat. Szorosan megfogtam a könyvet és hirtelen mozdulattal fejbe csaptam Nicket. A férfi rögtön elájult és a földre rogyott. Ahogy látom sikerült teljesen kiütnöm, majd elkezdett vérezni a feje. -Eliot!-sikítottam, majd azonnal térdre borultam. Eliot megjelent a küszöbön és elborzadva nézte, ahogy Nick fejéből folyik a vér. -Mit csináltál Réka?-kérdezte és leguggolt Nick mellé. -Nem akartam megölni én csak…önvédelemből tettem.-reszketett a hangom. -Nincsen semmi baj, viszont azt a könyvet azonnal el kell égetni.-parancsolta a férfi és kikapta a kezemből a könyvet. -Eliot!-kiabáltam utána, de a férfi nem hallgatott rám. Eliot leszaladt a nappaliba, igy utána szaladtam. A férfi azonnal a kandallóba dobta a könyvet. -Elkell égetni! Ez egy bizonyíték!-mondta és felkapott az asztalról egy doboz gyufát. -Eliot! Megöltem Nicket! Vágod? Bűncselekményt követtem el!-világosítottam fel. A férfi közelebb jött hozzám és megfogott a vállamnál.-Önvédelem volt Réka!Hát nem érted?-mondta, majd elengedett. Eliot a kezébe vett egy gyufát és tüzet gyújtott, majd behajította. A lángok másodpercek alatt elkezdtek felfelé törni a kandallóban. A férfi megfogta a könyvet és elkezdte tépkedni az oldalait. -Mit csinálsz?-faggattam. -Elégetem.-felelte majd folytatta tovább. -Ez őrület! Mit csináljunk Nick testével?-kérdeztem. -Felhívom Martint.-miután elégettük a könyvet Eliot máris tárcsázni kezdte a bátyját.

-Ezt nem hiszem el!-fogta a fejét Martin, amikor beavattuk a részletekbe. -De hiszen Rékát megtámadták! Mi mást tehetett volna! Nem egyszer fordult már elő vele! A múltkor Igor támadta meg.-számolt be a bátyjának. -Figyeljetek ez akkor sem volt jó megoldás. Réka akár börtönbe is kerülhet és ezzel veszélybe sodorja a karrierjét is.-nézett rám Martin. -Ha nem tudódik ki, akkor megúszom.-mondtam neki. -Hol van a bizonyíték? Legalább elégetétek?-faggatott minket Martin. -Az már az enyészeté lett. -felelte Eliot. -Jól van egy gonddal kevesebb.-sóhajtotta a bátyja, majd ismét rám nézett. -Hol van Nick holtteste?-érdeklődött. -Levittük a pincébe.-válaszoltam. -Remek, akkor még ma el kell ásnunk. Szükségem lenne egy zsákra és egy ásóra.-sorolta Martin. -Már mindent előkészítettem mielőtt megérkeztél.-közölte Eliot. -Gyors voltál. Akkor menjünk és ássuk el azt a hullát.-mondta Martin és elindultunk a kocsihoz.

Amikor megérkeztünk egy lepusztult gyárépület elé parkoltunk. Eliot leállította a motort és mindannyian kiszálltunk a kocsiból. -Itt akarjátok elásni Nick holttestét?-kérdeztem tőlük. -Igen, itt senki nem fogja megtalálni.-válaszolta Martin és elővette az ásókat a csomagtartóból. -Jézusom alig merem elhinni, hogy ez történik.-szörnyülködtem. -Ha nem bírod nyugodtan ülj vissza a kocsiba.-mondta lágyan Eliot és homlokon csókolt. Elindultunk a gyárépület felé vezető ösvényen és útközben éreztem, hogy elfog a félelem. Eliot átkarolt és úgy haladtunk tovább. -Ne félj itt vagyok.-hajolt a fülemhez. A szél néha felerősödött, így felkapta a faleveleket a földről és felénk fújta. Összeszűkült szemekkel haladtunk tovább az úton, aztán végre valahára megérkeztünk a célponthoz. Az épület már elvesztette régi fényét, melyről omladozott a vakolat és a tetők is repedezettek voltak. Maga a helyszín olyan volt, mintha egy horrorfilmbe csöppentünk volna. Ahogy beléptünk az épületbe, a sötétség és a por mindent ellepett miközben a lépteink visszhangzottak az üres teremben. Martin addig vezetett minket, amíg meg nem találtuk a tökéletes rejtek helyet. Végül egy eldugott zughoz értünk az épületben, ahol egy mély gödör tátongott előttünk. -Ez régen uszoda volt.-közölte Martin és leguggolt az üres medence mellé. -Akkor ez egy iskola volt?-kérdeztem, majd elkezdtem nézelődni. -Valami olyasmi. Állítólag valami elit egyetem volt.-válaszolta Martin közben felállt a guggolásból. -Elkezdhetjük a munkát, mert már nincs sok időnk.-szorgalmazta Eliot és felvette az egyik ásót a földről. -Rendben öcsi!-kiáltotta Martin és elindult a hullazsák felé.-Ha nem bánjátok én elmegyek sétálni egyet arra felé.-mutattam a roncsok irányába. -Csak óvatosan Réka! -tanácsolta Eliot, majd elkezdtek Martinnal dolgozni. Miközben a fiúk eltemették a hullát, én addig egyedül elkalandoztam a gyárépület belsejében. A hideg szél egyre jobban borzolta az érzékeimet, ezért felhúztam a cipzárt a kabátomon. A fejemre hajtottam a kapucnit és tovább bandukoltam. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen lehetett ez az egyetem amikor a fénykorát élte. Hányan járhattak ide tanulni, mennyi szerelem és barátság születhetett it meg. Hányan álmodoztak a hírnévről és a sikerről. Vajon kik járhattak ide évekkel ezelőtt? Egyszercsak ráléptem valamire, ami hatalmasat reccsent a talpam alatt. Lehajoltam és láttam, hogy egy régi képkeret volt. Felvettem a földről és lefújtam róla a port. Az évek során a kép halványult, de még mindig látszanak rajta az emberek. -Réka!-szólított Eliot, én meg rögtön visszatettem a képet a földre. -Jövök!-kiáltottam neki és elindultam a fiúk felé. Kiszaladtam a fiúkhoz és ahogy látom máris készen vannak. -Sikerült elásni?-kérdeztem tőlük ezután megláttam a lángoló autót is.-Jézusom! A kocsit is felgyújtottátok?-teljesen elképedtem. -Igen és most azonnal el kell indulnunk.-mondta Martin és a hátára kapta a táskáját. Ezután hatalmas robbanást hallottunk:az autó teljesen megsemmisült. Gyors léptekkel távolodtunk a lepusztult gyárépületből és a lángoló kocsitól, miközben az éjszaka sötétsége körülölelt minket. Útközben éreztem, ahogy Eliot megérinti a kezemet és megfogja. Majd megelőzött és húzott maga után. -Mindjárt ott vagyunk!-nézett ránk Martin közben elmosolyodott rajtunk, amikor meglátta a kezünket. Martin előre nézett és tovább haladt a buszmegálló felé. A város halk zaja elkezdett körülöttünk körvonalazódni, és ahogy az utcákon keresztül haladtunk, úgy éreztem kezdek megnyugodni. Megérkeztünk a Lágymányosi hídra és el gyalogoltunk a legközelebbi buszmegállóhoz. -Nemsokára jön egy busz.-közölte Martin és leült az egyik padra. Eliot elengedte a kezemet és a bátyja elé állt.-Ezt jól kitervelted.-dicsérte meg Őt, majd megveregette a vállát. -Köszi.-nézett az öccsére. Egy kis idő múlva megérkezett a busz is, melyre mindannyian felszálltunk. Eliot előre engedett és beültem az ablak mellé. Eliot ledobta magát mellém, Martin pedig a hátam mögé ült. Hallottuk, ahogyan bezáródtak az ajtók és elindultunk a megállóból. Látom a fiúkon mennyire el vannak fáradva, majd megsimogatom Eliot arcát és kibámulok az ablakon. Magamba szívom a város szépségét és fényeit. Ahogy hazafelé tartottunk a csendet csak a busz motorjának hangja töltötte ki. Az ablak felé billentem a fejem és próbálom feldolgozni a ma esti történteket.