Réka 2. fejezet

A hírnév átka

Ahogy telik az idő, egyre jobban belesodródom a hírnév okozta gödörbe. Az egyre növekvő népszerűség és az elvárások súlya nyomást gyakorolnak rám, és egyre nehezebben birkózom meg az előttem álló kihívásokkal. Pedig az elején minden olyan tökéletesen indult: az eddig megjelent lemezeim sikeresek lettek, a koncertek és a közönségtalálkozók pedig egyre jobban feltöltöttek és inspiráltak engem. Alig találok szavakat, annyira boldog vagyok. Nemrég egy filmbemutató preimerre is elhívtak, így Igorral együtt jelentünk meg a nagy nyilvánosság előtt. A fotósok és az újságírók folyton-folyvást minket akartak utolérni, ezért biztonsági őrőket kellett magunk mellé hívni, nehogy fel lökjenek azok a hiénák. Aztán volt egy olyan hajhász, aki a fejemhez vágta, mekkora liba vagyok, hogy szétszakítottam egy házasságot. Ez Igor válására utalt, amikor meghallottam ezt a kérdést, egyből a férfira néztem. Igor legyintett az újságírónak és mosolyogva arrébb sétáltunk a vörösszőnyegen. Amikor kijöttünk a látókörülből egyből megcsókoltuk egymást. -Szeretlek!- mondtam neki. -Én még jobban!- mondta hevesen ezután átölelt. A bajok csak ezután kezdődtek. A címlapok, a pletykák, és a folyamatos kritikák állandóan elvették a kedvemet a szerepléstől. Lassan már a magánéletemre is kihatott ez a dolog és mostanában elkezdtünk veszekedni Igorral, aminek mindig békülős szex volt a vége. Mivel ez egyre gyakoribbá kezdett válni és úgy éreztem, hogy nem bírom már ép ésszel végig csinálni,így kialakult egy rossz szokásom: elkezdtem hánytatni magam. Amikor megettem a kaját azonnali késztetést éreztem, hogy kiszaladhassak a mosdóba hányni egyet. Sokáig nem tudtam, hogy bulimia nervosa-ban illetve súlyos étkezési zavarban szenvedek. Egy orvosi vizsgálaton derült ki, amikor elhintettem a közeli orvos barátnőmnek a dolgot. -Réka azonnal össze kell szedned magad.-tanácsolta, majd időközben kitaláltam, hogy esetleg az alkohol jobb megoldás lesz. Hát baromira tévedtem! Amikor jól leittam magam, elmentem és meghánytattam magam. Aztán valaki belső körben elkezdte azt pletykálni rólam, hogy terhes vagyok. Azonnal kikértem magamnak. -Jesszusom! Nem várok gyereket!- szóltam rájuk idegesen és elviharoztam a megbeszélésről. Igor utánam sietett és megfogta a kezemet. -Réka! Ha valóban gyermeket vársz, nekem elmondhatod.- mondta lágyan. -Tudod mit? Ne is törödj velem! Eddig magasról tettél a fejemre, most már ne játszd meg magad!- förmedtem rá. Igor bűnbánóan nézett rám, majd ezt mondta. -Kérlek ne haragudj…- suttogta. -Igor…- forgattam a szemem és éreztem, hogy ismét megfogja a kezemet. Egyből kirántottam magam a tenyeréből és ezt kérdeztem tőle. -Miért nem viselkedsz normálisan?- vágtam hozzá. -Tessék? Ezt most nem értem. -értetlenkedett. -Igor!- néztem rá dühösen, majd a kijárat felé vettem az irányt. Útközben Igor ismét megfogta a karomat, majd megállított. -Ha most itt hagysz…- kezdte. -Akkor mi lesz? Elhagysz? -néztem rá összeszűkült szemekkel. -Réka…- sóhajtotta, majd lenézett a földre. -Szóval elhagysz..Remek!- ezzel a lendülettel máris szabaddá tettem a karomat és kirohantam az épületből. Az utcára érve kapkodva vettem a levegőt, közben éreztem, hogy menten megfulladok. Amikor felegyenesedtem velem szembe állt az a csodálatosan szép üveg épület. Aztán megpillantottam a távolból a tükörképemet és teljesen elborzadtam. Az arcom be volt esve és a hajam eléggé kuszán állt. A szoknyám el volt csúszva és a sminkről inkább nem is beszélek. -Jézusom.- suttogtam magamba, amikor az arcomat vizsgáltam a tükröződő üvegen keresztül. Majd gyorsan elfordultam, hogy megnézhessem a szoknyámat, aztán éreztem, hogy hirtelen valaki nekem ütközött. A férfi nem nézett rám, én pedig nem láttam az arcát. -Hé!- szóltam utána, de nem reagált. -Bunkó.- vágtam hozzá halkan, de a pasi a rohanás közben meg sem hallotta, amit mondtam. Majd amikor oldalra néztem láttam, hogy egy mercibe ül be, így gyorsan elolvastam a rendszámot. Akkor tudatosult bennem, hogy az egyik Lehoczky pasiba botlottam bele. De, hogy melyikük is volt, fogalmam sincs, de nem is érdekel engem.

Végre itthon vagyok! Miután beléptem a lakásba, azonnal ledobtam a cipőmet és tovább baktattam a konyhába. Kivettem a hűtőből a tejet és odamentem a kávéfőzőhöz. Amíg lefőtt a kávém, hirtelen megszólalt valaki a hátam mögött. -Réka!- szólított. Esküszöm bennem meg majdnem megállt az ütő. -Jézusom Igor!- kiáltottam fel, amikor hátrafordultam. -Mi az meg sem ismered a pasidat?- vigyorgott rám, majd átölelt. -Mit keresel itt?  Az előbb még szakítani akartál, vagy tévedek?- tettem fel neki a kérdést. -Ki akart veled szakítani?- nevetett aztán megsimogatta az arcomat. -Hát jól van…- sóhajtottam és visszafordultam a kávé készítéshez. -Réka, csak aggódom miattad. Egy kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy esetleg bulimiában szenvedsz.- bökte ki. -Igen… Valóban..- néztem rá szégyenlősen. -Mióta tart ez? -kérdezte. -Hát… Elég régóta, de mostanában sokkal jobban eldurvult.- vallottam be neki. -Értem.- mondta ezután megcsókolt. Igor benyúlt a pólóm alá és megmarkolta a mellemet. Én pedig átkaroltam a nyakát és engedtem, hogy elcsábítson. Észvesztő szeretkezés után megkérdeztem tőle.-Igor.. Van valami baj?- kérdeztem tőle remegő hangon. -Semmi kicsim.- válaszolta, majd homlokon csókolt. Amikor felöltöztünk egy kicsit elfogott a mélabú és elkezdtem agyalni, hogy vajon hol és mikor romolhatott meg a kapcsolatunk?

Pár héttel később az utunk egyenesen Sopronba vezetett, hiszen ma este fellépésem lesz a Volt fesztiválon. Egy híres amerikai együttes előtt fogok fellépni, a bandámmal, ezért hatalmas megtiszteltetésnek éreztem ezt a fekérést. Titokban mindig is vágytam egy fesztiválos fellépésre. Végre átélhetem ennek is a feelingjét, hiszen mindig is erről álmodoztam! Amikor tinédzser voltam a barátaimmal sokat jártunk a Szigetre és a Balaton Soundra. Még soha életemben nem jártam a Volt fesztiválon, ezért kíváncsian és izgatottan várom az estét. Amint megérkeztünk a helyszínre, a fesztivál hangulata azonnal magával ragadott. A színfalak mögött a stábtagok széles mosollyal és egy kupica jégerrel üdvözöltek engem. -Egészségünkre!- mondjuk egyszerre, majd mindenki egy lendülettel lehajtja az italt. -Húha!- kiáltottam fel közben éreztem, hogy egyre jobban vagyok. Szépen lassan kezd elszállni belőlem az idegesség és az izgalom. Amikor a backstageben álltam az egyik szervező a kezembe nyomta a mikrofont, és ezt mondta. -Rendben Réka! Még öt perc és kezdünk!- kiabálta, miközben a zenekarom elkezdett hangolni. -Oké!- kiabáltam neki vissza, aztán a nő eltűnt. Vajon merre lehet Igor? Mivel nem találtam sehol, ezért próbáltam higgadt és erős maradni. -Hölgyeim és Uraim! Üdvözlöm Önöket a Volt Fesztivál színpadán, ahol ma este egy különleges tehetséget ünnepelhetünk. Mindjárt fellép Réka, aki nem csupán egy énekesnő, hanem egy igazi csillag a zenei pályán. Mivel Réka hetekig vezette a slágerlistákat, nem kellett sokáig gondolkoznunk, hogy kit hívjunk meg vendégnek a Chase Atlantic együttes előtt. Hiszen Réka hangja és zenéje örömmel tölti el a közönséget és az országot. Kérlek titeket, tapsoljátok meg Rékát az est fellépőjét, és élvezzétek a ma estét! Jó szórakozást mindenkinek!- kiabálta a műsorvezető a konferálás után. A közönség pedig őrjöngve és kiabálva fogadott engem. Hatalmas volt az extázis és az öröm.-Sziasztok!-köszöntem a közönségnek. A többiek pedig egyre hangosabban kiabálták és sikitották a nevemet. -Köszönöm, hogy itt lehetek! Nos, srácok csapjunk is bele az első dalba.Na, melyik dal jöjjön?- kérdeztem a közönséget és a többiek magukból kikelve sikítani kezdték a címet. -Shining Reflections!!- az igen micsoda lelkesedés! -Hűha! Mindjárt elájulok, hogy ennyire tudjátok a dal címét! Akkor indulhat a buli?- húztam az agyukat. Miután bólintottam a gitárosnak és a dobosnak, azonnal elkezdtük játszani a dalt. 

In the glow of city lights, I see

A reflection staring back at me

A dream just out of reach, so bright

In these shining reflections of the night

Chorus:

Oh, these shining reflections I seek

In the echo of a love so bittersweet

Caught in a dance of shadows and light

Lost in this urban symphony tonight

A teltházas koncert után olyan extázisba estem, hogy alig vártam már, hogy végre Igor karjaiban lehessek. A fesztivál hangulata annyira magával ragadott, hogy alig bírtam magammal. Mivel el akartam újságolni a pasimnak a fesztivál okozta élményeimet, ezért izgatottan szaladtam az öltöző felé. Mielőtt bementem volna az öltözőbe hallottam, hogy valakik vannak bent. Közelebb mentem és a fülemet az ajtóra tapasztottam. Nyögdécselő hangokat vettem ki és egyből a legrosszabbra gondoltam. Azonnal megfogtam a kilincset, majd benyitottam. Amit láttam alig bírtam felfogni. Először is azt hittem álmodom, aztán rájöttem, hogy nem, hiszen ez a valóság. Igort láttam és nem is akárhogyan: egy másik lánnyal szeretkezett éppen, aki nem mellesleg az asszisztensem. Annyira felkavaró volt a látvány, hogy hirtelen azt sem tudtam mit is kéne mondanom. Olyan sokkot kaptam hogy, majdnem elájultam. A fájdalom egyből áthasított a szívemen és nem bírtam ki sírás nélkül. A könnyeim egyből potyogni kezdtek annyira felkavaró volt ez az egész jelenet. Nem tudtam mit csináljak, annyira gyorsan elöntött a harag és a gyűlölet. -Te szemét! Hogy tehetted ezt velem? Ráadásul az asszisztensemmel? Zsanett! Te mától ki vagy rúgva! Igor veled meg azonnal szakítok!-ordítottam magamból kikelve. Igor eltávolodott a lánytól, Zsani pedig pironkodva elmenekült a helyszínről. -Réka! Megmagyarázom!- nézett rám Igor. -Tudod mit? Ezzel már mindent megmagyaráztál! Minek léptél félre? El tudod ezt képzelni, hogy mekkora fájdalmat okoztál nekem? Felfogtad, hogy kivel voltál? Az asszisztensemmel, aki remek munkát végzett, egészen mostanáig! Te szemét!- közben hozzá vágtam az egyik ruhadarabját. -Réka! Nem akartalak megbántani!- próbálkozott a pasi. -Persze!Egy szavadnak se hiszek többé! Úgyhogy gyorsan szedd a cuccaidat és tűnj el innen! Látni se bírlak!- kiabáltam neki. -Réka! Komolyan mondom, hogy nem így akartam!- miközben magyarázott én fogtam és kitoloncoltam az öltözőből. Amikor az ajtóhoz értünk a hátára tettem a tenyeremet és kilöktem a biztonságiak közé. -Hé!- szólt ránk az egyik pasas. -Igort azonnali hatállyal távolítsátok el a helyszínről, ugyanis mától kezdve semmi közöm nincsen hozzá. -ezzel fogtam és rácsaptam az ajtót. A hátammal nekitámaszkodom az ajtónak és azonnali zokogásba kezdek.

Ettől a ponttól kezdve életem legnehezebb időszaka köszöntött rám. Ez a sötét korszak rendkívül megterhelő volt számomra, tele kihívásokkal és próbatételekkel. Miután szétmentünk Igorral a helyzet egyre aggasztóbbá kezdett válni. Ugyanis elég keményen rászoktam az alkoholra. Nemcsak a fellépések előtt, hanem utána is ittam. Az ital volt a legnagyobb támaszom és sajnos egyre nagyobb károkat okoztam magamnak és a körülöttem lévőknek is. A családom még nem tudta a problémákat, így sikerült titokban tartani függőségemet. Egészen mostanáig. A turné vége felé ugyanis összevesztem az egyik táncos lánnyal és elkezdtem verekedni vele. És tudjátok miért csináltam ezt? Azért kötöttem belé, mert kiköpött Zsanett volt. Az emlékek még annyira frissek és felkavaróak voltak, hogy nem tehettem mást, neki kellett rohannom. A táncosok próbálták elállni az utamat, de mindhiába, már rég ráugrottam a lányra és elkezdtem tépni a haját. Aztán a testőreim emeltek fel engem a szegény lányról, aki ijedtében zokogni kezdett. Mivel nagyon félt tőlem már aznap este felmondott. A stábtagok is aggódva nézték a kiborulásomat, majd körülnéztem és rájuk kiabáltam. -Mi az mit néztek? Nincsen más dolgotok?- kérdeztem tőlük közben letöröltem a könnyeimet. -Munkára fel emberek!- utasítottam őket. Ezután hátat fordítottam nekik és elindultam az öltöző felé. Úgy elviharoztam onnan, hogy alig kaptam levegőt. Amikor beértem az öltözőbe bezárkóztam és próbáltam megnyugodni, de nagyon nehezen ment. Előröl neki támaszkodtam a sminkes asztalnak és egyből feltörtek bennem az Igorral való emlékek. Soha többé nem akarok szerelmes lenni! Akkorát csalódtam Igorban, hogy képtelen vagyok új emberekkel ismerkedni. -Gyűlölöm!- kiabáltam magamból kikelve, majd azzal a lendülettel mindent levertem az asztalról. Aztán sírva rogytam le a székre és belepillantottam a tükörbe. Egy teljesen összetört szívű és boldogtalan nő nézett vissza rám, akit most csaltak meg az előbb és már nem ölelnek többé. Igor volt a mindenem, Ő volt életem szerelme. Én naiv meg azt gondoltam, hogy Igor idén megkéri majd a kezemet, de nem így lett. Annyira vak voltam, hogy most is alig merem elhinni. Sőt direkt szemet hunytam rá, mert legbelül abban reménykedtem, hátha megjavul majd. De nem így lett. A szüleim teljesen elfogadták Igort és a köztünk lévő korkülönbséget is. Az elején még kétkedve fogadták a pasimat, aztán idővel megszerették Őt. Végig azt hittem, hogy Ő a végzetem. Istenem! Úgy érzem menten kiszakad a szívem és a lelkem a helyéről, annyira fáj nekem. Aztán felálltam a székről és eltántorogtam a mini bárszekrény felé és kivettem onnan egy üveg whiskyt.

A végkimerülésig turnéztam aztán az egyik táncpróbán sajnos megtörtént a baj. Amikor táncoltam egy rossz mozdulattal értem földet és azonnal összeestem. A többiek meg annyira megijedtek, hogy rögtön kihívták a mentőket. Amikor kiértek a mentők a hordágyon hisztérikus sírásba kezdtem és nem akartam elhinni, ami velem történik. Mindenért Igort okoltam és végig a nevét kiabáltam. -Igor ez a Te hibád! Miattad csúsztam szét! Miért hagytál el? Miért nem vagy velem!? -közben a mentőápolók beadtak nekem egy kis nyugtatót. Aztán pár pillanat múlva elájultam.

Az eset után a szüleim azonnal beutaltak egy rehabilitációs központba. Az orvosok nagyszerű munkát végeztek és napról-napra egyre jobban éreztem magam. Egyik nap amikor kimentem a kertbe sétálgatni észrevettem egy nőt, aki mozdulatlanul ült a padon és szomorú arcot vágott. Gondoltam leszólítom, hátha jobb kedvre tudom deríteni Őt. -Szia!- köszöntem neki, miután leültem mellé. A fekete hajú nő gyönyörű volt és amikor rám nézett, hirtelen elakadt a lélegzetem. A szemei olyan szépek voltak, mint egy játékbabának. -Szia…- mondta nekem, majd visszafordította fejét. -Hogy hívnak? Az én nevem Réka. -mutatkoztam be neki. -Barbi vagyok.- nézett rám és kezet ráztunk. -Örvendek.-felelem, majd a nő gyorsan leereszti a kezét. -Mi járatban errefelé? Nem valami turnén lenne a helyed?- érdeklődött Barbi. -Pasi ügyek és alkoholfüggőség. És Te?- kérdeztem. -Szintén pasi ügy. Van egy pasas, akiért teljesen oda vagyok. Javier a neve.- és láttam a szemében a csillogást. -Ó, értem.- válaszoltam. -Meddig maradsz itt?- kérdezte, majd elővett egy cigit és rágyújtott. -Hé, Barbi! Tudtommal itt nem lehet dohányozni. -néztem rá. -Csitt! Amíg nincsenek a közelben, addig gyorsan elszívok egy szálat.- suttogta és gyorsan beleszívott a cigijébe. -Hát jól van, ahogy érzed.- vontam meg a vállam, majd hátradőltem a padon és élveztem a napsütést.