Réka 19. fejezet

Tudod én nem vagyok senkié

-Ebben a turnébuszban fogunk lakni?-kérdezte Luca amikor felszállt a járműre. -Nagyon menő és emeletes is!-mutattam a lépcsőre. -Ez majdnem akkora, mint a Titanic csak busz verzióban.-nevetett Luca. -Hát körülbelül. Nagyon komoly a berendezés.Ezt nézd mekkora tévé van benne. Kibéreljük?- izgatottan kérdeztem tőle. -Réka amit csak szeretnél, tudod, hogy nem mi álljuk a költségeket, hanem…-vigyorog rám. -Igen tudom. Mindent Eliot fizet, de akkor is ez a busz valami álom!-izgatottan felmentem az emeletre. -Réka nem tudom hol találtál rá erre a buszra, de egyre jobban tetszik nekem.-árulta el Luca. -Ez az! Tudtam, hogy bele fogsz menni!-örvendeztem az emeleten. -Még öt nap és indulunk!-emlékeztetett rá. Egy pillanatra megálltam a nézelődésben és belegondoltam, hogy rohan az idő. Eliottal pár napja beszélgettem és azóta is kerüljük egymást. Nem akarom elkiabálni, de eddig minden rendben van köztünk.Nem volt üzengetés, találkozás és telefonálgatás. Bár bevallom egyik nap amikor a kezemben volt a mobilom erős késztetést éreztem, hogy felhívjam Eliotot. Aztán győzött a józan ész, és letettem erről a tervről. Ezért nagyon büszke vagyok magamra.Viszont eszembe jutott a ma esti vacsora. -Ha kinézelődtük magunkat, akkor indulnom kell készülődni.-sóhajtottam.-Tényleg ma mész vacsorázni Eliottal.-mondta széles mosollyal Luca. -Tudom mire gondolsz most.-mutattam rá. -Réka ne stresszelj minden rendben lesz.-Luca optimistán áll ehhez a dologhoz. Úgy látszik egyedül én nem vagyok kibékülve a helyzettel.-Direkt csinálja, hogy a közelembe férkőzhessen.-közben tördelem a kezemet. Luca megérintette a kézfejemet, hogy megnyugodjak. -Mivel meghosszabbították a turné dátumokat egy darabig nem látjátok egymást.-mutatott rá. -Ez igaz…-bólintottam. Mindenesetre megpróbálom figyelmen kívül hagyni Eliotot.

Az étterembe érve sikerült lerázni a fotósokat. Napok óta a nyomomban vannak és állandóan üldöznek. Amikor levettem magamról az esőkabátot Eliot felém intett az egyik asztalnál. Lazán oda sétáltam hozzá és a pasi egyből felállt a helyéről. -Szia Réka!-üdvözölt ezután az arcomra nyomta az ajkait. Én is adtam neki egy puszit és elkezdtem babrálni magamon a karkötőt.-Szia Eliot!- köszöntem neki és a férfi a székhez sétált, hogy kihúzza előttem.-Köszi.-hálálkodtam és rávillantottam a mosolyomat. Miután kényelmesen elhelyezkedtem pár perccel később megjelent a pincér is. A kezünkbe nyomta az étlapot, melyet egyszerre nyitottunk ki. Eliot huncutul elmosolyodott a mozdulatunk láttán miközben lapozgatta a könyvet. -Min mosolyogsz?-érdeklődtem. -Hmm…Semmi olyasmin,amit tudnod kéne.-mondta jó mélyen a szemembe nézve. Egy kicsit elpirultam azon, amit mondott, majd ismét elmélyültem az étlap mögött. -Értem.-húztam a számat és tovább lapozgattam. -Én halat eszek. Te mit választasz?-kérdezte Eliot azzal a lendülettel becsukta az étlapot. -Hmm.. Ez a natúr csirkés dolog tetszetős. -ezután én is összecsuktam a könyvet. Ahogy elhelyeztem az asztalon az étlapot máris megjelent a pincér. Leadtuk a rendelést és nézelődtem az étteremben. Ahogy látom szerencsére nem vagyunk sokan, így gyorsan készen lesz a kaja. -Min gondolkodsz?-faggatott Eliot. -Mondd miért vagy kíváncsi rám?-kérdeztem vissza. -Barátok vagyunk vagy tévedek?-vigyorog. -Eliot…-forgatom a szememet közben karba tett kézzel hátradőlök a szék támlájához. Próbálom elkerülni a férfi tekintetét, de sikertelenül. Eliot hirtelen felkel a helyéről és felém közeledik. -Leesett a táskád a földre.- mondja és mikor leguggol mellém, hogy felvegye a táskámat,érzem, hogy a szívem kissé gyorsabban kezd dobogni. És ahogy közelebb hajol hozzám, a keze megérinti a csupasz vállamat és hirtelen melegség önti el a testemet. Óvatosan rápillantok és kiolvasom a tekintetéből, hogy nagyon kíván engem. Szokásom szerint beharapom az ajkaimat és próbálok nem elalélni tőle. -Köszönöm.-hebegtem és a kezembe adta a táskámat. -Nincs mit és ma igazán gyönyörű vagy.-bókolt. -Hmmm..-csak ennyit tudtam kinyögni, hiszen Eliot közelsége teljesen megbénított engem. A tüdőm pedig ezerrel oxigén hiánnyal küzdött. Miután a férfi eltávolodott a közelemből azonnal kapkodni kezdtem a levegőt. Amikor Eliot visszaült a helyére ezt kérdezte:-Jól vagy? Totál falfehér lettél.-derült rajtam. -Ez nem vicces.-dorgáltam le és felkaptam egy pohár vizet. Gyorsan magamba döntöttem a vizet közben annyira kapkodtam, hogy majdnem sikerült félrenyelnem. -Egy pillanatra kimegyek a mosdóba.-közöltem vele és levettem a szalvétát magamról. Elegánsan az asztalra csaptam a textilt és elindultam az illemhelyre. -Csak nyugodtan.-szólt utánam Eliot és fél szemmel láttam, hogy mennyire jól mulat rajtam. Mint a legutóbbi utazásunk alkalmával, most is a mosdó felé menekülök, hogy lecsillapítsam magam. Mivel senki nem tartózkodott bent, ezért bátran magamra zártam az ajtót és a tükörbe pillantottam. -Mi a fene van veled Réka? Miért ölöd meg magad?-kérdeztem a tükörképemtől. Próbáltam visszanyerni az önbizalmamat, de nehezen ment.

Lassan kinyitom a csapot és alá teszem a kezem. A víz hűvös érintése jól esik, ezért az arcomat is benedvesítem. Érzem, hogy kezdek magamhoz térni. Egy darabig ott álltam a mosdókagyló felett, majd elzártam a vizet. Szépen lassan kezd eltűnni belőlem a felgyülemlett feszültség, így készen állok a visszatérésre. Egy pillanatra ismét a tükörbe nézek és látom, hogy most már minden rendben van. Az arcomról eltűnt a pír és ismét normálisan festek. Megfogtam a kilincset és kimentem a mosdoból. Visszafelé menet megigazítottam a hajamat és mély lélegzet véve tovább haladok az asztalunkhoz. Amikor odaérek Eliot fülig érő szájjal nézett rám. -Mi az? Rosszul áll a hajam?-kérdeztem tőle, majd leültem a helyemre. -Éppen fordítva: még mindig ragyogóan nézel ki.-válaszolta. -Köszi.-mondtam és ebben a pillanatban megjelent a pincér az ételekkel. -Jó étvágyat kívánok!-közölte és elénk helyezte a tányérokat. -Köszönjük!- egyszerre mondtuk majd azon nyomban egymásra mosolyogtunk. Mielőtt Eliot enni kezdett hirtelen megcsörrent a mobilja. A pasi ingerülten kinyomja és rám néz. -Bocsáss meg, mindjárt lehallkítom.-mondta és beleevett az ételbe. -Semmi baj.-derültem. -Várod már a turnét?-kérdezősködött. -Igen nagyon-nagyon várom már. Barcelona csodálatos hely.-válaszoltam neki. -Gondolom, még sosem voltam ott.-majd Eliot hátradőlt és belekortyolt az italába. -Igazán? Egyszer majd utazz el oda.-és éreztem, hogy egyre könnyebbé válik ez a beszélgetés. Örülök, hogy enyhül a feszültség közöttünk. -Talán egyszer eljutok oda.-bólintott. -Mesélj merre jártál még Párizson kívül?-próbáltam feleleveníteni a múltkori kirándulást. Bízom benne, hogy azt még nem felejtette el. -Hmm.. Voltam már New Yorkban, Dubajban, Berlinben sőt Thaiföldön is. Elég sok helyen jártam már kivéve Barcelonában, viszont Madridban volt egy üzleti megbeszélésem. -sorolta. -Nem is olyan rossz.-miközben ittam felé biccentettem. -Igen. Abban az időben elég jól ment a sorom. Aztán tönkrement a cég ahol dolgoztam. Ezért is alapítottam saját céget.-mesélte. -Értem.- időközben elkezdtem megfeledkezni arról, hogy normálisan viselkedjek. Már az asztalon könyökölve hallgatom Eliot sztorijait, szinte iszom a szavait. Nem tudom mivel bűvölt el, de érzem, hogy kezdek csapdába esni. Olyan mintha lerombolná a körülöttem lévő falakat, amiket magam köré építettem. Ez a férfi egyszerűen elbűvöl engem. Ha a jelenlétében vagyok magával ránt engem a mélybe, én pedig egyre csak zuhanok lefelé. Mindenesetre nem tudom szavakba önteni, amiket érzek. Egy ideje figyelem őt.-Aztán elmentünk ahhoz a társasághoz és…Réka figyelsz Te rám egyáltalán?-kacagva kérdezte. -Hogy micsoda? -ébredtem fel az ábrándozásomból és próbáltam a jelenre fókuszálni. -Láttam, hogy nagyon elkalandoztál.-jelezte. -Ó, ne haragudj.-kezdtem belekavarodni ebbe az egészbe. -Figyelj, mi lenne, ha elindulnánk? Lassan későre jár.-nézett az órájára, majd felállt az asztaltól. -Jesszusom! Tényleg elszaladt az idő.-állapítom meg miközben én is megnézem az időt. -Gyere, kikísérlek a taxihoz.-ajánlotta fel, majd felsegítette rám a kabátot. Amikor Eliot hozzám ért, ugyanazt éreztem, amit az első randinkon. Nagyon vágytam Eliotra sőt annyira, hogy legszívesebben tovább folytattam volna vele az estét. A férfi mintha a fejembe látott volna és a fülembe súgta.-De, ha akarod mást is csinálhatunk.-rebegte a fülembe. A gyomromat hirtelen elárasztotta a jóleső bizsergés és alig vártam már, hogy úton legyünk a lakása felé. Ennek ellenére mégis megkérdeztem Őt, hogy mire is gondolt pontosan. -Ezt hogy érted?-kacérkodtam vele. -Jól van látom benne vagy a dologban.-és elégedetten átkarolt engem. Kilépve az étteremből, így meneteltünk az egyik taxihoz. Beültünk a kocsiba és Eliot bemondta a címet. Odafelé menet kinéztem az ablakon és gyönyörködtem az esti fényekben. Éppen áthaladunk az Erzsébet-hídon miközben megcsodálom a hullámzó Dunát. A taxisofőr hátra pillantott és hozzánk szólt. -Nem baj, ha bekapcsolom a rádiót?-kérdezte. -Nem, csak nyugodtan.-válaszolta Eliot, a sofőr egyből feltekerte a hangerőt.Időközben észre sem vettem, ahogy rádőlők Eliot karjára és úgy nézem a vibráló városi fényeket. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a férfi az ujjai köré csavarja az egyik hajtincsemet, majd elengedi. Annyira jól esett most a birizgálása, hogy teljesen ellazultam tőle. Amikor Eliot abbahagyta halkan rászóltam. -Kérlek folytasd.-kértem Őt és nem tudtam leállni a mosolygással. -Ahogy óhajtod.-mormolta és Eliot ismét beletúrt a hajamba, de ezúttal másképpen csinálta. Elkezdte masszírozni a fejemet és egyre jobban kezdtem beindulni rá. Talán ez az este még többet ígérhet, mint amire valaha is számítottam volna. -Így jó?-incselkedett a férfi. -Iiigeen.-sóhajtottam és éreztem, hogy a keze lesiklik a nyakamra, majd elkezd simogatni. Ezután az egyik ujjával megérinti az ajkaimat és végig simit rajta. -Ne harapd be a szádat.-nyögte. -Miért nem?-játszottam az ártatlant. -Mert izgató.-bökte ki végre a bűvös szót. -Szóval kívánsz engem?-ugrattam. -Réka, Te mindig is izgalomban tartottál engem és ez sosem lesz másképp.-vallotta be. Azonnal felkeltem és boldogan ránéztem. -Ezt komolyan mondod?-kérdeztem, mert alig hittem a fülemnek. -Alig várom már, hogy hazaérjünk és bebizonyítsam neked.-súgta a fülemhez hajolva, majd beleharapott. -Uhh..-nyögtem halkan. -Megérkeztünk turbékolóim!- szólt hátra a taxisofőr. Hirtelen zavarba jöttem, mert elfelejtettem hol is vagyunk valójában. -Köszönjük!-mondta fizetés után Eliot és kiszálltunk a kocsiból. Egy kertes házhoz jöttünk, ami hatalmas volt. Eliot benyomta a kapukódot és bementünk a kertbe. Két beagle fajta kutyus jött felénk és elkezdtek játszani a férfival. -Jól van skacok! Ennyire csak nem hiányoztam nektek!- nevetett Eliot. -Milyen aranyosak! Hogy hívják őket?-guggoltam le az egyikhez. -Az egyik Aslan a másik Archie, testvérek.- válaszolta kutyázás közben Eliot, majd Aslan ráugrott a gazdájára, aki elterült a földön. -Jól vagy?- nevetve kérdeztem közben Archie is egyre jobban nyomult rám. Egyszer csak Archie rám ugrott,így én is hátradőltem a füvön. Eliot boldogan simogatta a kutya fejét, az meg egyfolytában nyalogatta a férfi arcát. -Bocsi, de nem szoktak ennyire örülni az új látogatóknak. Bár barátságosak, de ez most szokatlan.-kacagott Eliot. -Imádom a kutyákat.-közöltem vele közben Archie is megtalálta az arcomat. -Jól van, jól van.- nyugtattam a kutyát. -Eliot! Mit keres már megint a földön?- kérdezte egy női hang. Erre mindketten felpattantunk és levettük magunkról a kutyákat.Eliot felkelt, majd engem is felsegített a földről. -Szia Rozina!-köszönt neki Eliot és mielőtt puszit adott volna a nőnek, Ő azonnal elhúzta a fejét. -Előbb menj be és fürödj le, ezek a kutyák össze-vissza nyalogatták az arcodat.-mondta neki és Eliot vigyorogva rám nézett. -Hát akkor gyere Réka és menjünk fürdeni!-nyújtotta felém a kezét. -Velem?-vonakodva kérdeztem és amikor ránéztem a szigorú tekintetű Rozinára rögtön meggondoltam magam. -Máris!-mondtam és megfogtam Eliot kezét. Amikor bementünk a házba teljesen elámultam. -Milyen gyönyörű házad van!-bukott ki belőlem. -Köszönöm! Pár éve felújítattam.-válaszolta. -Neked aztán van ízlésed! Egy lakberendező veszett el benned.-dicsértem. -Részben Polla segített, de köszönöm.- mosollyal az arcán világosított fel engem. -Ja..-jöttem zavarba. -Nem tudhattad.- vonta meg a vállát, majd fogta magát és levette előttem a pólóját. Amikor elkezdem megbámulni Eliot mellkasát hirtelen elönti az arcomat a forróság és a vágy. A mozdulatai olyan magabiztossággal és természetességgel teli, hogy azonnal elvarázsolnak. A bőrén látható izomzat és a napfény által kissé megérintett bőre valami különleges vonzerőt sugároz, és nem tudok betelni a látvánnyal. Ahogy figyelem Eliotot, elfog engem egy különös érzés. A mosolya és a magabiztossága teljesen magával ragadják a figyelmemet. Egyszerűen nem tudok betelni vele és minden egyes pillanatban egyre jobban oda vagyok érte. -Jössz?-kérdezte Eliot. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. A váratlan javaslat felvillanyozza az érzékeimet, és izgalommal tölt el.-Tessék?-kérdeztem vissza. -Látom megint elkalandoztál.-vigyorgott. -Nem dehogy..-próbáltam tagadni, de elég rosszul ment nekem. Eliot elindult a fürdőszoba felé, közben a nadrágját is levette. Beleharaptam az alsó ajkamba és a férfi után mentem. Benyitottam a fürdőbe és Eliot már a zuhany alatt állt. A pára és a forróság egyből elárasztotta a fürdőszobát, így elkezdtem gyorsan vetkőzni, nehogy rám melegedjen a ruha. Amikor levettem a ruhákat elhúztam a zuhanyzó ajtaját és beálltam Eliot elé, majd bezárkóztunk. -Szia!-köszöntem neki. -Látom gyorsan meggondoltad magad.-kuncogott és Eliot egyből közelebb lépett hozzám. Elvette a szappant a helyéről és a víz alatt felhabosította, majd a kezével végigsimított a bőrömön. Egyre jobban érzem, hogy testem megremeg az érzékiségtől. Szinte érzem az égető vágyaink forróságát és nem tudok betelni Eliot látványával. A férfi odaadóan és szenvedélyesen simogatja a karomat, majd rátér a mellemre, majd a kezével felkúszik a nyakamra. Ezután óvatosan felém hajol és belecsókol a nyakamba. A csókjától minden porcikám megremegett és közben rájövök mennyire hiányzott már ez.

-Miért vettél ekkora házat? -érdeklődtem közben belekortyoltam a kávémba. Eliottal kint ültünk a kertben és élveztük az októberi nyarat. Rozina az előbb hozott nekünk a kávé mellé egy tálca csokis kekszet. Előre nyúltam és elvettem egy kis nasit. -Amikor Martinnak családja lett rájöttem, hogy valamit kezdenem kell az életemmel. A jövőben én is szeretnék családot alapítani, ezért is vásároltam meg ezt az ingatlant. Ha hiszed, ha nem én mindig felnéztem a bátyámra és a mai napig is, így van. Amióta kiderült, hogy féltestvérek vagyunk a kapcsolatunk erősebb lett, mint valaha.-ismerte be. -Megtudom érteni.-helyeseltem. -Réka..-szólított Eliot, én meg egyre közelebb hajoltam felé. -Igen?- kérdeztem tőle. -Szeretném, ha itt maradnál pár napig nálam. Mielőtt útnak indulsz.-közölte velem. -Hogy mondod?-hitetlenkedem. -Réka! Kérlek maradj velem!-közben a férfi a kezemhez nyúlt és megfogta. -De Eliot!Csomagolnom és próbálnom kell Nem rémlik?-nevettem fel. -Majd megoldjuk! Küldök pár embert a lakásodra, hogy segítsenek csomagolni. -biztatott. -Eliot ez nem olyan egyszerű.-sóhajtottam. -Miért?-kérdezte. -Tudod, hogy Nickkel élek együtt. Ráadásul Ő a koreográfusom. -világosítottam fel. -Na és aztán?-Eliot nagyon laza volt. -Jesszusom Eliot!-nevettem fel. -Amíg nem vagyok itthon, addig átjöhet. Ha megérkeztem el kell távoznia.-közölte. -Beszélek vele, ne aggódj.-legyintettem. -Figyelj, azok után, amit bevallottál nekem, szereted még Nicket?-kérdezte Eliot. Egy kicsit elgondolkodtam, majd mély levegővétel után azt mondtam:-Hmm.. Magam sem tudom.Az érzéseim bonyolultak és vegyesek, és ezeket nem olyan egyszerű szavakba önteni.-válaszoltam Eliot türelmesen végig hallgatott, majd ezt mondta.-Ezek szerint választás elé kerültél.-szomorúan felsóhajtott. -Eliot ez még nem jelenti, azt, hogy kiszerettem belőled. Az irántad érzett szerelmem erősebb, mint valaha is gondoltam volna. Olyan érzéseket ébresztesz bennem, melyekről azt sem tudtam, hogy léteznek. Ha nem vagy a közelemben fuldoklom, amikor itt vagy akkor is alig kapok levegőt. A szívem úgy dübörög a mellkasomban, hogy félek mikor fog kiugrani a helyéről. Amióta megismertelek azóta ontom magamból az újabbnál-újabb slágereket. A dalszövegek 90%-a rólad szólnak, ha eddig nem tűnt volna fel.-árultam el neki. -Egyik-másiknál már feltűnt.-látom ahogy mosolyra húzza a száját. -Kérlek ne haragudj.-és szomorú tekintettel néztem rá. -Réka! Én örülök, hogy írtál rólam egy dalt.-közölte és felém hajolva megcsókolta a homlokomat. -Akkor megnyugodtam, mert ha nem tetszik…-mielőtt befejezhettem volna, a férfi közbeszólt. -Nem kell emiatt stresszelned. Szuper dalokat írtál és bevallom még imponál is.-és rám kacsintott. -Ó, egek! Menten elsüllyedek!- pirultam el és a tenyerembe temettem az arcomat. Eliot megérintette a kezemet és levette az arcomról. -Nem kell elbújnod, nincs mit széngyelni.-bátorított. -Akkor jó, mert esküszöm ez a helyzet eléggé kínos nekem.-nyögtem ki az igazat. -Réka! Soha ne kérj elnézést az érzéseidért. Felőlem egy dühös dalt is írhatsz rólam, akkor sem zavarna. Sőt büszke lennék rád.-ismerte be. -Hűha! Ez aztán a lovagiasság!- nevettem fel. -Ez az igazság.Engem nem tudsz zavarba hozni, kivéve, amit a múltkor Irinával csináltatok.-emlékeztetett. -Kérlek ne haragudj emiatt.-most már valahol bánom, hogy megtettem. -Tudod ígértem neked egy büntetést.-incselkedett. -Neeeem, ezt most nem teheted meg.- tiltakozva nevettem. -Majd máskor megkapod, amikor nem számítasz rá.-közölte, majd felkelt a helyéről és megcsókolt engem. -Nem vagy éhes? Van egy kis grillcsirke meg valamilyen saláta, amit Rozina készített.-érdeklődött. -Hmm. Végülis megkóstolhatom.-vontam meg a vállam. Amikor megnéztem mennyi az idő azonnal eszembe jutott, hogy el kéne indulnom hazafelé. -Figyelj már hajnali egy óra van és…-kezdtem bele, de Eliot már bement a lakásba. -Hét Eliot!-szóltam utána és én is bementem a konyhába. -Mit mondtál?-szólt felém Eliot, majd kinyitotta a hűtőt és elkezdte kipakolni a kajákat. A pultra helyezte a csirkét és a kukorica salátát, majd rám nézett. -Azt mondtam az előbb, hogy haza kéne mennem.-ismételtem magam. -Miért?-úgy csinál, mintha nem tudná, hogy ott van nekem Nick. Ennyire levegőnek nézi a pasimat? Hihetetlen, de tényleg. -Eliot! Nekem van egy otthonom, ahol Nick vár rám. Tudod!-érzem, hogy kezdek kijönni a sodromból. -Kicsoda?-vigyorgott rám. -Szerintem Te blöffölsz.-mutattam rá. -Kicsoda?- majd karba tett kézzel nekidől a konyhapultnak. Eliot kisugárzása magabiztosságot és erőt sugároz. S vele szemben nekem végem van. Ezt a vitát nem én fogom megnyerni. -Tudod mit? Köszönöm szépen a mai esti vacsorát és a house tour-t, isten veled!- búcsúztam ezután kifelé indultam a konyhából. -Réka! Nem mész sehova!-szólt utánam Eliot, majd követni kezdett az előszobáig. Levettem a kabátomat az akasztóról és magamra kaptam. -Eliot! Nekem is van otthonom, ahol várnak engem. Nem maradhatok itt veled. Hiszen alig ismerjük egymást. Igaz párszor kavartunk, de hogy néz ki már?-néztem rá. -Réka! Nem mész sehova!-parancsolta és amikor a kilincshez értem Eliot az egyik kezével megtámasztotta az ajtót. -Engedj ki!-követeltem. -Nem mész sehova!-sziszegte, majd magával szembe fordított és az egész testével fölém emelkedett. A férfi továbbra is az ajtót támasztotta a másikkal megérintette az államat és ezt mondta. -Egész estés randit kértem nem pedig egyéjszakás kalandot.-juttatta az eszembe. -Akkor menj a francba!-sziszegtem felé és azzal a lendülettel kibújtam alóla. A fürdőbe rohanva még visszanéztem rá és láttam, hogy Eliot elégedetten méregetni kezdett. -Arrrggh!- kiáltottam mérgemben és bezárkóztam a fürdőszobába.