Réka 18. fejezet

Az esti fellépés közben különös meglepetések érnek minket

-Hallod Luca! Komolyan belementél ebbe az együttműködésbe?-kérdeztem Lucától miközben sminkeltek engem. -Igen és ez jó reklám a turnénak. Egyébként csak mellékesen megjegyzem:elég jól fizetnek a ma esti fellépésedért.-árulta el. -Hogy mi? Jesszus!-kikerekedett szemekkel fordultam Luca felé.-Igen Réka jól hallottad.-mosolygott. Előre néztem a tükör felé közben Eni tovább folytatta rajtam a sminkelést. -Csodás esténk lesz meglátod. A zenekarod készen áll már csak Te hiányzol.-nyomkodta a mobilját a nő. -Értem.-bólintottam majd felálltam átöltözni. A stylist átvette a stafétabotot Enitől és a kezembe nyomott pár ruhadarabot.-Próbáld fel ezt.-irányított az öltöző felé a pasi. Mielőtt elkezdtem volna öltözködni egy pillanatra lezuhantam a székre és a tenyerembe temettem az arcomat. Ez most tényleg megtörténik? Mennyire akarom én ezt? Mégis miért vállaltam el? A válasz teljesen egyértelmű volt: azért teszem mindezt, mert szeretem Eliotot. Nagyokat sóhajtok és próbálok magamhoz térni. Egyszer csak Luca elhúzza a függönyt és beszól. -Siess Réka! Mindjárt kezdődik a próba! Meddig akarsz még öltözködni?-kérdezte derékra tett kézzel a menedzserem. -Luca mindjárt készen leszek.-sóhajtottam és közben felhúztam a harisnyámat. -Öt perc múlva kezdesz.-közölte, majd visszahúzta a függönyt. Luca elég paprikás hangulatban van. Nem tudom mitől, de ma jobb lesz óvakodni tőle. Van egy olyan sejtésem, hogy Eliot hergelte fel valamivel. Mi tagadás: Eliot szereti őrületbe kergetni az embereket. Miután felvettem a fellépő ruhámat egyből kisétáltam a folyosóra. -Na végre készen vagy!- szólt hozzám Luca és belém karolt. -Mondd, jól vagy?- kérdeztem tőle. Luca szigorúan rám nézett és ezt válaszolta. -Réka! Ennek az estének jól kell sikerülnie! Világos? A próbán is tegyél bele mindent. Tudom, hogy sikerülni fog! Nagyon nagy összeg forog kockán. Abból a pénzből még több dolgot tudunk finanszírozni a turnédra.-avatott be. Egy másodpercre megálltunk és meglepődve néztem a nőre.-Mégis mennyi pénzről van szó?-kérdeztem tőle. -Tényleg tudni akarod?-vigyorgott rám. -Most már tudni szeretném. Megöl a kíváncsiság.-sürgettem. Luca a fülemhez hajolt és megsúgta az összeget. Egy darabig sokkos állapotba kerültem, mert alig hittem a fülemnek. -Hogy…hogy…mi??-dadogtam. -Igen annyi.-vigyorgott. -Egy este két millió forint?-teljesen elképedtem az összeg hallatán. -Senki nem kap ennyit rajtad kívül. Te viszont rendkívül szerencsés vagy.- kacsintott rám. -Hmm..-próbáltam rájönni mit akar ezzel elérni Eliot? -Ja és még valami.-mutatta fel a mutatóujját a nő. -Halljuk.-forgattam a szemem. -Eliot kért cserébe még valamit. Mégpedig azt, hogy a fellépés után elhívott Téged vacsorázni.-jelentette be. -Valahogy éreztem. Ez annyira rávall.-dünnyögtem. -Tessék?-kérdezte Luca közben nyomkodta a mobilját. -Semmi Luca, csak magamban morgolódom.-válaszoltam neki. Aztán eszembe jutott egy zseniális ötlet, amivel kiboríthatnám Eliotot. -Luca, ugye jól hallottam, hogy mindent Eliot fizet?-néztem rá. -Szinte az egész estét Ő szponzorálja.-vonta meg a vállát, majd ismét a mobiljába mélyedt. -Jól van.-kuncogtam és egyből elkezdtem levelezni a barátnőmmel.

-Nem tudom Réka, hogy mit keresek itt.-tanakodott Irina miközben beinvitáltam a ruhatárba -Ez a ruha jó lesz rád.-mutattam fel a barátnőmnek.-Mindjárt kezdődik a koncert.-nézett a faliórára. -Tudom.-mondtam és a nyakába akasztom a nyakláncot.-Hallod amit mondok? Mégis mire jó ez az egész csere dolog?-érdeklődött. -Bosszút állok Te meg debütálsz.-válaszoltam. -Miért akarod megbántani Eliotot?-kérdezte. -Két okból: egy Engem nem lehet megvásárolni 2 millió forintért. Kettő: nem akarom, hogy egyből Nick tudomására jusson a ma esti fellépésem.-böktem ki neki az igazat. -Ugye tudod, hogy kettőtök között toxikus kapcsolat van kibontakozóban?-aggódva pillantott rám. -Ennyire látszik?-forgattam a szemem. -Szerintem inkább valljatok egymásnak szerelmet. Hiszen mindkettőtök erre vágyik. A legnagyobb gond az, hogy Eliottal rendkívül makacsok vagytok.-szembesített. -Ami köztünk van, azt senki sem értheti.-vontam meg a vállam. -Na ez az.-nevetett fel Irina. -Na jól van térjünk vissza a lényegre. Ezt a dalt kell énekelni.-mutattam neki a dalszöveget. Irina felvonta a szemöldökét. -Hát ez igen érdekes.-nézett rám. -Nyugi lesz duett partnered mégpedig én.- kacsintottam rá. -Ehhez nem kell pasi?-kérdezte. -Ne aggódj meglátod minden jó lesz. A terv pedig az, hogy a közönség soraiból fel fogok állni és folytatom a második verzénél.- avattam be Őt. -Okééé..értem..-vigyorgott. 

Belestem az ajtónál és láttam, hogy egyre többen álldogálnak a színpad előtt. Ráírtam Irinára, aki már ott van a színfalak mögött engem álcázva. A zenekar tagjai se tudják, hogy mire készülünk. Aztán megláttam Eliotot a színpad mellett, aki karba tett kézzel beszélgetett az egyik technikussal. Lenéztem a ruhámra csipeszelt mikroportra és elrejtőztem az ajtók mögött. Szépen lassan elcsendesedett a terem és vártuk a felkonferálást. Egy nő sétált ki lehajtott fejjel a színpad közepére és megfogta a mikrofont. Miután felnézett láttam, hogy Eliot arcára döbbenet ül ki. Polla állt ki a közönség elé, aki nem zavartatta magát. Úgy tett mintha semmi az égvilágon nem történt volna.Napok óta Őt keresték Irináék erre megjelenik.Ki érti ezt? -Jó estét hölgyeim és uraim! Engem ért  a megtiszteltetés, hogy felkonferáljam a ma este sztárját. Következzen Rékaaa!-és a közönség elkezdett tapsolni és ujjongani. Irina oda lépett a mikrofonhoz és megfogta az állványt. A zenekar tagjai totál lefagytak és elfelejtették az első akkordokat. Majd Imi a gitáros észhez tér és elkezdi pengetni a húrokat. Irina gyönyörűen énekelte a sorokat. Annyira passzol a hangjához. 

Tell me something, girl

Are you happy in this modern world?

Or do you need more?

Is there something else you're searchin' for?

I'm falling

In all the good times, I find myself longin' for change

And in the bad times, I fear myself

Egy kicsit kilestem a sorok közé és láttam Elioton,hogy totál elborult. Néha oda hajolt a technikushoz és toporzékolt. Eliot végigsimított az állán és úgy vergődött, mint a patra vetett hal. 

I'm falling

In all the good times, I find myself longin' for change

And in the bad times, I fear myself

Tell me something, boy

Aren't you tired trying to fill that void?

Or do you need more?

Ain't it hard keeping it so hardcore?

I'm falling

In all the good times, I find myself longing for change

And in the bad times, I fear myself

I'm off the deep end, watch as I dive in

I'll never meet the ground

Crash through the surface, where they can't hurt us

Mindjárt jön az én részem. Irina levette a mikrofont az állványról és egy kicsit elsétált. Magabiztosan kisétáltam az ajtó mögül és folytattam a dalt.

We're far from the shallow now

In the sha-ha, sha-ha-llow

In the sha-ha-sha-la-la-la-llow

In the sha-ha, sha-ha-llow

We're far from the shallow now

Oh, ha-ah-ah

Ah, ha-ah-ah, oh, ah

Ha-ah-ah-ah

I'm off the deep end, watch as I dive in

I'll never meet the ground

Crash through the surface, where they can't hurt us

We're far from the shallow now

In the sha-ha, sha-ha-llow

In the sha-ha-sha-la-la-la-llow

In the sha-ha, sha-ha-llow

We're far from the shallow now

A közönség vastapsba és totál őrjöngésbe kezdett a produkciónk után. Elégedetten felsétáltam a színpadra és Irinával megfogtuk egymás kezét,majd meghajoltunk előttük. Aztán találkozott a tekintetem Eliotéval, aki totál sokkos állapotban volt. Vigyorogva csókot dobtam felé, majd ismét meghajoltunk a közönség előtt. Amikor lementünk a színpadról a folyosón egyből összefutottam Eliottal. -Mégis mi a fene volt ez? Nem ebben állapodtunk meg!-kiabálta felém. -Mit aggódsz? Látod mekkora sikere volt a duettnek.-nevettem. -Ez baromira nem vicces! Elszúrtad az estét!- dühöngött. -Jaj Eliot! Most miért mondasz ilyeneket?-miután egymás elé álltunk lágyan megsimogattam az arcát. -Mire volt jó Réka?Most nagyon felbosszantottál.-kérdezte és elkapta a kezemet. -Ez volt a célom. Kiakartalak hozni a sodrodból és úgy látom elég jól sikerült.-böktem a mellkasára a másik kezemmel. Eliot elkapta a kezemet és fogva tartott. -Most nagyon megbüntetnélek, de nem tehetem.-suttogta. -Mégis mire vársz? Tedd meg most!-incselkedtem. -Réka..-búgta a nevem. -Igen?-kérdeztem, majd érzem ahogy Eliot közelebb hajol és megcsókolja a homlokomat. Közben lehunytam a szemem és próbáltam egyenletesen lélegezni. -Tudod, hogy nem tehetem meg.-utalt Nickre. -Ismerem a sztoritokat.-mondtam. -Akkor ne játssz a tűzzel.-kérte. -Most mi az? Nick úgysem tudja meg.- vontam meg a vállam és magamhoz akartam húzni Őt, de nem hagyta. -Eliot…-megremegett a hangom. -Réka…Csak annyit szerettem volna mondani, hogy..- mielőtt befejezhette volna reménykedve megkérdeztem. -Igen?-vágtam közbe. -Köszönöm.-fejezte be. -Mégis mit?-mit szórakozik velem. -Amit ma értem tettél. Most már minden világos.-húzza az agyamat. -Eliot kérlek beszélj világosan, mert nem értelek.-kértem számon Őt. -Ez volt a búcsú dalod felém ugye?-érdeklődött. -Eliot nem! Én soha nem búcsúznék el tőled!-nyöszörögtem közben már patakokban hullottak a könnyeim. A férfi megfogta a fejemet és óvatosan a mellkasára vont. -Nem akarok többé fájdalmat okozni neked. Tudom, hogy sokat szenvedsz miattam.-ismerte be. Erre egyből felkaptam a fejem és ránéztem. -Hogy mi?-kérdeztem. -Sokat szenvedsz miattam Réka. Szeretném, ha boldog lennél, ezért elkell, hogy engedjelek mégpedig örökre.-közölte. Én meg úgy érzem, hogy mindjárt sokkot kapok. -Ezt nem teheted meg velem.- ököllel csaptam a mellkasára. -Hé, azért ne verj meg.- mosolygott le rám. -Eliot mégis mi a fene van veled? Miket szövegelsz itt nekem?-faggattam. -Azt akarom, hogy boldog legyél.-válaszolta. -De én boldog vagyok Veled.-és a könnyeim egyre jobban folytak. -Réka, ez nem igaz. Mi csak tönkre tesszük egymást.- és milyen igaza van. -Irina beszélte tele a fejedet? Vagy Martin? Melyikük volt?-már kezdtem felemelni a hangomat. Most már egyre idegesebb vagyok. -Martinnal beszélgettem és rávilágított pár dologra.-árulta el. -Megyek és beszélek vele. Mégis minek kavart be a bátyád?-mielőtt elindultam volna Irináék felé, Eliot azonnal a karom után nyúlt és megállított. -Már nincsenek itt. Nemrég mentek el.-közölte közben kirántottam a karomat a szorításából. -Nem érdekel, akkor is utánuk megyek!-hadakoztam és éreztem Eliot ismét megragadja a karomat. -Réka! Ne csináld már!-parancsolta majd ezután magához rántott és majdnem megcsókolt. A szájára tettem a mutató ujjam és ezt közöltem vele. -Ha szeretsz, akkor elengedsz.-ezúttal én adtam ki az útját. Eliot szó nélkül elengedett, majd elindultam Irináék felé. Az utcára érve elkezdtem keresni az autójukat, amivel jöttek, de már nem volt a helyén. Igaza volt Eliotnak. Valóban elmentek innen. Annyi minden kavarog most bennem. A fellépés, a csere és Eliot dühe.Visszamentem és beszálltam a liftbe.Amikor kiértem a tetőteraszra lenéztem a városra. A forgalom kezd el csitulni és lassan sötétségbe borul minden. Úgy érzem erről most írnom kell egy dalszöveget. A bennem tomboló érzelmi vihar egyre jobban felszínre kezdett törni, ezért instant terápiára van szükségem. Ledobtam a földre a farmer kabátomat és elkezdtem pötyögni a mobilomon.

A városban

Ha leszállna hozzám a boldogság madara,

Megkérném, hogy adjon nekem szárnyakat.

Hallom amikor a bús magányról énekel,

S bevallom veled szemben vesztettem.

Olyan volt, mintha szárnyakat adtál volna,

S nem láttam előre mit hoz a holnap.

Most csak lebegek az időben és térben,

Hallom hogyan törik össze a szívem.

Refrén:

A városban vagyok és útközben leborulok,

A földhöz érintem a kezem és kiabálok.

Megremeg a talaj, így helyben maradok,

Vakító fénnyel vagy körülvéve és alig látok.

Hogy mit tettél velem, fogalmad sincs,

S nem tudom miért akarok veled lenni.

Bárhol járok remegek a gondolattól,

Mert Te jutsz eszembe folyton.

Majd ott maradok, ahol vagyok,

Ismét megremeg a föld és én leborulok.

Hidd el én sosem játszanék a szíveddel,

Fogd meg végre a kezem és gyere velem.

Bízz bennem kérlek,

Miattad még a súly is rám nehezedett.

Refrén: 2x

A városban vagyok és útközben leborulok,

A földhöz érintem a kezem és kiabálok.

Megremeg a talaj, és helyben maradok,

Vakító fénnyel vagy körülvéve és alig látok.

Hogy mit tettél velem, fogalmad sincs,

Nem tudom miért akarok veled lenni.

Ha ezt Calebnek megmutatom el fog ájulni. Eltettem a mobilomat és felálltam a földről. Ezután felkaptam a kabátomat és a lépcsőház felé vettem az irányt. Útközben Nick rám csörgött, hogy merre vagyok. Megálltam a lépcsőházban és elkezdtünk vitatkozni. -Mit keresel még mindig ott?-kérdezte ingerülten. -Csak volt egy kis dolgom.-szememet forgatva válaszoltam neki. -Nem szeretem amikor ilyen későn kóvályogsz. Gyere haza.- aggódott. -Jól van máris indulok. Csók!-búcsúztam tőle. -Ott van veled?-érdeklődött. -Kicsoda? Már mindenki elment innen.-ráncoltam össze a homlokomat. -Tudod kiről beszélek.-utalt Eliotra. -Nem találkoztam vele.- hazudtam neki. -Nem tudsz átverni engem. -hallom a hangján, hogy mennyire ideges. -Nick, elég volt már ebből a féltékenységből! Nem számít, hogy mennyi időt töltöttünk együtt, hiszen semmi különös nem történt köztünk.- a majdnem csókot leszámítva. -Engem baromira zavar amikor együtt lógtok.-vallotta be Nick. -Tudod, hogy szeretlek viszont nem fogok bocsánatot kérni azért, mert összefutottam Eliottal. Mi csak…- barátok vagyunk? Hiszen mi nem vagyunk barátok. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy mi lehet az a vonzerő ami Eliot felé húz a kezdetektől fogva. Nem csak a külső megjelenése tetszik, hanem az ahogyan beszél, gondolkodik és ahogy látja a világot. Valami rejtélyes aura veszi Őt körül akárhányszor meglátom. Egyfajta titokzatosság övezi, ami azt suggalja, hogy ismerjem meg jobban és harcoljak érte. Napról napra azt érzem minél jobban megismerem, annál jobban kezdek belé szeretni. -Beszélgettünk.- böktem ki az igazat és valóban ez is történt. -Jól van Réka hiszek neked.-Nick ismét felsóhajtott. -Kérlek ne haragudj rám. Nem tudom elkerülni Eliotot, hiszen a legjobb barátnőm férjének a testvére. Nem fogom örökké kerülgetni, hiszen ismerjük egymást. Muszáj jóban lennünk, ha akarod, ha nem.-mondtam neki beletörődő hangnemben. -Oké.-nyögte ki Nick. -Mindjárt indulok és fogok egy taxit.-ígértem és hallom közben valaki megérkezik az erkélyre. -Rendben! Itthon várlak!Csók!-búcsúzott Nick.-Szia!- azonnal letettem a telefont és megnéztem ki jött. Hirtelen összeakadt a tekintetünk Eliottal, aki mosolyogva sétált felém. Abban a pillanatban engem elfogott az öröm és a boldogság, közben próbáltam megőrizni a nyugalmamat. Ráadásul majdnem kiszaladt a számon, hogy “De jó, hogy itt vagy Eliot!” mondat. Egek! Tényleg észbontó ez a pasi.Eliot megállt előttem és rám köszönt. -Szia Réka!-továbbra is rám vigyorgott. -Szia!-közben elsimítottamegy hajtincset a fülem mögé. -Túlórázol?-kérdezte. Most úgy látom jó kedvében van. -Neem.- nevettem fel. -Hazafelé indultál? Ha kell taxi mindjárt hívok.- közben elkezdte nyomkodni a mobilját és a füléhez vette. Lágyan megérintettem a karját, hogy nem kell. Eliot egyből vette a lapot és azonnal kinyomta a vonalat, mielőtt valaki beleszólhatott volna. -Mi az? Gyalog akarsz hazamenni? Mert, ha igen elég nagy túra lenne a részedről.-viccelődött. -Eliot….-próbáltam komolyra fordítani a szót, de nehezen ment.-Igen?-kérdezte a férfi és kíváncsian rám nézett. -Nem bírom már tovább ezt a színjátékot!-fakadtam ki. A pasi egy pillanatra megijedt, aztán megfogta mindkét vállamat és ezt mondta. -Hidd el, én sem bírom már ezt a feszültséget, ami köztünk van.-ismerte be nekem. -Felnőttként kell viselkednünk. Nem szabad elveszíteni a fejünket.-közöltem vele miközben Eliot egyetértően bólogatott. -Nem fogjuk.-aztán eltávolodott tőlem és felém nyújtotta a kezét. -Mi az? Most kezet rázunk?-nevettem rajta. -Igen, mától kezdve csak barátok vagyunk. Békésen megférünk egymás mellett.-jelentette ki. -Hűha! Nem tudom hányszor futunk ennek neki, de ha így akarod..-majd elfogadtam a kézfogást és kezet ráztunk. Ebben a pillanatban megkötöttük a szerződést, amit vagy megszegünk vagy túlélünk. Én az előbbire tenném a voksomat, hiszen előbb vagy utóbb úgyis egymás karjaiban fogunk kikötni. -Ja és a holnap esti vacsorát ne felejtsd el.-hajolt felém.