Réka 16. fejezet

Luca születésnapja

-Boldog Születésnapot Luca!- köszöntöttem a menedzseremet. Kibéreltük egy estére a Bálna Teraszot és elhívtuk az egész stúdiót. Sőt Javier is megjelent, aki a stúdió fejese. Vele együtt megjelent Kiara, Milla és Ábel is. -Isten éltessen Luca!- ölelte át Javier. -Köszönöm!-mondta és elengedték egymást. -Hűha mit kaptam?- kérdezte Luca és izgatottan nézett bele az ajándékba. -Egy igazi francia bor egyenesen Provence-ből. A múlt héten arra jártam tárgyalni. Egyből rád gondoltam, mert tudom, hogy szereted a borokat.- mondta neki. -De drága vagy Javier! Köszönöm!- és ismét megölelte Őt. Én egy kicsit meglógtam a többiektől, mivel nagyon megszomjaztam. Pont elsétált mellettem az egyik pincér, ezért levettem a tálcáról egy pohár pezsgőt. Megláttam egy kis nyugodt sarkot a terasz végében, így odamentem. Egy kicsit elmerengtem a város fényeiben, aztán valaki leszólított. -Szia Réka!- köszöntött Eliot. -Szia Eliot! Micsoda meglepetés!- mondta Luca közben én majdnem félrenyeltem a pezsgőt. -Látom nem számítottál rám.-kacsintott. -Az igazság az, hogy tényleg nem számítottam rád.- próbáltam nem kiugrani a bőrömből. Olyan nehéz visszafognom magam a jelenlétében, hogy legszívesebben megcsókolnám Őt. Most normálisan kell viselkednem, nem csinálhatok semmilyen feltűnést. Ez a buli nem rólunk szól, hanem Lucáról. Nem szeretnék botrányt. -Még egy hét a turnédig.- hozta fel a témát. -Egy hét múlva ilyenkor már Barcelonában leszek.- sóhajtottam. -Mi az nem várod?-kérdezte Eliot és megtámasztotta a korlátot. -Egész héten gyakoroltam és széttáncoltam a lábaimat. Ráadásul a múlt héten egy kicsit lebetegedtem.- szóltam el magam. -Jobban vagy már?- közeledett felém Eliot és végigsimított a karomon. -Persze, már visszajött a hangom is.-vontam meg a vállam. -Akkor jó.- lehelte és az arcomhoz közeledett. -Eliot valamit tudnod kell…- szakítottam félbe. -Még pedig?- érdeklődve pillantott rám. -A múltkor elég sok időt töltöttem együtt Nick társaságában és összejöttünk.- beharaptam az alsó ajkamat és oldalra néztem. Eliot zsebre tette a kezét és felsóhajtott. -Tudhattam volna. -aztán az égre emelte a tekintetét. -Most miért baj? Nekünk úgysem sikerült volna. Mindig csak szórakoztál az érzéseimmel.-közöltem vele. -Várhattál volna egy kicsit és akkor összejöhettünk volna.-sóhajtotta. -Mikor egy év múlva vagy két év múlva? Miért kellett volna ennyit várnom rád? Mondd ki!- majd a mellkasára tettem a tenyeremet. Eliot oldalra nézett, majd vissza rám. -Réka, a múltkor már elmondtam neked az érzéseimet. Még mindig rajtad a sor.- ezután tényleg csak arra várt, hogy valamit mondjak. -Eliot…Tudod jól, hogyan érzek irántad.-néztem rá. -Nem még mindig nem tudom. -rázta a fejét. -Eliot! Amióta megláttalak azóta beléd szerettem! Érted? De aztán egyre komplikáltabbak lettek a dolgok köztünk és muszáj volt a könnyebb utat választanom.-vallottam be neki. -Mégis mire gondolsz? Arra, hogy Nicket egyszerűbb szeretned, mint engem?-tanakodott. -Igen! Nick sokkal egyszerűbb, mint Te. Ő kedves és megközelíthető. Sokat udvarol és bókol. Virágokkal halmoz el és finomakat főz. Te pedig jössz és minden alkalommal összetöröd a szívemet.-éreztem, hogy megremeg a hangom. -Ez nem igaz. Mi mindig olyan jól kijövünk egymással.-húzta fel a szemöldökét. -Ez az igazság!- böktem a mellkasára. -Jézusom Réka, ha tudnád miket beszélsz itt. Tudom, hogy több van köztünk, mint egyszerű kaland. Mikor veszed már észre a jeleket?-vágta hozzám. -Eliot! Ne csináld ezt!-szóltam rá és közben a fejemet fogtam. -Mit ne csináljak? Áruld el! Mi bajod?- kérdezte és megfogott a csuklómnál. Azt hiszem itt az ideje bevallanom neki az igazságot. -Én és Nick két hete járunk.-vallottam be. Eliot alig hitte el, amit mondtam. -Nem hiszem el.-duzzogta. -Nem viccelek. A második randinkon megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és azonnal igent mondtam neki.- avattam be. Eliot elengedte a csuklómat és gondolkodóba esett. Nem tudom, hogy ezzel most tényleg fájdalmat okoztam-e neki, de mindent elárult a tekintete. -Miért Őt választottad? Hiszen én is boldoggá tudnálak tenni?- tette fel a kérdést. -Azért, mert Nickkel minden olyan egyszerű és fájdalommentes. Ő sosem játszadozik velem.-nyúltam a keze után, majd megfogtam. -Egy dolgot sose feledj el: mindig itt leszek neked.-mondtam. -Miért szeretnél velem lenni? Csak mondd ki azt a szót.-kérlelt. -Eliot én…szer..-mire kimondtam volna Nick félbeszakított minket. -Mindenki Téged keres.-szólt és felénk sétált. -Máris megyünk.- mosolyogtam rá. -Mit csináltok itt?- érdeklődött. -Csak üzleti dolgokkal untattam a barátnődet. Egyébként meg gratulálok nektek. Szép pár vagytok. Réka jól választott. Ha most megbocsátotok elmegyek és iszok egy jó whiskyt jéggel. Jó mulatást!- búcsúzott Eliot és elindult a bár felé. -Minden rendben szívem?-nézett le rám Nick. -Persze.-bólintottam és megöleltük egymást.

Pár héttel ezelőtt…

-Szia Réka! Hogy vagy?- kérdezte Nick amikor beléptem a terembe. -Szia Nick! Annyira jól érzem most magam! Alig várom már a turnét!- válaszoltam neki. -Ennek szívből örülök. Nos, mindjárt bemelegítünk és indulhat is a próba.-dörzsölte össze a tenyerét és felvette a fekete színű baseball sapkáját. Most átvesszük az új hip-hop tánc koreóját. Nick benyomta a zenét és elkezdtük a bemelegítést. Amikor végeztünk máris beálltam a helyemre. -Egy…két…hááá és!- szólt rám Nick, majd elkezdtem táncolni. Letelt a három perc és Nick leállította a zenét. -Jól van, jó lesz. Most pedig a közepénél adj bele apait-anyait. Mehet?- kérdezte és amikor bólintottam ismét benyomta a zenét. A tánc teljesen átjárta a szívemet és a lelkemet, most éreztem át igazán a lényeget. Annyira átszellemültem, hogy észre sem vettem amikor Nick egész végig engem bámult. Mire vége lett a dalnak pihegve értem földet. A pasi leállította a zenét és felém sétált, majd beáll a hátam mögé. -Jó lesz, jó lesz.. Majd erre a mozdulatra figyelj.- emelte fel az egyik majd a másik karomat. -Hullámzás legyen benne, így jó lesz.- mondta és éreztem, ahogy a kezével végigsimit a karomon. Egyszerre néztünk a tükörbe, majd óvatosan rá emeltem a tekintetem erre Ő hirtelen maga felé fordított. Nickkel szembe álltam és éreztem, hogy a köztünk lévő feszültség egyre csak fokozódik. Már nem tudtuk tovább tagadni az érzelmeinket, ezért Nick felkapott engem és a falhoz szorított. Őrült csók csatába kezdtünk és nem bírtunk magunkkal. -Réka…Kérlek legyél a barátnőm!- nyögte a számba. -Jól van…-nevettem rá, majd ismét megcsókoltuk egymást. Szóval így jöttem össze Nickkel.

★★★★★★★★★

A buli után haza sétáltunk és bekészítettünk magunknak egy filmet. -Jól esik egy kicsit lustálkodni.- mondtam Nicknek. -Néha kell egy kis kikapcsolódás.- mondta közben megcsókoltuk egymást. Ledőltünk a kanapéra és elkezdtük nézni a filmet. Már legalább félórája tapadtunk a képernyőre hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Megnéztem ki az. Eliot volt és miután abbamaradt a csörgés, akkor üzenetekkel kezdett el bombázni. -Ki az?-kérdezte Nick, majd megpuszilta a fejem. -Senki, nem fontos.-füllentettem. Pár perccel később még egy üzenet érkezett. -Kimegyek a mosdóba.-közöltem a pasimmal és felkeltem mellőle. Kiszaladtam a fürdőbe és elővettem a telefonomat. Eliottól 3 nem fogadott hívásom és 4 üzenetem volt. Jesszus mi történt? Fogtam és elolvastam az üziket. “Réka kérlek hívj vissza!” “Ez most nem vicc!” “Komoly dologról van szó.” “Polla eltűnt.” Egy sóhaj kíséretében előkerestem Eliot számát és azonnal felhívtam. A második csörgésre Eliot rögtön felvette a telefont. -Szia Réka!- köszönt bele. -Szia Eliot! Tényleg eltűnt Polla? Vagy csak ürügy arra, hogy beszélgess velem?- faggattam.-Esküszöm, hogy életbevágóan fontos. Polla nem ment haza az éjjel. Ki tudja kikkel keveredett már megint össze. Martin és Irina is segítenek a keresésben. -számolt be. -Ó, ne haragudj.-fogtam a homlokomat. -Nem tudhattad. Irina kért meg engem, hogy hívjalak fel.- mondta. Ó, szóval nem magától tette. Úgy látszik tényleg távol tartja magát tőlem, mivel nem mondtam ki neki az sz betűs szót. -Értem. Akkor most menjek át vagy mit csináljak?-kérdeztem. -Igazából a zseniális eszedre lenne szükségünk. Irina említette, hogy ki tudod bogozni ezeket a szálakat.-válaszolta. A mobilt elvettem a fülemtől és a mellkasomra helyeztem. Egy pillanatra kilestem a fürdőszobából, de ahogy látom Nick elfoglalta magát valami mobilos játékkal. Ez az jelenti, hogy van még egy kis időm. Visszabújtam a fürdőszobába és leültem a kád szélére. -Figyelj nincs más ötletem, csak annyi, hogy keressük meg.-adtam meg magam. -Tényleg megtennéd? Ha nem akarod tényleg nem muszáj….-próbál mentegetőzni, de túl jól ismerem Eliotot. Bármit megtenne azért, hogy újra velem lehessen. -Eliot! Ne rontsd el a pillanatot, mindjárt felöltözök és indulok.- közöltem vele. -Réka! Érted tudok menni, nem kell kocsikázni.- javasolta. -Eliot! Hallgass el vagy nem tudom mit csinálok.- szóltam rá, mielőtt meggondolom magam. -Jól van, akkor siess! Már nincs sok időnk.-sürgetett és azzal letettük a telefont. Felkeltem a kád széléről és bementem a nappaliba. Nick abbahagyta a játékot és rám nézett. -Úgy látom nem túl kecsegtető hírekkel szolgáltak.-érzett rá. -Polla eltűnt.-nyögtem ki. -Csak azt ne mondd, hogy a Lehoczky-ék újra a képben vannak.-és Ő is felkelt a kanapéról. Én meg elkezdtem öltözni.-Nem tehetek mást, segítenem kell nekik.- mondtam és már a cipőmet húztam a lábamra. -Réka, nem kell egyből ugrani. Van életed, leszállhatnak rólad.-morogta Nick. -Szívem, bízz bennem oké? Nem lesz semmi baj. Megkeressük Pollát és szaladok haza. Ígérem!- közben megcsókoltam. Nick kételkedve rám nézett. -Réka nekem nem nagyon tetszik ez az egész. Lehet, hogy túlságosan aggódom..-mondta ezalatt elkísért az ajtóig. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, Nickkel szembe fordultam. -Drágám! Nemsokára jövök, addig foglald el magad. Esküszöm sietek. Szeretlek!- búcsúztam tőle és az arcára nyomtam egy puszit.