Réka 15. fejezet

Eliot vagy Nick?

Másnap reggel elmentem a pékségbe, de szomorúan vettem tudomásul, hogy Nick nem jelent meg a találkozónkon. Ránéztem az órámra és legalább fél órája késik. Keserves várakozás közben elkezdtem eszegetni a kakaós csigámat és reménykedtem hátha felbukkan Nick. A reggeli végéhez érve végül elfogadtam, hogy ennyi volt. A pasi nem fog többé találkozni velem és ezt nagyon elszúrtam. -Elvihetem a tányért?-kérdezte az egyik felszolgáló lány. -Persze köszönöm szépen.- válaszoltam neki és elkezdtem készülődni. Magamra kaptam a kabátomat és kisétáltam a pékségből. Elkezdett esni az eső, így gyorsan előkaptam az esernyőmet. Szuper már nemcsak a kedvem, hanem az időjárás is pocsék. Séta közben egy kicsit cseteltem Irinával és elindultam a stúdióba. Mire beértem Caleb már ott volt. -Szia!- integettem neki. -Szia Réka!- üdvözölt Caleb és megöleltük egymást. -Luca hívott, hogy nem tud jönni.- közölte. -Tessék? Mi történt?- kérdeztem. -Azt mondta, hogy lebetegedett. Harmincnyolc fokos lázzal fekszik otthon. -jelentette ki. -Ó, szegény! Nemsokára felhívom Őt.-sajnálkoztam. -De azért itt maradsz ugye?- érdeklődött. -Persze, ma semmiképpen se hagyjuk ki a stúdiózást.- nyugtattam. Bementem a süketszobába és a fejemre raktam a fülest. Caleb elindította a demot és egyből elkezdtem énekelni. Egy lassú szerelmes dalt írtunk és egy kicsit megvisel lelkileg. A felvétel alatt párszor meg kellett állnunk. -Várj…Most egy kicsit le kell nyugodnom.-szóltam Calebnek közben letöröltem a könnyeimet. -Jól vagy?- nézett fel Caleb, hiszen észrevette, hogy sírok. -Jól csak…Még pár perc és folytatom.- mutattam fel neki a kezem. -Szólj, ha nem tudod megcsinálni. Holnap is dolgozhatunk rajta. Tudom, hogy elég intenzív ez a dal.-mondta. A Hazug Románc című dal karrierem egyik legkomolyabb felvétele. Még sosem írtam ennyire érzelmes számot, nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog majd viselni. -Indulhat!- szóltam neki és újból elkezdtük a felvételt. 

Hazug Románc

Kézen fogva jártunk és egymásról álmodtunk,

De elég hamar a víz alá buktunk.

Párszor besétáltunk a csapdába majd,

Eltévedtünk a hazugságok labirintusában.

Azt hittem, hogy közös a jövőnk,

A szívem mélyén még mindig őrzöm.

A reményt, hogy egyszer újra itt leszel,

De az már olyan távoli, mint a csillagok fénye.

Refrén:

Egy hazug románc, amit szívünkben érzünk,

Megtört lélekkel a sorsnak is kitettük.

Kilátástalan a helyzet, miközben a szívem érted ég,

Magányosan járunk ezen az úton, ahol csak a bánat ér.

Vakon bíztam benned bébi,

Nem tudok nélküled élni. 

Ó, és kérlek ne felejts el bennem bízni,

Csak fogd a kezem és gyere velem mégis!

Bár a szívem megtört, de a lelkem még ég,

Tétlenül bolyongok, de mégis látom a reményt.

Refrén:

Egy hazug románc, amit szívünkben érzünk,

Megtört lélekkel a sorsnak is kitettük.

Kilátástalan a helyzet, miközben a szívem érted ég,

Magányosan járunk ezen az úton, ahol csak a bánat ér.

Levettem a fülest és Calebre néztem. -Ez valami csodálatos lett!- dicsért meg és megtapsolt engem. -Köszönöm!- mondtam és elkezdtem sírni a megkönnyebüléstől. Aztán magam sem tudtam eldönteni, hogy ez a dal most Eliotról vagy Nickről szól-e. -Gyere ki kapsz egy ölelést!- intett maga felé Caleb. Kijöttem a szobából és a pasi felé mentem. -Olyan jó, hogy vannak ilyen barátaim!-mondtam az ölelésébe burkolózva. -Érted bármit.-mondta a hajamba. Ezután elengedtük egymást. -Szóval akkor ez a verzió tűnik jónak?- kérdeztem tőle. -Igen, ez annyira gyönyörű lett, hogy ez lesz a végleges. Ha neked is tetszik.- válaszolta. -Naná, én is így gondolom.- és pacsiztunk egyet. -Viszont nemsokára mennem kell tovább, ha nem baj.- nézett az órájára Caleb. -Húha csak nem randid lesz?- kacsintottam rá. -Már hónapok óta levelezek egy lánnyal és végre beadta a derekát.- osztotta meg velem a hírt. -Drukkolok nektek!- lelkesedtem. -Köszönöm.-mosolygott és megmutatta a telefonján a lány képét. -Hűha! Nagyon helyes! -dicsértem. -Remélem sikerülni fog a randi.-mondta izgatottan. -Minden rendben lesz.-biztattam. -Ha Te mondod..- közben átkaroltuk egymást és elkezdtük hallgatni a dalomat.

Miután végeztem a munkálatokkal és elköszöntem Calebtől máris siettem a dolgomra. Még van pár elintéznivalóm és jó lenne, ha időben végeznék is velük. Egy limuzin jött értem, amit Luca rendelt nekem. Azt mondta mától kezdve ha lehet már ne utazzak taxival. -Szia Laci! Elviszel kérlek az egyik bevásárlóközpontba?- kérdeztem közben kényelmesen elhelyezkedtem. -Persze, máris indulhatunk.- biccentett a visszapillantó tükörből a pasi és máris útnak indultunk. Amikor odaértünk a plázához begurultunk a mélygarázsba és kerestünk egy helyet, ahova beállhatunk. -Kell testőrség?- kérdezte Laci. -Nem kell, egyedül is elboldogulok. Szóltam a lányoknak, hogy jövök.- közöltem vele, majd felvettem a napszemüvegemet. -Rendben! Itt várlak!-bólintott, én pedig kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtót. A lift felé meneteltem közben előkaptam a mobilomat. A fülembe rajtam a fülhallgatót és elindítottam a demókat. Éppen a Hazug románcot hallgatom és minél többször lejátszom annál jobban fáj a szívem. “Egy hazug románc, amit szívünkben érzünk, megtört lélekkel a sorsnak is kitettük.” Beszálltam a liftbe és benyomtam a második emeletet. Mire felértem rengetegen voltak a plázában. Megtaláltam a boltot ahova megyek és rögtön benyitottam. -Sziasztok!- köszöntem a lányoknak. -Szia Réka!- közeledett felém az egyik eladólány. -Beugrottam nézelődni van valami újdonságotok?- érdeklődtem közben feltoltam a napszemüvegemet a fejemre. -Igen! Ez az idei őszi kollekció! Gyere és nézd meg bátran!-mutatott a ruhaállványra. -Köszi!-hálálkodtam és máris elkezdtem nézelődni. Találnom kell valami extra dögös ruhát a jövő heti premierre. Levettem pár ruhát és elindultam az öltöző felé. Amikor elkezdtem vetkőzni ezerrel rezgett a telefonom, de nem néztem meg. Majd később felveszem. A ruhát.magamra öltöttem és oldalt felhúztam a cipzárt. Hű de dögös ez a darab! A tükör előtt állva nézegettem magam és eldöntöttem, hogy megveszem. Szerintem nézek egy másikat is, mert ez a dizájn nagyon tetszik. Kisétáltam a ruhában és elkezdtem szólogatni az egyik eladó lányt, míg végül a pénztárnál álldogálva találtam meg Őt. Amikor odanéztem alig hittem a szememnek. Irina és Eliot beszélgettek az eladóval. Amikor rám néztek Irina teljesen be lelkesedett közben el volt ájulva a ruhától. -Réka! Hát Te is itt vagy? Micsoda meglepetés!-örvendezett és egyből össze puszilkodtunk. -Szia Irina! Úristen! Álmomban se gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze.- nevettem.-Képzeld itt van velünk Martin is. Az előbb még erre lófrált az uram, de majd előkerül. Annyira örülök neked! Nincs kedved valamelyik nap velünk ebédelni? Éppen családi napot tartunk és Eliotot meg Pollát is meghívtuk. Polla majd később beugrik, mert Ő éppenséggel rohangál a városban.- közölte boldogan Irina. -Ó, drágám! Nem szeretném a családi programodat feldúlni.- mosolyogtam rá. Irina a derekára tette a kezét és összeszűkült szemekkel nézett rám. -Rékaaa…- mondta. Igen tudom mit jelent ez a nézés. Én is családtag vagyok, ha akarom, ha nem. Olyan cuki, ahogy rám néz. -Jól van Irina akkor elfogadom a meghívást.- vigyorogtam rá. -Éljen! Hé Martin merre vagy?- szólította a férjét és elviharzott mellettem. Amikor Eliot közelebb jött felém még a lélegzetem is elállt. Próbáltam normálisan viselkedni, de nem ment. A férfi megfogja a csuklómat és körbeforgatja. -Látom még mindig hordod a karkötőt és ennek örülök. Tetszik?- kérdezte, majd rám pillantott. Az ujjai továbbra is a bőrömet csiklandozták. Beharaptam az alsó ajkamat és próbáltam nem elnevetni magam, hiszen csikis vagyok. Ő ezt nagyon is jól tudja. Érzem, hogy feszegeti a határait nálam, és előbb vagy utóbb megfog törni engem. Elkerültem a tekintetét és próbáltam úgy tenni, mintha nem is látnám mit művel velem. -Igen.- hebegtem és közben Eliot felemelte a kezemet, majd belecsókolt a tenyerembe. -Eliot kérlek…-tiltakoztam, de a pasi mintha meg sem hallotta volna. Továbbra is oldalra néztem és zihálva vettem a levegőt. Eliot elengedte a kezemet és az ujjaival a nyakamnál kezdett el cirógatni. -Tudod Réka észvesztően dögös vagy ebben a ruhában.-bókolt és az ujjai továbbra is fel-le cikáztak a nyakamon. Aztán fogta magát és lágyan belecsókolt a nyakamba. -Eliot..- mondtam neki miközben lehunytam a szemem. Elkezdtem hátrálni és nekiütköztem a falnak. Eliot oldalt megfogta a kezemet és a fejem fölé helyezte. -Most már nem szabadulsz.- dünnyögte és máris megcsókolt engem. Hagytam Őt, mert szeretem. Hagytam Őt, mert nem tudok ellenállni neki. Minden porcikám remegett érte. Annyira hiányzott már az érintése! Miközben a férfi próbált elcsábítani engem az izgalmam egyre csak fokozódott bennem. Aztán hirtelen észbe kaptam és azonnal ellöktem magamtól. -Eliot kérlek hagyd abba!- emeltem fel a hangom. Ő pedig vigyorogva nézett rám. -Mi az ennyire nehéz nekem ellenállni?- incselkedett velem. -Pont ellenkezőleg: visszataszító vagy.- füllentettem, majd próbáltam kikerülni Őt. Eliot továbbra sem méltatott elmenni tőlem. -Réka. Nem tudom milyen játékot űzöl velem, de teljesen megőrjítesz.-mondta. -Te is megőrjítesz, de nem jó értelemben.-vágtam hozzá. -Hé! Ez fájt!- tette a szívéhez a kezét és úgy csinált, mintha tényleg fájdalmat okoztam volna neki. -Jól van bocsi.-forgattam a szemem. -Réka! Itt vagy?- szólított Irina és amikor meglátott minket azonnal feltartotta a kezét. -Bocsánat, ha megzavartalak Titeket.-kért elnézést. -Mi csak beszélgettünk-mondtam Irinának, majd Eliotra néztem.-és részemről ennyi elég is volt.-majd fogtam magam és visszavonultam a fülkébe átöltözni. Miután elhúztam magam után a függönyt, hallottam, hogy Eliot párszor felsóhajtott, majd elvonult innen. Lehet, hogy ez gyávaság volt tőlem, de nem tudtam mást tenni, mint menekülni Eliot közeléből.

A lakásomhoz érve meglepődve néztem, hogy Nick ült az ajtóm előtt. A fején volt a fejhallgató és ritmusra dobolt a kezével. Közelebb mentem hozzá és óvatosan megkocogtattam a karját. -Szia!- köszöntem neki. Nick felnézett rám és azonnal levette a fejhallgatót. -Szia!- üdvözölt és pillanatokon belül feltápászkodott a földről. -Mi járatban errefelé?- érdeklődtem közben előszedtem a kulcsomat. -Igazából Téged kereslek.-nézett rám. Oldalra biccentettem a fejem, majd összeszűkült szemekkel néztem rá. -Valóban? A múltkor még látni sem akartál. Miért gyűlölöd annyira Eliotot?- faggattam, majd beengedtem a lakásba. Lepakoltam a cuccaimat az előszobában és az egyik kezemmel támaszkodtam a másikkal meg levettem a cipőmet. -Nem emlékszel? Eliottal a mai napig rosszban vagyunk. Tudod a Bogi ügy miatt.-elevenítette fel a sztorit. -Jaaaa tényleg!- most már eszembe jutott. -Igen, nos az a helyzet, hogy nem tetszett amikor azt mondtad randizol vele.-vallotta be. -Igazából csak egyszer randiztunk és nem lett komoly a dolog. Illetve inkább szenvedünk. Párszor lefekszünk egymással, de semmi több. Bár egyszer bevallotta, hogy szerelmes belém.- vontam meg a vállam. -Erre mit válaszoltál neki, ha szabad tudni?-érdeklődött. -Gyere ülj le és elmondom.- mutattam a nappali felé. Nick leült a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedett. -Semmit, mert olyan hirtelen ért engem a vallomása, hogy alig hittem el, amit hallottam. Eliot azóta is üldöz engem. Viszont nincs időm a pasizásra illetve úgy mondom inkább, hogy nem szeretnék hosszú távú kapcsolatot. Hiszen egyfolytában turnézom és stúdiózom. Alig van időm romantikázni, csak egy gyors menetre vagyok jó. Aztán minden úgy folytatódik, ahol abbamaradt.- vontam meg a vállam. -Velem se tervezel hosszútávra?-puhatolózott. -Nick ez nem olyan egyszerű!-sóhajtottam. -Réka, szerintem mi biztosan találunk erre valami megoldást. Kell, hogy legyen rá valami megoldás! Hidd el nekem!- közben megfogta a kezem.-Nem Nick. Rendes pasi vagy meg minden, de nem szeretnék fájdalmat okozni neked. Nem akarok olyan nő lenni, aki kihasznál Téged. -néztem rá őszintén. -Értékelem az őszinteséged Réka, de nem bírok nélküled élni. Jól van kibököm: halálosan beléd szerettem!- majd elengedte a kezem és elfordította a fejét. A nyakára helyezte az egyik kezét és párszor sóhajtozott. Istenem Ő a harmadik pasi, aki belém zúgott. Lágyan megdörzsöltem a homlokomat, majd vettem egy mély levegőt és kifújtam. -Nick figyelj rám.- mondtam neki. A férfi felém fordította a fejét és várakozva nézett rám. -Mit szólnál, ha elmennénk párszor randizni és meglátjuk mi sül ki ebből?- kérdeztem. -Réka ezt komolyan kérdezed?-a férfi arcára kiült a döbbenet. Én sem hiszem el, amit kitaláltam, de hátha beválik. -A lehető legkomolyabban.- válaszoltam neki. -Ígérem boldoggá teszlek Téged!-örvendezett, majd azonnal átölelt engem. Miután elengedtük egymást a férfi a egyenesen a szemembe révedt. -Olyan gyönyörű vagy. Nem tudok betelni veled.-bökte ki. Ezután közelebb lépett és megcsókolt.

Másnap reggel egyedül ébredtem fel az ágyban. Először nem esett le, hogy hol is vagyok valójában, aztán eszembe jutott: Nick nálam töltötte az éjszakát. -Szép jó reggelt!- sétált be a hálószobába Nick kezében egy bögre kávéval. Felém nyújtotta, én pedig elvettem tőle. -Jó reggelt!- köszöntem vissza és belekortyoltam a kávémba. Hűha! Ez bitang jó lett! -Ez isteni!- mormoltam. -Örülök neki, ez egy speciális Nick-féle kávé.- kacsintott rám. -Ó, értem.- mosolyogtam. Nick egy darabig elmerengett, majd rám nézett.-Ugye nem bántad meg a tegnap estét?-kérdezte tőlem. -Hogy én? Dehogy bántam meg! Sőt nagyon jól éreztem magam veled.-mondtam neki őszintén. -Bocsáss meg, ha túl gyors voltam. -közben a hajába túrt. -Nick ne is törödj ezzel, inkább azt áruld el mi lesz a reggeli.-próbáltam felvidítani. -Hoztam pár péksütit. Van kakaós csiga, croissant, meg baconos buci.-sorolta. -Mindegyikből eszek egy kicsit.- közben megsimogattam a karját, a férfi megfogta és megcsókolta a kézfejemet. -Rendben.- mondta és elengedte a kezemet. Aztán felállt mellőlem és elindult a konyhába. Én meg továbbra is boldogan szürcsöltem a kávémat az ágyamban. Hallom ahogy készíti a reggelit és pár perccel később már újra itt van a szobában. -Ez gyors volt.-vigyorogtam rá. -Tessék már korábban megcsináltam.Ez egy meglepetés reggeli.- és elém rakta a gofrit. -Hűha! Ez nagyon jól néz ki!- majd felkaptam az egyiket és beleharaptam. -Hmmm.. Ráadásul mennyei!- dicsértem. -Örülök, hogy ízlik. Várj csak egy kis hab maradt rajtad.-nyúlt felém és a hüvelykujjával letörölte a szám széléről a habot. Majd lenyalta az ujjáról. Egek mit művel ez a pasi? Én meg úgy elpirultam, hogy oldalra néztem és remélem nem látszik. -Jól vagy?- kérdezte és visszanéztem rá. -Persze…- hebegtem és az ölembe tettem a tányért. Elvettem az egyik sütit és elkezdtem tördelni belőle. -Mit csinálsz ma?-érdeklődött.-Tulajdonképpen ma szabadnapos vagyok. Ma nincs stúdiózás mivel Caleb becsajozott.-mosolyogtam. -Értem. Akkor ma hatalmas szerencsém van.-közben homlokon csókolt. -Micsoda? Miért Te nem dolgozol?- pislogva néztem rá. -Elintézem egy helyettesítővel.- kacsintott rám. -Az igen.- nevettem. -Nos, akkor ma menjünk várost nézni vagy el kocsikázhatunk a városon kívülre is.-javasolta. -Hűha! Nekem lenne is egy ötletem. Menjünk le a Duna-partra.-reménykedem, hogy tetszik neki az ötlet. -Hm..Tetszik.-  gondolkozott. -Mindjárt összeszedem az útravalókat és indulhatunk.- közben felpattantam az ágyról és elkezdtem pakolászni.