Réka 14. fejezet

A meglepetés buli

Amióta találkoztam Nicholas-szal azóta a fellegekben vagyok. Annyira elszállt minden gondom, hogy egy percig se szomorkodtam Eliot után. Luca is észrevette rajtam a változást. -Réka! Teljesen kivirultál! Csak nem új pasi van a láthatáron?- kérdezte. -Jaj nem!- nevettem fel és próbáltam leplezni a zavaromat. Sikertelenül. -Látom rajtad. Nagyon boldognak tűnsz. Ilyenkor már elszoktál fáradni a forgatástól.- kacsintott. -Az igaz, de most tényleg jól érzem magam.- sóhajtottam. -Mi az oka a boldogságodnak?- közelebb ült hozzám Luca. -Képzeld összehaverkodtam Nicholas-szal. Tudod a tánctanárral, aki ott volt a tévé forgatáson.- idéztem fel neki. -Ne is mondd, végig csorgott a nyálam utána. -nevetett Luca. -Akkor tudod kiről beszélek. Képzeld elvitt a tánc stúdiójába.-közben elpirultam. -Na ne mondd! Komolyan? Mutatott pár tánc mozdulatot vagy elvonultatok és lezavartatok egy menetet?- ironizált a nő. -Haha! Nagyon vicces vagy!- és óvatosan a karjára csaptam. -Ó! Akkor tényleg csak tánc volt.- a nő közben szomorúan felsóhajtott. -Luca!- nevettem. -Jól van csak vicceltem. Szóval akkor jól érezted magad.- nézett rám boldogan. -Igen és felajánlotta, hogy továbbra is Ő lesz a koreográfusom. -mondtam. -Örülök, hogy megismerkedtetek, legalább gördülékenyen fog menni a közös munka.- majd ezzel Luca felállt és ezt mondta.- Indulok jó? Te pedig vigyázz magadra!- majd felém biccentett. -Oké!- integettem neki és Luca megfogta a kilincset, majd kisétált az öltözőből.

Egy újabb nap, újabb tévé felvétel. Annyira nagy most a pörgés, hogy nem tudom hol áll a fejem. Egyik nap forgatás, másik nap tévé felvétel. Péntekre meghívást kaptam egy rádió reggeli műsorába, ahol műsorvezetőként fogok debütálni. Csak egy adás erejéig leszek benne, aztán minden marad a régiben. Csaba a műsorvezető már régóta tervezte ezt az adást velem, így alig várja már velem a közös munkát. Egy zenei díjátadón találkoztunk pár éve, és megbeszéltük, hogy majd szerepelhetek a műsorában. Igaz eltelt már három év, de ami késik nem múlik. Most hajnali négy óra van, és nemsokára indulok egy reggeli tévé felvételre. Oda is hívtak engem, ahol még főzni is fogok. Kíváncsi leszek, hogy mekkora sikert fogok aratni a kreálmányommal. -Megvannak a hozzávalók?- kérdezte Luca amikor beültem mellé a kocsiba. -Igen, minden megvan.- néztem hátra az ülésre. Egy nagy piknik kosárba pakoltam a hozzávalókat, jó sok minden kell, majd az ételhez. -Akkor indulhatunk!- mondta Luca és beindította a kocsit. Útközben oldalra néztem és elkezdtem bámulni a felkelő napot. Hála istennek az utakon is alig voltak, így hamar beértünk a stúdióba. A parkolóban felkaptuk a cuccainkat és becammogtunk az épületbe. -Jó reggelt!- köszöntött minket az egyik stábtag. -Sziasztok! Jó reggelt!- köszöntünk Lucával és becipekedtünk az egyik öltözőbe. -Úgy látszik én örökké itt fogok lakni.- nevettem fel. -Csak pár hét és nemsokára indul a turné.- biztatott Luca. -Tudom…- sóhajtottam és azonnal eszembe jutott Eliot. Ez lesz életem legnehezebb időszaka, hogy távol kell maradnom Eliottól. Nem tudom hogyan fogom kibírni nélküle, de abban biztos vagyok,hogy lelkileg nagyon megterhelő lesz. A legutóbbi tévé felvétel óta nem láttuk egymást, inkább csak chateltünk. Viszont egy valakivel nagyon jó lett a kapcsolatom: Nicholas-szal napról napra egyre közelebb kerülünk egymáshoz. S ez a tudat egyre jobban megrémiszt engem. Nem szeretnék többet attól a pasitól, hiszen én Eliotot szeretem. Báááár amilyen macska-egér játékot játszunk, nem hinném, hogy komolyabbá válna a dolog köztünk. Szívem szerint éjjel-nappal Eliottal lennék, csak más közegben élünk és dolgozunk, így nehéz összeegyeztetni a dolgokat. Irina mindig húzza az agyamat, hogy jöjjek vele össze. -Ne legyen köztetek akadály. Látod milyen jól sikerült nekünk Martinnal, hiszen az se volt piskóta ahogy összejöttünk. Ne adjátok fel! Szerintem jó párost alkotnátok. Szépek vagytok és fiatalok, bármi lehetséges. Hiszek bennetek.- kacsintott rám Irina. -Tudom, csak annyira nehéz így nekünk.- sóhajtottam. -Tudom, de minden fáradtságot megér, hidd el.- biztatott. -Annyira jó, hogy itt vagy nekem!- öleltem át Irinát. -Szívből drukkolok nektek.-mondta ölelés közben. -Mindjárt mennem kell, hiszen öt perc és adásban leszek.- mondtam neki. -Oldalt majd nézni foglak, meg néhányszor lövök pár képet a műsorról. Úgy örülök, hogy felkértek engem helyettesítőnek, így legalább együtt vagyunk. -örvendezett Irina. -Te vagy a kabalám.- vigyorogtam. -Az tuti.-a barátnőm jóízűen kacagott.

Miután beértem az egyik műsorvezető azonnal odajött hozzám, hogy átbeszéljük az interjú menetét. Megnyugtató szavai segítenek csillapítani az izgalmakat, így nyugodtan fogok szerepelni a műsorban. Az élő adás kezdetéig még néhány pillanatom van arra, hogy összeszedjem gondolataimat. Beállok a díszletek mögé és várok a soromra. A sminkesek és a stylistok egy utolsót simitanak rajtam, majd szólnak, hogy indulhatok. Mosolyogva besétáltam a műsorvezetőkhöz és leültem a helyemre. -Szia Réka! Üdvözlünk téged ezen a csodás reggelen! Kedves nézőink Réka nemcsak vendégünk ma reggel, hiszen az interjú után egyenesen a konyhába fog menni ahol…- nézett rám a pasi. -Ahol egy isteni reggelit fogok készíteni nektek.- fejeztem be a mondatát. -Igen! Nos, kérlek számolj be nekünk arról, hogyan álltok a forgatással? Tudtommal egy dokumentumfilmet forgatsz az életedről.-érdeklődött. -Igen, ez így van. Szóval…- kezdtem bele és legalább tíz percig tartott az interjú. -Köszönjük szépen Réka, hogy itt voltál! Jó főzést kívánunk! Már izgatottan várjuk a reggelit.- zárta le az interjút a műsorvezető. Gyorsan belenéztem a kamerába és integettem a nézőknek, majd elindultam főzőcskézni. Legalább negyedóra telt el mire befejeztem a reggelit. -Hűha Réka! Valami csodálatos ez a reggeli menü! Nem is merek enni belőle hiszen annyira művészi lett!- dicsért meg a nő. -Köszönöm Ági. Amikor nincs nagy pörgés, akkor ezt szoktam reggelizni. -mondtam neki. -Máris szedek magamnak.- közölte a pasas és egyből kiszolgálta magát. -Jó étvágyat!- mondtam nekik aztán az egyik ember bekiabált, hogy reklám szünet. -Jól van srácok, ha nem gond, én mennék is tovább. -néztem rájuk. -Persze menj csak! Köszönjük, hogy eljöttél! Majd máskor is gyere!- mondta Ági és gyorsan megöleltük egymást. -Sziasztok!- búcsúztam és kiszaladtam a stúdióból.

Akárhányszor összefutok Nicholas-szal, mindig izgalommal tölt el engem. Néha olyan érzésem van, mintha randiznánk, pedig nem. Mi csak barátok vagyunk, akik néha eljárnak kávézni vagy ebédelni. Most egy kávézás erejéig futottunk össze. Ahogy köszönünk egymásnak érezem, hogy van valami a levegőben. Nick mint mindig, most is eléggé jól néz ki. Nagy dilemma van, mert ahogy össze puszilkodtunk Ő végigsimított a hátamon. Jóleső borzongás futott végig rajtam. Amikor elkezdtünk beszélgetni egymással, akkor Nick ezerrel bókolt és nem győzött dicsérni engem. Azt mondta, hogy nagyon jó táncos vagyok. Aztán a pasi egyre több figyelmet szentelt nekem és a szavai mögött éreztem, hogy valóban érdeklődik irántam. A mosolya, a pillantásai mind azt sugallják, hogy többet akar, és magam sem tudom elhessegetni az érzést, hogy talán én is. Ezután olyan heves flörtölésbe kezdtünk, hogy alig mertem elhinni. Bár a kezdeteknél még csak finom utalásokkal játszadoztunk, mostanra már kezd kirajzolódni a dolog. Nem tudom pontosan, hogy hová vezet mindez, de érzem, hogy az életem egy izgalmas fordulóponthoz érkezett, ahol a tánc nem csak a mozdulatokról szól, hanem az érzelmekről is. A találkozó végéhez érve Nick felajánlotta, hogy elkísér a taxihoz és kifizeti nekem a fuvart. -Köszönöm szépen, de igazán nem kell.- próbáltam tiltakozni, de a pasi nem hagyta. -Én köszönöm, hogy velem töltötted a délutánt.- majd éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám és megcsókoljuk egymást. Az első pillanatban megdöbbenek, hiszen annyira váratlanul ér ez a dolog. Időm se volt arra, hogy reagáljak rá, hiszen a testem egyből felé húzott. Lágyan átkarolom a nyakánál és boldogan elmerülök a csókjában. Nick lassan elhúzódik tőlem és óvatosan megérinti az ajkait. -Kérlek ne haragudj, csak elkapott a hév.- mosolygott. -Nincsen semmi baj, hiszen én is ezt akartam.- vallottam be neki. -Ó, hála istennek, akkor jól éreztem.- sóhajtott és megsimogatta az arcomat. -Viszont nekem mennem kell.- mutattam a taxi felé. -Persze menj csak. Nem akarlak feltartani.- közölte és kinyitotta nekem az ajtót. -Köszönöm!- hálálkodtam és beültem a kocsiba. Amikor elindult a taxi még az ablakban visszanéztem Nickre, aki zsebre tett kézzel nézte, ahogy elhaladok.

Egy megbeszélésre vagyok hivatalos, ezért alaposan kicsíptem magam. Azt mondták, hogy csinosítsam ki magam, de ne legyek túl komoly. Ezért felvettem egy fekete színű csillogós koktél ruhát és egy hozzá illő magassarkúval. Egy csillogós kézitáskával egészítettem ki a szettemet. A hajamat lágy hullámokba sütöttem és alaposan befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Dalolászva kiléptem a lakásból és bedugtam a kulcsot a zárba. Miután végeztem a táskámba ejtettem a kulcsomat és elindultam a lift felé. Várakozás közben valaki rám írt a mobilomon, ezért gyorsan lecsekkoltam ki az. Nick volt az. Azt írta, hogy holnap reggel találkozzunk az egyik pékségnél, mert meghív egy isteni finom reggelire. Visszaírtam neki, hogy rendben van, ezután megérkezett a lift is. Utcára érve fogtam egy taxit és elvitettem magam a megbeszélés helyszínére. Miközben nagy volt a forgalom az utakon, egy kicsit lassan haladtunk. Az ablakon kinézve azon gondolkodtam, hogy vajon mit szeretne tőlem Nick? Lehet, hogy baráti gesztusból tette? Vagy lehet valami hátsó szándék vezérli Őt? Nem tudom, de minden kiderül, ha holnap találkozni fogunk a pékségnél. -Megérkeztünk.- szólt hátra a taxisofőr. Előkaptam a kártyámat és máris fizettem. -Köszönöm szépen! További szép estét! Viszlát!- köszöntem és kiszálltam az autóból. Felpillantottam az épületre és kiderült számomra, hogy Eliot munkahelyére jöttem. Gyorsan megnéztem a címet és akkor tudatosult bennem, hogy hova is jöttem valójában. Jesszusom. Miért pont ide szervezték a megbeszélést? Nem értem. Megvontam a vállam és kíváncsian beléptem az előcsarnokba. Mindenhol sötétség volt, csak halvány fények pislákoltak a folyosón. Aztán megláttam, hogy az egyik ajtó félig nyitva van, ezért izgatottan arra felé vettem az irányt. Ahogy beléptem az ajtón hirtelen megjelentek a barátaim és a kollégáim. -Boldog Születésnapot Réka!- kiabálták. Erre úgy megkönnyebbültem, hogy örömömben elkezdtem sírni. A többiek mosolyogva és tapsolva elkezdték énekelni Halász Judittól a Boldog Születésnapot dalt. -Isten éltessen Réka!- mondták a végén. Luca felém lépett és a fejemre helyezte a szülinapi koronámat. -Köszönöm szépen, hogy eljöttetek!- hálálkodtam közben megtöröltem a szemem. Aztán körbe néztem ki jött el a szülinapomra és ahogy nézem Nick nem volt jelen. -Hol van Nick?- kérdeztem a menedzseremtől. -Azt mondta, hogy el fog jönni. Nem tudom mikor fog megérkezni, remélem nem felejtette el. -mondta Luca. -Hát jó, majd csak megjön.- bizakodtam. Ezután a Dj elkezdett zenélni és mindenki táncra perdült a szoba közepén. Én elvonultam az egyik szobában és ráírtam Nickre. A pasi nem írt vissza. -A francba!- mondtam mérgesen és félre dobtam a mobilomat az asztalon. Oldalra néztem és kinéztem az ablakon. Nagyokat sóhajtoztam és próbáltam megnyugodni. Hallom amikor az ajtón kopogtatnak. -Hagyj békén!- szóltam hátra és miután meglátom ki az hirtelen alig jutok levegőhöz. -Eliot?- totál ledöbbentem. -Szia Réka! Boldog születésnapot! Végig itt voltam, csak nagyon hátul voltam.- vallotta be. -Ó!- csak ennyit tudtam kinyögni, hiszen még most is alig fogom fel Eliot jelenlétét. Aztán látom, hogy valamit elővesz a háta mögül és felém tartja az ajándékot. -Ezt neked hoztam. Remélem tetszeni fog.- félénken nézett rám. Eliot nem szokott ilyen félénk lenni, vajon mi változott? -Köszönöm.- bólintottam és azon gondolkodtam, hogy ilyenkor mit illik tenni? Adjak neki puszit vagy csókoljam meg? Aztán Eliot, mintha a gondolataimba olvasott volna, Ő felém hajolt és homlokon csókolt. Rámosolyogtam és elkezdtem bontogatni az ajándékot. Egy gyönyörű karkötő volt benne és nem is akármilyen! Egy swarovski kristályokkal díszített Millenia karkötő volt. Ennek az árával teljesen tisztában vagyok.-Úristen Eliot ez az ékszer valami gyönyörűséges! Viszont egy vagyonba kerülhetett… Miért kaptam ezt?- néztem rá meglepetten. -Azért mert születésnapod van.- kacsintott rám, majd óvatosan kivette a dobozból az ékszert és rám helyezte. -De… Eliot…én..-kezdtem volna bele, de a pasi a számra tette a mutatóujját. -Nincsen de. Engedd el magad és élvezd a bulidat.-majd lassú mozdulattal levette az ajkaimról az ujját. A számba haraptam és zavartan felnéztem a plafonra. Eliot megérintette az államat és ismét egymás tekintetébe révedtünk. -Réka…Őszintén bevallom rettenetesen hiányzol. Állandóan rád gondolok és napok óta nem veszed fel a telefont. Aztán kiderítettem, hogy neked van egy udvarlód. Az igaz?- és azzal a komoly tekintettel nézett rám. Ilyenkor tudom, hogy őszintének kell lennem vele. Úgyhogy itt az idő. -Valóban így van. Nicknek hívják.- közben éreztem, hogy elpirulok. -Mennyire komoly a dolog köztetek?- érdeklődött. -Még nagyon az elején vagyunk, egyelőre csak ismerkedünk egymással. Úgy érzem napról napra egyre szimpatikusabb.- számoltam be neki. -Szereted?-faggatott. -Hogy én? Dehogyis! Illetve még magam sem tudom, hiszen annyira frissek még az élmények vele kapcsolatban. Minden nap táncolunk és utána együtt ebédelünk.-meséltem. -És bocsi, hogy megkérdezem, de nagyon fűt a kíváncsiság. Ti már voltatok együtt?- ezúttal sötét tekintettel nézett rám. -Jaj nem! Illetve csak csókolóztunk és…- árultam el neki, közben elpirultam. -Vágysz rá?- faggatott továbbra is. -Eliot! Nem foglak beavatni a magánéletembe!- szóltam rá, majd elhúzódtam tőle. -Réka kérlek! Tudnom kell!- kérlelt. -Miért akarod ennyire tudni? Hiszen tovább léptél! Ott van a menyasszonyod nekem meg ott van Nick.- emlékeztettem. -Réka… Szakítottam a menyasszonyommal.- mondta hirtelen felindulásból. Éreztem, hogy az ereimben megfagyott a vér, annyira meglepett ez a hír. -Tessék? Jól hallom, hogy dobtad Karint?-hüledeztem. -Igen, mert megcsalt engem. Az egyik haverjával, akiről kiderült nem is meleg.- sóhajtotta. -Aztaa!- ámultam. -Én is ezt mondtam és nem voltam tőle túl boldog. Már a múlt héten kiderült a dolog, ezért is hivogattalak. Amikor elmentem a tévé felvételre hozzád, már túl voltam rajta. Azóta Te jársz a fejembe, meg az éneked, amit hallottam a lépcsőházban.- számolt be az érzéseiről Eliot. -Eliot..-suttogtam közben a férfi egyre közelebb lépett felém. -Szeretlek és bármit megtennék érted.- vallotta be. Miért csinálja ezt velem? -Eliot én..- hebegtem, de már késő volt. Túlságosan is, hiszen a férfi megfogott és azonnal megcsókolt. Miért csinálom ezt? Hiszen én Nick-kel randizok! Miért vonz ennyire Eliot? Miért vagyok ennyire gyenge? Azonnal észhez kell térnem, ennek ellenére az érzelmeim mindent elsöpörtek. Aztán meghallottuk, hogy valaki benyit a szobába és Nick volt az. Tágra nyitott szemekkel nézett minket, mint aki szellemet látott volna. A férfi azonnal megfordult és elrohant onnan. -Nick!- szóltam utána és felpattantam Eliot mellől. -Kérlek várj!- kiabáltam és éreztem, hogy Eliot megfogja a karomat. -Ha utána mész….-kezdte. -Akkor mi lesz?- néztem rá mérgesen. -Akkor örökre elengedlek.-mondta ki nagy nehezen és felnézett a plafonra. -Az már a Te bajod!- közben kirántottam a karomat a fogságából. -Nick!- kiabáltam a férfi után és azonnal kiszaladtam a lakásból. Épp időben csíptem el a férfit. -Nick!- szólítottam és a kocsija felé rohantam. Nick sértődötten rám nézett és nem mondott semmit.-Kérlek ne csináld ezt!- könyörögtem. -Tudod én azt gondoltam, hogy lehet köztünk valami, de úgy látom már nem. Te és Eliot? Ez komoly? Tudhattam volna..- sóhajtotta. -Miért? Ti ismeritek egymást?-kérdeztem. -Persze, hiszen nála dolgoztam pár évig aztán valamilyen oknál fogva kirúgott. Naná, hogy egy nő miatt volt.-mesélte. -Micsoda?-ezen teljesen megilletődtem. Eliot és Nick ismerik egymást? -Azelőtt nagyon jó barátságot ápoltunk, aztán felvett a cégéhez. Ha nem lett volna Bogi, akkor a mai napig jóba lennénk. Ezért most úgy döntöttem, hogy nem randizok veled többé.- közölte velem határozottan. -Nick! Eliot nem jelent semmit!- hazudtam. Hogy a fenébe mondhattam ilyet? Hiszen nagyon is imádom Őt. Most is amikor megcsókolt totál beleszédültem, annyira vágyom rá. -Nick kérlek szépen gyere vissza!- továbbra is könyörögtem neki. Nick az arcomhoz ért és megsimogatott. -Minden jót Réka! Vigyázz magadra!- búcsúzott és megcsókolta a homlokomat, majd azzal a lendülettel fogta magát és elindult a kocsijával.