Réka 13. fejezet

Az új koreográfus

-Réka! Figyelsz rám?- szólt hozzám Luca miközben elmerengtem a gondolataimban. -Bocsáss meg nem figyeltem.- néztem rá. -Szóval azt mondtam az előbb, hogy részt fogsz venni egy talkshowban is. Minél több helyre hívnak Téged, annál jobban tudjuk promotálni a turnét.- közölte. -Rendben.- sóhajtottam majd ismét elővettem a mobilomat. Lassan két hete nem beszéltünk Eliottal. A múltkori éjszaka után úgy felszívódott, hogy azóta se találkoztunk. Egy kicsit kezdek aggódni miatta. Bár ha jobban belegondolok neki ott van Karin és számíthat rá. Viszont én senkire nem tudnék támaszkodni, még ha akarnám is. Tudom sokszor hangsúlyoztam már, hogy a turnézás rengeteg időmet leköti, és jelenleg a karrierem az elsődleges számomra. De bevallom azért néha hiányzik, hogy odabújhassak valakihez esténként.Nincs kihez beszélnem hiszen legtöbbször egyedül szoktam lenni a szállodai szobában. Az öltözőben is gyorsan felöltöztetnek, ki sminkelnek, aztán magamra hagynak. Csoda, ha a nap végére teljesen elmagányosodom? Most is hiába vesznek körül az emberek, legtöbbször magányos vagyok. Egyik nap felhívtam Alexát, hogy jöjjön át hozzám beszélgetni. A nő azonnal a lakásom előtt termett, így szerencsére tudtunk egy órát lelkizni. -Gyerekként is sokat hagytak magadra?- érdeklődött Alexa. -Ha jobban belegondolok, akkor igen. A szüleim rengeteget dolgoztak és mindenáron sztárt akartak belőlem faragni. Aztán megismertem az első szerelmemet, aki egyben a menedzserem is volt.- számoltam be neki. -Értem és most van valaki aki iránt gyengéd érzelmeket táplálsz?- kérdezte. -Van egy férfi akiért teljesen oda vagyok. Eliotnak hívják.- pirultam el. -Nos, és mi a helyzet vele?- érdeklődött közben valamit firkált a papírra. -Igazából akkor ismertem meg, amikor Párizsba mentünk. A barátnőm férje után kutattunk, aztán útközben összemelegedtünk. Miután hazajöttünk volt egy randink azután elváltak útjaink. Röviden összefoglalva ennyi.- vontam meg a vállam. -És most hogyan érzel iránta?-lesett ki a szemüvege mögül. Egy kicsit elfordítottam az arcomat az ablak felé és nagyokat sóhajtottam. -Az utóbbi időben rájöttem, hogy halálosan beleszerettem a pasiba. De mégis megijedek ettől az érzéstől.- vallottam be. -Ez igen nagy felfedezés. Ez jó irány. Mit érzel, amikor éppen rá gondolsz?- a nő továbbra is engem nézett. -Egyszerre boldogságot és szorongást érzek. Nem tudom, hogy miért.- sütöttem le a szemem. -Ez teljesen normális. Mikor szeretnéd neki elmondani?- majd felállt mellőlem és elindult az ablak felé. Egyszerre tekintettünk ki az utcára, így a nő háttal állt nekem. Nyeltem egy nagyot és ezt válaszoltam. -Minél előbb.Viszont félek a válaszától is.- közben éreztem, hogy elkezd rezegni a zsebem. -Megértem, és a lényeg, hogy légy őszinte magaddal és Eliottal is. Ne tartsd vissza az érzelmeidet iránta. Terápiás jellegként ajánlom a dalszövegírást. Gondolom az nem nehéz.- mosolygott rám. -Végülis.. Az sima ügy lesz.- lelkesedtem. -Rendben. Ha legközelebb találkozunk egy új dalszöveggel gyere hozzám.-kacsintott. -Ezer köszönet Alexa.- majd ezzel odamentem hozzá és átöleltük egymást. Amikor elváltunk egymástól gyorsan rápillantottam a mobilomra. Luca keresett az előbb. Mindjárt találkozunk a bisztróban.

Miután megérkeztünk a bisztróba Lucával azonnal beálltunk a sorba. Elvettem az egyik tálcát és elkezdtem rá pakolni a tányért és az evőeszközöket. -Jó a mai menü is. Nézd van piskóta csokiöntettel. Tiszta retró életérzés.- mutatott az egyik kajára Luca. -Úristen ezer éve nem ettem ilyet. Most viszont tiltólistás.- kuncogtam. Aztán elindultam a halak felé nézelődni. Egy jól kinéző lazacra esett a választásom. -Jól van Réka, büszke vagyok rád.- dicsért meg a menedzserem. -Tudod, hogy mindig tartom magam.- vigyorogtam rá. -Igen.- kacsintott rám a nő. Az ebéd kiválasztása után odamentünk a pénztárhoz és kifizettük a kajákat, majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál. -Itt jó lesz.- jelentettem ki Lucának és leültünk az ablak mellé. -Valóban jó lesz. Tetszik a kilátás.- ezzel leült a székre és elkezdett falatozni. -Oda adod légyszíves a mobilodat?- kértem. -Minek az neked?- kiváncsiskodott Luca, majd végül felém nyújtotta a telefonját. Gyorsan rákerestem Eliotra a neten és láttam, hogy átállította a státuszát.Valóban eljegyezték egymást Karinnal…. A szívem majd kiszakadt, amikor végleg tudatosult bennem a tény. -Köszi csak ennyit akartam.- áthajoltam és visszaadtam Lucának a mobilját. -Valami baj van?- aggódva nézett rám a nő. -Minden oké.- sóhajtottam és én is elkezdtem enni az ebédet. -Szóval Réka ez lesz a műsor menetrendje.Szeretnék biztosra menni, hogy minden simán menjen a show alatt.- értünk a megbeszélés végére. Aztán a kezembe nyomta a papírt és gyorsan átfutottam a szövegen.-Akkor jó.- bólintottam. Luca azt szeretné, hogy minden jól alakuljon a felvételnél. Hiszen mindennek klappolnia kell. -Fontos, hogy a közönségnek a jó oldaladat mutassad.-bólintott. -Megígérem, hogy minden úgy fog menni, ahogy megbeszéltük.- közben megittam az utolsó csepp limonádémat is. -Jól van Réka. Ennek örülök, hogy sikerült megbeszélnünk a talkshow részleteit. Ne feledd, ha bármikor Igorról kérdeznek.-mutatott felém. -Akkor nem fogok el menekülni és sírni a nyilvánosság előtt.- fejeztem be a mondatot. -Hát akkor ezt megbeszéltük!- mondta boldogan. -Köszönöm, hogy ennyit segítesz nekem.- hálálkodtam. -Igazán nincs mit.- mondta Luca aztán felálltunk és visszamentünk a forgatásra.

Az autóba ülve azonnal elkezdett csörögni a mobilom. Elővettem és ránéztem ki lehet az. Naná, hogy Eliot az. Mit akar? Egy kicsit elhúztam a számat, majd kinyomtam a hívást. Nem fogom felvenni. A díjátadó óta nem beszéltünk egymással, szóval nem is értem miért hívogat. Luca beült mellém és bemonta a sofőrnek a tévé stúdió címét. Én pedig kényelmesen elhelyezkedtem és ki bámultam az ablakon. Éppen a Városligetben furikázunk, amikor ismét megszólal a telefonom. Már megint Eliot az. -Vedd fel még van időnk.- bökött vállon Luca. -Nem olyan sürgős.- enyhén legyintettem a kezemmel. -Oké.- mondta a nő és Ő is kinézett az ablakon. Amikor odaértük a stúdió elé a fotósok már vártak ránk. -Szuper! Szerinted hogyan verekedjem át magam rajtuk?- csóváltam a fejem. -Mindjárt hívok pár biztonsági őrt.- közölte Luca és azonnal elkezdte tárcsázni a mobilját. -Jól van.- dünnyögtem és karba tett kézzel várakoztam. Pár pillanat múlva a menedzserem elintézte, hogy beálljunk a kocsival a garázsba. -Úgy látom megvannak a kapcsolataid.- vigyorogtam a nőre. -Itt dolgozik az egyik haverom és elárultam neki, hogy én vagyok a menedzsered, így azonnal intézkedett.- mondta. -Egyszerűen zsenik vagytok.- kacsintottam rá. Beálltunk a helyünkre és kiszálltunk a kocsiból. Miután ajtócsapkodásokkal nagy visszhangot keltettünk a garázsban, így sajnos ismét megjelentek a fotósok. -A francba! Követtek minket.- mondta az egyik testőr. -Réka fuss be add8g a lépcsőházba mindjárt megyünk tovább.- közölte a másik testőr. -Tessék? Most komolyan magamra hagytok?-mielőtt válaszolhattak volna nekem máris kitoltak a lépcsőházba. -Csak pár perc.- mondták és becsukták előttem az ajtót. Nem is értem ezt az egészet. Miért nem megyünk egyenesen a stúdióba? Egy darabig álldogáltam, és mivel untam magam,így elkezdtem énekelni Ariana Grande-Raindrops (an angel cried) dalát. Ami olyan jól visszhangzott a lépcsőházban, hogy egyből folytattam a Breathin című számmal. Amikor az utolsó sornál tartottam, pont Eliotra gondoltam, így kiengedtem magamból az összes feszültséget és dühöt. Oda sétáltam a korláthoz és zihálva kapkodtam a levegőt. Aztán egy kicsit később éreztem, hogy egyre jobban kezdek lecsillapodni. Az arcomhoz nyúltam és letöröltem a könnyeimet. Ez most egy kicsit megviselt, de jól esett. Aztán hallom, hogy valaki közeledik felém. -Gyönyörű volt.-dicsért meg Eliot a lépcsőn állva. Alig hittem a szememnek. Hogy került ide? -Mit keresel itt?- néztem rá, majd ismét megtöröltem a szemem. Eliot közelebb jött pár lépcsőfokot ezután felém nyújtotta a kezét és az arcomhoz ért. Az egyik tenyerébe vette az arcomat és a hüvelyk ujjával megsimogatott, közben letörölte a maradék könnyeimet. -Mi a baj?- kérdezett vissza. Lesütött szemekkel néztem a földre és nem bírtam válaszolni a kérdésére. -Semmi.- ingerülten válaszoltam és azonnal levettem a kezét magamról. Aztán hátat fordítottam neki és elengedtem a korlátot. -Réka kérlek!- szólt utánam és éreztem, hogy elkezdett követni. Eliot lágyan megfogta a vállamat és a hátam mögé állt. Ezután a kezével lesiklott a karomra és elkezdett simogatni. Enyhén oldalra döntöttem a fejemet, hogy a nyakamhoz is hozzáférhessen,Ő meg rögvest belecsókolt az erogén zónámba. -Uhhh..- nyögtem fel. -Hiányoztam?- kérdezte tőlem, majd tovább ingerelt. -Most rögtön valljam is be?-kérdeztem vissza amikor ismét a nyakamra szegezte az ajkait. Ahogyan tovább csókolta a nyakamat, azon nyomban megremegtek a pilláim és lehunytam a szemem. Eliot az egyik kezével az arcomhoz ért a másikkal pedig simogatni kezdte a combomat és a fenekemet. Érzem, hogy egyre jobban felerősödik bennem a vágy. -Imádom az illatodat.- mormolta, majd azzal a lendülettel beleharapott a fülcimpámba. Ha Eliot így folytatja, esküszöm mindjárt megadom magam.-Kérlek menjünk félre…- nyöszörögtem. -Hova mennél?- incselkedett. -Bárhová ahol kettesben lehetünk.-éreztem, ahogy benyúl a szoknyám alá. -Igen?-majd ismét beleharapott a fülembe. -Istenem Eliot..-nyögtem. Majd ebben a pillanatban sikerült kiszabadítani magam és odébb álltam. -Tudom, hogy csak játszadozol velem.- mondtam neki. Mielőtt elindultam volna az ajtóhoz, hogy bemehessek a pasi ismét utánam nyúlt és maga felé fordított engem. -Mondd el miből gondolod, hogy csak játszadozom veled?- kérdezte. -Onnan, hogy folyton ezt csináljuk egymással. Hiszen játék az egész nem?- néztem rá határozottan. -Hidd el ez több, mint játék.- válaszolta. Nem hiszek neki, ezért úgy döntöttem mégis belemegyek ebbe a játsztmába.-Igen?- incselkedve kérdeztem tőle és elkezdtem simogatni a mellkasát.Ezután két kézzel megfogtam a vállánál és teljes erővel a falhoz nyomtam Őt. -Akkor valld be mit érzel irántam. Tudod, amit a múltkor mondtál az ágyban.- közben mindkét kezemmel megragadtam az ingjét. Aztán közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam a nyakát. Éreztem, hogy Eliot nagyokat nyel és nem bír már magával. Amikor elkezdtem a derekánál simogatni, Ő a fenekemet kezdte cirógatni. -Na milyen?- faggattam, majd ismét egymás szemébe néztünk. -Hmm..-hümmögött. Közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam, majd azonnal eltávolodtam tőle. -Ilyesmi játékra gondoltál?- megnyaltam a számat és csücsörítve hajoltam hozzá. -Tudod, így eléggé felizgatsz engem.- nyögte. -Valóban?- majd felemeltem a mutatóujjamat és megérintettem az ajkait. -Mégis mi a terved most velem?- kérdezte flörtölő hangon. -Most már kezd összeállni a kép. Direkt hívtad ide ezeket a fotósokat, hogy a közelembe férkőzhess. Valld be, hogy végig utánam loholtál.Ugye így van?- továbbra is az arcát simogattam. -Réka…-nyögte, amikor még közelebb léptem hozzá, éreztem, hogy tényleg be van rám indulva. -Sajnálom szívem, de én ebben nem fogok részt venni. Vagy lehet, hogy mégis?- közben végig tartottam vele a szemkontaktust. Aztán ismét felé közeledtem és gyengéden megcsókoltam Őt. Tudom, hogy Ő ezért teljesen oda van. Most kikészítem a drágát. A csók után eltávolodtam és a két tenyeremet a mellkasára tettem. -Örvendtem a találkozásnak, de most mennem kell.- közöltem vele, majd elsétáltam tőle és felmentem a lépcsőn. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, még oda integettem neki és magára hagytam.

Az egyik stábtag rám csipeszelte a mikrofont és beállított a lépcsőhöz. -Majd itt menj fel a színpadra. Aztán ha felértél a köszönés után foglalj helyet a fotelben. -utasított a nő. -Rendben.- ezután kihúztam magam és összekulcsolt kezekkel vártam a soromra. A műsorvezető Harmath Viki, akit már láttam párszor a tévében. Nagyon jó interjúkat csinál, így izgatottan várom a műsort. -Következzen Réka!- konferált fel Viki. Széles mosollyal az arcomon mentem be a stúdióba, közben boldogan integettem a kamerába. -Szia!- üdvözöltem és megpusziltuk egymást. -Ülj le kérlek!- mutatott a fotel felé a nő. Egy sort még integettem, majd elhelyezkedtem a fotelban. -Sziasztok!- köszöntem és boldogan mosolyogtam. -Réka! Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást az esti show műsorban. Ma is csodásan festesz!.- mondta nekem Viki. -Ó, de kedves vagy! Ez igazán jól esik!- hálálkodtam közben a közönség ujjongott. -Mesélj kérlek a közelgő turnéról, hiszen azt hallottam, hogy eléggé izgalmas körút elé nézel majd.- ezután bő fél óráig beszélgettünk. Viki a végére hagyta az érzékeny témát: Igort. -Tudom, hogy a csapból is ez folyik, de meg kell kérdezzelek Téged. Hogyan dolgoztad fel az Igorral való szakítást?- és megint ez a téma. Nem tudom mikor száll le rólam a bulvár, de most az egyszer elmondom neki a választ, aztán soha többé nem akarok beszélni erről. -Igor és én nem jó viszonyban váltunk el. Röviden egy harmadik fél miatt lett vége a kapcsolatunknak.-számoltam be neki. -Értem és igazak a pletykák, hogy egy olyan nővel csalt meg, aki az asszisztensed volt?-kérdezte, amire számítottam is. -Igaz. Viszont erről nem szeretnék többet nyilatkozni.-válaszoltam. -Jól van Réka. Most akkor tiéd a színpad! Hölgyeim és Uraim! A ma esti sztárvendégünk Réka!- konferált fel Viki. Oda sétáltam a zenekarhoz és beálltam a mikrofonhoz. Mivel nagyon belevilágított a szemembe a reflektorfény, ezért alig láttam a közönséget. Oldalra néztem és intettem a gitárosnak, majd belekezdtem a Shining Reflections című dalba. 

Oh, these shining reflections I seek

In the echo of a love so bittersweet

Caught in a dance of shadows and light

Lost in this urban symphony tonight

Amikor a véget ért a dal a közönség lelkesen tapsolni kezdett. Visszatettem a mikrofont az állványra és meghajoltam a színpadon. -Réka! Réka! Vissza! Vissza!- skandálta a tömeg. Én pedig puszit dobtam feléjük és lesétáltam a színpadról, majd bementem a backstage-be. -Szuper voltál Réka!- dicsért meg az egyik rendező. -Köszönöm!- bólintottam ezután az öltözőbe vettem az irányt. Útközben elkezdtem kigombolni a ruhámat és a bal könyökömmel nyitottam ki az ajtót. Mivel nagyon szoros volt a fellépő ruhám, alig vártam már, hogy kiszabaduljak belőle. Hiába próbáltam levenni magamról, ugyanis fűzős felső volt. -Istenem! Ebből sose fogok kiszabadulni!- dünnyögtem. Egyszer csak valaki kopogtatott az ajtómon. -Egy pillanat öltözök! Kivéve ha Luca vagy, mert Te bejöhetsz!- szóltam. Éreztem, hogy a hátam mögé lép és megérinti a vállamat. -Úgy látom valaki nem boldogul a ruhájával.- duruzsolta egy hang. Lehunytam a szemem és egyből tudtam, hogy Eliot az. -Végig itt voltál?- kérdeztem tőle közben a pasi hátulról átölelt és belecsókolt a nyakamba. -Naná, nem hagyhattam ki a műsort. Egyébként meg csodálatosan énekeltél.- mondta két csók között. A vállára hanyatlott a fejem és hagytam, hogy végig simogassa a testemet. -Segítesz kibontani a fűzőt?- kértem számon, hiszen egyre jobban érzem, hogy nem bírok magammal. Eliot szó nélkül elkezdett kihámozni engem a fűzőmből közben beleharaptam a számba, hogy ne nyögjem el magam. Előre dőlök az asztalnál és kitámasztom mindkét kezemet, nehogy elessek. Ugyanis Eliot jelenlétében mindig elvesztem az egyensúlyomat és az eszemet. Most tényleg észnél kell lennem. Rajtam a sor, hogy kacérkodjak vele, de ennek ellenére kezdem élvezni ezt a szituációt. Látom Elioton, hogy Ő is megőrül értem. A hátamon érzékelem,ahogy végig szántja az ujjait a bőrömön. Próbálom visszatartani a lélegzetem, de nem bírom. Ha elkezdek nagyokat sóhajtozni, akkor Eliot zöld utat kap tőlem és azt egyelőre nem engedem. De mégis amikor a közelemben van állandóan elgyengülök. Úgy érzem mintha valami bénító erő fogná körbe a testemet és a lelkemet. A szívem pedig üvölt minden egyes pillanatért. Szinte lángol a bőröm amikor Eliot hozzám ér. Úgy markolom az asztal szélét, hogy kifehérednek az ujjaim. Soha nem sikerült ilyen jól visszatartanom a kirobbanni készülő szexuális energiámat. Egészen mostanáig. Ha Eliot még egyszer megérint azonnal meg fogok gyulladni. Természetesen a férfinak esze ágában se volt leállni a dologgal. Félre nézek és látom, hogy Eliot lassan a végez a kifűzéssel. S abban a másodpercben siklott le rólam a fűző és a felsőtestem szabaddá vált. Én egyből elkezdtem zihálni, hiszen abban a ruhában mindvégig visszatartottam a lélegzetemet. Mostantól nincs visszaút, most már megadom magam Eliotnak. Gyorsan szembefordultam vele és megcsókoltuk egymást.

-Mennem kell.-közölte hirtelen felindulásból Eliot és azonnal elkezd öltözni.-Kérlek ne hagyj itt.-kérleltem. -Hamarosan újra találkozunk. Addig is vigyázz magadra!Szeretlek!- búcsúzott. Miután felvette a pólóját azonnal kirohant az öltözőből. Amikor felöltöztem azonnal kiszaladtam a szobából és elkezdtem a táskámban kutakodni. Hol a fenébe süllyedt a mobilom? Nem hiszem el, hogy állandóan eltűnik. Miközben keresgélek hirtelen nekem ütközik valaki, majd a földre hullanak a dolgaim. Gyorsan lehajolok, hogy felvegyem azokat, és amikor egyszerre nyúlunk a fülhallgatóért meglepődve fel pillantok. Ahogy a két szempárba nézek, úgy érzem megdermedek. Pár percre az idő is mintha megállt volna, olyan sokáig néztünk egymásra. A férfi iszonyatosan jóképű volt, a vonásai szabályosak voltak. A szeme meg egyből rabul ejtett engem. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiugrott a helyéről. Ilyen pasit se látni minden nap. Annyira megcsodáltam Őt, hogy elfelejtettem hol vagyok. -Bocsáss meg. Nem láttalak.- szólalt meg a férfi és a kezembe adja a fülesemet. -Köszönöm.- mondtam közben a szívem a torkomban dobogott. Amikor hozzám ért különös vibrálást éreztem kettőnk között. Mi a fene volt ez? A férfi rám eresztett egy kedves mosolyt és egyből szóba elegyedett velem. -Te vagy Réka ugye?- kérdezte. -Igen. Az előbb voltam a forgatáson.- bólintottam. -Nicholas Benett vagyok és koreográfus, tánctanár. -mondta és kezet ráztunk. -Akkor azok a lányok voltak a tanítványaid, akik a műsorban táncoltak? Nagyon ügyesek voltak! Gratuálok!- dicsértem. -Köszönöm, viszont Te is gyönyörűen énekeltél. Sokan nem merik bevállalni az élőt, de Te viszont élőben is nagyon jól énekelsz.- bókolt. -Köszönöm. Mondd csak merre siettél az előbb?- tudakoltam. -Az egyik énekes hívott engem, hogy az új dalához forgatna egy klipet, és valami új táncot szeretne tanulni tőlem. Velem tartasz?- kérdezte. Hűha! Ez elég gyors, de muszáj lesz megnéznem. -Bevallom őszintén most kíváncsivá tettél engem.- vigyorogtam rá. -Akkor máris mehetünk, már nincs sok időm!- sürgetett Nicholas, majd kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Miután kiértünk az utcára azonnal lecsekkoltam, hogy nincs-e a közelben Eliot. Ahogy látom totál elviharzott, így megvontam a vállam és Nicholas-ra néztem. A férfi oldalra nézett és éppen rám pillantott, meglátta, ahogy nézem Őt. Azonnal elfordítottam a fejem és a fülem mögé simitottam egy hajtincset. -Itt a taxi! Gyere üljünk be!- szólt hozzám a pasas és azonnal beültünk a kocsiba. Nich rögvest bemondta a címet és a sofőr a stúdió felé vette az irányt. -Mesélj magadról, mi a helyzet veled mostanában?- érdeklődött a pasi. -Éppen az életemet és a munkásságomat dokumentálom egy profi stáb által. Nagyon izgalmas lesz, tele van mélységekkel és magasságokkal. Ezzel a filmmel szeretnék erőt adni az embereknek. A rajongóimnak pedig betekintést nyújtani a kulisszák mögé.-válaszoltam neki. Nicholas figyelmes és előzékeny volt, és ez nálam egyből piros pont volt. -Mindjárt ott vagyunk.- törte meg a gondolataimat. Mielőtt kiszálltunk volna Nich előkapta a bankkártyáját és fizetett. -Köszönjük! Viszlát!- búcsúzott és kikászolódtunk a taxiból. A belvárosban voltunk, ahol nagy volt a forgalom. Éppen csúcsidő van, mindenki most indul hazafelé. A nyugati pályaudvarnál vagyunk és a tömeggel együtt sodródunk. Nich megállt a kürtöskalácsos bódé előtt és vett egyet. Miután kifizette egyből a kezembe nyomta a finomságot. -Ebből nem ehetek.- mosolyogtam rá. -Dehogynem.Ettől nem lesz bajod, majd letáncoljuk.- kacsintott rám. -Hát jól van.- egyeztem bele és letörtem egy kis darabot a kürtöskalácsból. Mennyei volt. Nagyon régen nem ettem már ilyet. Nem is tudom mikor.Talán tíz éve? -Ez még mindig nagyon jó!- ujjongtam. -Ugye? Kérsz még?- kínált. -Köszike.- ismét letörtem egy kis darabot. Aztán megálltunk a lámpánál és vártuk, hogy zöldre váltson. Miután szabad jelzést kapunk gyorsan átszaladunk a zebrán, mert pont megérkezett a négyes-hatos villamos. Nevetve felszálltunk és bezáródott mögöttünk az ajtó. A villamos azonnal elindult, én meg elvesztettem az egyensúlyomat és Nicholasra dőltem. A pasi még időben elkapott engem és egymásra néztünk. -Khm.- egy kicsit zavarba jöttem és azonnal eltávolodtam tőle. -Erzsébet körútig megyünk.- próbálta leplezni a zavarát a pasi. -Oké.-biccentettem és kinéztem az ablakon. 

Egy régi épülethez érkeztünk. Nicholas benyomja a kapukódot és bemegyünk az előcsarnokba. -De rég voltam már ilyen épületen belül!- néztem körül. -A másodikon van a stúdióm, gyere.-mondta és elindultunk a lift felé. Nich megnyomta a gombot és egy kicsit várakoztunk. -Izgulsz?- kérdezte a pasi. -Miért is?- csodálkozva néztem rá. -Hogy egy idegennel bemész egy ismeretlen helyre.- kacsintott rám. -Hát erre most nem is gondoltam. Most már mindegy, ha már itt vagyok innen nincs már visszaút.- kuncogtam. 

Ahogy belépünk Nicholas stúdiójába, azonnal lenyűgözött a hely hangulata. A bejáratnál füstölő illata terjengett és a recepciós lány mosolyogva üdvözölt minket. -Sziasztok!- köszöntött minket a recis és boldogan figyelt minket. -Szia Gerda!-köszönt neki a pasi közben lágyan megérintette a derekamat és úgy sétáltunk el mellette. -Ha ráérsz kéne majd beszélnünk a…- kezdett volna bele Gerda, de Nick egyből elcsitítja. -Majd később megbeszéljük!- ahogy beérünk a terembe a férfi azonnal becsukja az ajtót. -Ne haragudj Réka, csak Gerda szeret sokat beszélni. Ha egyszer megszólal, órákig be nem áll a szája.- mosolygott rám Nick. Azután megállunk a táncterem közepén, és a tükörbe nézünk. A pasi elsétál a villanykapcsolókhoz és a fények beborítják a teret. -Milyen gyönyörű ez a terem! Nagyon elegáns!- dicsértem. -Édesanyámé volt a stúdió és tőle örököltem.Tavaly ősszel egy kicsit feltunningoltam és úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. -közölte, majd oda ment a hangszórókhoz és a telefonjával rácsatlakozott. -Biztosan büszke rád, hogy ilyen szépen tovább viszed ezt a helyet.- néztem körbe. -Az a helyzet, hogy édesanyám már nem él.- világosított fel engem. -Ó! Kérlek ne haragudj! Nem akartam…Részvétem.- és elhalkultam, mivel nem akarok folyton elnézést kérni tőle. -Semmi baj. Már megszoktam a hiányát.- enyhén rám mosolygott, majd elindította a zenét. Hűha! Ezt a számot nem ismerem. -Mi ez?- kérdeztem tőle. -Joy:Same Place. Erre gyakorolok most. Gyere!- szólított, majd felém nyújtotta a kezét. Elfogadom a kézfogást és mellé állok. -Nos, lépj balra és jobbra, közben emeld fel a fejed. Nézd a lábaimat és utánozz.- mondta és a zene felénél elkezdtem betanulni a lépéseket. -Így jó?- kérdeztem tőle. -Igen jó lesz, most elengedlek. Újra egy-két és há!- számolt Nicholas közben mutatott pár mozdulatot. 

-Ez tetszik!- pihegtem pár gyakorlás után. -Örülök! Figyelj van egy ilyen koreo is. Megmutatom.- ajánlkozott, majd a hátam mögé jött és megfogta a derekamat. -Mozgasd a csípőd. Úgy-úgy. Nagyon jó. Most nézz a tükörbe és tartsd egyenesen a fejedet. Engedd el magad és legyél szexi. Úgy-úgy!- mondta Nich és éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő. A vérem azonnal felforrt és nem tudtam, hogy a tánctól vagy a pasitól van ez. Szerintem mindkettő. Miközben próbáltam követni a mozdulatokat, egyre inkább éreztem, hogy magabiztosabbá válok.-Nagyon jó! Látszik, hogy sokat mozogsz a színpadon!- bókolt, majd maga felé fordított és felkért engem. Örömmel elfogadtam a felkérést, és amikor egymáshoz simult a testünk hirtelen zavarba jöttem.Nicholas vezetése könnyed és magabiztos volt, én pedig hagytam, hogy magával ragadjon a tánc lendülete. Lenéztem a földre és próbáltam nem elpirulni, de mindhiába. Nick lágyan megérintette az arcomat és óvatosan felnéztem rá. Az államon pihent a mutató ujja és éreztem, hogy a tánc által egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ezután folytattuk a koreót és amikor lelassult a zene a tánc is véget ért. Egy pillanatig még ott álltunk egymással összebújva. Aztán lassan elengedjük egymás kezét és egy mosoly kíséretében hátrálok. -Öööö… Köszönöm ezt a táncot viszont nekem mennem kell.- dadogtam. -Máris mész?- csalódottság volt a férfi hangjában. -Igen, mivel nagyon elszaladt az idő.Ráadásul mindjárt jönnek hozzád. Köszönöm a táncot és a kürtös kalácsot. Örültem, hogy találkoztunk.- szedelőzködtem. -Jól van Réka, menj csak. Remélem azért még látjuk egymást.- bizakodott. Amikor felkaptam a táskámat egyből találkozott a tekintetünk. Láttam, hogy Nicholasnak tényleg bejövök.-Persze. Jelölj be facen és instán. Viszont valóban mennem kell.- közöltem vele és a kijárat felé siettem. -Rendben! Minden jót!- búcsúzott a férfi. -Szia!- köszöntem és kiléptem az ajtón.