Réka 11. fejezet

A díjátadó

Alig hiszem el, hogy Irina itt van velem. Éppen egy taxiban ülünk és össze-vissza csacsogunk egymással. Irina és Martin látogatóba jöttek Budapestre, hogy megünnepeljék a férfi születésnapját a hétvégén. Martin vigyorogva nyomkodta a mobilját és fél fülel minket hallgatott. -Annyira hiányoztál!- ölelgettük egymást. -Te is nekem! Annyira jó, hogy itt vagy velem! Párizs csodálatos, de nélküled nem annyira jó. -közölte. -Képzeljétek, holnap este díjátadó lesz a Papp László Sportarénában. Úgy izgulok! A ruhám is eszméletlen dögös lesz!- számoltam be a barátnőmnek. -Ó, drágám! Veled fogunk tartani! Ugye Martin?- nézett a férjére Irina. -Aham… Még szép.- válaszolta Martin fel sem nézve a tabletéből. -Várom már a holnapot! Apropó díjátadó: ki lesz a kísérőd? Eliot elmegy veled?- érdeklődött. -Áh.. Most már végleg nem tudom mi van köztünk.- sóhajtottam. -Miért nem beszéltek erről?- szólt közbe Martin. -Szerinted hányszor próbáltam vele beszélni? -orroltam rá. -Jól van csak kérdeztem.- majd letette a tabletet és ismét rám pillantott. -Ne haragudjatok, de tényleg nem tudom hányadán állunk.- éreztem, hogy a téma egyre jobban megnehezíti a szívemet. -Jól van megértjük. Martin, Te meg beszélj az öcséd fejével. -szólt rá a felesége. -Miért éppen én? Miért nem…- mielőtt befejezhette volna, Irina a térdére csapott. -Áu!- szisszent fel a férfi. -Ne tétlenkedj nekem itt!- Irina szeme villámokat szórt. -Rendben megadom magam!- tartotta fel a kezeit Martin. -Szóval- fordult felém a barátnőm. -Martin megígérte, hogy beszél Eliottal. Egy csepp tiltakozás nincs benne. Ugye szívem?- majd a tekintete átvándorolt a férjére. Martin beletörődően hümmögött egyet és kinézett az ablakon. -Úgy látom benne van.- válaszolta helyette Irina. -Szuper! Köszönöm!- hálálkodtam nekik.

Az egész napot a felkészülésnek szenteltem, hogy a lehető legjobban nézzek ki a díjátadón. A stáb minden mozzanatot felvett a készülődésről, időközben egy interjút is sikerült bezsúfolni. -Mesélj életed legszebb és legnehezebb pillanatairól. Ott volt az Igor dolog is…Mikor és hogyan szerettetek egymásba?- tette fel a kérdést a riporter. A nőre mosolyogtam és máris belekezdtem a mesélésbe. -Emlékszem amikor megkaptam a lemezszerződést az volt életem legmeghatározóbb pillanata. Elkezdődtek a klip forgatások és egyre több fotózásra jártam. Nagyon élveztem ezt. Majd pár évvel később Igorral egyre közelebb kerültünk egymáshoz, majd elcsattant az első csók közöttünk. Abban a pillanatban tudtam, hogy innentől nem lesz már visszaút. Nagyon szerettük egymást, tényleg azt hittem, hogy Ő lesz majd az igazi….- itt egy kicsit elcsuklott a hangom. -Jól van nincsen semmi baj.- nyugtatott a nő, és a kezembe nyomott egy papírzsebkendőt. Lassan felitattam a könnyeimet aztán folytattuk a beszélgetést. -Kaptam egy lehetőséget… Szóval jött egy felkérés….- már megint elcsuklott a hangom. Érzem, hogy kezdenek elárasztani a fájó emlékek, pedig tudtommal feldolgoztam őket. Úgy látszik mégsem sikerült… -Tartsunk egy kis szünetet?- kérdezte a nő. Bólintottam és leszálltam a székről. Kisétáltam a forgatási helyszínről és kint találtam magam a belső udvaron. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog majd viselni ez a dolog. Én naiv meg azt gondoltam, hogy már régen túl vagyok Igoron. Hah! A fenét! Nagyon szerettem Őt. Úgy látszik az első igaz szerelmet nehéz kiheverni. Vagy csak én gondolom ezt. Nem tudom. Óvatosan lenéztem a korlátnál és láttam mekkora lent a forgalom. Az elmúlt percek történései kavarognak a fejemben, és azon gondolkodom, hogyan térjek vissza a forgatásra. Annyira megnehezítik azok az emlékek a dolgomat, hogy nem tudom képes leszek-e folytatni ezt az egészet. Hallom, hogy valaki közeledik felém, amikor elfordultam Nolen állt velem szembe. -Hát itt vagy.- mondta nevetve. -Igen.- próbáltam egy kis mosolyt erőltetni magamra, de nem sikerült. Továbbra is ellepett a szomorúság. -Minden oké?- érdeklődött felőlem a pasi és megfogott a vállamnál. Felfelé pillantottam és találkozott a tekintetünk. Láttam rajta, hogy őszintén érdeklem és aggódik értem. -Minden rendben, csak az imént tépték fel a sebeimet, melyekről azt gondoltam rég begyógyultak… Úgy látszik még mindig nem vagyok túl az exemen.-sóhajtottam. Nolen megérintette az államat és egy darabig így néztünk egymásra. Láttam, hogy a férfi egyre közeledik az ajkaimhoz, majd lassan oldalra fordítottam a fejem. Nolen felsóhajtott, majd ezt mondta. -Réka én…- kezdett bele, ezután elhúzódott tőlem. A férfi fel-le járkált előttem és a hajába túrt. Az a gyanúm, hogy Nolen belém szeretett és nem tudom, hogy mit csináljak vele. Egyrészt Elioté a szívem, akármennyire is távol vagyunk egymástól, másrészt nem állok készen egy kapcsolatra. Főleg ilyen életmód mellett. Hiszen nonstop forgatunk és állandóan jövünk-megyünk a városban. Szinte mindig van valami programunk. Nem tudom mennyire fér bele az időmbe ez a románc. Nolen megállt és rám pillantott. -Réka..Nem akarlak megijeszteni, csak tényleg… Kezdem azt érezni…Szóval kimondom. Szerelmes vagyok beléd.- közölte velem. Egy kicsit megszédültem a vallomása után, így leültem az egyik padra. A tenyerembe helyeztem az arcomat és próbáltam megemészteni a most hallottakat. Szóval jó volt a megérzésem. Nolen totál belém zúgott. -Mióta vagy szerelmes belém?- néztem fel rá. Nolen közelebb jött és leguggolt előttem. Megfogta az egyik kezemet és ezt válaszolta. -Amióta megláttalak. Olyan hirtelen jött ez az érzés, hogy nem tudtam megállj parancsolni. Csak úgy jött és egyre jobban magával ragadott az egész. -válaszolta közben a fülem mögé simított egy hajtincset. Oldalra néztem és próbáltam felfogni ezt a szituációt. -Mi van ha én azt mondom, hogy nem szeretnék tőled semmit?- grimaszolva kérdeztem tőle. Nolent mulattatja az arckifejezésem, így ezt válaszolta. -Remélem idővel megváltoznak az érzéseid irántam. A szívem csak rád vár. -úgy érzem mindjárt elolvadok. Ha nem lenne Eliot simán belemennék ebbe a kapcsolatba, de én hűséges vagyok. -Hidd el, számomra csak egy barát vagy semmi több. -ismertem be neki. -Viszont én nem adom fel olyan könnyedén. Látom benned a lehetőséget, és hiszek abban, hogy egy nap belém fogsz szeretni. -közölte velem. Miután tisztáztuk az egymás iránti érzéseinket egyre jobban kezdtem kételkedni Eliotban, hogy tényleg Ő-e az akire szükségem van.

Visszamentem az öltözőbe és a stábtagokat leintettem, amikor aggódva felpattantak. -Minden rendben van.- közöltem velük, majd helyet foglaltam. -Félórát voltál kint. Most már tutira jól vagy?- érdeklődött a riporter. -Persze, mint az előbb is említettem: minden rendben van.- bólintottam. -Oké! Ha Te mondod. Srácok! Folytatjuk a forgatást!- kiabálta a riporter hölgy és a stábtagok beizzították a kamerákat. Fél szemmel láttam, hogy egyedül Nolen hiányzott. Szerintem megsértődött vagy elkezdett gondolkodni rajtunk. Majd csak felfogja, hogy nem szeretnék tőle semmit. Nem akarok már ezen rágódni többé, így gyorsan félre söpörtem a gondolataimat és a jelenre fókuszáltam. 

Miután kiválasztottuk a ruhát a stylistommal, és frizurámat a fodrászommal, lassan elkészült a remekmű. A fodrász gyönyörű, laza hullámokat készített a hajamba, ami nagyon is jól illik az estélyi ruhához. -Gyönyörű vagy!- dicsért meg Luca. -Köszönöm!- közben nézegettem magam a tükörben. -Ki lesz a kísérőd?- kérdezte, majd leült a díványra. -Luca! Eddig nem említetted, hogy kéne egy kísérő. -megilletődve néztem a menedzseremre. -Bocsi, de én úgy emlékszem, mintha már mondtam volna. Akkor ezek szerint nem szóltam. -vonta meg a vállát. -Hát ez az. Most akkor kivel menjek el a díjátadóra? Egyedül jelenjek meg? -pánikoltam. Luca közelebb lépett és a vállamra tette a kezét. -Csak semmi pánik Réka! Biztosan találunk valami megoldást.- nyugtatott a nő. -Még két órátok van. -emlékeztettem.

Integetve szállok ki a kocsiból, majd azonnal lecsapnak rám az újságírók és a fotósok. Az egyik riporter bekiabált nekem, hogy hol van a partnerem. -Hát az a helyzet, hogy…- fogtam bele a mondandómba, aztán éreztem, hogy valaki átfogja a derekamat. -Együtt jöttünk, csak elveszítettük egymást a tömegben.- fejezte be a választ Nolen. Meglepődve néztem rá és alig bírtam megszólalni miatta. Most egy kicsit zavarba is jöttem emiatt. Mialatt végig vonultunk a vörös szőnyegen a pasi kitartóan a derekamat fogta és mosolyogva pózolt a fotósoknak. Én is átadtam magam a pillanatnak és megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. Amikor a színfalak mögé kerültünk Nolen egyből eltávolodott tőlem. Háttal állt nekem és zsebre tette a kezét. -Nolen…- szólítottam és lágyan megérintettem a lapockáját. A férfi felém fordult és nem szólt semmit. Láttam rajta a vívódást és a szomorúságot. -Luca kért meg rá.- válaszolta mielőtt megkérdezhettem volna Őt, hogy mit keres itt. -Ó!- csúszott ki a számon. -Figyelj, ha nem haragszol elindulok a bárpult felé.- mutatott oldalra. -Persze menj csak és köszönöm.- nyúltam utána. -Nincs mit.- vonta meg a vállát, aztán útnak indult. Egy kicsit összeszedtem magam lelkileg és ismét kiléptem a nyilvánosság elé.

Mosolyogva integettem a fotósoknak és visszavonultam a backstage-be. Leültem a sminkes asztalhoz és elővettem a rúzsomat. Miközben a számon volt a rúzs, hirtelen megláttam valakit a tükörből. Igor jelent meg a hátam mögött. Egy csokor rózsával jött és teli szájjal vigyorgott. Azonnal felkeltem az asztaltól és odamentem hozzá. Totál döbbenet. -Mi a fenét keresel Te itt?- hüledeztem. -Szia szívem!- köszöntött aztán beljebb jött. -Igor, mit jelentsen ez? Miért hoztál nekem rózsát?- faggattam miközben átadta nekem a virágot. -Azért hoztam, mert rájöttem nem vagyok túl rajtad. Réka még mindig szeretlek.- vallotta be. -Istenem Igor! Mi már réges-régen szétmentünk!-mondtam neki. -Tudom, de hidd el nagyon megbántam, amit veled tettem a Volt fesztiválon.- ismerte be. -Figyelj ami megtörtént az megtörtént. Gondolkozhatnál volna akkor, mielőtt megdugod az asszisztensemet. -szúrtam belé. -Réka, esküszöm neked, hogy nem akartam.- érzem ahogy felém közeledik. A kezével lágyan megérinti az arcomat és az ajkaimra tévednek az ujjai. Igor végig simit a számon erre enyhén kinyitom. Éreztem, hogy minden porcikámban megfagytam és alig bírok mozdulni. Mi történik velem? A férfi az arcomhoz közelít, majd ezután megcsókol engem. Próbálok elszakadni tőle, de nem megy. Igor átfogja a derekamat és az asztalnak dönt engem. -Mit csinálsz?- kérdeztem és elkezdtem taszítani magamtól, hiszen az egész testével rám dőlt. Igor a nyakamra siklott és ott is végig csókolt. -Igor!- szóltam rá közben próbáltam eltolni magamtól, de a pasi hajthatatlan volt. -Akarlak.- nyögte, majd a ruhám alá nyúlt és elkezdte rángatni rólam a fehérneműmet. -Igor ne csináld már!- tiltakoztam. Igor félretolta a bugyimat és belém hatolt az egyik, majd a másik ujjával. -Kérlek!- kiabáltam neki. Ahogy elkezdett simogatni hangosan felnyögtem. Ezt nem teheti meg velem.-gondoltam majd nagy nehezen lenyúltam a magassarkú cipőmhöz és óvatosan levettem. Mielőtt újra megcsókolhatott volna abban a pillanatban fejbe ütöttem és a pasi felszisszent, majd eltávolodott tőlem. -Takarodj a közelemből!Undorító féreg vagy!- ordítottam neki és kiszaladtam a szobából. Igor utánam rohant és elkapott a sötét folyosón. Mivel nagyon hátul vagyunk, így nem járnak erre a biztonsági őrök. Most már tényleg bajban vagyok. Igor a falhoz szorított és ezt mondta. -Most megkapod ami jár.- lihegte, majd folytatta, amit félbe hagyott. -Segítség!- kiabáltam a folyosón, erre Igor befogta a számat. -Pofa be Te ribi!- csititott. Nem tehettem mást, mint próbáltam elfogadni a helyzetet és elengedni magam, majd ekkor valaki behúzott neki.  Igor olyan lendülettel esett el tőlem, hogy még magam is megijedtem. Hangosan felsikoltottam és majdnem menekülőre fogtam. -Réka várj!- fogta meg a karomat az illető. Amikor odanéztem Eliot állt előttem. -Eliot..- suttogtam és azonnal megöleltem Őt. -Jól vagy? Irina és Luca kerestek Téged azt hittük, hogy felszívódtál. -közölte. -Igor elkezdett rám nyomulni és egyre erőszakosabbá vált velem. Éreztem a leheletén, hogy ivott. -mondtam neki síró hangon. -Még épp időben jöttem, nem is értem miért nem jöttek erre a biztonsági őrök. Eléggé kihalt ez a folyosó.- közben simogatta a fejemet. -Ne menj el kérlek.- és egyre szorosabban öleltem magamhoz. -Ne izgulj itt maradok.- lehelte a hajamba. -Menjünk el innen látni se bírom Igort.- néztem le a földre. -Rendben, menjünk.- egyezett bele a pasi és átléptünk Igoron. Hátranéztem közben belekaroltam Eliotba és elhatároztam, hogy mostantól örökre lezárom az Igorral való kapcsolatomat.

Amikor bementünk a díszterembe már mindeki helyet foglalt az ülésen. Mosolyogva néztem fel Eliotra és boldog voltam, hogy velem van. A férfi a fülemhez hajolt és ezt mondta:-Gyere keressünk egy szabad ülőhelyet.- és elindultunk lefelé a lépcsőn. Valahol középtájt találtunk helyet. -Megfogod kérlek a táskámat, míg elrendezem a ruhámat?- kérdeztem tőle. Eliot megköszörülte a torkát.-Persze, de előtte felhúzom a cipzárt, mert félig lent van.- jelentette ki, majd amikor az ujjai hozzáértek a bőrömhöz enyhén felszisszentem. Mivel hideg volt a keze jóleső borzongás futott át rajtam. Eliot lassan húzta fel a cipzárt, majd megfogta a vállamat és a fülemhez hajolt. -Gyönyörű vagy, mondták már?- kérdezte. Megnyaltam a számat és próbáltam nem elpirulni a hallottaktól. Azonnal az ajkaimba haraptam, majd megfordultam és a férfira néztem. Azt követően szépen lassan egymás ajkaihoz közelítettünk, és abban a pillanatban megtört a varázs. A terem elsötétedett és azonnal kezdetét vette a gála. -Úgy érzem nem ez a legmegfelelőbb pillanat.- duruzsolta. -Igen…-leheltem, ezután megsimogatta a karomat és helyet foglaltunk. A műsor alatt már egy egész papírzsebkendőt szét tépkedtem, olyan nagy volt rajtam a nyomás. A szívem ezerrel dobogott a gyomrom pedig ugrándozott az idegtől. Ebben a zaklatott pillanatban Eliot váratlanul megfogja a kezemet. A férfi érintése olyan megnyugtató volt a számomra, hogy máris kezdtem lenyugodni. Nem tudom miként és hogyan csinálta, de azonnal csillapodni kezdett bennem a feszültség. Lassan kezdem összeszedni magam. Eliot a fülemhez hajolt és ezt súgta. -Nyugodj meg, minden rendben lesz.-majd megcsókolta az arcomat. Amikor elhúzódik tőlem mosolyogva bólintok neki és érzem, ahogy megfogja a jobb kezem. Aztán lassan a karjára döntöm a fejem és tovább nézem a műsort. 

-Az év énekesnője: Rékaaaaa!!!- kiabálta Valéria az egyik neves youtuber lány. Hirtelen felkaptam a fejem Eliot válláról és meglepetten néztem rá.-Jól hallom, hogy kimondták a nevemet?- kérdeztem tőle. -Igen! Gratuálok!- és egyszerre álltunk fel a helyünkről. Eliot gyorsan átölelt engem, majd elindultam a színpad felé. Olyan izgatottság és boldogság töltött el, hogy alig találtam ki a tömegből. Végül kijutottam az emberek közül és felsétáltam a színpadra. Amikor odaértem Vali a kezembe nyomta a díjat és megpusziltuk egymást. -Hűha! Ugye ezt nem csak álmodom?Vagy mégis?- kérdeztem a közönségtől. Az emberek ujjongani kezdtek és ezerrel tapsoltak nekem. -Váó! Először is, hálás vagyok a szüleimnek, akik mindvégig mellettem álltak. Az elejétől kezdve hittek bennem. Köszönetet szeretnék mondani a mostani menedzseremnek Lucának, aki akkor is hitt bennem, amikor a legnagyobb gödörben áskálódtam. Esküszöm azt gondoltam, hogy a zenei karrieremnek már annyi. Luca még időben elkapott és felhozott engem a csillagok közé. Örökre hálás leszek neked Luca!- integettem felé, majd folytattam. -Nektek is köszönöm drága rajongóim! Köszönöm, hogy végig kitartottatok mellettem! És nem utolsó sorban szeretném megköszönni egy hozzám közel álló barátomnak…- közben Eliot tekintetét kerestem a tömegben. Mire megtaláltam, láttam rajta, hogy nagyon vigyorog. -Köszönöm, hogy mindig ott vagy mellettem, amikor szükségem van rád. -közben a mellkasomra helyeztem a tenyeremet, majd csókot dobtam felé. -Köszönök mindent!- ezután felemeltem a díjamat és a közönség vad tapsba és ujjongásba kezdett. Remegő lábakkal sétáltam le a színpadról és magamhoz öleltem a díjat. -Gratulálunk!- szólt hozzám az egyik stábtag, majd megöleltük egymást. -Köszönöm!- hálálkodtam. Aztán megkerültem a tömeget és visszamentem Eliothoz. 

Legalább négy díjat zsebeltem be az este folyamán. Büszkén pózoltam a fotósoknak és boldogan mutattam nekik a gitár formájú szobrocskát. -Ez az Réka!Pózolj még!Szép volt!- kiabálták közben oldalra néztem és megpillantottam Eliotot,aki lassan elindult kifelé az ajtón. -Köszönöm!- integettem feléjük és ott hagytam a nyilvánosságot. Kisétáltam az utcára és karba tett kézzel várakoztam. -Itt vagyok.- szólt a hátam mögött. Megfordultam és Eliottal találtam szembe magam. -De jó, hogy itt vagy!- öleltem át. -Büszke vagyok rád. Jó kis este volt, nem igaz?- nézett le rám. -Igen az volt.- válaszoltam neki. -Eliot?- egy női hang szólította le. Eliottal megfordultunk és egy fekete hajú nővel álltunk szembe. -Réka hadd mutassam be a barátnőmet: Karint. -húzódott el tőlem a pasi. -Szia.. Réka vagyok.- mutatkoztam be neki és totál meglepődve néztem Eliotra. A férfi a nő mellé állt és megfogta a derekát. -Szívem, ha tudom, hogy más nő társaságát élvezed, akkor inkább hazamegyek.- mosolygott rá. -Rékát megtámadták a műsor előtt, és megmentettem Őt.- mondta neki, majd a pasi ismét rám pillantott. Annyira megbénultam, hogy megmozdulni is alig bírtam. A szavak a torkomra fagytak a szívem meg párszor kihagyott egy ütemet. Szerintem sokkot kaptam vagy nem tudom. Mióta van barátnője? Eddig miért nem említette?  -Mióta jártok?- böktem ki végül. Karin felém nyújtotta a kezét és megmutatta a gyűrűjét. -Már jegyben járunk. -dicsekedett. -Tessék? Illetve gratuálok, de Eliot egy szóval sem említette nekem. -értetlenkedtem. -Többször is próbáltalak hívni ezért. Már mióta el szerettem volna neked mondani. -közben megsimogatta a nő karját. Akkor már értem, hogy miért nem csókolt meg a műsor előtt. A menyasszonya miatt… Istenem, hogy lehetek ennyire idióta? -Tudjátok mit? Ha nem haragszotok akkor mennék is.- mutattam az autók felé. -Várj ne menj el.- szólt utánam Eliot. -Mégis miért?-kérdeztem. -Nem szeretnél ünnepelni? Hiszen négy díjat zsebeltél be. Én a helyedben buliznék.- majd rám kacsintott. Óvatosan beletúrtam a hajamba és párszor sóhajtottam. -Jól van, benne vagyok.-adtam meg magam, aztán megláttam a kijáratnál Nolent. Itt az alkalom a bosszúra. -Nolen!- hevesen integettem felé. Nolen meglátott és ide sétált hozzánk. -Srácok nem is mondtam, hogy nekem is van pasim.- közben belekaroltam Nolenbe. -Igen? Mi?- csodálkozott a pasi erre megrántottam, hogy játssza meg magát. Nolen egyből vette a lapot és máris szerepet öltött. -Igen, már három hete járunk.- aztán átkarolt engem. -Valóban?- nézett ránk csillogó szemekkel Karin. -Igen.- bólintottam és végig farkasszemet néztünk Eliottal. Tutira nem veszi ezt be. Látom rajta, hogy nem tetszik neki ez az egész kamu sztorim. -Akkor megyünk bulizni?- kérdezte izgatottan Karin. -Persze! Még szép!- válaszoltam és Eliotra villantottam a fogsorom. A pasi vigyorogva megrázta a fejét közben az egyik kezével megdörzsölte a halántékát. -Indulás!- kiáltottam és boldogan belekaroltam Nolenbe.