Milla Valentin napi special (Kiara novella kiegészítő fejezet)

Ez azért van, mert többen inspiráltok és támogattok. Köszönöm szépen! 😊 Kövess instán is: eleterzesblog facebook: https://www.facebook.com/livingblogagency

Milla szemszögéből

2 évvel ezelőtt...

Kiarával lerobbant a kocsink és totál idegesek vagyunk. Nem fogunk oda érni Dorina bulijába. Már így is késésben vagyunk. Gyorsan ki kellett találnom valami megoldást. Míg Kiara előröl támasztotta a fejével a kormányt, én addig chateltem Ábellel.

Ábel: Szia Milla! Milyen a buli ott vagytok már? 😊
Én: Szia Ábel! Van egy kis gond.
Ábel: Miféle gond? Pasi gondok? 😉
Én: Neeem.. Kiara kocsija lerobbant.
Ábel: Hűha! Ez komolyan hangzik! Elmenjek értetek?
Én: Igen légyszííí 😊 De siess, mert oda kell érnünk időben. Kiara szerelme is ott lesz a buliban. 😉
Ábel: Rendben! Máris indulok! Addig vigyázzatok magatokra!
Én: Köszönjük! 😊
Ábel: Neked bármit. 😉

Erre az egy mondatra egyre hevesen kezdett el dobogni a szívem.
Tudom, hogy Kiara nem lesz boldog, ha megtudja kit hívtam segítségül. Míg vártunk Ábelre, addig egy kicsit elbeszélgettünk. Szóba hoztam Javiert és kifaggattam, hogy mik a tervei vele.
-Hahó! Mi történt csajok? Autós bulit akartatok csapni? – kérdezte Ábel, amikor megérkezett. Aztán egymásra néztünk és a szívem már megint hatalmasat dobbant. A gyomrom összerándult és valami megint megmoccant a lelkemben. -Felhívtad Ábelt? - kérdezte mérgesen Kiara. -Leveleztünk és elszóltam magam, hogy nem működik a kocsid…-vallottam be neki. -Milla ismersz engem, tudod, hogy..- kezdett volna bele, de én közbe vágtam:- Ne haragudj rám! Ábel írt rám, hogy milyen a buli és leírtam neki az igazat… Bocsánat drágám. - közben bűnbánó arccal néztem rá. Kiara elhúzta a száját, majd elkezdte nyomkodni a telefonját. Gondolom lecsekkolja a social médián, hogy eddig milyen a buli. Én meg gondoltam egyet és kiszálltam a kocsiból. Ábel felé sétáltam és háttal neki támaszkodtam a kocsi elejének. Mivel elakartam ütni az időt, elkezdtem cseverészni vele. -Kiara bezsongott és nem foglalkozik velem. Dorinával chatel, gondolom kifaggatja, hogy ott van-e már a titkos szerelme. -törtem meg a csendet. Ábel felnézett a munkálataiból. -Valóban? Ki a szerencsés? -kérdezte mosollyal az arcán. -Javier, Dorina unokabátyja. -árultam el. -Tudtommal jó arc. Nem hallottam róla negatív pletykákat. - közben valamit még matatott a kocsiban. Úgy látom mindjárt készen van. Pár perc múlva Ábel végzett is a melóval és véletlenül megérintett a kezével. Valami elektromosság szikrázott fel köztünk, ami végig szaladt a testemen. Ábellel egymásra néztünk, és nekem abban a percben elállt a lélegzetem. Az érintésétől teljesen elvesztettem az időérzékemet, nem tudtam hol vagyok. Nem... ez nem lehet... Valahogy elkell nyomnom a bennem kavargó érzelmeket. Hiszen Ő hat évvel idősebb nálam és tudtommal Dorina tetszik neki... -Figyelj, még mindig bejön neked Dorina? -kerekperec megkérdeztem tőle, tudni akarom lesz-e valaha esélyem nála. Ábel ismét rám nézett és elvigyorgott: -Miért olyan fontos neked? -kérdezett vissza sejtelmesen. -Csak úgy.. Tudod milyen Dorina.. -emlékeztettem rá. -Randiznék vele. Egyébként meg jó csaj. -vallotta be. Ebben a pillanatban szállt el minden reményem. Csalódott vagyok. Elengedtem a kocsi peremét és sóhajtottam egyet. Közben Ábel utánam nyúlt és megfogta a kezemet. -Mi a baj? -kérdezte végül. -Semmi. -füllentettem. -Hazudsz, látom rajtad, hogy valami nem okés.. -még mindig a kezemet fogta. -Komolyan minden a legnagyobb rendben. - mondtam neki és óvatosan elengedett. Látom rajta, hogy nem hisz nekem. Túlságosan is jól ismerjük egymást. Pár pillanatig álltuk egymás tekintetét, míg végül Kiara törte meg a varázst. -Hékás! Mi lesz már? -kérdezte türelmetlenül. Ábel egy ronggyal megtörölte a kezét: -Valami meghibásodott, de szerintem megoldottam. - lehajtotta a kocsi tetejét. Én meg rögtön visszaültem a kocsiba. -Köszönjük bátyus! -gúnyolódtam. -Az én testvérem nem a tiéd..- bökött meg Kiara, miközben beültem mellé. -Nem baj, köszönjük Ábel tesó! – kiabáltam ki a kocsiból. Kiara lehúzott ablakon keresztül beszélgetett a bátyjával. -Menjetek csajszik, érezzétek jól magatokat! - behajolt és búcsúzóul megpuszilta Kiara arcát és elköszönt tőlünk. -Na, ugye milyen jó, ha valakinek autószerelő testvére van? -kérdeztem a barátnőmtől. -Míg nem érünk oda Dorináékhoz, addig hallgass, vagy gyalog mész. -nyújtotta rám a nyelét Kiara. Elégedetten hátradőltem az ülésen és próbáltam vissza játszani magamban az elmúlt félórát. Amikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból és láttuk, hogy már javában megy a buli. Beléptünk a házba és láttuk, hogy már mindenki nagyon jól érezi magát. Dorina türemkedett ki a tömegből, aki nagyon dögösen festett: -Végre itt vagytok! Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte tőlünk túl kiabálva a zenét. -Lerobbant a kocsim! Ábel megszerelte, így megmenekültünk. -kiabálta a választ Kiara. -Ó értem! Figyeljetek, ott van hátul a koktélbár és van selfie gép is. Majd mi is megyünk, de ahogy látom még mindig áll a sor. Nemsokára jön a torta. Szerintetek milyen tortám lesz?- kérdezte izgatottan Dorina. -Amiből egy félpucér táncos fiú fog kiugrani?- ugrattam őt szokás szerint. -Hékás! -belém bökött Kiara és kinevetett. -Persze.. Csak mondom: ez nem lánybúcsú, hanem szülinapi buli.- emlékeztett Dorina. -Óóóó.- csalódott vagyok. Aztán felcsendült a kedvenc számom: Rihanna - Pour It Up száma. -Mennem kell táncolni! Na, sziasztok!-szóltam nekik és elindultam a többiek közé ropni. A buli hevében az egyik srác habpartit csinált az udvaron, így mindenki kirohant a házból. Karba tett kézzel néztem végig a teraszajtónál, hogy mi történik. Közben kifigyeltem, hogy Kiara és Javier végre valahára beszélgetnek egymással.
Amikor véget ért a buli elmentünk Dorina szobájába aludni. Hajnali ötkor feküdtünk le. Én viszont nem bírtam aludni, egész végig forgolódtam a helyemen. Aztán meguntam magam és lesétáltam az emeletről. A konyhába menet megálltam az előszobában, mert meghallottam, hogy valakik nevetgélnek. Ábel és Dorina beszélgettek egymással, és ahogy hallom egész jól megvannak. Vajon mikor jöhetett át Ábel? Nem találkoztam vele az este. Ebben a pillanatban tudtam meg, hogy nemrég érkezett. Tényleg komolyan gondolta, amit mondott nekem a kocsinál, valóban tetszik neki Dorina. Míg Ábel nagyban udvarolt a lánynak, addig gyorsan az órámra pillantottam: ideje elindulni a szalonba. Mielőtt elindultam volna még visszanéztem az ajtóból és láttam, hogy Ábel megcsókolja Dorinát. A szívem is belesajdult a látványba, ezért fogtam magam és gyorsan leléptem innen. Amikor becsuktam a bejárati ajtót, háttal nekitámaszkodtam. Próbáltam magamhoz térni az előbb látottaktól, úgy látszik Ábel komolyan kezdi behálózni Dorinát. Most kezdem belátni, hogy ez a hajó már régen elúszott…