Milla 9. fejezet

Újra szingli

Egy héttel később

 Lementem Kiaráékhoz a nappaliba, közben tördeltem a kezemet: -Sziasztok, ráértek pár percre? Van valami, amit elmondanék. -szóltam nekik. -Kinyissak egy üveg bort? -kérdezte Javier. -Szerintem szükségünk lesz rá... – bólintottam. -Én is kérek szépen! -szólt közbe Kiara. Hú, ezt nehéz lesz elmondani. Javier mindenkinek öntött egy pohárka bort és koccintottunk. Pár pillanatra elrévedtem a kandallóra, utána rájuk néztem. -Elválunk Pedróval. -jelentettem ki. Kiara és Javier arca ellágyult. -Tudtam, hogy eljön majd az a nap. -mondta Kiara Javiernek. -Tessék? Már megint fogadtatok rám? -kérdeztem tőlük. Ez felháborító! :) -Mindig Kiara nyer, amit nem is csodálok, Téged jobban ismer, mint bárki mást. -Javier sóhajtva belekortyolt a borba. -Figyi és Pedró? -kérdezte Kiara. -Ő, majd elköltözik innen és többé már nem jön vissza. Azt mondta már nem tartja itt semmi. Miattam költözött ide, így már a héten elhagyja az országot... -avattam be őket. -Húha, hát akkor új élet? -kérdezte Kiara. -Ez még nem semmi. -ismét beleittam a borba. -Igen?- kérdezte Kiara. -Új pasim van. Portugáliában ismertem meg. Olivér a neve. - kiittam a maradék italt. -Akkor Olivér mégsem a haverod? -kérdezte Javier. -Ő a... pasim. -nyeltem egy nagyot. -Hát Milla, akkor sok boldogságot!- ölelt át Kiara. -Köszönjük! -hálálkodtam. Javierrel is átöleltük egymást, és megláttam az ajtóban álldogáló Ábelt. Nem tudom mióta áll itt, de ezek szerint mindent hallott. -Szia bátyó! -köszöntötte Kiara. -Szia haver! Gyere beljebb! -invitálta be Javier. -Bocsánat, nem érek rá csak beugrottam elköszönni. Fontos ügyintézésem van Nizzában, egy hétig ott leszek. -közölte velünk. Ábel átölelte Kiarát és Javiert, utána elém állt. -Sok boldogságot kívánok nektek. Remélem kiteljesedik az életed mellette. Hiszen megérdemled az igaz szerelmet. -búcsúzott tőlem. -Én is hasonló jókat kívánok neked. -suttogtam. -Sziasztok! Legyetek jók! -köszönt el a végén és intett egyet és elment a nappaliból. -Még egy bort? -kérdezte Kiara. -Egy utolsót, aztán elmegyek aludni. -sóhajtottam. Leültem Kiara mellé ő pedig vigasztalóan megsimogatta a hátamat.

Sose gondoltam volna, hogy a válásunk ilyen gyorsan lefog zajlani. Véget ért egy korszak, illetve elkezdődik egy új, végre elkezdhetjük felvállalni a kapcsolatunkat Ábellel. Pedróval mentem oda és a tárgyalás után különváltunk az utcán. Beültem egy taxiba és elindultam Kiaráékhoz, Pedró egy másik taxit intette le, utána otthon összecsomagolt, bepattant a kint várakozó taxiba és kiment a repülőtérre. Úgy érzem, végre megkönnyebbült a szívem és a lelkiismeretem. Igaz nem voltam szerelmes Pedróba, de legalább nem maradok benne egy rossz kapcsolatban. Kiara feljött a szobámba és együttérzően átölelt. Mondtam neki, hogy jól vagyok és nincsen semmi bajom. Megterveztem miket fogok, majd csinálni a héten és Kiara tanácsára elkezdtem én is futni. Bekell, hogy valljam nagyon jó hatással van rám a futás. Kaptam a karomra ilyen telefontokot és bluetooth-os fülest és szeltem az utcákat. Megkértem Lénát, hogy mire visszaérek a futásból készítsen finom rántottát vagy zabkását. Kiara megdicsért és motivált továbbra is: -Ne, add fel csajszi! – bíztatott. Mostanában fittebb vagyok, mint valaha.

Eltelt egy hét és egyre jobban éreztük az űrt a házban. Mióta Ábel elment, azóta nem találjuk a helyünket. Kiarának szerencséje van, mert legalább ők tudnak beszélgetni egymással. De én? Sajnos nem tudok Ábellel beszélgetni, mire Kiara átadná a mobilját, mindig megszakítja a vonalat. -Szerinted, miért csinálja ezt? -kérdeztem idegesen a barátnőmet. -Nem tudom, pedig egyik nap mondtam neki, hogy ne rázzon már le… Sajnálom szívem. – Kiara megsimogatta a hátamat. Én pedig a tenyerembe temettem az arcomat. Sóhajtottam egy nagyot: -Ettől a játszmától kezdek elfáradni testileg és lelkileg. – aztán felálltam és elmentem a konyhába enni valami vacsorát.

Dorina a nagy visszatérő

Olyan jó ez a film amit nézünk, Javier találta a Netflixen. Ritka alkalmak egyike, amikor hármasban ülünk a tévé előtt. Kiara boldogan csinált dupla popcornt és limonádét. Léna elment az egyik barátnőjével csajos estét tartani, így magunk maradtunk. Mindenkinek kijár a szórakozás nemde? A gyerekek elmentek aludni, teljes a csend és a nyugalom. Egy pokrócot tettünk a nappali közepére, hatalmas nagy pihe-puha párnákkal egészítettük ki. Javier, pedig az emeltről lehozott nekünk vastag takarókat. Amikor végre elhelyezkedtünk és szóltunk Kiarának, hogy indíthatja a filmet egyszercsak csengettek. Ki a frászkarika lehet ilyenkor? Bár a szívem mélyén Ábelre tippeltem, de amikor Kiara ajtót nyitott sokkot kapott: Dorina állt az ajtóban szomorúan és sírva. Dorina beljebb jött és megölelték egymást Kiarával. Felálltam a földről és én is oda sétáltam a bejárathoz. Egy kicsit vonakodtam az öleléstől, de végül engedtem Dorinának.

Javier és Kiara öt perc alatt felszedték a pokrócokat és a párnákat a földről. A közelebbi szobába hajítottak mindent és visszajöttek a nappaliba ismét elvittek egy párnát. Hihetetlen, hogy nem lehet egy nyugodt esténk sem…  Dorina leült a fotelbe és összekulcsolt kézzel várta Kiaráék visszatérését. Én pedig összeszűkült szemekkel méregettem a kanapén. Nem szóltunk egymáshoz, néha elnéztünk erre-arra, de direkt kerültük egymás tekintetét. Félszemmel láttam Dorinát ahogyan a nyakát megvakarta és néha köhintett, próbálta felkelteni a figyelmemet. Lányos zavarában már nem tudta mit csináljon. Elvettem egy popcornt a tálból és rágcsálni kezdtem. Mikor jönnek már vissza Kiaráék? Annyira hosszúnak tűnik minden másodperc. Nem akarok Dorinához szólni, mert mérges vagyok rá. Eltűnt egy évre és legalább annyit közölhetett volna, hogy elutazik hosszú időre. Mégis mit gondolt: vissza könyörögi magát a baráti társaságba? Vagy esetleg bocsánatot kér és soha többé nem jön vissza? Nem tudom mi jár a fejében, de nagyon idegesít a jelenléte. Végül megtörtem a csendet: -Mit keresel itt?- kérdeztem tőle. -Ábelt keresem, itthon van? -érdeklődött. - Éppenséggel Nizzában van, holnapután jön haza. -feleltem. -Oh, pedig nagyon fontos lenne... beszélnem kell vele. -sóhajtotta. -Ugyan miről? - kérdeztem ingerülten. Hála istennek visszajöttek Javierék, Kiara amikor leült mellém megnyugtatóan a kezemre tette az övét. Azt jelentette: higgadjak le egy kicsit. Jól van… értettem… Javier a szoba közepén álldogált és megszólalt: -Kér valaki bort?- kérdezte, de senki sem reagált. Dorina meg elkezdte a sztoriját: - Van valami, ami miatt nem zártuk le rendesen a kapcsolatunkat. -árulta el. Ez egyre jobb, komolyan mondom. Kiara felcsattant: - Mégis miféle dolog? – most én nyugtattam le: a vállára tettem a kezemet. „Nyugi csajszi!”  Dorina tovább folytatta:-  A helyzet az, hogy féléve eljegyeztük egymást. Nemsokkal később volt egy csúnya vitánk és elköltözött, azóta nem tudom hol van.-  a szívem majd szétrobbant, hogy lehetséges ez? Lehet ez az oka annak, hogy nem jöttünk össze? Jesszus! Még belegondolni is rossz!  Kiara: -Jézusom!- a számból vette ki a szót.  Javier felállt a helyéről és próbálta lenyugtatni a társaságunkat: -Akkor szerintem mindenkire ráfér egy pohár bor, egy ilyen hír után.- mondta és ezzel teljesen egyetértettem. De egy valami viszont mégsem hagyott nyugton:- Mondd meg kérlek, hogy valójában miért vagy itt?! – kezdtem a faggatózást. Dorina tekintete azonnal megváltozott és kárörvendően rám pillantott:- Ó drágám, tényleg nem tudod? Hát akkor elmondom! -ránézett Kiarára:-Titkos viszonyt folytat Ábel és Milla. -bökte ki végül. Hú! Mindjárt neki ugrok mérgemben és megtépem! Kiara döbbenten nézett rám: -Valóban? Ti kavartok egymással?-kérdezte a barátnőm tőlem. Nagy levegőt vettem, ideje elmondani az igazságot neki: -Igen... de megtudom magyarázni, kérlek!- felpattantunk a kanapéról. Dorina elégedetten vigyorgott:- Ó és bizonyítékom is van rá. A múltkor smároltak a Szigeten egy eldugott helyen. Felbéreltem egy magánnyomozót. – közben Dorina az orrunk alá tolta a képet. Kiara egyre idegesebb lett, én pedig könnyezni kezdtem. -Te komolyan a bátyámmal kavartál és nem is szóltál róla? Mi pedig izgultunk, hogy összejöjjetek. Erre meg...- kérdezte Kiara. -Kérlek ne haragudj!-szipogtam. Javier felállt és felénk sétált:-  Jól van lányok, ez azért nem egy nagy tragédia. Nyugodjatok le. -nyugtatott minket. Kiara szigorúan nézett a férjére:-Te ezt tudtad?- kérdezte. -Igen, de ezt nem értheted!- vallotta be a feleségének. Kiara a derekára tette a kezét: -Mindannyian szépen eltitkoltátok előttem, hogy a bátyám lefekszik a legjobb barátnőmmel. Szépek vagytok mondhatom! Mindenkinek szívből gratulálok!- és Kiara kiviharzott a szobából. -Kérlek Kiara!- szóltam utána, de ő hajhatatlan volt. Aztán visszafordultam Dorina felé:- Ez nagyon aljas dolog volt Tőled, „barátnőm”!- sziszegtem neki és Kiara után szaladtam: -Hé, ne menj el! -szóltam utána.

-Tudod szívből segítettem volna nektek, ha megkértek rá, mert tudom, hogy nem vagytok annyira nyitottak. Legfőképpen Ábel a legzárkózottabb. -fordult felém Kiara. Teljesen igaza van, de megpróbáltam inkább kihagyni őt. Nem akartam, hogy befolyásoljon minket a tanácsaival. Nem tudom, mi lett volna, ha... -Nekem ott volt Pedró emlékszel. -emlékezettem. -Igen és előbb elválhattál volna tőle. -sóhajtotta Kiara. -Most pedig kiderül, hogy Dorina és Ábel jegyesek lettek. Neki se volt olyan egyszerű bevallani hidd el. - vázoltam fel neki. -Igen, igazad van. -értett egyet a barátnőm. -Szent a béke? -kérdeztem bizakodva. Kiara egészen másképpen nézett rám, a tekintete tele volt fájdalommal és becsapottnak érezte magát. -Milla, az lesz a legjobb, ha elmész ma éjszakára máshova. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy átvertetek a bátyámmal és olyannal legyek egy fedél alatt, aki hülyének néz engem. Javierrel is beszédem van, aztán Ábelt is felhívom. Mire visszajövök a fürdésből, kérlek ne legyél itt. Gondolkoznom kell a barátságunkon. – Kiara felment a lépcsőn és nem nézett vissza rám. Azt hiszem ezt végleg elrontottam.