Milla 8. fejezet

Otthon édes otthon!

Már a buszon ülünk, alig várom, hogy megérkezzünk Kiaráékhoz. Olivér eljött velem, mert megszerette volna ismerni a barátaimat. Eléggé nyitott volt a dolgokra, így különösen örültem, amikor csatlakozott hozzám. A kapunál elővettem a kulcsomat és bementünk az udvarra, utána pedig benyitottunk a házba. Kiara rohant le a lépcsőn, kezében egy újság volt. -Már szétuntam magam a bulvárlapokkal, végre itthon vagytok! -ölelt át minket Kiara. -Nem szoktál szennylapokat olvasni. -mutattam rá. -Jó bevallom, nem szoktam, de most kivételt tettem. Ez miattad van, mert elutaztál és nem volt kivel pletykálni. – széttárta a karjait. -Ó értem! – nevettem. -Bocsánat, de ki ez a jóképű fiatal ember? Megint egy külföldivel jöttél haza? -kérdezte hangosan Kiara. -Szia, Olivér vagyok. -mutatkozott be. Kiara egy kicsit zavarba jött: -Ne, haragudj rám, ami a szívemen, az a számon… - és kezet rázott a pasival. -Kiara, egy kicsit fogd vissza magad. -nevettem rá. -Jól van, jól van. Nos, kértek valamit enni vagy inni? Gyertek beljebb ne álldogáljatok itt. – Kiara beinvitált minket a nappaliba. Beültünk és elhelyezkedtünk a kanapén. -Meséljetek, hogyan ismerkedtetek meg és milyen volt Portugália? -érdeklődött a barátnőm.

Este filmet néztünk Olivérrel a nappaliban, a film alatt egy kis fagyira vágytam, így kimentem a konyhába nasiért. Olivér utánam szólt, hogy hozzak neki is belőle. Kisétáltam a konyhába és elkezdtem előszedni a fagyit és az evőeszközöket. -Szia Milla!- köszönt rám Ábel. Észre se vettem, hogy hazajött. Mikor érkezett meg? Nem hallottam… -Szia Ábel!- köszöntem vissza magabiztosan. -Hallom sikerült elválnotok Pedróval. - próbált beszédbe elegyedni velem, hát nem jó fej? - Igen, de barátok maradtunk. Még a kiutazásom előtt elindítottuk a válópert, aztán a nyaralás alatt érvénytelenítették a házasságunkat. - avattam be.  -Értem, de úgy látom máris beújítottál egy új trófeával.- mondta féltékeny hangon. -Olivér nem egy trófea. Ő a...- vágtam volna vissza, de elakadtam. Még nem mondtuk ki egymásnak, hogy járunk meg ilyenek... -Ő csak egy barátom.- mondtam ki végül. -Ó, ne aggódj hiszen csodás szerelmek születnek a barátságokból, nem igaz? Viszont ha hiszed, hanem: drukkolok nektek. - kacsintott rám és bekapott egy szőlőszemet. -Ami a szerelmet illeti. Mi legalább őszinték vagyunk egymáshoz.- vágtam vissza. -Szép próbálkozás szívem, de mindketten tudjuk, hogy a mi szerelmünket semmi sem múlhatja felül. - mélyen a szemembe nézett. -Fogadjunk, hogy Olivér hamarabb vall majd nekem szerelmet, mint Te! S ha megbocsájtasz dolgom van!- felkaptam a fagylaltot és a kanalakat. Ábel az utamba állt, mint mindig. -Ha olyan nagy a szerelem köztetek, legalább azt áruld el, hogyan és mikor melegedtetek össze? -kérdezte. Láttam rajta, hogy őszinte volt az érdeklődése. -Nos, a Portugál tengerparton olvasgattam és Olivér leszólított a többi már történelem. -zártam rövidre. -Nos, és mit olvastál? - mikor hagyja már abba a faggatózást? -Semmiközöd hozzá!- csattantam fel. -Hmmm, kitalálom a kedvencedet olvastad. Ó, csak nem Jane Austen: Meggyőző érvek volt az? -kérdezte vigyorogva. Nem ellenkezhetek, túl jól ismer már. -Talált süllyedt. -sóhajtottam. -Emlékszem, amikor Kiarával együtt lógtatok, kamaszként is ezt a könyvet forgattad a kezedben. - nosztalgiázott. -Valóban, ez a kedvenc könyvem, de mit akarsz ebből kihozni? -közben rápillantottam a fagyira, nehogy túlságosan elolvadjon. Ismét Ábelre néztem és figyeltem. -Hmmm, ismerős a története, és olyan mintha Te meg Én átéltük volna. Nem gondolod? -morfondírozott. -Nagyon vicces vagy. -böktem rá a karjára. -Egyébként jól kijöttök egymással? -utalt Olivérre. -Igen és úgy érzem Ő is szeret engem. -vallottam be majd folytattam: - Remélem Te is találni fogsz valakit, aki épp úgy szeretni fog Téged, ahogyan a nagykönyvekben megvan írva. -öntöttem belé a lelket. Ábel zsebre tette a kezét és a szemembe nézett: -Már megtaláltam: épp itt áll előttem. -mondta és megcsókolta a homlokomat aztán eltávolodott tőlem. Én pedig a számhoz érintettem a kezemet, és elpityeregtem. -Milla jössz már? Mikor hozod a fagyikat? -kiabált ki a nappaliból Olivér. -Egy pillanat! Máris jövök! -válaszoltam neki, de mire visszanéztem a hűtő irányába Ábel már itt se volt.

A Sziget Fesztivál

Kiara péntek délután diadalittasan rohant ki hozzám és Olivérhez a kertbe. -Végre megvannak a jegyek! Mehetünk a hétvégén a Szigetre tombolni, és végre láthatom a kedvenc bandámat! -lobogtatta a jegyeket a barátnőm. -Nem mondod? Komolyan, hogy sikerült megszerezned a jegyeket? – Zseniáls ez a csaj. -A neten árultak négy darab napi jegyet és lecsaptam rá. -mesélte. -Ügyes vagy. – dicsérte meg Olivér. -Meeeggyüüünnkkk Robin Schulz és Bloc Party!!!! -kiabálta örömében Kiara. Úgy látom, most nagyon boldog, hogy kimozdulhat itthonról, hiszen egésznap csak az anyaságra koncentrál. Eljött a szombat, amit nagy izgalommal vártunk. Már délelőtt elkezdtem a készülődést: megmostam a hajamat és felvettem az outfitemet. Jó kis füstös sminket tettem magamra és befújtam a nyakamat a kedvenc parfümömmel. Felhúztam a gumicsizmámat és a karomra tettem a bőrdzsekimet, arra az esetre, ha estére lehűlne az idő. Fogtunk egy taxit és el autókáztunk a Szigetre. Kiszálltunk a taxiból és ámultunk-bámultunk. Hatalmas nagy tömeg sétált át a hídon. -Juhuuu! – kiáltotta mellettünk egy tini lány. Kiarával egymásra vigyorogtunk és nevettünk egyet. -Ez annyira izgi! – örömködött Kiara. -Az, ám! – egymásba karoltunk és útközben lehagytuk a fiúkat.

A koncert alatt kiabálva megkérdeztem a többieket, hogy kérnek-e még valami innivalót? A fiúk sört kértek, Kiara pedig valami kólát. Beálltam a sorba és időközben elméláztam. Előre néztem és a sorban megláttam Ábelt. Hát persze! Miért is hagyná ki Ő is a Szigetet? Amióta ismerem, tudom, hogy évek óta kijár ide a haverjaival. Ezúttal nem is tévedtem, hiszen Laciékkal lóg éppen. Előre tolakodtam a sorban és lágyan megkocogtattam Ábel vállát:  -Most már tényleg kinevezhetnélek a testőrömnek, mivel folyton csak lopakodsz utánam.- mondtam neki. -Hát szia! Ki én? Dehogyis. -próbálta tagadni, de így van. -Ha esetleg nem tudnád: mással jöttem és nem veled.- szembe fordult velem Ábel és vágyakozva nézett rám. -Tudom.- és a tenyerébe fogta a kezemet.  -Akkor miért követsz?- húztam fel a szemöldökömet. -Nem követlek, ez a sors műve. -kacsintott rám. Na ebből elég! Határozottan elrántottam a kezemet. -Ábel, tudom, hogy valójában szabotálni akarod az alakuló párkapcsolatomat Olivérrel. Úgyhogy kérlek szépen, hagyj engem élni! Már régen túl vagyok rajtad.- az utolsó mondat hazugság volt, mert valójában nem hevertem ki Őt. Ábel félrehúzott engem, így kiálltunk a sorból. Elvonultunk egy plakát mögé és magához rántott engem. -És ugyanazt érzed, vele is, mint velem?- kérdezte. -Igen. -füllentettem. -Azt kétlem. -mosolygott. -Neki legalább nem olyan sötét a lelke, mint a Tiéd. -mutattam rá a fájó pontra. – Pedig úgy tudom, hogy téged vonzanak a sötét lelkű egyének.. -búgta. -Most már nem. Tudod mit, jobb is, hogy így alakult köztünk a dolog. Legalább boldogabb vagyok, mint valaha.-suttogtam neki. -Miért nem mondod, ki hangosan, hogy el is higgyem? -közben az egyik karjával neki támaszkodott a plakátnak, beszorítva engem. -Mit mondjak ki hangosan? -kérdeztem vissza. Ábel mélyen a szemembe nézett és megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. A karjaiba omlottam, aztán elengedett. -Milla itt vagy? -kérdezte Olivér. -Itt vagyok! -szóltam neki a plakát mögül. -Mit kerestél itt? -kérdezte vigyorogva. -Csak sétáltam egy kicsit és erre tévedtem, oh látom vettél perecet. -próbáltam higgadt maradni, így megfogtam a perecet és letörtem belőle egy darabot. Aztán visszanéztem a plakát felé, és ahogy látom szokás szerint felszívódott Ábel. Olivérrel visszasétáltunk a többiekhez, én pedig azon gondolkoztam, mikor lehetek újra együtt Ábellel. Kiara és Javier letették a sörpadra az italukat és elhelyezkedtek. Belekortyoltam az italomba és próbáltam élvezni a koncertet, ami nehezemre esett egy ilyen csók után.