Milla 7. fejezet

Nélküled nem létezem

Milla

Fekszem az ágyamon és nehezen lélegzem, a szívem pedig lassan dobog. Már egy ideje itatom az egereket, néha az oldalamra fekszem és kibámulok a semmibe. A függönyön keresztül némi fényfoszlány tolakodik be a szobámba, aztán eltűnik. Újra és újra lejátszódik ez a jelenet. Hallom, ahogy tombol a szélvihar oda kint. Magamra húzom a takarót és azon tűnődők, hogy mikor ettem utoljára? Pedró napok óta körülöttem ólálkodik, de mivel nem szólok hozzá teljesen magába van zuhanva. Néha behoz egy kis kaját, amihez egyáltalán nem nyúlok. Próbál felvidítani, párszor már össze is vesztünk, hogy szedjem össze magam, mert nem tudja, hogy mi a bajom. Elmondtam neki többször, hogy a felmondásom miatt vagyok teljesen magam alatt, de nem vette be a dumát. Látom rajta, hogy egyre jobban gyanakszik arra, hogy Ábel miatt vagyok szomorú. Párszor már a fejemhez vágta, örüljek neki, most már nem kell vele dolgoznom. S mindig vissza kiabáltam neki: -Ezt Te nem értheted! -és bezárkóztam a szobába. Mindennaposak a vitáink. Aztán valamelyik nap hallottam Kiarát és Ábelt beszélgetni. A szívem nagyot dobbant. Mivel nem akartam lemaradni kíváncsian oda lopakodtam az ajtómhoz és lefüleltem a beszélgetésüket.

-Most, hogy már nem vagytok egy munkahelyen, mostmár ideje lenne beszélned vele. -javasolta neki Kiara. -Várni szeretnék egy kicsit, van egy dolog, ami miatt még nem lehetünk együtt. -ugyanezt a szöveget nyomta nekem is. Fogalmam sincs ilyenkor mire gondol. -Tudod, jól, hogy simán kibékülne veled, csak beszéljetek végre! -láttam, ahogyan Kiara átöleli a bátyját. -Ezt még nem értheti, de tudnia kell, hogy mindent kettőnkért csinálok. Ki kell várnia a végét. -magyarázta a húgának. -Ábel, biztos jó, ha most elmész? Tuti nem maradsz itt velünk? -kérdezte szomorúan Kiara. -Egy darabig elmegyek, majd visszajövök. Viszont mennem kell, szeretlek húgi. -megpuszilták egymás arcát és Ábel elment a házból. A kezemben lévő maradék papírzsepivel felitattam a könnyeimet és visszavonultam a szobámba.

-Végre látunk Milla! Már azt hittük elnyelt a sötét szobád. – próbált poénkodni Javier. -Éhes vagyok, és szeretnék egy jó fürdeni. -mondtam neki. -Nincs semmi akadálya! – odajött hozzám és leültünk a pult melletti székekre. -Mit szeretnél enni? A gyerekek már ettek valami palacsinta féleséget, van még maradék kakaóscsiga is.- sorolta fel a választékot. -Egy kávéval indítanám a menüsort, aztán lehet csipegetek egy kis palacsintát. -próbáltam magamra erőltetni egy kis életvidámságot. Javier felpattant és elkezdett tálalni nekem. Kávézás közben elméláztam az elmúlt heteken és próbáltam elfojtani magamban az emlékeket. Sajnos naponta többször hallom Ábel nevét Kiara szájából, és tudom, hogy rólam is beszélnek. Tudom, hogy nagyon aggódnak értem. Egyik nap Kiara próbált velem filmet nézni, de mindig valami horrorfilmet választottam. -Miért akarsz mindig parázni? -kérdezte nevetve. -Mert jól esik és nem érzek fájdalmat. -válaszoltam neki. Láttam, hogy Kiara forgatja a szemeit. -Ezzel nem fogod megoldani a szerelmi bánatodat. Ki kell dugnod az orrodat, egyébként is: nem maradhatsz az örök szomorúságban. -tanácsolta a barátnőm. -Ábel nélkül már nem létezem többé. -mondtam neki és felálltam a fotelből. Napok óta tanácstalanok a barátaim: már nem tudják mivel vidítsanak fel, eddig mindennel próbálkoztak: elvittek moziba, piacra és kirándulni a hegyekbe, de a kedvem ugyanolyan pocsék maradt. Tudom, hogy mindent megtesznek értem, megígértem nekik, hogy próbálom összeszedni magam, de mivel Ábel végig csak játszadozott velem, ezt nem érthetik meg. A bálon minden olyan tökéletes volt, sokat beszélgettünk, igaz néha ugrattuk egymást, de olyan jól éreztem magam. S végre kinyögte, hogy szeret. A következő nap, meg azt mondta: vannak dolgok, amiket nem érhetek meg. Soha többé nem láthatom Őt. Onnantól kezdve teljesen eltűnt az életemből. Nem igazán értem mit szeretne tőlem valójában. Mindegy is, nem is gondolkozok ezen, mert mindjárt sírni fogok. Megettem azt a pici palacsintát és megköszöntem Javiernek a reggelit.

Napról napra egyre jobban éreztem magam. Nem azt mondom, hogy teljesen felépültem a szerelmi bánatból, de vágytam egy kis társaságra. Kiarával egy piacos randevút beszéltünk meg. Elmentünk bevásárolni Lénának a főzéshez. Javier pedig otthon maradt a gyerkőcökkel. Mindenféle finomságot vásároltunk és a piac végén ettünk egy lángost. -Jobban vagy már? -kérdezte Kiara. -Fogjuk rá, jót tett a séta. Köszönöm. -köszöntem meg neki. -Tudom korai még megkérdeznem, de mihez kezdesz most? -közben kidobta a szemetesbe a szalvétát. -Elutazok jó messzire. Nem tudom hova, de majd kitalálom. Mindenesetre kell egy kis kiruccanás egyedül. -böktem ki neki. -Az szuper és Pedróval mész? -érdeklődött Kiara. -Egyedül megyek, de ha jönni akar, akkor jöjjön. Engem úgysem érdekel Pedró. -vontam meg a vállam. -Oké, na de hova mennél? Mi az úti cél? -kíváncsiskodott a barátnőm. -Igazából magam sem tudom, csak el innen jó messzire. -mondtam neki őszintén. Kiara közelebb jött hozzám és átölelt. -Teljesen megértem drágám. Remélem azért egyszer és mindenkorra megbeszélitek az érzéseiteket Ábellel. – mondta a fülembe. -Azt kétlem. Szerintem ennek örökre vége. Hidd el. -sóhajtottam neki. Kiara megértően bólintott.

Üdvözlet Portugáliából!

Még mindig alig hiszem el, de végre megérkeztem Portugáliába! Idén elég sok helyre eljutottam, de úgy érzem, messze ez lesz a legjobb a többi közül. Leszálltam a repülőről és kerestem egy buszjáratot. Aztán megláttam oldalt a megállót és pont bent állt egy busz. A sofőrtől megvásároltam a jegyet és hátra ültem a hátizsákommal. Kibambultam az ablakon és próbáltam felfogni ép ésszel, hogy tényleg megérkeztem! Itt vagyok, távol az otthonomtól. Jó lesz egy kis elvonulás, mert újra megszeretném találni önmagamat. Úgy érzem, hogy elakadtam az életben főleg munka és szerelmi élet terén. Muszáj egy kicsit kiszellőztetni a gondolataimat. Elővettem a mobilomat és írtam egy üzenetet Kiarának és Javiernek, hogy minden rendben van. A szokásomhoz híven vettem egy térképet és felfedeztem mindent Porto városában. A hosszú városnézés után, úgy döntöttem felkeresem a szállásomat. Egy hotelben foglaltam szállást, ami egy kicsit messze volt, így a helyi közlekedéssel mentem oda.

Másnap reggel lementem a recepció felé megkérdezni hánykor lesz a reggeli, mert elfelejtettem. A hölgy mondta, hogy éppen időben vagyok, még tudok enni. Aztán megakadt a szemem egy újságon egy csoportos városnéző túrát hirdetett. Elvettem egyet. -Ez a program mindennap van? -kérdeztem és közben lapozgattam az újságot. -Igen, a holnapi csoportban van még két hely. -nézte a laptopját a recepciós. -Akkor majd valamikor jelentkezem. -mondtam. -Megadhatja az adatait és küldünk emaileket az induló programokról. -javasolta, így megadtam neki a személyes adataimat. Ez a nap is elrohant: lementem a tengerpartra fürdeni, aztán egy jó ebédeltem. Messziről elkerültem a bárokat és a hangos zenéket. Egy kis nyugalomra vágytam. Egy idő után kezdtem megérezni Kiaráék hiányát, főleg Ábel hiánya volt a legrosszabb. Na, de nem azért jöttem ide, hogy keseregjek, nem igaz? Egy kicsit összeszedtem magam és próbáltam a jelenre fókuszálni.

Délután van és még mindig a tengerparton süttetem a hasamat, könyvet olvasok és friss gyümölcsöket rágcsálok. Valami limonádé félével hűsítem magam. -Meggyőző érvek? - kérdezte tőlem egy férfi hang. Felpillantottam a könyvből. Jól hallottam valaki magyarul szólt hozzám? Hunyorogva néztem az illetőre. -Ez, a kedvenc könyvem. - válaszoltam a hangnak. - Jó kis könyv, egyszer olvastam én is. - egyre jobban közeledett felém az idegen. Becsuktam a könyvemet és felültem a törölközőről. -Elhatároztad, hogy veszed a bátorságot és leszólítod a honfitársadat? -kérdeztem mosolyogva. -Jól van lebuktam... Egyébként Olivér vagyok. - mutatkozott be. - Milla .- ráztam vele kezet. -Tetszik  a neved. -bókolt. Megbeszéltük, hogy találkozunk a szállás előtt és elmegyünk egy bárba inni. Magamban megfogadtam, hogy mértékkel fogyasztok majd alkoholt. Úgy látszik mostanában nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy tervezem, hiszen mindig ugyanaz a forgatókönyv. Felszed egy pasi valahol és egy randin találom magam. Buliba megyek és egész éjjel táncolok. Végül elmentem Olivérrel a buliba. Egy helyi klubba mentünk, ahol ráadásul DJ párbaj volt. Ittunk egy italt és elmentünk táncolni. Jól éreztem magam, viszont nem voltam annyira felszabadulva. Egy kicsit visszafogottabban toltam a mai estét, úgy érzem kezdek felnőni. Vagy kezdek megkomolyodni? Nem tudom, de egy biztos valamiért nem érzem szükségesnek, hogy ájulásig tomboljak. Olivér kínálgatott egy pohárka shottal, de visszautasítottam. A pasi megvonta a vállát és megitta. Éjfél előtt elköszöntem tőle és lemásztam a bárszékről. Olivér felajánlotta, hogy elkísér. Visszamentünk a szállásomra és elköszöntünk egymástól. Amikor felértem a szobámba, kiengedtem magamból minden feszültséget és bánatot aztán elkezdtem sírni. Hiányzik Ábel és hiányoznak a barátaim.