Milla 50. fejezet befejező rész

Te vagy a végzetem

Úgy érzem, hogy amióta az életem új irányt vett, azóta sokkal felszabadultabb és boldogabb vagyok, mint valaha. Heti rendszerességgel veszek részt különböző partikon. Bárhol is járok az emberek tárt karokkal várnak és mindenki táncolni akar velem. A bulizásban találtam meg az élményeket és teljesen új érzések kerítik hatalmába a szívemet és a lelkemet. Jelenleg az alkohol és a tánc az egyetlen kiút a sötétségből. Egyre jobban kezdem élvezni ezt az egészet. Jobbnál jobb pasik állják az utamat és nem tudom, hogy ki közül válasszak. Tánc közben az egyik pasival egyre jobban bemelegedtünk és elkezdtünk egymással smárolni. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ez hiányzik az életemből. Az igaz szerelmet szeretném átélni, olyas valakivel, aki viszont szeret engem. Bár ettől az éjszakától nem várok mást, csak alkalmi kalandot. Hiszen nem biztos, hogy rögtön megtalálom álmaim pasiját. Egyelőre ez az új élet teljesen bejön nekem hiszen kiszámíthatatlan és izgató a számomra. Tudom, hogy mindez csak egy menekülés a valóság elől, de annyira élvezem ezt. Az éjszakáim bármikor hosszúra nyúlhatnak és akkor mehetek haza, amikor csak akarok. A buli hevében elkezdtem egy kicsit szédülni és megkértem az egyik pasit, hogy várjon pár pillanatot mindjárt visszaérek hozzá. Amikor kiértem az utcára egyedül maradtam a gondolataimmal. Most jövök rá, hogy az alkalmi kapcsolatok és a vadulás nem hozzák meg számomra a teljes boldogságot. Az alkohol és a tánc nem nyújtanak vigaszt. Engem csak egy valaki tud megvigasztalni és az Kiara. Persze Ábel is, de a húga a világ legjobb támasza és szörnyen elkezdett hiányozni nekem. Gondoltam egyet és megcsörgettem Kiarát. -Szia Kiara… Milla vagyok.. – és belenevettem a telefonba. -Szia! Te ittál? -kérdezte Ábel. -Hé! Szia Ábel. Mióta vagy Kiara? -kérdeztem tőle. Elvettem a telefont a fülemtől és lecsekkoltam, hogy tényleg a barátnőmet hívtam-e? -Figyeellj.. add át nekem Kiarát. -kértem tőle. -Milla, a húgom most jelen pillanatban nem ér rá. -közölte velem. -Miért? Hol van? -kérdeztem. -Lent van Anyámékkal és itt hagyta a mobilját. Éppen erre jártam, amikor Kiara szobájában csörgött a mobil. Mivel Te hívtad, ezért bátorkodtam felvenni. Szóval Milla mióta vagy te részeg? -tette fel a kérdést. -Akkor elmondom neked is. Képzeld már három pasival csókolóztam. -vallottam be neki. -Milla! Kérlek a részletektől kímélj meg. Szóval elmenjek érted? -kérdezte. -Nem emlékszem, hogyan kerültem ide, így nem tudom megmondani a címet. -kuncogtam. -Ez egyáltalán nem vicces Milla. Mivel részeg vagy teljesen kiszolgáltatott vagy, bárki bánthat téged. -közölte velem szigorúan. -Nem mondod? Ki vagy Te a bátyám? -nevettem bele a mobilba, majd leültem a földre. -Milla hallasz? -kérdezte Ábel. -Itt vagyok. Szóval eljössz értem vagy sem? -érdeklődtem. -Várj egy percet és megnézem merre vagy a mobilod szerint. -aztán egy darabig csend volt. Pár pillanat múlva Ábel ismét beleszólt a telefonba. -Itt vagy még? Megvan a cím. Maradj ott, ahol vagy! Máris indulok érted! – majd ezzel kinyomta a vonalat. Ábel hangja olyan dögös és megnyugtató volt, hogy szinte éreztem: nemsokára biztonságban leszek. Talán ez a pillanat ad némi reményt, hogy nem vagyok teljesen egyedül ebben az éjszakában, és van valaki, aki törődik velem.

Ahogy Ábel megérkezett az autó fényszórói vakítóan világítanak a sötét éjszakában. Nyöszörögve takarom el a szemem, annyira a szemembe világítanak a fények. Félszemmel látom, amikor Ábel kiszáll a kocsiból és aggodalommal néz körül merre lehetek. Pár pillanat múlva észrevesz a falnál és oda siet felém. -Szia! Hát tényleg nagyon kiütötted magad. Gyere, beültetlek a kocsiba. -és a vállára tettem a karomat. -Nem kell… meg tudok állni a lábamon.. -mondtam neki, de Ábel egy tapodtat se mozdult. -Elhiszem, de jelen pillanatban nem vagy a legjobb formádban. Én csak azt szeretném, ha biztonságban hazaérnél. -mondta nekem. A szavai a szívemig hatoltak és elkezdtem olvadozni tőle. Mivel nem akartam lebukni előtte kirántottam magam az öleléséből. -Nem kell a segítség! -makacskodtam. Ábel érzi a dühömet és próbál megértően közeledni felém. -Nem szeretnélek magadra hagyni. Kérlek hallgass rám és ülj be az autóba. -kérlelte. -Jól van, de… -közben megbotlottam és Ábel elkapott. A karjába vett és beültetett az anyósülésre. Gondosan bekötött engem és megsimogatta a fejem. -Mindjárt otthon leszel. -vigasztalt. Amikor Ábel becsukta az ajtót azonnal megkerülte a kocsit és mellém ült. Ő is bekötötte magát, majd elindította az autót. Jobbra fordítottam a fejem és kezdtem rosszul lenni. Egy kis idő múlva éreztem, hogy mindjárt hányni fogok. -Ábel! Légy szíves állj meg, mert hányingerem van! -szóltam neki. Ő pedig óvatosan leállt az út szélére és mivel nem bírtam kikötni magam, azon nyomban kihánytam a kocsiból. Ábel azonnal a segítségemre sietett és mellém guggolt. -Gyere kikötlek. -mondta és segített kiszállni. A bokorhoz sétáltunk és ott folytattam a hányást, közben Ábel fogta a hajamat. -Mindjárt jobban leszel. -nyugtatott. Éreztem, hogy a gyomrom még mindig forog és egyre jobban szédülök. Még párszor hánytam, majd Ábel a kezembe nyomott egy papírzsepit, hogy megtörölhessem a számat. -Most már jobban vagy? -kérdezte. -Fáj a hasam és rosszul vagyok. Nem mehetek így haza. Nem akarok hazamenni. -nyögtem. Ábel egyszer csak kibökte. -Jól van átviszlek hozzánk, ha ennyire akarod. -mosolygott. -Köszönöm. -mondtam neki halkan.

-Ne kelts feltűnést és vedd le a magassarkú cipőt. -kérte Ábel, amikor megérkeztünk hozzájuk. -Igenis uram! -vigyorogtam rá. Már egy kicsit jobban voltam, de még nem az igazi. -Nem vagyok az urad. -mondta rezzenéstelen arccal. -Meglátod rövid időn belül uramnak foglak hívni. - vigyorogtam rá és megböktem az orra hegyét. -Csak szeretnéd. Jól van Milla most kapaszkodj belém, mert megyünk fel az emeletre. -mondta, én pedig engedelmeskedtem neki. Mire felértünk az emeltre Ábel bevitt a szobájába és letett az ágyra. -Hozok neked vizet maradj itt. Megértetted? -nézett rám aggódva. -Aham. – és beharaptam az alsó ajkaimat, mert majdnem elröhögtem magam. Lassan felálltam az ágyról és elkezdtem nézegetni a fotóit a polcon. A kezembe vettem azt a fotót, ahol Irinával állnak és boldogan mosolyognak. Aztán visszaraktam a helyére, majd elvettem azt, ahol hárman állunk a képen. Kiara Ábel nyakában lóg és úgy mosolyog a fotósra, én pedig Ábel mellett állok, ahol boldogan nézek rá. Nagyot sóhajtva kellő óvatossággal visszatettem a képet a polcra. Ábel megérkezett és becsukta maga mögött az ajtót. -Az jó kis nap volt, emlékszem. -vigyorgott rám. -Tavaly készült, ha jól emlékszem. -mondtam neki. -Így van. Hoztam egy kis vizet, gyere igyál egy kortyot belőle. -mondta és felém nyújtotta a poharat. Lassan elvettem tőle a poharat és az ujjaink egymáshoz értek. Nagyokat pislogtam Ábelre és láttam, hogy őt is elkezdtem megbűvölni. Pár pillanatig így álltunk egymás előtt, majd Ábel zavarában a hajába túrt. -Hű, ha itt alszol nálam aludhatsz az ágyamban, én majd földön fogok egy matracon. -próbálta terelni az előző szituációt. -Oké. – és majd ismét belekortyoltam a vízbe.

-Akkor ti is szakítottatok? -kérdeztem Ábeltől, miután beszámolt az Irinával való kapcsolatáról. Az ágyon feküdtem, Ábel pedig a földön ült előttem törökülésben. -Igen… Majd egyszer elmesélem, mert nagyon friss még az élmény. -vallotta be. -Persze, nem is akarlak ezzel tovább nyaggatni. -egy kicsit feltápászkodtam az ágyról és megsimogattam a vállánál. Ábel a kezemre tette a kezét és felnézett rám. -Köszönöm, hogy itt vagy. -mondta hálásan. -Én köszönöm, hogy megmentettél abból a buliból. Nem is tudom mi lett volna abból, ha ilyen állapotban megyek haza. -sóhajtottam. -Lehetett volna rosszabb is. Kérlek Milla soha többet ne csinálj ilyet. -kötötte a lelkemre. -Igenis. -vigyorogtam rá. Ábel sóhajtva megrázta a fejét és elmosolyodott. -Mikor fogsz végre megkomolyodni Te lány. -nézett rám. -Szingli vagyok és vadóc. Csak élvezem az életet. -válaszoltam neki. -Értem. -nevetett Ábel. -Komolyan mondom. Miért kötelezzem el magam valaki mellett? Amíg nem találom meg az igazit, addig bulizok, amíg jól esik. Fiatal vagyok és előttem az élet! -tártam szét a karomat és hátra dőltem az ágyon. -Az biztos is. -értett velem egyet. -Te is élvezd a szingli létet! Hallod! Most esik le! Egyszerre vagyunk szinglik! -tájékoztattam a helyzetünkről. -Jaja. -bólogatott és megint elfordította a fejét és úgy nevetgélt. -Ábel van valaki, aki bejött neked Irina mellett? Valld be! -kértem. -Végül is van valaki, aki bejönne nekem. -kezdett bele. Felültem az ágyon és kíváncsi tekintettel néztem rá. -Ki vele ki az? -kérdeztem tőle. -Nem mondom meg. -válaszolta halkan. -Légysziiii… -kérleltem. -Majd megtudod. -nézett rám komolyan. -Ábel ne kínozz már bökd ki! -óvatosan megböktem a vállánál. -Nem mondom meg és kész. -mondta sejtelmesen. -A francba! Szerencsés lehet az a lány. -bukott ki belőlem, majd a számra tapasztottam a kezem. -Hogy mondtad? – Ábel felült mellém az ágyra és levette a kezemet az ajkaimról. -Semmi. -pirultam el. -Hát jó. -nyugodott bele a válaszomba, majd elengedte a kezemet. -Ideje aludni. -közölte és lemászott az ágyról. -Igen. -sóhajtottam és ledőltem a párnára. Sose fogom megtudni, hogy ki tetszik neki valójában.

Másnap reggel olyan másnaposan keltem fel, hogy azt hittem szétreped a fejem. Lenyúltam Ábelhez és elkezdtem piszkálni a karját. -Jó reggelt! -nyöszörögtem neki. -Jó reggelt Milla! Hogy vagyunk? -kérdezte. -Eszembe jutott valami, Dorina még este rám írt, hogy egy hónap múlva buli lesz nála. Szólnom kell, majd Kiarának. -próbáltam terelni a témát. -Rendben. Szóval, hogy vagy? -visszatért az előző kérdésre. -Rosszul. Valahogy haza kell mennem. Ráadásul észrevétlenül ki kell csempészned a házatokból. Nem akarom, hogy Kiara meglásson nálad. – mondtam neki. -Kérésed parancs. Hoztam pár cuccot, amit itt hagytál nálunk. A szekrényben találtam. – és mellém tette a ruhákat. -Tényleg itt felejtettem a kedvenc pólómat. -néztem az egyik darabot. -Mire felhozom neked a reggelit, öltözz át nyugodtan. -közölte, majd az ajtó felé sétált. -Oké, de ne leskelődj. -néztem rá. -Eszembe sincs. -mondta flörtölő hangon és kiment a szobából.

-Köszi a reggelit. -mondtam Ábelnek amikor végeztem a kajálással. -Egészségedre. – közben elvette tőlem a tányért. -Lassan mennem kell. -sóhajtottam és felkeltem az ágyból. -Rendben. -mondta Ábel és megálltam előtte. Amikor el akartam indulni a szobából még hátranéztem. -Köszönök mindent. -mondtam neki. -Igazán nincs mit. Bármikor számíthatsz rám. Hiszen tudod a számom. -kacsintott rám. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ezek után mi fog ránk várni a jövőben.

Köszönöm szépen az egész hónapos figyelmet! Nem kell tovább búsulni, hiszen hamarosan érkezik az Irina sorozat! Martinnal és a többiekkel. 😊 Claudia a szerző.

Milla story

Minden jog fenntartva -copyright © életérzésblog