Milla 43. fejezet

Összezárva Ábellel

Reggel nyolc körül ébredtünk fel és elkezdtünk készülni a reggelihez. Kiara és Borisz a fürdőszobán veszekedtek, hogy ki menjen be előbb fogat mosni. Én beültem a nappaliba és elővettem a kis tükrömet, majd elkezdtem sminkelni. Ábel és Irina most jöttek ki a szobájukból és üdvözöltek minket. Fél kézzel oda se nézve integettem feléjük. Kiara amikor meglátta a bátyját egyből utána kiabált: -Ábel! Küldd ki légy szíves Boriszt! Én szeretnék elsőnek bemenni! -szólt a húga. Ábel sóhajtott és odasétált a fürdőszobához. Én pedig halkan nevettem rajtuk, ez jó móka lesz. -Borisz tudod, hogy a lányoké az elsőbbség. -támaszkodott az ajtófélfának Ábel. -Hidd el haver, nekem fontosabb dolgom is van! -fordult felé. Kiara pedig előre nyújtotta a karját és kitoloncolta a fiút. Ábel elállt az útból és Kiara kilökte Boriszt, majd becsukta előttük az ajtót. -Mi a franc baja van? -kérdezte Ábeltől Borisz. -Engedd el haver, a nőkkel szemben úgysem tudsz harcolni. Főleg, ha a húgomról van szó. – és megveregette a fiú vállát. Borisz pedig lehorgasztott fejjel ment be a konyhába. Pont akkor lettem készen a sminkeléssel, amikor Ábel mellém ült a kanapéra. -Komolyan néha olyan, mintha két gyerekem lenne. -sóhajtotta Ábel. -Majd, ha igazából is lesznek, megtudod milyen. Addig élvezd ki, míg nincs. -kuncogtam. -Én a közeljövőben már szeretnék. - sóhajtotta Ábel. -Hoppá, ritkán hallani egy pasi szájából. -néztem rá. -Komolyan mondom. -láttam a tekintetén, hogy tényleg nem viccelt. Majd visszatértem a sminkeléshez és a tükörből néztem rá. -És Irinával beszéltetek erről? Nem akarok a magánéletetekről faggatózni, de... -kezdtem volna bele, de Ábel közbeszólt: -Inkább hagyjuk. Jobb is, ha nem beszélünk róla. -majd előre dőlt és megnézte az asztalon a sminkcuccokat. -Ti lányok aztán tudjátok hogyan kell sminkelni. Hidd el enélkül is gyönyörűek vagytok. -jelentette ki, majd rám nézett. Én pedig elpirultam és gyorsan elkaptam a tekintetemet a tükörképünkről. Pár perccel később Kiara kijött a fürdőszobából: -Fiúk, lányok figyelem! Indulhatunk lefelé reggelizni! -összecsapta mindkét kezét és felállított minket a helyünkről. -Irina! Borisz! Gyertek már! -kiabált utánuk, majd kisétált velünk az ajtón.
Amikor megérkezett a lift, én már nem fértem be. A hotel többi vendége is ugyanebben az időben akart reggelizni, így gyorsan betelt. -Milla, majd gyere utánunk a következővel! -kiabálta a liftből Kiara. Mielőtt bezáródott volna az ajtó Ábel még gyorsan kilépett a liftből. -Ez szép volt, de igazán elmehettél volna a többiekkel. - mondtam neki és összefontam magam előtt a karomat. -Nem akartalak magadra hagyni. -mondta vigyorral az arcán miközben zsebre tett kézzel nézte a lift kijelzőjét. -Szuper! -sóhajtottam. 2 percen belül visszaérkezett a lift, így beszálltunk. A kilencedik emeleten vagyunk. Ábel benyomta a gombot és bezáródott az ajtó. Amikor elindultunk hirtelen elsötétedett és megállt a lift is. -Ajjaj! -szólalt meg Ábel. -Mi történt?! -kérdeztem és bevallom egy kicsit megijedtem. -Áramszünet van, ami az jelenti, hogy itt maradunk egy darabig. -aztán Ábel fogta magát és leült a földre. Én pedig háttal neki támaszkodtam a liftben lévő plakátnak. -Nem ülsz le? -kérdezte tőlem. -Nem. -válaszoltam neki és magamban imádkoztam, hogy gyorsan jöjjön vissza az áram. -Hidd el, elfog tartani egy darabig, míg kimentenek minket. - nézett fel rám Ábel, majd felém tartotta a kezét. Egy sóhaj kíséretében végül elfogadtam a kezét és leültem mellé. Elkezdtem nézelődni és malmoztam az ujjammal. -Milla nálad sincs térerő? - törte meg a csendet Ábel. -Nincs nálam a mobilom, direkt fent hagytam a szobában. Nem gondoltam arra, hogy majd egy liftben fogok ragadni veled. - válaszoltam neki. Ábel rögtön zsebre tette a telefonját. -Hát akkor esélytelen az egész. - mondta sóhajtva. -Akkor beszélgessünk. - javasoltam. -Miről szeretnél beszélgetni? - úgy látom felkeltettem az érdeklődését. -Mesélj a gyakornoki állásról. Mit csinálsz jelenleg? - néztem rá közben felhúztam a lábamat. Ábel is követte a mozdulatomat és ő is ugyan ebbe a pózba vágta magát. -Húha! Rögtön a karrieremről akarsz faggatni? Hát legyen. Szóval van egy Javier nevű haverom. Az Ő cégénél gyakornoskodom egy lemez stúdióban. Nagyon élvezem. Azt mondja Javier, ha továbbra is így haladok, kell majd egy asszisztens. Javier külföldre is ki szeretne terjeszkedni, így eléggé stabil állásnak tűnik. Tágas és világos irodák vannak, és gyönyörű a berendezés. Tetszene neked. - mesélte. -Biztosan nagyon jól nézhet ki. - mondtam neki. -Meglátom mi lesz, majd pár év múlva. Javier azt ígérte, hogy előbb-utóbb felfog venni egy ügyvédet is. Úgyhogy szépen alakulunk. Veled mi a helyzet? Nemsokára diplomázol. Mik az elképzeléseid a jövőre nézve? - érdeklődött Ábel. -Konkrét elképzelésem az, hogy a jövőben szeretnék egy saját fodrász szalont vezetni. Ahol természetesen nemcsak tulajdonos lennék, hanem kivenném a részem a munkában. Imádok új frizurákat alkotni és szeretem ezt a fajta szabadságot. Mielőtt belevágnék a projekt megvalósításában, előtte szeretnék még világot látni. -számoltam be neki. -Melyik országot néznéd meg először? -kérdezte. -Minden álmom, hogy egyszer eljuthassak Olaszországba vagy Spanyolországba. Engem ez a két ország nagyon érdekel. Imádom a kultúrájukat és az ételeiket. -közben Ábel figyelmesen hallgatott engem, majd elmosolyodott.
Már legalább egy órája itt ülünk a liftben és kezdek éhes lenni. Beszélgetés közben Ábel vállára hajtottam a fejem és úgy beszélgettünk tovább. A kezemet tördelem és egyre feszültebbé váltam. -Milla ne tördeld a kezedet. -és Ábel megfogta a kezemet. -Egy kicsit ideges vagyok, már egyre rosszabbul bírom a bezártságot. -vallottam be neki. -Ó, akkor már értem miért fészkelődsz ennyit mellettem.Szóval lift fóbiád is van. -nevetett. -Ez nem vicces, komolyan kell ezt venni. -böktem meg a kezét. -Jól van. - és szinte éreztem, hogy élvezi ezt a szitut. -Nem ér nevetni!-szóltam rá. -Igenis Milla! - miközben elengedtem Ábel kezét, lassan végigsimítottam az ujjain. -Mi a helyzet veled és Irinával? -próbáltam gyorsan elterelni a témát. Ábel sóhajtott, majd bele kezdett: -Irina és én lassan két éve járunk. Nagyon jól megvoltunk egészen mostanáig. Amióta elkezdett fősulira járni egyre furábban viselkedik. Néha távolságtartó néha pedig egyből az ágyba vinne engem. Időnként nem tudom követni ezt a hangulatingadozást. Valami vizsgára készült az egyik tanárával, így elég sokára ért haza. Érdekes módon mire hazaért teljesen fel volt dobva és állandóan nyomkodta a telefonját. Az út előtti napokban is egyre sűrűbbé váltak a késői hazatérések. Egyik nap elé álltam és rákérdeztem, hogy van-e viszonya valakivel? -lendült bele Ábel, én pedig félbeszakítottam a kérdésemmel: -Komolyan mondod? Azt gondolod, hogy Irina kavar valakivel? -erre felkaptam a fejemet és Ábelre néztem. -Szerinted kit dobna fel négy órás felkészülés? Ráadásul nagyon nehéz tantárgyat vett fel és mindig arról a pasiról beszél. Várj csak! - láttam, hogy Ábelnek eszébe jutott valami. -Mi jutott az eszedbe? -vágtam közbe. -A tanárát Lehoczky Martinnak hívják. Neked mond valamit a Lehoczky név? Nekem annyira ismerős, talán az újságokból.- jesszus nem szeretnék lebukni, így gyorsan témát kell váltanom. -Nem. -válaszoltam gyorsan. -Akkor jó. Mindegy is, nem lényeges. Szóval Irinával nem állnak jól a dolgok. Ráadásul akárhányszor családalapításról beszélek, mindig leráz. Tavaly nem akart eljönni velem az egyik barátunk esküvőjére. Mindig arra hivatkozott, hogy dolga van. Erre a nyaralásra azért hoztam ide Irinát, mert azt gondoltam majd újból fellángol a szerelem köztünk. Bevallom egyre inkább távolságtartó lett a barátnőm és csak előttetek játssza meg magát. Amikor felmegyünk a hálószobába és átölelem mindig kibújik a karjaim közül. Aztán fogja magát és bezárkózik a telefonjával a fürdőbe. -meséli Ábel. -Sajnálom. -ennyit tudtam kinyögni. Őszintén mit mondjak erre? Nem szeretem Irinát. Ábelt pedig egyenesen megsajnáltam, hogy ilyen lökött barátnője van. Remélem Ábel időben kapcsol majd és végre dobni fogja ezt a libát.
-Most már tényleg kezdek rosszul lenni. -felakartam állni, közben jól megszédültem. Ábel is felállt a földről, majd elkapott és a mellkasának dőltem. - Tarts ki Milla mindjárt jönnek értünk. Szerintem már nincs sok hátra. Hamarosan visszajön az… -ebben a pillanatban kigyúltak a fények. A lift pedig elindult lefelé. Amikor leértünk kinyilt az ajtó és Irina állt előttünk karba tett kézzel. Aztán meglátta, hogy Ábel karjaiban vagyok és teljesen elképedt. Gyorsan kiszabadítottam magam a pasi öleléséből és kisétáltam a liftből. Irina pedig elhúzta a száját, majd Ábelre nézett. -Te és Milla? Ez komoly? -tette fel neki a kérdést a csaj. Befordultam az egyik fal mellett és kinéztem, hogy lássam mit művelnek ezek ketten. -Nem az aminek látszik. Tudod jól, hogy áramszünet lett, amikor elindultunk reggelizni. -magyarázta neki. -Persze. Hiszen jól láttam, hogy Millához igyekeztél kifelé a liftből. Gondolom nem akartad magára hagyni. Szegény ártatlan kislány, nem tud magára vigyázni. -vágta a fejéhez Irina. Ábel egyből a védelmemre kelt: -Milla nem kislány! Őt kiskora óta ismerem és rendkívül okos nő! Jobb lesz, ha leszállsz róla, mert ha továbbra is piszkálni mered… -lépett közelebb a lányhoz, majd folytatta: -Velem gyűlik meg a bajod. Egy rossz szót mondasz Milláról vagy a húgomról, akkor abban a pillanatban szakítani fogok veled. Értetted? A családomról jót vagy semmit. -sziszegte neki és láttam Irina arcán a döbbenetet. Én is totál lehidaltam. Soha nem gondoltam volna Ábelről, hogy ennyire fontos vagyok neki.