Milla 42. fejezet

Irina féltékenysége

A teraszon álldogáltam és kortyolgattam a frissen főzött kávét. A tegnap estére és az Ábellel töltött időre gondolok. Remekül éreztem magam vele és bízom benne, hogy lesz ennek folytatása. Bár azóta úgy éreztem, mintha Ábel egy kicsit eltávolodott volna tőlem, de biztosan a barátnője miatt volt. Ha rajtunk múlna simán összejöhetnénk. Villámgyorsan elhessegettem magamban ezt a vágyálmot és tovább ittam a kávémat. Magam előtt tartottam a bögrét, majd mélyen belélegeztem a tengeri sós levegőt. Gondoltam leülök az egyik napozóágyra. Továbbra is megigézett a hullámzó tenger szépsége, így észre se vettem, amikor Kiara kijött a teraszra. -Jó reggelt! -ő is egy bögre kávét szorongatott a kezében. -Szia jó reggelt! -üdvözöltem és Kiara lehajolt, hogy átölelhessem őt. -Hogy van a karod? -kérdezte tőlem, én pedig megmutattam neki. -Egész szépen gyógyul, viszont délután elugrok vele orvoshoz. De mivel Ábel profi módjára lekezelte, így alig érzem a fájdalmat. -válaszoltam neki. -Már az elején el kellett volna menned, remélem nem lesz nagyobb bajod. -nézett rám szigorúan. -Délután tényleg elugrok és megnézetem. -ígértem neki. -Ajánlom is. -mondta és leült a másik napozóágyra. Kényelmesen elhelyezkedett és rám nézett: -Nem unatkoztál Ábellel? -utalt a tegnap estére. -Nem, sőt nagyon is jól éreztem magam Ábel társaságában. Hálás vagyok neki, hogy nem hagyott magamra. Még pár nap aztán én is fürödhetek. -válaszoltam a barátnőmnek. Hallottuk, ahogy kinyílik az üvegajtó és Ábel integetett felénk, majd ide sétált. -Sziasztok! -köszönt nekünk és közben meglátta a kezünkben a kávét. -Most már tudom mi hiányzik nekem, egy jó fekete. -mondta nekünk, és elém állt. -Ihatok egy kortyot? -kérdezte tőlem én pedig átadtam neki a bögrét. -Tejeskávét csináltam, szerintem ez befog jönni neked. -válaszoltam neki. Ábel beleivott és megízlelte: -Ez bitang jó lett! -dicsérte meg Ábel a kávémat. -Hagyj azért Millának belőle! -mondta nevetve Kiara. Aztán Ábel visszaadta a kávémat. -Ilyet kérek szépen, ha nem bánjátok. -adta le az igényét nekünk. -Jól van máris indulok. - vette a lapot a húga és elindult a konyhába. -Ráért volna később is. -zavarában megvakarta a fejét utána rám nézett. -De nem? -kérdezte tőlem. Én pedig megvontam a vállamat és kuncogtam. -Mit nevetsz? -kérdezte és leült mellém. -Semmin. - és oldalra néztem. Ábel óvatosan megérintette az államat és maga felé fordította. -Ki vele. -kíváncsiskodott. -Tényleg tudni akarod? -kérdeztem vigyorogva, majd lágyan megérintettem a csuklójánál. Egy darabig így maradtunk, és egyszer csak megjelent Irina. -Sziasztok! Már mindenhol kerestelek Ábel! - mondta, mi pedig azonnal szétrebbentünk. -Valamiről lemaradtam? -kérdezte tőlünk. -Semmi ilyesmiről. -válaszolta Ábel. Én pedig elfordítottam a fejemet és úgy ittam a kávémat. -Gyerekek készen van a kávé! Mindenki úgy issza, ahogyan szeretné. -közölte velünk Kiara, amikor kijött hozzánk. Letette az asztalra és mindenki elvette a sajátját. Ábel ugyanúgy itta, ahogyan az enyém volt ízesítve. Irina pedig feketén itta cukor nélkül. Ábel leült velem szembe az egyik székre és Irina azon nyomban az ölébe ült. Aztán elkezdtek smacizni előttünk, Kiarával egymásra néztünk. -Inkább ne nézzünk oda. - kuncogott felém. -Majd csak véget ér a műsor. -suttogtam alig hallhatóan. Elkezdett rezegni a mobilom, mivel egy üzenetet kaptam. Krisztián írt nekem, és azonnal visszaírtam neki. -Kivel levelezel? -bökött a vállával Kiara. -Csak egy srác. -súgtam vissza neki. -Húha és ki a szerencsés? -érdeklődött, majd hozzáfűzte: -Azt mondtad idefelé menet, hogy egyelőre nincsen senki a képben. -mosolyogott. -Na jó igazából lenne valaki, csak nem akartam nagy dobra verni. Ha hazaértünk akkor sort kerítünk az első randinkra. Krisztián egy ideje fűzöget engem, így végül beadtam neki a derekamat. -vallottam be. -Hűha, akkor kezd komolyodni a dolog? -kérdezte Kiara. Irina felkelt Ábel öléből és kikapta a kezemből a mobilomat. -Hé, add vissza! -szóltam rá mérgesen. -Tudtam én, hogy pasi van a dologban. -nevetett önelégülten. -Add vissza Milla mobilját! -parancsolta neki Kiara. -Miről maradtam le? Az út alatt egyből bepasiztál? -kérdezte Ábel, akinek cinikus mosoly jelent meg arcán. -Nem igaz! Egyébként is megsérültem és te kötötted be a sebemet. -vágtam hozzá erre Irina is csúnyán nézett rá. -Tényleg? Mikor akartad elmondani, hogy együtt voltatok? -kérdezte tőle a barátnője. -Irina teljesen félreérted a dolgokat. -fogta a fejét Ábel. -Nem nagy ügy, neki mentem valami kilincsnek és átázott a kötés. Ennyi volt. -vontam meg a vállam. Kiara pedig átkarolt engem. -Látod Irina nincs miért féltékenynek lenned. -mondta neki a barátnőm. Irina ránk nézett és ezt mondta: -Nem tetszik, amit ti hárman csináltok. -mutatott ránk az ujjával és ott hagyott minket az udvaron. Ábel utána ment a konyhába: -Várjál Irina! Ne csináld már a cirkuszt! -szólt utána.

Estefelé lementünk a tengerpartra sétálgatni. Ábel és Irina a parton végig veszekedtek és kiabáltak egymással. Én pedig karöltve ültem le Kiarával a homokba, majd elengedtük egymást. -Hallod szép kis páros, nem gondoltam volna, hogy veszekedés lesz a vége. -sóhajtott Kiara és kivette a piknik kosárból az üdítőket. A kezembe nyomta én pedig egyből felbontottam. -Egészségedre! -koccintottunk a műanyag palackkal. Amikor beleittunk az italba Kiara ilyet szólt: -Szerintem szakítani fognak. -közölte, én pedig furán néztem rá. -Komolyan? Honnan tudod? -kérdeztem tőle és visszanéztem a párosra. -Már hetek óta nagy a feszültség közöttük, csak nem mutatják ki. Például tegnap előtt nagyon csúnyán összebalhéztak ráadásul Irina megdobta Ábelt a magassarkújával. A bátyám hangosan ráförmedt és kirohant a szobájából. Elég sokáig duzzogott és hazaküldte a lányt. Szóval nem értem, miért hozta el a nyaralásra Irinát. Lehet úgy gondolták jó kis békítő nyaralás lesz, hát szerintem csak ront a helyzetükön. Mindegy is, igazából ők tudják. -számolt be nekem Kiara. -Hűha! -elámultam a hírek hallatán. -Pedig Ábel eléggé türelmes típus és nagyon laza, míg Irina egy tűzről pattant menyecske. Ráadásul féltékeny is. Tudod mit kérdezett tőlem a strandon? Hogy jártál-e valaha a bátyámmal? Nevetve válaszoltam neki, hogy nem és nem is fogtok. Úgy látom nem sikerült meggyőzni. - mesélte Kiara. Engem pedig elöntött a büszkeség, hogy én leszek a felelős a szakításért. Igen tudom rettentő gonosz vagyok. De teljesen biztos vagyok magamban és a női megérzéseim sosem csaltak.

Kiarával elmentünk a közeli boltba vásárolni. Minden szükséges dolgot megvásároltunk, aztán beálltunk a sorba fizetni. Amikor elkezdtem kifelé nézelődni a sorból, egyszer csak megláttam Ábelt és Irinát. A jelenet úgy nézett ki, hogy Ábel ment elől és követte őt a barátnője, aki nagyban magyarázott neki. -Tényleg nem hiszem el, hogy nem tudod megérteni! -panaszkodott neki Irina. Megböktem a mellettem álló Kiarát és ezt mondtam: -Úgy látszik már a boltokban sincs nyugalmuk. -jegyeztem meg neki. Kiara is hátranézett és ő is látta a műsort. -Ó, istenem. Komolyan itt fognak veszekedni? -tette fel a kérdést. -Nekem időre van szükségem, hogy megírhassam a dalszöveget! Ha magamra hagynál pár órára, akkor készen is lennék! -magyarázott neki a lány. Ábel hirtelen megállt és szembefordult vele: -Most nyaralni jöttünk nem pedig dolgozni! -emlékeztette Irinát. Kiarával pedig a nyakunkat, nyújtogattuk, mivel megálltak a következő sorban. -Szegény Ábel, azért nem lehet könnyű neki. Gondolj bele, milyen szörnyű lehet egy veszekedéssel teli nyaralás. A helyükben én már szakítanék. -suttogta nekem Kiara közben haladtunk a sorral. -Akkor én kimegyek és megvárlak kint! Annyira elegem van már belőled! -kiabálta neki Irina és elviharzott mellettünk. -Basszus ez nem jó. -suttogta Kiara, akinek a vállát megkocogtatta a bátyja. -Szóval ti is itt vagytok. -szólt hozzánk. Hátra fordultunk és rá mosolyogtunk: -Szia Ábel! Micsoda véletlen, hogy ti is erre jártatok! -köszönt neki a húga. -Irina kiborít engem teljesen! -panaszolta, pedig nem szokása. -Sajnáljuk. - és megsimogattam a jobb karját. -Ez van. Sikerült valami jó kaját találnotok? -váltott témát Ábel. -Sütünk pizzát az apartmanban, ha visszaértünk én már neki is látok. -válaszolta Kiara. Aztán sorra kerültünk a kasszánál és lepakoltuk a cuccokat a szalagra.

Este felé kint bandáztunk a kertben, ahol egy kemence található. A kemencében már javában ropogott a tűz és Boriszék dobálták bele a fadarabokat. -Lassan majd nekiláthatunk a sütésnek. -tette hozzá Borisz. Dorina és Kiara a konyhában tevékenykedtek, én pedig Borisszal és Ábellel lógtam. Leültem a kerti padra és a sörömet iszogattam. Pár pillanat múlva Ábel fogta magát és leült mellém. -Adj egy kortyot. - én pedig felé nyújtottam az üveget. -Egésznap elkéred az italomat. -mondtam neki széles mosollyal. -Bocsi, de jelenleg Te ülsz most közelebb hozzám. -mondta és beleivott a sörömbe. -Hát jól van. -sóhajtottam és a nyakát néztem. Vajon milyen lehet belecsókolni a nyakába? Milyen lehet az ágyban? Valamiért van egy olyan megérzézésem, hogy Ábel nem lehet rossz szerető. Jaj, miket beszélek itt össze-vissza magamban. Nem szabad ilyenekre gondolnom! Ábelnek már van barátnője! Azonnal elkell felejtenem őt. Hiszen nincsen esélyem nála. Gyorsan el kell hessegetni ezeket a pikáns gondolatokat. -Min gondolkozol? -Ábel félbeszakította a gondolataimat. Erre most jól rátapintott.  -Öööö semmin. -füllentettem neki, majd zavaromban a fülem mögé simítottam egy hajtincset. -Jobban van már a karod? Mit mondott a doki? -érdeklődött. -Azt mondta szerencsére nincs nagy baj, úgyhogy alaposan megnézte. Túlélem. -válaszoltam neki és elvettem tőle a sörömet aztán beleittam. -A lényeg, hogy jól vagy. -Ábel végig simogatott a combomon. Én pedig visszatartottam a levegőt. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamon, de egy ilyen jó pasi mellett nehéz dolgom volt. -Figyi, mindjárt jövök. -szóltam neki és felálltam mellőle. Aztán beszaladtam a nyaralóba és belebotlottam Irinába. -Figyelj már a lábad elé! -szólt rám és elment mellettem. Irina után néztem, és rájöttem, hogy nagyon utálom ezt a csajt!