Milla 41. fejezet

A Rovinj-i nyaralás

Amikor leszaladtam a táskámmal az előszobába, Kiara már indulásra készen állt. -Gyere, mindjárt indulunk! -nézett a karórájára. Kimentünk a házból és elköszöntünk Kiara szüleitől. -Vigyázzatok magatokra! -búcsúzkodott az anyja. -Majd hívunk, ha megjöttünk. -ígérte a barátnőm és átölelték egymást, majd én is összeölelkeztem Beával. Ábel is kirohant a házból és egyenesen a kapuhoz sietett. Kiarával hátranéztünk és láttuk, hogy Irina lép be a kapun. A lány egyből Ábel nyakába ugrott és megcsókolták egymást. -Fúj. -mondtam és bedobtam a táskámat a csomagtartóba. -Ne izélj már rajtuk. Tök cukik. – mondta izgatottan Kiara. -Nagyon. -forgattam a szemem és most döbbentem rá, hogy egy hétig ezzel a csajjal fogunk lakni. Kiara elmondása szerint aranyos lány, de nekem nem szimpatikus. Túlságosan is extrovertált és ez engem nagyon idegesít. Nem is értem, hogy Ábel mit eszik rajta, miközben ő a megtestesült nyugalom. Mindegy ők tudják. Kiara becsukta a csomagtartót és beültünk hátra az ülésre. Irina és Ábel is követték a példánkat és beültek előre. Ábel a kormánynál rögtön hátra fordult hozzánk: -Akkor megvagyunk? A határnál összefutunk Borisszal és Dorinával. -közölte aztán beindította a kocsit. -Jövünk Rovinj! -kiáltotta örömében Kiara és belém karolt. -Kiara kösd be magad! -szólt rá a bátyja, majd a barátnőm elengedett és bekötötte magát. -Most már mehetünk! -nevetett.
Útközben Kiara elbóbiskolt a másik oldalon, így végre szabaddá vált a jobb karom. Elővettem a könyvemet és elkezdtem olvasni. Félszemmel néha-néha odanéztem Irinára, aki a zene ritmusára rázta a fejét. Ábel időnként felnevetett a lány poénjain és kicikizte a zenei ízlését. Szerintem is eléggé gáz a csaj ízlése. Irina mintha meghallotta volna a telepatikus cinikus megjegyzésemet, hátranézett hozzám. -Milla! Mit olvasol? -kérdezte rágóval a szájában. Először azt hittem rosszul hallok, tényleg hozzám szólt ez a csaj? Felnéztem a könyvből és mielőtt válaszolhattam volna Ábel megelőzött: -Meggyőző érveket olvassa Jane Austen-től. -válaszolt a lánynak. Irinát nagyon érdekelhette, mivel így reagált rá: -Aham.- és tovább faggatózott. -Van pasid? -kíváncsiskodott. Természetesen Ábel ismét elvette tőlem a szót: -Nincs és nem lesz neki egy darabig. – láttam a visszapillantó tükörből a huncut mosolyát. -Nagyon vicces vagy! – közben óvatosan megböktem a vállánál, majd összefontam a karomat a mellkasom előtt. -Ahaaam.Ábel olyan vicces és imádom a humorát. – értett egyet velem Irina és megpuszilta Ábel arcát. Mivel továbbra sem akartam bájcsevegni, ezért inkább kifelé bámészkodtam az ablakon. A határtól nem messze megálltunk egy benzinkútnál. Mindenkinek pisilni kellett, ezért Ábel bezárta riasztóval a kocsit és bementünk a mosdóba. Mivel hosszú volt a sor, egy darabig állnunk kellett. Miután végeztem a dolgommal, elmentem kezet mosni. A mosdóból kifelé menet egy nő sietve rohant be az ajtónál és nekem jött. -Bocsánat! -mondta és beszaladt az egyik fülkébe. Megvontam a vállamat és kint voltam a boltban. Gyorsan körülnéztem és vettem magamnak egy nasit és egy üdítőt. Amikor kifizettem magamhoz öleltem a cuccokat és kimentem a kocsihoz. Odaértem a kocsihoz és bedobtam a cuccokat az ülésre. Miután becsuktam az ajtót, akkor vettem észre, hogy már megint vérzik a karom. -Istenem! -mérgelődtem és ebben a pillanatban mellettem termett Ábel. -Látom már megint lesérültél. -mondta komolyan közben kinyitotta az ajtót és benyúlt kesztyűtartóba. Ábel a kezébe vette a sebtapaszt és mellé vette a gézt is. -Jól felszerelkeztél. -állapítottam meg. -Tudod, én legalább felkészültem ilyen esetekre. Gondoltam, hogy szükséged lesz rá. -mondta és megfogta a karomat. Ábel megtisztította a sebemet és rátette a gézlapot, majd gondosan befáslizta a könyökömet. Végignéztem, amit csinált utána csodálattal bámultam rá. Bárcsak ilyen odaadó és gondoskodó pasim lenne! Ábel levágta a géz darabot és óvatosan megforgatta a karomat. -Remélem most már kibírjuk estig. – mondta majd elkezdett pakolászni. -Köszönöm. -hálálkodtam és adtam az arcára egy puszit. -Srácok! Hol a fenébe voltatok? -kérdezte tőlünk Kiara, mi pedig gyorsan szétváltunk. -Millának lecseréltem a kötést. -válaszolta Ábel. -Szívem hoztam neked kávét. –Irina elém vágta magát és a kezébe nyomta a kávét. Én pedig feltartott kezekkel fordultam el tőle. Kiarához sétáltam, aki odaadta az imént vásárolt szendvicsemet. -Ha mindenki megvan, akkor mehetünk tovább! -szólt nekünk Ábel.

Egész úton Ariana Grandet hallgattunk. Irina nagyon beleélte magát az éneklésbe, és bevallom baromi jól énekel. Szinte már hasonlít az énekesnő hangjához. Kiara is csatlakozott hozzá, csak én maradtam ki a buliból. Egyszercsak felcsendült a kedvenc számunk Kiarával, így velük együtt énekeltem Side to Side című dalt. Aztán felkaptuk a műanyag üres flakont és az volt a mikrofonunk. -Ábel tekerj a hangerőre! -szólt neki Kiara és folytattuk az éneklést. Irina hátrafordult felénk és hárman énekeltük a dalt. -Milla nagyon jó hangod van! -dicsért meg Irina. -Köszike. -mondtam és elpirultam. -Sose hallottalak még énekelni. -nézett rám Kiara. -Lehet, hogy Millában ott rejtőzik a tehetség? -kérdezte Ábel és pont egyszerre néztünk bele a visszapillantó tükörbe. Én pedig gyorsan elkaptam a tekintetem róla és kinéztem az ablakon. -Ki tudja, lehet. -válaszoltam nevetve. Senki nem tudja, hogy évekig jártam ének és zongoratanárhoz, mivel ez volt a szüleim elvárása. Ezért is tudok olyan jól énekelni, bár sose vágytam arra, hogy énekesi babérokra törjek. Engem sose vonzott a reflektorfény.

Megérkeztünk Rovinj városába és a szállásunkat is elfoglaltuk. A lányok azonnal elmentek átöltözni a strandra, csak én maradtam lent a konyhában. Ábel az előbb szólt, hogy gyorsan megnézi a sebemet. -Szerinted meggyógyul majd a nyaralás végére? -kérdeztem tőle. Ábel levette a kötést és szemügyre vette a karomat. -Hmmm.. Egész szépen gyógyul, viszont a helyedben még nem mennék a tengerbe fürdeni. -konstatálta és közben megforgatta a karomat. -Oké. -sóhajtva válaszoltam neki. -Ha gondolod, elmehetünk várost nézni, hogy ne legyél egyedül. -javasolta. -Tényleg megtennéd értem? -kérdeztem tőle, alig hiszem el, amit az előbb mondott. De rendes ez a pasi! Nem hagyja, hogy itthon unatkozzak egyedül. -Persze, miért is ne. Ha készen vannak a csajok szólok nekik, hogy útközben másfelé mennénk. -válaszolta, én pedig rá könyököltem a pultra és fülig érő mosollyal néztem rá.

-Nézd ez is milyen szép! -mutattam Ábelnek az egyik leandert. Egész délután bejártuk a várost, így a túránk végén járhattunk. -Nem vagy éhes? -kérdezte nevetve Ábel. -Dehogynem!- válaszoltam neki. Amióta megjöttünk azóta beesteledett és az emberek ellepték Rovinj utcáit. Útközben találtunk egy olasz éttermet és kintre foglaltunk helyet. Máris megérkezett a pincér és a kezünkbe adott egy-egy étlapot. -Nem tudom mit egyek, bármit megennék az étlapról. -mondtam neki miközben bújtam az étlapot. -Szerintem pizzát fogok enni. -gondolkozott hangosan Ábel. -Én meg carbonara spagettit. -és becsuktam az étlapot. Hátra dőltem a széken és összekulcsoltam az ölemben a kezemet. Ábel pedig végig engem nézett. -Mondd csak, mit nézel ennyire? -kérdeztem tőle nevetve. -Téged. -válaszolta merő őszinteséggel. -Hűha. -egy kicsit zavarba jöttem. Sajnos nem tudtam kifaggatni Ábelt, hogy miért bámul engem. Mivel pont ebben a pillanatban ért vissza a pincér és elénk tette az italokat. Úgy érzem nem ma fogom megtudni, hogy mit is akar tőlem Ábel. Azt is lehet, hogy csak simán barátkozik velem. Halkan felsóhajtottam és kinéztem a nyüzsgő tömegre.

Vacsora után visszaértünk a szállásunkra és benyitottunk a lakásba. A lányok már javában buliztak és éppen pezsgőt bontottak. -Milla! Ábel! Gyertek inni! -szólt nekünk Kiara. -Ne, haragudjatok lányok, de én megyek aludni. Hosszú volt a nap. -mondta nekik Ábel. -Milla, ugye te sem mész aludni? -kérdezte összeszűkült szemekkel Kiara. -Nyugalom én maradok! Nem vagyok annyira fáradt. Na, meséljetek milyen volt a strand? -kérdeztem tőle és amikor félrevonultunk dumálni, még gyorsan hátranéztem Ábelre. Aki rögtön rám kacsintott.

Milla és Ábel bálja

Nem hiszem el, hogy ezt most hangosan kimondom: de nagyon vártam már ezt a napot. Hetek óta lázasan készülünk erre a bálra és ma mutatják be Ábelt az előkelő társaságnak. Anyám már teljes búgócsiga üzemmódba kapcsolt és egésznap pörög. Nem tudom mit szedett be, de egy biztos: megállíthatatlan. Apa a fejét csóválja, hogy mi ez a nagy felhajtás, különösen mostanában, hiszen nem egy nagy durranás. Legalábbis azt mondogatja. Anyának viszont nagyon fontos ez a nap. Végre egyenrangú lesz a férjemmel és talán jobban ki fog vele jönni. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Ezektől a folytonos elvárásoktól teljesen kivagyok, de ha így maradhatunk együtt Ábellel, akkor mindent megteszünk. Jelen pillanatban úgy érzem, mintha újból férjhez mennék. Hófehér ruhát aggattak rám és baromi hosszú uszályom van. Nem tudom miért kellett ilyen hosszúnak lennie, de a szabó nagyon ragaszkodott hozzá. Az egyik szobalány megigazította rajtam a nyakláncot, majd a fejemre helyezte a gyémántokkal kirakott tiarát. -Készen is vagyunk! -örvendezett a lány. -Köszönöm szépen Dalma! -megköszöntem neki a segítségét. Egésznap a rendelkezésemre állt és nagyon kitett magáért. Megfordultam és azonnal átöleltem a lányt. -Tényleg nagyon sokat segítettél. -hálálkodtam neki, majd elengedtük egymást. -Nagyon jól áll ez a ruha! Szerintem telitalálat volt. -dicsért meg. Ismét belenéztem a tükörbe és bevallom tetszik, amit látok.

Túl vagyunk már a nyitókeringőn Pedróval és meghajoltunk a vendégek előtt. Ábel is meghajolt Inezzel és gyorsan rám nézett. Én pedig beharaptam az alsó ajkamat, hogy ne röhögjem el magam. Annyira gáz, hogy nem táncolhatok a férjemmel. Úgy érzem most jött el a pillanat, hogy meglógjak Pedrótól. Nekem ne mondják meg a szüleim, hogy kikkel mutatkozzak. Ábel a férjem és tudnia kell a nagyvilágnak, hogy valójában kié a szívem. Pár perc alatt megtelt a bálterem emberekkel, így a tömegben próbáltuk átverekedni magunkat Ábellel. Aztán végre valahára elértük a másikat. Összeölelkeztünk és megcsókoltuk egymást. Ábel a kezébe vette az arcomat és ismét megcsókolt. -Milla rettenetesen hiányzol! -mondta két csók között. -Nekem is hiányoztál! Azt hittem belehalok a távollétedbe! -mondtam neki. -Most már itt vagyunk és feladom ezt a színészkedést. Belefáradtam ebbe az egész műsorba. -jelentette ki Ábel. -Annyira örülök, hogy itt vagy! -öleltem át még egyszer. Ábel megsimogatta a hátamat és egyhelyben andalogni kezdtünk John Legend-All of Me című dalára. Ebben a pillanatban elfelejtettem, hogy hol is vagyunk. Nem érdekelt a bál, nem érdekelt Pedró és nem érdekelt az sem, hogy Anyám döbbent arccal nézi végig a táncunkat. Nem érdekelnek az etikett órák és nem érdekel a rangom se. Engem csak Ábel érdekel és kész. Senki nem választhat szét minket. Aztán eszembe jutott az egyik kedvenc dalom sora:
„Lehet, többé engem nem emel fel már semmi sem,
Sokat harcoltam, hogy hozzám férhessen.
A világ szélén lassú hullámokkal lélegzem,
A békém úton van, hogy hazaérkezzen.”

Amikor véget ért a dal meghajoltunk egymás előtt és ismét összeölelkeztünk. Anya mérgesen közelített felénk és Pedró is eléggé dühös volt. -Milla Ariana! Ez meg mi a fene volt? -szidott le Anya. -Velem kellett volna táncolni a második kört! -tette hozzá Pedró, aki nagyon megvolt sértődve. -Milla azzal táncol, akivel akar! -állt eléjük Ábel. -De ez hallatlan! -kiáltott fel Anya. -Igaza van Ábelnek! Állandóan elfelejtitek, hogy nekem már van családom. Nekem már Ábel a családom. Az unokáidról se feledkezz meg. Miért akarsz mindig keresztbe tenni nekem? -tettem fel neki a kérdést. -Milla ezt nem értheted. A mi családunkat… -kezdett volna bele, de közbe vágtam. -Anya! Nekem ugyanúgy a szüleim vagytok, semmi sem változott. Továbbra is a saját utamon szeretnék járni, nem dirigálhattok többé. Miattatok bármire hajlandó voltam, egészen mostanáig. Most engedelmeddel szeretnék a színpadra menni, mert bejelenteni valóm van. -közöltem vele és máris elindultam a színpad felé. Amikor felmentem a kezembe vettem a mikrofont és megkocogtattam. A hangtechnikus távolról jelezte nekem, hogy minden oké. Végignéztem a tömegen és próbáltam magamban leküzdeni a lámpalázat. Nagyon rég voltam már emberek előtt. Megkell tudnia a világnak, hogy ki vagyok. -Sziasztok! Szép jó estét! Milla vagyok, igen az egyik ünnepelt, a másik pedig a férjem Ábel. Köszönjük szépen, hogy eljöttetek a bálra. Sose gondoltam volna, hogy itt fogok állni a közönség előtt és összevissza fogok beszélni. Khm… Egy kicsit ideges vagyok bocsi. Szóval azért álltam most ki elétek, mert fontos bejelenteni valóm van. Szóval, amit most mondani fogok, mindent megfog változtatni. Talán a családom is kifog tagadni engem, de nem érdekel. Amióta az eszemet tudom pompa és fényűzés vett körbe engem. Akkor nem tudtam, hogy ezen kívül más világ is van. Szerencsére az életem során megismertem három csodás barátot: Kiarát, Dorinát és Ábelt. Az utóbbi a férjem, akit nagyon szeretek. Sose gondoltam volna róla, hogy valaha a barátnője leszek, majd a felesége. Esküszöm álmodoztam róla, de nem tepertem azért, hogy az övé lehessek. Mindig vártam a megfelelő pillanatra és mindennap imádkoztam érte. Az imáim meghallgatásra kerültek és onnantól kezdve valami elindult köztünk. Sose voltam még ennyire boldog, mint most. Azóta született két csodálatos gyerekünk, ha nem tudnátok Max-nek és Melinának hívják őket. Igazi szerelem gyerekek. Azért vagyunk itt, mert ma adnak valami rangot a férjemnek. Emiatt Ábelnek etikett órákra kellett járnia és ő feladta az énjét, azért, hogy ne kelljen elválnunk. Most szögezem le nektek: mi soha nem fogunk elválni. Ezért napok óta sokat gondolkoztam a házasságomon és a szüleimmel való kapcsolatomon. A gyerekekről és a barátaimról. Az elmúlt pár év eléggé tanulságos és izgalmas volt a számomra. Rengeteget tanultam magamról és az emberekről, de egyet megtanultam: mindig válasszam önmagamat. A saját boldogságom többet ér, mint a körülöttem lévőké. Lehet, hogy önzőségnek hangzik, de tudjátok mit? Nem érdekel! És továbbra is a boldogságot választom. Ezennel tisztelettel lemondok a rangról és az örökségről. -ezzel bedobtam a bombát. A szüleim elhűlve néztek rám, a vendégek pedig elkezdtek sugdolózni a tömegben. Ábel is le volt döbbenve, hiszen nem számított erre a lépésre. Az emberek ujjongtak és megtapsoltak, én pedig meghajoltam a színpadon és elindultam lefelé. A lépcső végén Ábel felkapott és megölelt. -Komolyan nem hiszem el, hogy megtetted! -mondta izgatottan. -Még mindig remegek az izgalomtól. Én is alig hiszem el, hogy megtettem. -újságoltam neki. Magamhoz húztam Ábelt és megcsókoltam. -Lehoczky Milla Ariana! Ez meg mi a fene volt az előbb? -kérdezte dühösen Anya. Apa próbálta nyugtatni, de látom kevés sikerrel. -Drágám, ne húzd fel magad. Szerintem Milla jól tette, hogy lemondott. -mondta Apa váratlanul. -Micsoda? -egyszerre kérdeztük Anyával. -Drágáim, már így is kihalóban van ez az ág. Igazából nekünk nincs fiú örökösünk, Ábel pedig nem vállalja a szerepet. Viszont tudjátok mit? Őszintén örülök, hogy véget ért ez a vérvonal. -állapította meg Apa. Anyával még mindig nagyokat pislogunk rá, aztán örömömben átöleltem. -Köszönöm Apa, hogy megengeded, hogy boldog legyek! – és megpusziltam az arcát. -Szívem mindig is a Te boldogságod volt az első. Milla! Ábel! Áldásomat adom rátok, megint. -mosolyodott el Apa és Ábelt is megölelte. Egyedül Anya volt az, aki savanyú szőlőbe harapott. -Drágám gratulálok, hogy megszakítottad a hagyományt. Ezennel ki is halt a vérvonal! -dühöngött. -Szívem, gyere hagyjuk magukra a fiatalokat. Képzeld van ingyen bár, menjünk igyunk valamit. Hátha lenyugszol. -ajánlotta fel neki Apa és elsétáltak tőlünk. Anya néhányszor hátranézett ránk, én pedig boldogan integettem felé. Ezután Ábelhez fordultam: -Nos, most, hogy újra szabadok lettünk. Tudok egy helyet, ahol megünnepelhetjük. -jelentettem ki neki. -Hmmm… elég izginek tűnik. Akkor siessünk, mert nem bírok várni! -Ábel lenézett a kezemre, majd összefontuk ujjainkat.